LFG.HU

Brother T
novellaCimkek

Egy történet, mely a Fallout mítoszában játszódik.

“Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?… ”

- Mintha élne! – csodálkozott a lány, de a mellette levő férfit ez nem érdekelte. Látta már elégszer ezt az elátkozott sivatagot. Száraz torkából fájdalmasan és halkan jöttek elő a szavak:
- Menjünk. – mondta. Ezzel elindultak, maguk mögött hagyták azt a kaktuszfát, ami eddig nyújtotta nekik az árnyékot, a menedéknek számító árnyékot, a nap forró sugarai elől. A magas, sötéthajú férfi szótlanul ballagott, vállán volt a hátizsákon kívül még a vizes kulacs és a vadászpuska is. Már egy jó ideje meneteltek a forró homokban, a lány mindenre rácsodálkozott, a férfi szótlanul, törtetve folytatta az utat. Sűrű szemöldökéről lassan lecsordult az izzadság arcára, ahol egy kis patakként lefolyt a nyakára, be a ruhája és a páncélja alá. Ez a páncél bőrből volt, amolyan háziasan összeillesztett darab lehetett. A lányon meg csak egy rövid ujjú póló volt, amely alól elősejlettek formás mellei. A férfi, ha lehet így nevezni egy tizenkilenc éves fiút, megállt és meghúzta a vizes kulacsot, majd átnyújtotta a lánynak:
- Csak takarékosan, ez az összes. – a lány ráemelte a zöld szemeit és hálásan elmosolyodott. Meghúzta a bőrtömlő végét, mire hideg folyam töltötte meg a száját, lemosva nyelvéről az út porát és hűsítve torkának égő szárazságát. Elővett egy rongydarabot, ami valami kendőféleség lehetett és megtörölte vele az arcát. A fiú már fenn járt a homok és szikla alkotta dombocska tetején és mereven állt ott, mint hajdanán az utak mentén a villanypóznák.

Lerakta a forró homokba a hátizsákot, annak árnyékába a bőrkulacsot és melléjük állította a régi duplacsövű vadászpuskát. Szemével a távolt fürkészte, majd belenézett a távcsőbe. A lencsék közelebb hozták a távoli épületeket. Egy falu! - futott át a fiú agyán a gondolat, közben a lány is felért a dombocska tetejére.
- Van egy falu a közelben. – mondta a fiú, fáradt hanglejtéssel.
- Odamegyünk? – kérdezte a lány és a jobb kezével eltakarta a szemét, a ballal, pedig a sivatagba mutatott.
- Igen. Odamegyünk.
Mindketten csöndben gyalogoltak egymás mellett, mire a lány megszólalt:
- Furcsa álmom volt az éjjel. Az álmomban minden megváltozott. – mondta nagy lelkesedéssel, miközben a fiú ment tovább, erőszakosan hajtotta testét, arcáról patakzott a veríték. Ezek után szótlanul mentek tovább. Nem volt a környéken semmi, csak néhány kisebb kaktusz és kődarab, olyanok, amik mögé még a gyíkoknak is nehéz lett volna elbújniuk. De ők mentek tovább, megállíthatatlanul.
- Eddie!
- Tessék?
- A falu… – elment egy pillanatra a lány hangja, arcán lefolyó verítékpatak csordult végig- tényleg ott van?
Arra gondolt, hogy az egész csak egy jelenés, nincs is ott semmi. Sem házak, sem árnyék, sem víz…
- Igen, ott van. Ha elfáradtál, pihenhetünk. – mondta a fiú, a hangja tele volt gyengédséggel. Ez még a lányt is meglepte. Általában csendes, vagy közönyös volt vele szembe, de sosem volt kedves! De mégis a bátyja volt…
- Nem kell, csak kibírom valahogy. – mondta és megtörölte kendőjével az arcát, és a nyakát.
A meleg levegőtől a horizont mosódni, vibrálni kezdett. Mint az álmomban, a robbanás előtt! De most nem történt semmi, mentek tovább. A távolság köztük és a falu között csökkent. Látták a magas falait, amiket a portyázó rablóbandák ellen emeltek, minden lehetséges anyagból, ami a környéken volt. Autóroncsok, fémlemezek, kősziklák és egyéb anyagok.
Dirt Heaven.

Ott volt. Tényleg ott volt. Egy falu, melynek a templomtornya a vibráló levegőt szelte és előkelően magasodott az égbe.
A horizont elmosott levegőjéből egyszer csak furcsa foltok bontakoztak ki. Porfelhők voltak.
- Homokvihar? – kérdezte a lány meglepetten.
- Nem! – mondta hidegséggel a fiú, a hangjából hiányzott az azelőtti kedvesség- Ahhoz túl szakaszos, egy homokvihar összefüggő.
Akkor csak járművek lehetnek! Az kizárt, hogy azok a, hogy is nevezte őket Eddie, “motoros férgek” ránk találtak volna itt is!
- Bújj a szikla mögé. – mutatott egy nagy kőre a fiú, közben leemelte a vadászpuskát a válláról és ellenőrizte, majd laza mozdulattal visszacsattintotta a csöveket. Maga is fedezékbe húzódott és lerakta a hátizsákot.
- Keresd elő a lőszereket! – parancsolt a lányra- Remélem jó árút adott el nekünk az a kereskedő, hogy is hívják? Minter? Milner? Nem, meg van, Miller! - a lány beletúrt a hátizsákba és elővette egy bőrdarabot, amibe 12 – es kaliberű sörétes töltények voltak bugyolálva.

Tényleg nem homokvihar volt, hanem járművek. Egy motoros rablóbanda járművei. Két motor és egy kis homokfutó. Gyorsan közeledtek. Már nem voltak olyan messze, pár száz méter lehetett csak a táv, már a hangos üvöltésüket is lehetett hallani.
A Skulz, rablóbandákhoz híven félnomád életformában él és terrorizálta a környék minden egyes faluját. Néha élelmet követeltek, vagy vettek el fegyverrel, néha pedig asszonyokat raboltak el az égő falvakból.
A homokfutóban üllő Laarn feltartotta a géppisztolyát és egy hangos kiáltás mellett, meghúzta a ravaszt. Az UZI felugatott, és az égbe köpte a tárból a lövedékeket. Ünnepélyes nap volt ez, nemsokára megindulnak Dirt Heaven ellen, annyi piszkos parasztot fog majd legyilkolni, ez a gondolat kifejezetten boldogította, ezért már kora reggel óta itták a sört és a pálinkát. A piától még jobban megjött a kedvük a gyilkoláshoz, és elindultak, hogy szerezzenek maguknak néhány trófeát az ostrom előtt.
- Né má! – mordult fel Csáklya, aki a homokfutót vezette, és kimutatott arra a sziklára, ami mögött a fiú és a húga megbújtak. – Retkesss parasztok vazzee! – közben ide- oda kapkodta a kis kocsi kormányát, csak a szerencsén múlott, hogy nem borultak fel.
- Nyíírjuk ki a büdöss parasszait! – ordította Laarn, mire a két motoros elindult a szikla felé.
A fiú feszülten markolta a kopott puskának az előagyát, vállához emelte és célzott. A motorosok, már elég közel értek hozzájuk.
Meghúzta a ravaszt és…
KATT…
Nem volt durranás. Nem darálták le a sörétek a motorost. Nem volt semmi.
Csütörtök! - gondolta a fiú- Átázhatott a lőszer?!
Meghúzta a másik ravaszt is, a puska hatalmasat dörrent, a csőből előcsapó sörétek telibe kapták az egyik motornak a benzintankját, mire az felrobbant és jó pár méterrel odébb vetette halott gazdáját.
A fiú lecsapta a csövet, az üres, és a selejtes hüvely kirepült a szabadba. A markában tartott két töltény gyorsan beleerőltette a csőbe. Felcsapta és célzott. Lőtt, és a másik motoros is leesett az acéllováról.

Laarn hüledezve nézte az eseményeket, majd felkiáltott és a fiúra lőtt:
- Dögöjjé meg parassz! – meghúzta a ravaszt és a géppisztoly felugatott. A kövön hosszú sorozat koppant. De a fiú lebukott mögé. A homokfutó már teljesen a szikla mellé ért, mikor Laarn odafordult, hogy lelője a két “parasztot”, hatalmas meglepetésben volt része. Két 12 – es csőbe nézett.
- Aszt a kur…
Elsült mindkét cső. A sörét ilyen közelről elemi erővel szórta be a kocsit és telibe kapta Laarnt, arcáról és fejéről leborotválva a bőrt.
Laarn utolsó gondolata az volt, hogy jól rászedték őket, aztán megrántotta a ravaszt. Akkor dördült el a vadászpuska és csinált pépet a fejéből. Ha még életben lett volna, örült volna, ugyanis sikerült a fiút lelőnie.

A golyók átfúrták magukat a bőrön, aztán a fiú bőrén és áthatoltak a testén. Vér fröccsent, a lány felsikoltott. A homokfutó, pedig imbolyogva beleszaladt egy gödörbe.
Csáklya nem figyelt oda, aztán egy hangos dörrenésre lett figyelmes, oldalra fordította a fejét, mire arca megtelt meleg vérrel, a nyúlós folyadék teljesen elhomályosította a látását, és belehajtott egy gödörbe.
Fájt a feje, nagy nehezen kimászott a homokfutó roncsai közül, és elővette a pisztolyát.
- Hogy az a ketté… – köpött egyet, de a nyála véres volt- …ott kur… – támolygott a lány felé. Fülei zúgtak, vér csordult ki az egyikből. Most megfizet az a kis kur…
A lány rövid, szőke hajára vér fröccsent, arcára csöpögött a bátyja vére. Meleg volt. Meglátta, hogy az egyik “motoros féreg” még életben van és hogy elindult felé. Félt. Nem mert megmozdulni.

Csáklya odaért a lányhoz és rászegezte a Berettát. Látta a lány zöld szemeiben a félelmet, és ez jobban hergelte. Elmosolyodott. Pajzán mosoly volt.
- Várjjá csak mos’ megkapod, ami neköd jár te kis… – eldobta a pisztolyt és elkezdte kigombolni a farmerját. Ráugrott a lányra.
A tekintetük összetalálkozott. Azok a zöld szemek és Csáklya kidülledt tekintete.
Legördült a lányról és láthatóvá vált a nagy vadászkés, ami markolatig a mellkasába volt döfve. Saját maga okozta a vesztét.
A lány felkelt és elindult a falu irányába. Rosszul volt, gyomra émelygett, lerogyott a forró homokba és elhányta magát.

Nagy nehezen felküzdötte magát álló helyzetbe és elindult tovább. Közel volt a faluhoz, de már nem bírta tovább és újból összerogyott. Nem kelt föl. A forró homok égette, de nem volt több ereje. Elájult.
Már megint azon a helyen volt. Mint máskor is sötét volt és hideg. Sétált és elért egy hídhoz. Felkapaszkodott a korlátra és lenézett. A víz fekete örvényekben csapkodott a híd lábánál. Oldalra pillantott és meglátta a fiút. Vastag téli kabát volt rajta, kezében puska. Őt nézte. Újból lenézett és megértette. Az arcán egy halovány kristályként, könnycsepp jelent meg, aztán ugrott. Nagyot csobbant a fekete habokban és eltűnt…


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához