LFG.HU

Tóth Gábor
RPGCimkek

…avagy a viking társadalom kialakulása

Régen, nagyon régen, mikor még a messzi észak hegyeit óriások járták, s földalatti barlangokban törpék bányásztak, Heimdall isten lenézett Himinbjörgből, a Mennyei Várból. Látta, hogy az emberek rendezetlenül élnek, nincsenek vezetők, kik irányíthatnák a betakarítást, s nincsenek olyanok sem, kik betakarítanák azt, s végrehajtanák a vezető parancsait. Heimdall megrázta a fejét, és elhatározta, hogy lemegy az emberekhez, elrendezi azokat olyan csoportokba, mik függenek egymástól, és segítik egymás gyarapodását, s ezzel együtt egy olyan társadalmat hoz létre az ő bölcsességével, mi méltó arra, hogy őt s az apját, Odint s a többi isteneket szolgálja.

Így hát Heimdall álruhát öltött, s álnévként a Rig nevet használta. Hűvös szelek szárnyán leszállt Himinbjörgből, s megvetette lábát a fagyott, északi talajon.
Hosszú vándorlás után a távolban halovány fényt látott derengeni. Közelebb ment, s az ő szeme egy nyomorúságos kunyhót látott, minek ajtaja félig nyitva volt. Rig benézett az ajtón, s bent egy férfit és egy nőt látott a padlón lobogó tűz mellett ülni. Belépett, s üdvözölte őket, s azok viszont. Szívélyesen megkínálták a boldogtalanok durva őrlésű lisztből készült kenyerükből, s hozzá langyos, híg levest adtak neki. Ezután fekhelyjel kínálták, s Rig ott maradt három éjszakán át.

Az asszony kilenc hónappal később fiúgyermeket hozott világra. A gyermek arca csúf volt, bőre ráncos, csontjai bütykösek. Gerince görbe volt, s tartása, mintha mindig is valaki előtt meghajolna, jelezve alábbvalóságát. Mégis erős legény lett belőle, karja izmos, kezei otrombák, s erősek, válla széles. Jól értett a kemény, s egyszerű munkákhoz. Szolga volt a neve. Szolga később feleségül vett egy leányt, ki semmivel sem volt szebb nála, s egy egész sereg gyermeket hoztak a világra, s mind szolgarendű volt.

Rig közben folytatta kóborlását dúsfüvű mezőkön, és réteken át. Végül egy erős, ám nem túl nagy faházhoz érkezett. Bent egy férfi és egy nő dolgozott serényen. A férfi, egy ápolt szakállú, nyírt hajú, testes ember egy ekét készített, míg a nő, ki tiszta vászonruhát, s kendőt hordott, fonással foglalatoskodott. Rig bement hozzájuk, s azok főtt borjúhússal, rozskenyérrel, s némi pálinkával vendégelték meg. Az isten még három napig élvezte a vendégszeretetet, s utána távozott.

Kellő idő elteltével az asszony fiúgyermeknek adott életet, kinek a Paraszt nevet adta. A gyermek élénk, és csintalan volt, arca pirospozsgás. Keze, válla s lábai erősek voltak, elméje tanulékony. Megtanulta, hogyan kell bánni az állatokkal, hogyan kell felszántani a földet. Tudott erős házat és szerszámokat készíteni magának. Paraszt végül feleségül vett egy takaros leányt, s sok-sok gyermeket nemzett vele: a szabad parasztok kasztját.
S ekkor Rig leült a tenger mellett egy sziklára, s gondolkozni kezdett. Így telt el több nap, mire Rig rájött: még nem fejeződött be küldetése. Elindult hát a tenger mellett, az éles sziklák, és mennydörgő hullámok között. Így vándorolt, mígnem egy fából épült, csarnokszerű építményhez nem ért. Belépett a kétszárnyú fa- és vasajtón, és üdvözölte a ház urát s úrnőjét. Az úr egy egyenes tartású, izmos ember volt, testét posztó, és láncing fedte be. Éppen míves íjára sodort húrt. Az úrnő közben szépítkezéssel volt elfoglalva. Fodros vászonruhát viselt, keble fehér volt s duzzadó, szép arcába ápolt, virágillatú tincsek hullottak. Ezüsttel díszített tálakat tettek le Rig elé, s sorban hozták a zamatosabbnál zamatosabb sülteket. Rig poharát borral, majd mézsörrel töltötték meg. Ittak, s beszélgettek napnyugtáig, s ekkor nyugovóra tértek. Ezen az éjszakán Heimdall kedvét lelte a gyereknemzésben, s az úrnő szintén, mivel tudták, népük fel fog virágozni ez által.
Rig és az úrnő éjszakájának eredménye egy szép termetű ifjú, kit Jarlnak, Főembernek neveztek. Az apja, Rig később még egyszer visszatért, s megtanította Jarlot a rúnaírásra, s megparancsolta neki, hogy hódítsa meg az egész világot. Ígyhát az ifjú Jarl kardot ragadott, s békétlenséget hozott mindenfelé. Nemsokára tucatnyi tanyája s birtoka volt, s százával voltak barátai és segítői, kiket ajándékokkal halmozott el. Ezután feleségül vett egy csinos, fehér bőrű, Erna nevű hölgyet, s együtt megalapították a jarlok nemzetségét.

Jarl temérdek fia közül a legkisebb volt a legerősebb és legbátrabb, kit Konrnak, Királynak neveztek. A fiúban nyolc férfi ereje lakozott, uralta a természet erőit, s az ellenség kardját rúnavarázslattal eltompította. Értett a madarak nyelvén, és egyszer az erdőben egy varjú megparancsolta neki, hogy további nagy haditerveket kell véghezvinnie.

Heimdall látta, hogy fiai innentől fogva már rendben, és igazságban élnek, és mindenhol egyenlők az emberek, de a jarlok az egyenlők közül is egyenlőbbek. S ez így volt jól. Visszatért Himinbjörgbe, s onnan figyelte, ahogy Britannia észak-keleti részén tüzek gyulladnak, s hallotta ő a tengerről, s szárazföldről egyaránt a kiáltást: “Meneküljetek! Jönnek a vikingek!”.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához