LFG.HU

lanozzunk
auer
VegyesCimkek

A csapatunkban megszokott dolog, hogy mindenki, aki egy kis mesélői vénával van megátkozva megkapja a lehetőséget arra, hogy alkalom adtán kiélje szadista vágyait, kreatív hajlamait, és meséljen. Mivel magánéleti okok miatt most roppant kevés időm van ezért megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy auernek “van egy jó kaland ötlete” és átadtam neki a stafétát egy kaland erejéig, így természetesen rám maradt a feladat, hogy beszámolót írjak erről a meséről és ő pedig kommentelheti, hogy mit szúrtunk el. – DReamwalker
Cserélődnek a szerepek, most én kommentálhatom a játékosok munkáját, és dörzsölgethetem a markomat a háttérben – auer.

 Csapatunkhoz csatlakozott Jonathan Mayers egy indián (macska)sámán DReamwalker/Peet karaktere. Korábban már játszott velünk, így nem jelentett gondot a bemesélése. Kicsit fura figura, bevallása szerint ő is megünnepli a Hálaadást, olyankor fehéreket eszik, így a négerek és ázsiaiak biztonságban vannak az utcán.

További karakterekért lásd az előző beszámolót.

 Az ülés elején még DReamwalker elnökölt, hogy a számomra “nemszeretem” részt levezesse:

A modul szinte már sablonosan indul, akik vették a fáradságot, hogy a Shadowrun könyvek legalább némelyikét átnézzék, azok megpróbálnak vásárolni – nem is keveset. Mivel a múltkor két kalandot meséltem a játék ideje szerint gyors egymásutánban, így gondoltam, hogy legyen idő elkölteni a kapott karmát tartunk egy kicsit hosszabb szünetet (három hét), és így lesz ideje mindenkinek fejlődni. A karakterek, különösen a magas szociális adottságokkal rendelkezők ki is használták ezt (ez én lennék, elég szépen sikerült felvásárolni a fél várost) és huszonegy nap alatt mindent megtaláltak és megvettek, amit csak lehetett, sőt aki kibervert vett magának, az még be is ültette, a csapat GMC Bulldogját pedig úgy feltuningolták, hogy öröm nézni. Természetesen ez azért rengeteg időt elvitt a játékülésből. Igazából nem bántam, mivel már IRL hetek óta tervezgetjük ezeket és időt kellett rá szakítani. Habár a furgon tunningolásánál már látszott, hogy DReamwalker feje szétrobban a sikerek számolgatásától.

Továbbá sikerült csapatnevet választani: Evans és társai. Az, hogy ki Evans, senki sem tudja :)

De amikor elkezdtük a játékot akkor … egy Shadowrunos sablonnal indult a kaland, a csapat nagy része (az én karakteremet kivéve) hétköznapi dolgaival foglalatoskodott az újonnan bérelt közös lakásában, amikor megcsörrent a comlink és jött a megbízás azonnal és sürgősen irány a város, egy kihalt parkoló, ahol vár ránk Mr. Johnson, akinek fontos munkája van az éjszaka közepén a számunkra.

El is indultunk, nagy jó indulattal és bizalommal vártuk a cégest, akinek a vállalatáról csak annyit tudtunk meg saját kútfőből, hogy ingatlanokkal foglalkozik. Pan Estate. Amikor megjelent a szokásos céges limo, akkor egyikünk – mr. Silver – beszállt a nem túl megnyerő ork sofőr ellenére is.

Ork: Mr Evans itt van?
Silver: Nem, nincs.
Ork: Miss Morgana itt van?
Silver: Ő sincs.
Ork: Akkor jöjjön valaki akivel lehet tárgyalni…
Silver: Hát akkor az én lennék…

Bár többen reménykedtünk, hogy most látjuk az elfet utoljára, de kis furikázás után kirakták, sőt szerintem merő udvariasságból előtte még meg is álltak.

Mr. Silver elmondása szerint a feladatunk kettős, ami összeköti őket az a helyszín.

Az első, az, hogy kb. 55.000 értékben hajtsunk be pénzt (=lakbértartozást) (és csak pénzt, a megbízó szerint most nem fogadhatunk el ork tinédzsereket pénz helyett /ld. előző kaland/ – bár élek a gyanúperrel, hogy ezt csak Mr. Silver találta ki – Nem.). Az adósok mind egyetlen ingatlanban laknak, így könnyű dolgunk lesz, és a behajtott összeg tíz százalékát megtarthatjuk.

A másik feladatunk sürgetőbb lenne, éppen ma este gyilkoltak meg egy fiatal hölgyet az említett ingatlanban. Fontos lenne, hogy a holttestet diszkréten eltakarítsuk, és ha már úgyis ott vagyunk, akkor talán ki is deríthetnénk, hogy ki és, hogyan ölte meg. És intézzék el, hogy ne forduljon elő többet. A cég nem akarja, hogy a dolog nyilvánosságot kapjon és rontson az amúgy sem túl fényes környék helyzetén.

Úgy döntünk, hogy először a második feladatba vágunk bele. Bár Iggy szerint jelentős meggyőző erővel bír a behajtás során, ha éjszaka közepén berúgják a lakás ajtaját és halálosan megfenyegetik az illetőt.

A tetthely az úgynevezett NewBerry enklávé, egy viszonylag jó állapotú ingatlan – Shadowrun mércével mérve – egy valamivel rosszabb környéken. Spartak – a troll – nyögi ki ezt az infot, és mindenki elcsodálkozik, hogy egy ilyen alkoholista csöves honnan tud ennyit Seattle ingatlanpiacáról.

A lehető leggyorsabban odamegyünk, és első csöngetésre be is engednek bennünket. Egyikünk feltartja az ifjú hölgyet, aki a lakótársát holtan találta, a többiek benyomulnak a nem túl kicsi hálószobába, bár mint hamar kiderül, jobb lenne inkább irodának nevezni, mivel a hölgy a fiatal hölgy a legősibb mesterség lelkes gyakorlója volt. Művésznevén “Little Anal” Annie. A csuklójánál fogva, egy kötéllel felkötötték azokra a kampókra, amelyek a plafonba voltak becsavarozva. Lába éppen, hogy nem érte el az ágyat, testét ocsmány vágások díszítették, a tettes sokáig kínozhatta, mivel vannak olyan vágások, amelyeket újra és újra megnyitottak, a padlón vér, sok vér. Ezt már nem lehet épp ésszel és gyomorral sokáig bírni, a troll a látványra kidobja főleg alkoholból álló vacsoráját.

A nyomozás eredményeit röviden pontokba szedve foglalnám össze, mert már én se tudom, hogy milyen sorrendben jutottunk az információkhoz:

  • Valószínűleg ő maga engedte be a tettest, nem volt szokatlan nála, hogy jó pénzért hagyta magát megkötözni
  • hasonló foglalkozású lakótársa az általa veszélyesnek, vagy illegálisnak ítélt (főleg kémiai) szereket lehúzta a WC-n
  • A tettes flakonnal felvihető gumikesztyűt, és műanyag cipővédőt viselt, ezeknek a nyomát megtaláltuk a hálóban az eszközöket pedig a szemetesben
  • A lakásban egyetlen poloska sem volt elrejtve
  • Valaki egy három lábon álló valamit (először kamera-állványra gondoltunk de később felmerült, hogy ebben a korban miért kellene állvány egy kamerához, és különben is bármit lehet rárakni egy háromlábra) állított fel a hálóban mielőtt el kezdett volna folyni a vér - Amit néha arrébb pakolt
  • az asztrális térből valaki – szerintünk a tettes – eltüntette a nyomokat, ott komoly káosznak kellett volna lennie ehelyett semmit – szó szerint semmit – sem találtunk
  • Az egyik lakásban az első szinten egy varázshasználó lakik, lakását elég erős védő varázslat veszi körbe.
  • A lakótárs – Crystal – szerint a házban két fura figura él, a szembe szomszéd Papa Debit, és az idős varázsló a földszinten Pontosítva ez a kettő varázsló a sok fura figura közül
  • Nem találtunk a lakásban fegyvereket – véleményem szerint ez egy ilyen korban, egy ilyen környéken, olyanoknál, akik ilyen foglalkozást űznek vétkes könnyelműség Azt hiszem csak azért nem találtak mert nem sikerült a keresés próba, habár nincs jelentősége a kaland szempontjából
  • A lány comlinkjét összeégették – ez nem volt tiszta, hogy a sajátját vagy a “munkához” használt darabot Munkaeszközt, egyértelmű nyomeltüntetés
  • Valaki hipóval, valószínűleg itt talált hipóval, fertőtlenített valamit a fürdőben
  • A hálón nem találtuk nyomát, hogy valaki a gyilkosság hátborzongató felvételeivel dicsekedne, de megtaláltuk a lányok saját portfólióját
  • Annie testében akadt ugyan kiberver, de csak szépészeti beavatkozás – szerintem munkaeszközként számolhatta el az adóhatóság felé
  • S végül a legfontosabb tárgyi bizonyíték az az obszidián (vagy hasonló anyag) kés, amelyet az ágy alatt találtunk, rajta “Made in the Aztechnology” vagy hasonló felírat Vagy legalábbis a nyomok, és a felhívott ismerős nagyon arra terelte az irányt

Mivel már későre járt ezért a komoly agymunkát későbbre halasztottuk.

 

Egy héttel később a valóságban:

Jó is, hogy nem fogtunk bele késő este a folytatásba, mert sokkal nehezebben indult a dolog, mint vártuk.

Crystal-t sikerült ugyan rávenni arra, hogy hagyja el néhány napra a lakást, de ő úgy gondolta, hogy nem szívesen sétálna egyedül éjszaka az utcán, éppen ezért felmérte a kínálatot és Spartakot szúrta ki arra, hogy kísérje el. Aki kerek perec nemet mondott, burkoltan megfogalmazva azt az elképzelést, hogy ha a jövőben magányosnak érezné magát, akkor majd keresi a hölgyet, de csak akkor, ha a munkadíja már ott lapul a zsebében. Így a lakótárs elhagyta az épületet, de előtte kijelentette, hogy szeretné, ha a barátnője földi maradványaival tisztelettel bánnánk és rendes temetést kapna. (Sajnos ez komolyan ütközött Iggy azon gondolatával, hogy vágjuk a csajt darabokra, mert akkor könnyebb szállítani.)

Először azon agyaltunk, hogy, hogyan kellene kivinni a holttestet a házból, hiszen bár hajnali egy óra volt már a játékban, kívülről megnézve az épületet néhány lakásban égett még a villany, és hát diszkréciót kértek tőlünk. Végül úgy döntöttünk, hogy a varázslatot kerülve – elvégre varázslók is laknak itt – teljesen világi módon visszük ki Annie maradványait. Egy szőnyegbe tekertük és a két izmos fiú megfogta a szőnyeget. Egy pillanatra csábító gondolatnak tűnt, hogy a két feladatunkat összekössük, és inkább egy bútorba csomagoljuk a hullát, ha pedig valaki megkérdezné, hát ezt azért visszük el, mert “a kis k* nem fizette a lakbért, és jobb ha mindenki okul a hibájából”. Az egyszerű feladathoz képest hihetetlenül sokat ötleteltek, felmerült az is, hogy láthatatlanul kidobják az ablakon, lent pedig tapogatózva megkeresik.

A tetthelyen még ellébecoltunk néhány órácskát, és olyan hajnali hat óra körül nekiállítunk behajtani a lakók tartozásait. Nem igazán értettem, hogy várják, hogy hajnali fél7kor ezzel ébresztve együttműködőek lesznek a lakók. Sajnos az emberek egy rossz környéken meglehetősen gyanakvók öt rossz arcú pasassal az ajtajuk előtt, néhányan még ajtót se voltak hajlandóak nyitni (ez volt a nagytöbbség). Viszont sikerült kivívni a házmester – egy idős troll néni, sörétes puskával – figyelmét, akit csak kis szóváltás árán sikerült Iggynek meggyőzni arról, hogy mindenkinek jobb lenne, ha visszamenne a lakásába és meghúzná magát.

Az adósok kis csoportja érdekes képet mutatott. Volt közöttük hagyományos zsidó misztikát gyakorló mágus, egy nagy örző-védő gólemmel, akibe nem igazán akaródzott belekötni. Egy sokgyermekes orosz család. Még nem teljesen kiöregedett antiszociális árnyvadász nagy puskával. Fiatal indián házaspár. Pakisztáni elf taxisofőr, és a neje. Vitali Csernobil és a kiégett fűtőelemek – egy nem túl népszerű metál együttes. Illetve volt olyan lakás is, ahonnan semmi válasz nem érkezett a kopogtatásra, illetve egy másik, ahova csövesek vették be magukat és néhány karakter kiélhette rajtuk el sem titkolt agresszióját, jól megtézerezve őket miközben kikérdezést színleltek. Ahhoz képest, hogy az ingatlankezelőt képviselik, hagyták, hadd csövezzenek tovább. A fent felsorolt lakókban leginkább egy közös volt, senki nem akart fizetni, aki mégis az meg leginkább csak egy – kis – részét tudta előteremteni a tartozásnak, de a legtöbben hallani sem akartak semmiféle tartozásról, és legfeljebb annyit tudtunk mondani, hogy majd jövünk később is. Érdekesség, hogy legtöbben az ajtóba épített kommunikátoron keresztül beszéltek, amikor az első arc ajtót nyitott, Silver egyből nyomta rá a meggyőzés varázslatot, mert végre látta a célpontját. Persze semmiből ők sem tudnak pénzt teremteni, szóval a teljes összeget kevesen tudták kiperkálni.

Személyes megjegyzésem, hogy a mesélő szerintem jól elkapta a Shadowrun világának sokszínűségét, én élveztem látni, és játszani, ahogy minden ajtó mögött egy meglepetés vár bennünket, kicsit olyan volt, mint a zsákbamacska, és lássuk be sokszor mellé nyúltunk. Örömmel hallom, hogy tetszett.

Mindenesetre csak most derült ki – pontosabban most realizálódott a karakterekben -, hogy a két legfelső emelet – a hatodik és hetedik – ki van égve, magán viseli egy régebbi komoly tűzharc és mágikus összecsapás szörnyű nyomait, de erre majd később visszatérek. Legutóbb elfelejtettem mondani… Amikor a ház előtt felhangzott a légkalapács zaja, akkor jobbnak láttuk a holttesttel a furgon hátuljában lelépni. Sajnos csak ketten képviseltük azt az álláspontot, hogy a holttest tisztességes hamvasztást és szertartást kapjon. Így Spartakkal, aki ismét széles körű ismereteiről tett tanúbizonyságot, a holttestet elvittük egy diszkrét helyre, ahol nem kérdeznek semmit, ha mi sem kérdezünk semmit: egy temetőlidérc által vezetett hullaházba. Itt viszonylag rövid idő múlva megkaptuk a maradványokat egy kedves urnában – legalábbis reméljük, hogy ezek azok, de hát ezt már senki nem fogja tudni megállapítani, és komoly pénzt fizettünk a szolgáltatásért, pontosabban fizetett az én karakterem, mert más ilyesmire inkább nem áldozott.

Időközben a O’Brian, aki bár maga nem egy nagy hacker, de mégis ő tudja legjobban használni a technikai kütyüket, feliratkozott egy bizar szexuális fetiseket felsorakoztató mátrix szolgáltatóra és talált egy csomó furcsa fekete-fehér művészi képet, amelyet a helyszínen készítettek, a gyilkosság idején. Ezért értesítette a hacker ismerősét – Cyb3r B1ll-t -, hogy legyen kedves utána nézni hátha talál valami használható információt. Ki is derítette, hogy a képeket, ha nem is abból a házból, de legalább a környékről töltötte fel valaki. S bár nem volt “digitális ujjlenyomat” a képeken az volt az érzésünk, hogy aki csinálta őket az nem kezdő, se a gyilkolásban se a képi művészetekben.

Miután a csapat hunyt egyet, visszaindultunk az ingatlanhoz (délután/kora este), és most már, hogy tudtuk ki hol lakik és mit várhatunk, ha nem is módszeresen, de óvatosabban és felkészültebben sikerült nekivágni a dolgoknak.

Akiből lehetett abból annyi pénzt sajtoltunk ki amennyit csak lehetett. Két függőben lévő lakás maradt csupán az első a kiöregedett árnyvadász Duke lakhelye. Őtőle úgy jöttünk el, hogy ha már mindenki más fizetett, akkor majd ő is fog – csak a szakma iránti udvariasság, és a nagy mordálytól való félelem vitt rá minket erre a megoldásra. Illetve volt egy lakás ahol továbbra se nyitottak ajtót, és egyáltalán semmi életjelet nem tapasztaltunk odabentről. Kis keverés, ez a lakás azt mondta jöjjenek vissza később. Jóval később.

Mikor felértünk az ötödikre, úgy gondoltuk, hogy a nyomozást folytatandó érdemes lenne felnézni a felsőbb szintekre is, és mivel csak egy olcsó és gyenge fém rács zárta el előlünk az utat ezért úgy döntöttünk, hogy ezt meg is tesszük. Bár annyit megtudtunk idő közben, hogy egy bizonyos Új Hajnal nevű mozgalom tagjaival számolt le itt nem is olyan régen a Knight Errant, Lone Star, úgy gondoltuk, hogy semmi baj nem lehet abból, ha felmegyünk. Bárcsak ne tettük volna, az alapos nézelődés közben ugyanis, egy felettébb durva szellemre bukkantunk. Nem elég, hogy fajtáját tekintve vérszellem volt, de még piszkosul erős is. Force 15, ha ez mond valakinek valamit. Átlagos szellem amit parti tud idézni/elűzni 3-6 körül mozog. Szinte abban a pillanatban, ahogyan megpillantottuk megszállta Iggy testét. Aki tulajdonképpen egyetlen kör alatt puszta kézzel majdnem kinyitotta mr. Silver mellkasát, és majdnem letépte Spartak füleit. Még szerencse, hogy ezután nagyon gyorsan távozott is, csak annyit sikerült megtudni róla, hogy valamilyen asztrális szál vezet tőle, lefelé (mivel a legfelső szinten voltunk ezért az iránya nem volt meglepő, csak az, hogy valaki meg tudott kötni egy ilyen erős szellemet).

A csapat itt egy pillanatra kifújta magát, és akit lehetett meggyógyított mr. Silver, önmagát is beleértve.

A sámánunk, aki a fizikai harcban egyetlen sebet sem kapott asztrálisan utána iramodott ugyan a szellemnek, de az néhány emelettel lejjebb bevárta, és egyetlen asztrális csapással harcképtelenné tette. A szerencse csupán az volt, hogy a vérszellem belső értékrendjét követve nem feltétlenül akart egyből ölni, csupán kínozni, csonkítani, és hasonlókat…

Természetesen mi magunk is éreztük, hogy ez így nem fog menni, a puszta erő, és a nagyobb kaliber sem lesz elég, hogy ezt a gondot megoldjuk.

Felmerült a lehetőség, hogy egyszerűen szólunk a megbízónak, hogy erre nem szól a szerződésünk, jöjjön ide ő és oldja meg, ahogy jónak látja. Erre természetesen az volt a válasz, hogy: “dehát leszerződtünk…” illetve annyit sikerült elérni, hogy kilátásba helyezett valamivel nagyvonalúbb fizetséget, mint korábban.

Itt mondjuk előjött a rendszer egy hibája(?), jellegzetessége. Elég jól le van írva, hogy mi alapján jár fizetés. Van egy alapbér, pár kiegészítés túlerő szerint, illetve az ellenfél legnagyobb értéke alapján. Namármost a megbízó nem tudott a szellemről, így eleve kevés pénzt ajánlott a melóért, ami szerinte – jogosan nem nagy szám. Ezért is ment bele a nagyobb pénzbe, mert valamilyen szinten jogos ezért a melóért. Tételesen 10.000 nuyenről, 24.000-re strófolták fel az árat.

Ezzel sikerült újra felkelteni a csapat rohamosan csappanó munkakedvét. Természetesen még mindig nem igazán volt nyom, amibe belekapaszkodhattunk volna.

A macskasámán úgy döntött, hogy kutyaharapás szőrével, felkereste az egyik kapcsolatát, egy Chochmo nevű szabad szellemet Csöcsmó játékosi szabadértelmezésben – aki egy bikaszoborban lakott. S bár a szabad szellemek még kevésbé tartanak össze, mint a szabad kőművesek, de egy-két hasznos információval azért tudott szolgálni, amit mások is megerősítettek. Például, hogy a történet szálai a múltba nyúlnak vissza, amikor egy nagy erejű vérszellem megszökött a megidézőitől, és azóta szabadon él a világban.

Felmerült, hogy a házban lakó varázshasználóktól kérünk segítséget. A rabbival sikerült is elbeszélgetni, miközben O’Brian nekiállt csövet szerelni. Bár szombat volt, de ez csak a zsidókra vonatkozik az írek nyugodtan szerelhetnek csöveket sabbatkor is. Feischman rabbi visszaemlékezett régi, kb. tíz-tizenkét éves pletykákra, miszerint egy nagyhatalmú vérszellem elszabadult, amikor az Aztechnology egyik kísérlete félrement. Az ügyben voltak valami árnyvadászok is… Ráadásul hasznos információként meg is tudott nevezni egy akkori kutató mágust – Eloy Gordillo, aki a projektért felelős volt, és bár bebizonyosodott, hogy nem az ő felelőssége az, hogy a szellem elszabadult, de elbocsátották a munkából, és jelenleg egy seattle-i egyetemen tanít.

A másik varázshasználóról – Papa Debitről – kiderült, hogy csak egy kókler raszta, aki nem varázslattal, hanem szélhámossággal keresi meg a mindennapi dzsangáravalót. Miután átokkal fenyegette mr. Silvert úgy döntöttünk, hogy itt nincs keresnivalónk, hiszen ő még csak a lakbérrel sem tartozott.

Időközben O’Brian kiszúrt a ház előtt egy hatalmas indiánt, egy akkora táskával, hogy egy versenyszintetizátor is belefért volna, vagy éppen néhány géppuska – meg egy tálca sörrel. Nagy nehezen sikerült saját kútfőből kiokoskodnunk, hogy ő valószínűleg Népirtó George, a házban lakó másik árnyvadász Duke régi cimborája. Egyre kisebbnek tűnt a valószínűsége annak, hogy sikerült pénzt kicsikarnunk az idős kollégából. Ismertek munkamódszereikről ami arról szól, hogy elindulnak előre rohamágyúval és aki szembe jön azt lelövik. Georgról az hír járja egyszer átlőtte saját bajtársa gyomrát, hogy jobban célba tudja venni az ellenséget,.

Illetve Iggy-t megkérdezve, jól, csak épp nem szó szerint adta vissza azt a csapatnak azt amit a mesélő mondott. Így kevés hasznos információt szolgáltatott arról, hogy mit élt át, az alatt a néhány pillanat alatt, amíg a szellem megszállta. Bár az kiderült, hogy Iggy irtózik az orvosi beavatkozásoktól, különösen pedig pszichoanalízistől – és a végbélvizsgálattól is. Az asztalnál, a megszállás úgy nézett ki, hogy mindenki dobott ellenpróbát (persze eleve kb esélytelenek voltak, de ezt nem kötöttem az orrukra). Ezután titokban kiválasztottam kit száll meg a szellem. A többség kapott egy cetlit “nem történt semmi” felirattal, a szerencsés nyertes cetlijén pedig ott volt, hogy megszállták, hogy kell viselkednie és milyen játéktechnikai módosítók vonatkoznak rá. Konkrétan ez állt a a cetlin: “mintha ezernyi dühös darázs zúgna a fejedben”. Ezt Iggy játékosa úgy adta vissza, hogy fájt a feje, de igazából ez egy nyom lett volna a szellem nevéhez – Dühös darázs.

A szellemekről szerzett tudását összerakta a két sámán mr. Silver és mr. Mayers és arra jutottak, hogy a legbiztosabb megoldás egy még mindig itt garázdálkodó szabad szellem elkergetésére ha a saját nevét felhasználva elűzzük (amúgy ez sem tűnt túl kecsegtetőnek, mert eközben is a szellem simán szétszed bárkit, de még így is ez a legbiztatóbb).

Csak hát a szabad szellemek nem hirdetik a telefonkönyvben igaz nevüket. Kellett keresni valakit, aki ismeri. A logikus választásnak az újonnan szerzett név tűnt, az egyetemi tanár. De mivel szombat volt ezért biztosnak tűnt, hogy nem lesz bent az egyetemen. Ezért hát megfizettünk egy lepukkant egyetemistát, akinek nem volt elég pénze, hogy szombat este bulizzon egyet, hogy a portán, vagy a tanulmányi irodában hazudja azt, hogy a tanárúrhoz jár órára, és annyira sz*rul áll, hogy korrepetálást kért tőle, de már elfelejtette, hogy hova is kellene mennie. Ezzel sikerült is egy címet szereznünk, ahol kis társalgás és szelíd rábeszélés után megtudtuk amiért jöttünk.

A szellem igaz neve: Xichotencatl, akit az aztékok kisebb istenségként tiszteltek. Volt egy kb. egy könyök magas (azoknak, akik ezt a mértékegységet nem értik: három láb és 3 hüvelyk :) ) szobor, amit egy közép-amerikai ásatáson találtak, és amihez erősen kötődik ez a szellem, ezt lopták el az egykori árnyvadászok, valószínűleg a szobrot elpusztítva szintén sikerülne elűzni a szellemet.

Innen a kaland már sajnos egyenes útnak tűnt a hosszadalmas – és halálos – harc felé. Ezért azt későbbre halasztottuk.

 

Sajnos DReamwalker nem tudott eljönni az utolsó ülésre, úgyhogy én zárom le az írást.

A parti hunyt egyet az információkra, majd vasárnap reggel nekiláttak a tervezésnek. Elég vad ötletek születtek:

  • szereznek auto-injektort, mindenkire tesznek egyet erős altatóval, ha megszállja a szellem kiütik
  • szereznek biomasszát, azzal lefújják a megszállt személyt (szellem nem tud élő anyagon áthatolni) valahogy hálóba csavarják és foglyul ejtik
  • volt még biomasszás láda és a furgon lefújása is.
  • kisakkozták, hogy elég a szobrot elpusztítani, akkor a szellem is megy, úgyhogy inkább ezt akarták megtalálni, ebben maradtak

Közös pont az volt, hogy Leaping Cat, a sámán, elűzi a szellemet – a név birtokában nem lehetetlen dolog.

Jacknak eszébe jutott, hogy a tegnapi csőszerelésnél hagyott ott egy poloskát a rabbi lakásában, visszahallgatta a felvételt. Halálhörgést, sikolyt, csatazajt hallott, és héberül egy elhaló mondatot “védj meg”.

Visszamentek a házhoz kideríteni mi történt. Jack elkezdte feltörni az ajtót, viszont a szembeszomszéd nyugdíjas troll (önjelölt)házmester néni megjelent a sörétessel és elkezdett hőzöngeni. Iggy nem sok sikerrel próbálta lecsendesíteni, majd elkapta a sörétest, így az csak a plafonba durrantott lyukat. A néni kapott egy maflást a sokkolókesztyűtől, amitől ki is terült. Iggy behúzta, és elkezdte átkutatni a lakását. Talál egy színbe passzoló boát, amit a nyaka köré kerített, illetve a rikító műplüssbútorokon is elgondolkodott. Végül inkább a zsebét tömte meg a talált pénzzel (amit a csapatnak elfelejtett bejelenteni).

Eközben Jack kinyitotta az ajtót, majd elegáns tánclépéssel arrébb sasszézott a gólem által rálőtt lövedék elől. A Panther rohamágyú átütötte a szemközti ajtót és Iggy feje felett csapódott a falba. A csapat rávetődött a gólemre Silver villámai eléggé meggyengítették. Jack viszont nem kerülte el a következő lövést, így épphogy nem halt meg. Végül egy villám kisütötte a gólemet. Összefoltozták Jacket, (meglepő de egy jó medpac és varázslat kombó a majdnem halálból is képes alig sérült szintre visszahozni) majd átkutatták a rabbi lakást. Természetesen a rabbi feltrancsírozva ott feküdt a szoba közepén. Neki már úgysem kell felkiáltással leakasztottak három festményt a falról, Silver eltett egy fókuszt, illetve némi készpénzt is összeszedtek. A két szamuráj kifelé menet hóna alatt a festményekkel érezték, hogy valami nem oké így javasolták, hogy lepjenek le. Jack így könnyes búcsút vett a rohamágyútól, nem volt ideje leszerelni. Visszazárták az ajtót majd mindenki beült a furgonba.

Az utca gyanúsan csendes volt, majd látták megjelenni az útépítő troll munkásokat rohamfegyverekkel, harci páncélzattal illetve egy rakétás drón is feltűnt. Jack benyomta a frissen beszerzett füstöt, és a gázba taposott, hogy tűnjenek onnan. A következő sarkon szembetalálkoztak egy-két céges terepjáróval ami egy limuzint kísért. A visszaküldött drónjuk látta amint az “útépítők” lecsapnak a konvojra és elrabolják a VIP-t.

Ez igazából egy teljesen független mellékszál volt, de kicsit megkavarta a csapatot.

Persze a nagy felhajtásra megjött a Lone Star is (meg a házban végrehajtott akciózásuk sem maradt észrevétlen) Lehet, hogy bezárták az ajtót, de a szemköztin viszont egy szép nagy lyuk tátongott, és még az alul fizetett zsaruk is összerakták a dolgokat..

 Pár óra múlva a megbízó felhívta őket, hogy nem erről volt szó, feltűnés nélkül kellett volna intézni az ügyet, a Lone Star holtesteket talált a házban. Iggy hátulról visszaszólt: “Pedig bezártuk az ajtót…” Végeredményben kicsit kevesebb pénzért és záros határidőn belül kellett elvégezni a feladatot. Igazából közben a szellem még akciózott a háttérben, csak ők ezt nem tudták…

Visszamentek újra a házba, a pincében kezdtek el kutakodni. A sámán asztrálban megtalálta a szobrot – 3 méter mélyen a betonban. Viszont a szellem is észrevette, így rövid asztrális párharcban kiütötte.

A parti elkezdett megint tanakodni, hogy mi legyen, viszont mivel már kezdtem unni, a szellem megszállta Spartakot, majd egy csapással lecsapta Iggyt. A közben helyrepofozott Leaping Cat mindent bevetve megpróbálta elűzni és egy hihetetlenül jó dobással (részemről meg egy viszonylag rossz ellendobással) sikerült is eltakarítani. Idéztek egy földszellemet ami felhozta a totemet, amit aztán szétvertek.

totem

Lezártuk a történetet kiosztottuk a karmát és fizetséget. A parti úgy döntött nem éri meg behajtani a lakbért Duke-on és Népirtó George-on – pedig már vártam aknákkal nehézfegyverekkel és hasonlóakkal őket. Igazából a lakbér trágya meló volt, a 10% 2600 nuyen volta mi még ötfelé osztódott – szemben a küldetés 20.000-es fizetségével.

 A háttérhez: elég jól kiderítették a dolgokat, igazából pár árnyvadász lopta el a szobrot, majd amikor látták milyen veszélyes meg akartak tőle szabadulni és egy betonalapba dobták. Mint látszik nem volt a legjobb ötlet.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához