LFG.HU

lanozzunk
auer
VegyesCimkek

2075. December 1. – Vasárnap este

Megbízás

A mesélői köpeny újra DReamwalker vállaira borult. Három napunk volt bevásárolni, ami nem túl sok, majd csörgött a telefon és Jürgen, korábbi fixerünk, a kikötőbe, a Rozsdás Rákóllóba invitált minket munka miatt.

A késdobáló tele volt matrózokkal, mivel a hajók kifutottak (idézem a mesélőt). Jürgen az egyik asztalnál várt minket Mr Johnsonnal. (A Run Faster című kiadványban jó ötletek vannak arra, hogy nem mindig egy kihalt sikátorban kell találkozni a céges Mr. Johnsonnal, és van néhány ötlet, hogy a cég, vagy cégcsoport hogyan jelenhet meg egy-egy Mr. Johnson viselkedésében, onnan vettem az ötletet, hogy Mr. Johnson legyen egy kicsit extravagáns, feltűnő, sőt egy kicsit beszédes, úgy hogy közben látszódjon rajta, hogy ez azért nem egészen az ő világa. Remélem sikerült legalább egy kis színt vinni a megbízásba is, és ezzel megalapozni a következő kalandot.)

Mr Johnson, a Horizon biztosító-társaságot képviselte, ami a Horizon group része (mint utólag kiderült nagy médiatársaság többek közt). Kis szenvedés után kinyögte, hogy azért választott minket a feladatra, mert abszolút nem gondolna ránk senki. Pénteken lesz egy exkluzív party, amire hivatalos Sarah Young (színésznő, hülye p.csa, bulvárceleb) aki viselni akarja a Dél Csillaga gyémántnyakéket. A feladatunk az hogy megvédjük a nyakéket, (és kizárólag azt) a rablástól. Mellékfeladat, ha már ott vagyunk a partin akkor készíthetnénk képeket az emberekről, lehetőleg minél szaftosabbakat – pletykákkal kiegészítve.shadowrun_image02

Mindezért ajánlott fejenként 3000 nuyent, amiért képen röhögtük. Nemigen volt alkuképes, egyéb dolgokat ígérgetett (baleset és életbiztosítás, jövünk eggyel…). Végül sikerül kiegyezni abban, hogy a cég egy helikopterét használhatjuk a jövőben, ha szükségünk van rá. 12 óra repülési időt és 36 óra készenlétet kaptunk. Ha szerzünk pletykákat akkor az bónusz.

A tárgyalást megzavarta Shredder (Zúzó, a tini nindzsa teknőcökből) egy ázsiai troll szamuráj. Egy korábbi munkánk során amíg láthatatlanul akcióztunk, őt/őket pont ott szorították sarokba, mi viszont nem segítettünk, jók voltak elterelésnek, plusz elszúrták a mi munkákat is a felbukkanásukkal. Pár társa ott veszett. Kis fenyegetőzéssel elküldtük az anyjába, de valószínűleg lesz még folytatása. Persze ez a közjáték nem vetett jó fényt a tárgyalásra.

 

Bejutás

A munkát végül elvállaltuk, elkezdtünk informálódni. A partit Szélvész rendezi egy extravagáns sötételf, a 69-es klub tulajdonosa. (Szélvész – alias Tempest). Bár ő az egyik legfontosabb szereplője a modulnak róla, de még a fajtájáról sem találtam képet az interneten. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy elfet, akit mindenütt finom puha feketés, sötétlilás szőrme borít. Kicsit olyan mint egy elfbe oltott párduc.) Mindig keres metahumánokat, lehetőleg minél extrémebbeket.

Spartak, troll szamurájunk simán odament, hogy dolgozni akar. Szélvész elámult méretei láttán (felöltözve) majd jelezte hogy ne beszéljen, és ha benne van hogy vörösre festik és egy lándzsát adnak a kezébe akkor tökéletes ördögi ajtónálló lesz. Esetleg kis alufólia a szarvaira. Másnap jöhetett próbanapra mint rendes ajtónálló, tette amit a szerepe megkívánt nem volt gond. Sőt a beígért fizetség majdnem nagyobb volt, mint amit a melóért kaptunk. (Az igazi kérdés ugye az volt, hogy vannak-e erkölcsi aggályai és Spartak nyilvánvalóan kijelentette, hogy nem is volt soha, és nem is tervez ilyesmit a jövőben sem.)

Másik szamurájunk, Iggy is megjelent a maga extravagáns stílusában. Szélvész jelezte hogy ez sok, jöjjön vissza úgy, amikor önmaga. Kedden megjelent kicsit konszolidáltabban, mivel aznap lánybúcsú volt, Szélvész fel is vette volna csaposnak viszont, ragaszkodott a meztelen felsőtesthez, amibe Iggy nem volt hajlandó belegyezni. Oké akkor legyen rakodó ha ennyire makacs.

Szerdán megjelent rakodóként viszont elcsent egy üveg vodkát Spartaknak (aki ugyebár alkoholista). Ezzel lebuktak, és jelezték hogy ennyi elég volt belőle, ne jöjjön többet.

Csütörtök este piros öltönyben álszakállal, parókával akart bejutni de kiszúrták és nyomatékosan közölték hogy tiltólistán van, tűnjön innen. (Igazából ez egy nagyon ruhatárhoz illő feladat lett volna Iggynek, de sajnos neki még voltak erkölcsi fenntartásai. Szélvész például mindenkinek osztogatta az ismeretlen eredetű gyógyszeres kapszulákat, mintha csak cukorka lenne, és a csapatból senki nem vette a lapot, nem állt le Szélvésszel drogozni.)

Személyes megjegyzés: a játékos kicsit túlzásba viszi a karakterkijátszást, ami itt visszacsapott a feladatra, nem tudott bejutni. (Szerintem ebből látszott igazán, hogy a szerepjáték nem mindig a feladat megoldásáról szól. Valóban Iggy karaktere egy erős személyiség, amelynek mélységeit talán még a saját játékosa sem érti – én mesélőként biztosan nem. Nem lehet pontosan megmondani, hogy egy szituációra hogyan fog reagálni, de amikor a játékos kijátssza a jelenetben, akkor azt lehet mondani rá, hogy ez valóban a karakter volt. És igen, szerintem a csúf jövő tele van ilyen looserekkel, nem kell szégyellni, hogy néha valami nem jön össze.)

Silver, a sámánunk ötlete az volt hogy testőrnek adja ki magát, aki diszkréten vigyáz az ügyfélre annak tudta nélkül. Viszont Szélvész erről hallani sem akart – aki maga is sámán volt. Csütörtök este bement vendégként, de finoman felszólították a távozásra. (A hibát ott követte el, hogy azt hazudta/mondta, hogy egy társaságnak dolgozik. Ami átvitt értelemben igaz is, de nem készült fel rá, hogy Szélvész mennyire idegenkedik a cégektől. Bár csütörtökön este, még kapott egy utolsó esélyt, hogy jóvátegye a dolgokat, kicsit talán durva volt az ajánlat, de azt javasolták neki, hogy jóindulata jeleként szüntesse meg a fenntartott varázslatait. Erről hallani sem akart, inkább angolosan távozott, és úgy volt vele, hogy majd csak lesz valahogy.)

Én (Morgana, face) a hét első napjaiban lábadoztam egy bioware beültetéstől, majd vettem drága színváltós ruhát, átrendeztem az arcom és a hajszínem (további beültetések) és csütörtökön elmentem Szélvésszel tárgyalni. Annyira nem volt elájulva tőlem, de alkalmazott pincérnőnek.

Még aznap este én is visszamentem a klubba, szóba elegyedtem az alkalmazottakkal. Nem tudtak extra pénteki partiról, valószínűleg az egy kiszállós buli lehet ahova nem a megszokott embereiket viszik. Sikerült újra beszélgetni Szélvésszel, most adtam a bevállalós libát, végül drogdílerként/hostessként sikerült jó benyomást tenni rá.

Szélvész engem és Spartakot megkért pénteken jöjjünk korábban, de ne hozzunk komlinket.  (Jack játékosa nem volt jelen, de neki odakint a kocsiban a drónokkal úgyis nagyobb hasznát vesszük)

(Igazából volt néhány félszeg próbálkozás arra, hogy kiderítsék hogy hol lesz a buli, ki az, akinek a nyakán ott lesz a nyakék, de mélyebben nem mentek bele a dolgokba. Azt az elejtett félmondatomat pedig talán csak Spartak és Iggy vette figyelembe, hogy minél gyorsabban jelentkeznek annál könnyebb dolguk lesz bejutni. A többiek úgy gondolták, hogy a cucc megvásárlása előrébb való.)

 

Mivel auer a következő játékülés idején nem tudott jelen lenni ezért a teljes beszámolót most én írom. (A tüdőembólia sajnos nem gyógyítható first aid-el, hanem extended care kell hozzá a valóságban)

shadowrun_image01

Spartak az adott napon oda is ért időben, Morgenával együtt, megvárták, amíg megérkezik a fuvarjuk, egy Rammer becenevű alak. Akiről kiderült, hogy egy krétai származású minotaurusz és alkalmanként vállal szívességet Szélvésznek. Bepakolta a kocsiba az alkalmazottakat, és még néhány láda árut, amire az utolsó pillanatban gondolt a főnök, hogy esetleg szükség lehet rá a bulin.

A társaság jó előre felkészült, Jack, egyik drónjával követte az alig három éves Rover kisbuszt. De azért Spartaknál volt egy stealth tag is, amit arra állítottak be, hogy a saját koordinátáit sugározza. Néhány szerencsétlen dobásnak hála a sofőr – Rammer – semmit sem vett észre ebből.

Spartak időközben megpróbált összebarátkozni a sofőrjükkel, de hát a nagydarab troll nem éppen a modoráról híres.

Amikor megérkeztek kiderült, hogy a célállomás a belváros szívében lévő nyolcvanemeletes felhőkarcoló legfelső szintje, ahol egy kisebb penthouse lakosztályt – három hálós, két medencés, plusz egy jakuzzi – bérelt ki Szélvész a partynak. A dolgozók elmentek átöltözni, a kamrából és mosókonyhából kialakított “dolgozói öltözőkbe”. Spartak mivel “úgyse fért be” elment a mosdóba a stealth tag-et elrejtette a wc mögé. A microkamerát megpróbálta magára erősíteni hátha sikerül néhány extra nuyenre szert tenni pár jobb állóképpel, de sajnos azt a motozásnál lefülelték, de számítottak hasonlóra, nem lett belőle probléma. Így Spartak elfoglalhatta őrhelyét, egy Alexander nevű törpével, akit kozmetikai műtétekkel a lehető leghasonlatosabbá formáltak egy vízköpőhöz, és aki ragaszkodott hozzá, hogy az este során szólítsák “Kavics”-nak, mert ez segít beleélni magát a szerepbe. Egyébként Spartakot tetőtől talpig vörösre festették, a szarvait bevonták alufóliával, és a kezébe adtak egy botot, amire az spec efektekért felelős fiúk AR-ban egy lángoló vasvillafejet szerkesztettek, és természetesen félmeztelenül kellett az ajtó előtt félelmetesen megállítani azt, aki nem odavaló.

shadowrun_image03

 

Eközben Morgena karakterét beállították a konyhába – na nem azért mert nő és ott a helye – hanem mert ő kapta azt a nemes feladatot, hogy drogokkal szolgálja ki a vendégeket.

Odalent a furgonban pedig Iggy, Mr. Silver, és Jack türelmesen várakoztak amíg meg nem unták. Így Mr. Silver beküldte Iggyt a főbejáraton, hogy derítse ki mi a helyzet … vagy azért, hogy lelövesse, ez még nem teljesen tiszta. Mert Iggy a maga stílusával beszambázott, amikor pedig az őrök kérdőre vonták, akkor tisztán és simán lebukott. A két hamis igazolványából egy se állta meg a helyét, a valódi nevét kellett használnia, és kiderült, hogy az igazi személyazonossága repülő-balesetben elhunyt másfél éve. Ezen ő lepődött meg a legjobban. Majd egy kis kölcsönös sértegetés után, ahogy bement ki is jött és még a hamis személyiket is megtartotta – hátha jók lesznek még valamire. Talán annyi derült ki, hogy az épületet jól őrzik, és azért nem lehetetlen bejutni. Mellette ment be egy elf nő, minden szó nélkül.

Ezen felbuzdulva a csapat megkereste az adu-ászt, Cyb3r B1ll-t a hackert, aki csinált is gyorsan a háromfős társaságnak két sajtóbelépőt.

Nagyjából ekkor esett le nekik, hogy eddig nem látták a célszemélyt, a céltárggyal megérkezni talán más bejáratot használt, így hát ők is kihasználták új belépőjüket és begurultak a mélygarázsba.

Itt látták, hogy a Szélvész által rendelt fuvar, a minotaurusz rigóval még mindig várakozik. Mr. Silver megpróbált rárakni egy tag-et, de Rammer kiszúrta, és kérdőre vonta. De, hogy legyen valami haszna a másik játékosnak is aki nem jött el – Jacknek – úgy meséltem, hogy a két rigó szóval tartja egymást.

Természetesen a garázsból az épületbe vezető részen is volt őrség, ahol tényleg csak néhány nagyon szerencsés dobásnak meg 500 nuyennek köszönhetően csont nélkül átjutott Mr. Silver és a láthatatlanná tett Iggy is, aki néhány kézifegyvert meg egy-két hasznos holmit (pl. gázgránát) cipelt magával.

Időközben Spartaknak meggyűlt a baja a fenti tömeggel, ugyanis az “újságírók” megneszelték, hogy mi is történik itt, és mint a keselyűk jöttek. A vendégeket sikerült ugyan mindet beereszteni és a kellemetlenkedő alakokat kint tartani, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem tart örökké. Egy elf hölgyike szinte bármit hajlandó lett volna megadni azért, hogy bejusson. Spartak csak azért állt ellent az ígéretek csábításának, mert leginkább saját haverjait akarta becsempészni, és nem idegeneket. De azért, hogy a kamerákat kint tartsák a hatalmas üveg falat (ami tulajdonképpen a bejárat) egy illúzióval fedték le.

Mivel Mr. Silver látva a nagy felfordulást a 80. emelet inkább átriumnak tűnő folyosóján, inkább fenntartotta az Iggyt láthatatlanná tevő varázslatot. Amitől Iggy nagyon türelmetlen lett.

De sajnos mivel későre járt már az idő, és a csapatunk 33,3%-a nélkül játszani nem éppen szívderítő befejeztük a játékülést, és abban reménykedünk, hogy a következő alkalomra már mindenki el tud jönni.

shadowrun_image00

 A következő játékülés már nagyobb népszerűségnek örvendett, ekkor csak a csapat 16,6%-a hiányzott. (A tüdőembólia gógyígyátása extended test és legalább 2 hét.)
Morgana karakterét úgy oldottuk meg, hogy végső soron ő az aki egyedül bent van a rendezvényen, és szorgalmasan végzi a feladatát (drogot oszt mindenkinek aki mozog), és a többiekre koncentráltunk, akik az ajtón kívül maradtak.

Most, hogy megjött Jack játékosa, sok ötlete volt, hogy mit lehetett volna jobban – vagy legalább másként – csinálni, a játékülés elején az időt arra fordítottuk,  hogy őt “naprakész” állapotba hozzuk és az eseményekről tájékoztassuk.

Természetesen egyből neki állt ténykedni. Otthagyta Rammer-t aki eddig fenntartotta, és kiállt a kocsival a garázsból. Miután pedig a garázs kapuja nem engedte vissza az előbb is használt kóddal – természetesen ezúttal kocsi nélkül akart besurrani a hátsó ajtón – elől próbálkozott. Ahol a nem túl kedves biztonsági őr már majdnem meggyőzte arról, hogy nem fog bejutni az épületbe, amikor leesett neki (kis segítséggel a csapattársak részéről), hogy mire is megy ki a dolog, és a hamis sajtóigazolványa meg kétszáz nujen be is juttatta oda, ahova csak a hamis sajtóigazolvány nem tudta bejuttatni.

Gondolta ha a szerencséje kitart akkor a következő akadályt is jó eredménnyel veheti. Nagy magabiztossággal indult neki, hogy a nyolcvanadikon a penthouse bejáratán is bejut az igazolványával. Spartak meggyőzően alakította szerepét, amikor következetesen állította, hogy a hamis sajtóigazolvány hivatalos személyt rejt, de a mellette álló kidobó törpe, Kavics, határozott fellépésének hála, Jack sem tudott bejutni a buliba. (Mesélői megjegyzés: mivel a társaság nagyobbik része kívül maradt a rendezvényen – hogy önhibájából, vagy azon kívül az már mindegy – egy kicsit át kellett alakítani a kalandot, és a végső, harci, részt előre vettem.)

Ekkora történt az, hogy a bejáratot eddig elfedő illúzió szertefoszlott, és az üvegajtó mögött olyan látvány tárult a játékosok, és a velük együtt várakozó sajtósok szeme elé, amire senki nem számított. Nem mulatozó hírességeket, és nem egy kibontakozó orgiát láttak maguk előtt, hanem egy túszejtés jellegzetes képeit, három nagydarab fegyveres (két ork, és egy troll) fekete egyenruhában T.O.F.F. felirattal. A csapat izmosabb tagjai Spartak, és Iggy egyből levették, hogy ez az ő népük: a Trollokat és Orkokat Felszabadító Front. Ez viszonylag hamar ki is derült abból amit a vezérük, valószínűleg a legrátermettebb és legkarizmatikusabb – mindemellett még mindig szörnyen rossz szónok mondott el az összegyúlt sajtósoknak.

Mondanivalójának tömör lényege ez volt: Ők egy nemes ügyért harcolnak, és az itt elvett javakból a forradalmukat fogják finanszírozni, ha valaki megpróbálja megrohamozni a lakást, akkor a túszok életével játszik, és elnyomott ork és troll testvéreit felszólította, hogy harcoljanak ők is az elnyomás ellen. Azért pedig, hogy ezt nyomatékosítsák a bejárati nagy üveg ajtóra egy hatalmas, kimondottan bombának látszó tárgyat szereltek).

Ennek a nem túl megnyerő beszédnek mégis volt hatása, Iggy, aki időközben láthatóvá vállt (teljes harci felszerelésével együtt) szinte tátott szájjal hallgatta azt, ahogy az ő népe kiáll magáért. A többiek, akik ezt az időt arra akarták kihasználni, hogy bevonuljanak a lépcsőházba, – amint kinyitották a biztonsági tűzzáró ajtót azonnal beindítottak néhány szirénát is, ami viszont senkit nem hatott igazán meg – próbálták Iggyt is hívni, hogy legalább a kézben tartott fegyvereikből merítsenek erőt. De Iggy csak hallgatta és hallgatta a szép beszédet.

Annyira nagyon hallgatta, hogy még az újságírók is észrevették, hogy itt az ajtón kívül is áll mellettük egy felfegyverzett ork, annyi fegyverrel, hogy nagyon el se tudta rejteni. Így volt olyan, aki egyből kikiáltotta a T.O.F.F. arcának, és elkezdték kérdezgetni a szervezet céljairól. Ezekre a kérdésekre a maga kedves modorában válaszolt is, egészen addig, amíg nem érezte úgy, hogy a kérdések tolakodóak, mert utána mégis csak kiment a többiek után a lépcsőházba, ahol már nagyon várták, őt is meg főleg a fegyvereket, amiket ő cipelt.

Ezután hosszas tervezgetés következett. Végül abban maradtak, hogy megnézik esetleg a tetőről nem lehet-e megközelíteni a helyszínt. A tetőt, egy tűz és golyó álló páncélajtó védte,ami egyaránt el volt látva elektronikus és mechanikus zárral is, sőt kis vizsgálódás után kiderült, hogy az ajtó keretébe van beépítve két fegyver is, hogy szó szerint kereszttűz alá vegyék azt aki átlépné a küszöböt.

Itt még megfordult a party agyában, hogy esetleg megérné az időt és a fáradságot, hogy még így is kimenjenek a tetőre és az erkélyre ugorva tegyenek rendet a terroristák között. De az élesfülű Iggy meghallotta, hogy mintha valami kaparászna az ajtó túl oldalán. Itt mindenféle dologra gondoltak, csak arra nem amit mesélőként én kitaláltam. Jack úgy gondolta, hogy egy rövid mátrix keresés után megpróbálja a tetőn lévő biztonsági kamera fölött átvenni az uralmat, ami két szerencsés dobásnak köszönhetően sikerült is. Így meglátták azt a járművet, amivel a terroristák érkeztek egy katonai jellegű helyből felszálló repülőt (V-tol). Nem szállt le a tetőre (az talán el se bírta volna, de felette “lebegett”) és minden légi járműre figyelmeztető lövést adott le ami közelebb jött (ez utóbbiak leginkább a sajtó járművei voltak, fegyvertelenek; jöttek a hír szagra, mind a dögkeselyűk az oszló hullára). Persze a karakterek szemében is megjelentek az apró (vagy nem is olyan apró) dollár nujen jelek, hogy mennyit érne ez a gép, ha meg lehetne szerezni, akkor hagynák az egész küldetést, nyakékestől túszostól és terroristástól. A kaparászás forrását nem tudják tisztán kivenni a kamera képein sem.

Bár gondolkodnak azon, hogy ha esetleg feltörnék az ajtó zárját, … az összeset. De végül úgy gondolják, hogy ez sok időt vesz igénybe, és a célszám ismeretében kicsi a matematikai valószínűsége is.

Másik megoldásként Jack játékosa felveti, hogy törjenek be egy szomszédos penthouseba és ott másszanak fel az erkélyről a tetőre, és onnan támadják meg először a repülőt, aztán meg a terroristákat is. Az újságírók szerepe ebben a tervben elég ködös… Ráadásul épp zuhogó savas esőben megcsúszni és leesni a nyolcvanadikról nem túl dicső halál. Többek között ugye hegy vagy falmászófelszerelésük sincsen, legalábbis kéznél.

Végül sok-sok ötletelés nyomán a legegyszerűbb megoldást választják, a frontális támadást. Mr. Silver idéz egy szellemet, amely az ajtó túl oldalán materializálódik és az elnyelés különleges erejével próbálja hatástalanítani az ajtóra szerelt bombát. Ebből a tervből az első fele jól is sikerül, de az első lépés második rész már sok sok, az ajtó előtt álló sajtós életébe kerül. Majd egyszerű kézi fegyvereikkel nekimennek a felfegyverzett terroristák őreinek, akik időközben egy barrikád mögött várják, hogy valaki ilyen ostoba legyen. Mr. Silver irányító varázslatának hála az egyik őr (aki kritikus balsikert dobott ahelyett, hogy a társára támadna magát lövi fejbe (bár csodával határos módon túlélte… ugye ilyen az ork szervezet). Jack aki elég járatlan a pisztolyok használatában azért megpróbál rálőni a másik őrre, de a pisztoly felrobban a kezében, sokkal több kárt téve benne mint bárki másban. Spartak bár nagyon szépen eltalálja a másik őrt, de az is túléli a lövést, bár ő leginkább a páncélzatának köszönhetően. Nagyjából ekkor történik az, hogy a felderítő drón amely az épületen kívül felfelé halad, Jack utasításait követve, melyeket még a támadás előtt adott ki, szembe jövő forgalommal találkozik, mégpedig egy zuhanó tússzal, a terroristák beváltották a fenyegetésüket…

Csata bontakozik ki, amelyben majdnem mindenki megsérül, két-három terroristával sikerül is végezni, amikor Spartak (egy frissen zsákmányol AK-val a kezében) mozgást lát a tetőn, hőlátásának köszönhetően, két hőfoltot pillant meg az egyik a padlószint felett valamivel, a másik a padlón “áll”, érzi választás előtt áll, hiszen vagy megállít egy terroristát, vagy ő maga végez egy tússzal, a kevésbé rizikós célpontot választja, a földön álló célpontra lő, és súlyosan meg is sebesíti. Ekkor a maradék terroristák mivel úgy látják nincs nagyon vesztenivalójuk kézigránátokat vesznek elő, az egyik inkább az épület mellett dobja le (szintén egy szerencsétlen dobás), a másik viszont a túszok közé vágja a robbanóanyagot (hogy direkt-e vagy sem ezt így utólag ne firtassuk).

A terroristák nagyjából elmenekülnek, a drón még tudja azonosítani a gépet, (ha esetleg szeretnék folytatni a játékosok ezt a történetszálat van egy kis nyom ami tovább viheti őket következő alkalomra). Bár Mr. Silver egy hihetetlen erejű tűzlabdát küld utánuk, mit sem törődve a fedezőtűzzel amely a gépből érkezik, de ő van a legjobban megsértődve, hogy az ellenfélnél is akad varázshasználó, aki meg tudja akadályozni azt, hogy szarrá robbantsa az ellenséget (bár ez is inkább csak a szerencsés dobásnak köszönhető). Jack hasonlóan rossz néven vette, hogy a repülő szemgolyó, amelyet felderítésre használ – mert “ilyen kicsi” – nem tud még kamikáze akcióval sem kárt tenni egy katonai gépben.

shadowrun_image04

 A végső kiértékelés: teljes kudarc. A csapat ha nem is lelepleződött, de Iggy komoly hírnévre tett szert a média útján – remélhetőleg nem tart örökké. Az sem tesz jót, hogy ennyi “újságíró” meghalt – bár mindig van utánpótlás. A T.O.F.F. -nek sikerült elrabolnia az értékes gyémánt nyakéket is, amit meg kellett volna védeniük a megbízó szerint. Valamint a túszok is életüket vesztették, vagy legalábbis jó darabig nem szerepelnek a médiában, hacsak nem egy orvosi műsorban, mint a súlyos sérült, akit meg kell menteni – egyébként itt jegyezném meg, hogy együl Spartaknak voltak fenntartásai, és ő volt az, aki a túszok életét egyáltalán figyelembe vette akár csak egy pillanatra is már a tervezés alatt. Remélhetőleg legközelebb sikerül kiköszörülni a csapatnak a hírnevén esett csorbát.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához