LFG.HU

Szarvas Gábor
RPGCimkek

Ugyebár ezek: “Erõsen stilizált, helyenként absztrakt ábrák, amelyeket a kráni elfek tetováltatnak az arcukra, hõstetteik és hadisikereik emlékére. Az értõ szem az elf egész élettörténetét leolvashatja az arcáról, ez azonban nem könnyû feladat, mert a krónikás jelek szimbolikája rendkívül sokrétû, s készítõiken kívül kevesen igazodnak el közöttük.” – mint ahogy egynémely regény Függelékében olvasható.
Egy páran kérték a múltkor, (jó múltkorában volt…) hogy írjak már az elfek tetoválásairól. Ezért úgy gondoltam kiötlök néhány rajzolatot. Valamennyi egyszerű tetoválás, semmi mágikus hatás nem kapcsolódik hozzájuk, azonban ha újra megszáll az ihlet, akkor talán jön majd folytatás is, melyek már mágikus hatást is ki tudnak váltani. Gondolkodom például a törpék mágikus rajzolatain is.

A krónikásjelek

A kráni elfek jellegzetes ismertetőjegyei. Az arcukra tetovált, néha színes, de általában valamilyen világos színű absztrakt ábrák. (Tekintettel arra, hogy jóval sötétebb bőrszínük van, mint a Kránon kívül élő “fajtársaiknál”.) Nem ritkán feltűnnek állatábrázolások is, azonban azok is erősen elnagyoltak. Sokkal gyakoribbak az egyenes, hullám és görbe vonalak számtalan fajta kombinációi. Gyakorlatilag lehetetlen minden ábrát megfejteni, igen gyakran csak maga a viselője tudja, hogy mit jelent. Általában tükör előtt, saját maguknak készítik őket, meglehetősen ritka, hogy más segítségét vegye igénybe. Mindig olyankor veszik elő a festékes tégelyeiket és a hozzá való tűket, amikor nagyobb jelentőségű esemény történt velük. Az első nyugodt alkalomal ilyenkor szertartásos előkészületek után beletetoválja arcába, hogy mi történt.
Mint mondtam, rengeteg féle rajzolat létezik, gyakorlatilag ahány elf, annyiféle. Azonban vannak bizonyos tradicionális rajzolatok, melyeket mindenki ugyanolyanra készít, vagy legalábbis van egy alap, amelyet a konkrét eseményhez “igazítanak”. Ilyen például a később tárgyalandó virág jel. Az alább felsoroltakon kívül természetesen ezer más rajzolat létezik, ezek felsorolása lehetetlen – egyrészt számuk, másrészt készítőik száma miatt.
Most pedig nézzük a rajzokat:

férfivá avatás – Az egyik legegyszerűbb rajz, gyakorlatilag minden kráni elf ezt a jelet használja. Tradícionális jel, amióta az elfek Kránba jöttek, azóta ugyanolyan maradt. Négy darab pont, nagyjából egy rombusz négy sarka helyén. És a négy ponttól kis távolságra balra lenn egy vékony holdsarló. Igen gyakran egyszínű az egész rajzolat, de nem kizárólag. Előfordul hogy minden pont más-más színű, de általában csak a holdsarló az ami színben különbözik. Mondjuk kék, vagy vörös a két holdnak megfelelően.

becsületgyermek – Az a rajz, amelyre a leginkább büszkék a viselőik. Minden sura`shtak jól látható helyre tetoválják, például az orruk valamelyik oldalára, vagy az állukra. Ezzel jelezve, hogy ők voltak a kiirtott klán legjobb ifjai. Ez sem túl bonyolult rajzolat, két középpontú egymásba fonódó koncentrikus körök. Két legkisebb, középső kör alkotja az alapot, amelyek mindössze egyetlen másik kört metszenek, a másik középpontú körök legnagyobbikát. Minden egyes kör 20 évet jelent, attól függően, hogy hány éves korban vette magához a rivális klán.

szem – Szintén elég gyakori rajzolat, és könnyű tetoválni is. Egyetlen szemet formáz, kicsit hasonló a niarei nők szűk szeméhez. Az írisz a szem közepén van, és félig eltakarja a felső szemhéj, ami egy picit lefelé ível. Olyan az egész, mintha egy haragos niarei nő nézne vele. Ezt a jelet olyankor szokták használni, ha valami nagy eseménynek tanúi voltak. Tízből kilencen a Dúlásra emlékeznek ezzel a jellel. De nem kizárt, hogy mást jelent a jel, például egy nagy csatát, vagy más jelentős eseményt.

virág – Ez egy meglehetősen bonyolult jel, azonban minden elfnél ugyanazt jelenti: kláncsatát. Méghozzá olyan csatát, amelyből győztesen került ki a viselője. (A vesztes csatákat inkább elfelejtenék, minthogy magukra tetoválják.) Egy erősen stilizált, nagy szirmú, sokfelé ágazó szárú virág. A szirmok magukba foglalják a vesztes klán címerét. Így lehet tudni, hogy melyik klánt győzték le. Gyakorlatilag mindenki azonos módon rajzolja – csak a címerek mások ugyebár…

aquirölő – Azon rajzolatok egyike, amelyiket nem egyetlen alkalommal rajzolnak az elfek, és ráadásul nem az arcra. Valahányszor megölnek egy aquirt, egy rovátkát rajzolnak bele. Kicsit hasonlít egy halcsontvázra. Egy függőleges irányban elnyújtott “s”-betűvel kezdődik. Azután következnek az függőleges rovátkák párhuzamosan. Az alkar belső felére tetoválják, a könyökhajlattól kezdve. Amikor a csuklóhoz érnek, akkor az egészet egy vízszintesen elnyújtott hullámvonallal áthúzzák, és egy csigavonallal zárják. A csigavonal olyasmi, mint egy fordított “@”-jel. Ha a bal kezük “betelt”, akkor a jobb alkaron kezdik elölről. Ha az is betelt, akkor a bal lábszáron folytatják és végül a jobb lábon. A krónikák mindössze egyetlen elfről szólnak, akinek már a jobb lábszárán is végigért a rajzolat, de a legáltalánosabb, hogy mindössze az egyik kezükön található ez a fajta jel.

elfölő – Rendkívül ritka és bonyolult ábra. Azok tetoválják – általában – a nyak oldalsó részére, akik már öltek meg sötét elfet. Egy meglehetősen furcsa íj rajza tulajdonképpen. Azért furcsa, mert kicsit hasonlít egy visszacsapó íjra (pedig az elfek általában nem ilyeneket használnak, hanem saját készítésű íjaikat), és a nyíl sem mindennapi, ami a húron van. Mindkét irányba hegyes, de értelemszerűen a “támadási irány” felé jobban. Sőt, nem csak egy egyszerű egyenes nyílvessző, hanem oldalra is tüskék állnak ki belőle. Kisebbek-nagyobbak, a nyílhegynél pedig háromszög alakban csökkenő méretű oldaltüskék vannak. Némelyik tüske visszafelé hajlik, de a legtöbb egyenes.

vérbosszú – Az elfeknél sem ritka a khayness, és ezt jelzik is a külvilág felé. Egy viszonylag egyszerű tetoválás, ami az aquirölőhöz hasonlóan befejezetlen – legalábbis mindaddig, amíg a khayness meg nem történt. Két szembefordított “s” betű, melyeknek a felső szára csigavonalban tekeredik befelé. Amikor sikerült a vérbosszút beteljesíteniük, akkor ezt a két rajzot egy hullámvonallal áthúzzák az “s” betűk alsó részén. A hullámvonal hasonlít egy elfektetett visszacsapó íjhoz.

renegát – Azon kevés rajzolatok egyike, amelyiket kizárólag mások tetoválnak rá az elf arcára. Feltéve, hogy ha valaki elfogja, és a szökött elf méltónak találtatik az életre… Mert ha nem, akkor nincs szüksége további jelekre az arcára. Általában azokra tetoválják rá, akiknek megbocsátottak ugyan a szökés miatt, azonban vissza már nem fogadják – és megkímélik életét. Világosan látható helyre rajzolják, mondjuk a homlok közepére, vagy az orrnyeregre, esetleg az orr és a száj közé. Nem más, mint egy kör középen két metsző vonallal áthúzva (mint egy négy küllős kerék). És mindig élénk színnel készítik, hogy világosan látható legyen. A viselőik büszkék is rá, és nem is. Büszkék azért, mert méltóak voltak az életbenmaradásra, és nem azok, mivel kitaszítottak lettek, és ráadásul nem is tudtak meglógni az üldőzőik elől. Meglehetősen ritka rajzolat egyébként.

pók – Erősen stilizált pók rajza, csak a klánfők viselhetik. Jelentése: nagy hatalmú elf, aki egy egész klánt igazgat. Keze mindenhova elér, szeme mindent lát. Nem minden klánfőnök tetoválja az arcára, néhányan hivalkodásnak veszik, és ráadásul csatában nem biztos, hogy jó az, hogy rögtön kiderül ki is a vezető.

medve – Yllinort jelképezi. Általában akkor készítik, ha megjárták Yllinort, vagy netán onnan való katonákkal harcoltak, vagy bármi hasonló. Rengeteg alkalommal kombinálják más, egyéni jelképekkel, amely a velük történt eseményt jelképezik.

patkány – Pyarront jelképezi. Tipikusan azért ezt az állatot választották, mert lenézik, undorodnak tőle, de ugyanakkor tud nagyot is harapni, ha rosszul nyúl hozzá az ember. Ilyen Pyarron is: rühellik, mélységes megvetést éreznek iránta – már amelyik hallott már felőle valamit, esetleg még járt is a környéként… -, de azért le nem becsülik. Főleg a manifesztációs háború alatt szaporodtak meg ezek a tetoválások. Hasonlóan a medvéhez, ezt is rengetegszer kombinálják más rajzolatokkal.

égi hajó – A legritkább rajzolat, csak az ősöreg elfeken találhatunk elvétve egyet-egyet. De azok meg már kevesen is vannak, és nem nagyon mozdulnak ki a klánvárakból. Azt jelképezni, hogy viselője valaha utazott már a legendás elf-aquir háborúk korabeli égi hajókon. (Az már más kérdés, hogy a régiek hajói jóval erősebbek voltak. Felettébb ritka az az elf, aki a 3600-as évek végén elmondhatja magáról, hogy egyáltalán talált már égi hajót – ráadásul működőképeset…) A legbonyolultabb rajzolatok egyike. Az alapa egy “v” betű, melynek végei kisebb körökben végződnek. A “v” két szárán lefelé tüskék állnak ki, a “v” csúcspontjában pedig két trapéz forma található. A “v” belseje felé három vonal irányul – egy a “v” csúcsából, kettő a szárából. Ezek a vonalak egy téglalapba csatlakoznak – kettő (ami a szárból indult) a téglalap csúcsába, egy pedig az alsó oldal közepébe. És ráadásul a téglalap tetején egy “t” betűt formázó alakzat található. (Remélem sikerül elképzelni…)

istenek által érintett – Azon elfek tetoválják magukra, akiket valamely istenség kegyeiben részesített. Ezek az elfek általában megtartók is egyben, de nem feltétlenül. Az isten sem mindig ugyanaz, lehetett bármelyik kráni kalahora, sőt még Ranagol is, amelyik megérintette hatalmával a jel hordozóját. Általában valamelyik fülcimpára tetoválja az elf, vagy legalábbis a fül környékére. Egy csillag alak az alapja, és két szögletes “u” betű veszi körül. Méghozzá oly módon, hogy a két “u” alak nem úgy illeszkedik egymásra, hogy egy négyzetet alkosson, hanem egymásba vannak csúsztatva, úgy, hogy az egyik szár kívül van, a másik pedig belül a másik “u” alakhoz képest. És ráadásul az így kapott négyzet-forma a csúcsán áll, és mindkét “u” betű azon szára amelyik kívülre esik, az rövidebb, mint amelyik belülre. (Ez meglehetősen bonyolultan lett leírva, bocs!)

fekete határ – Ez a jel meglehetősen gyakori, általában azt jelenti, hogy a viselője már járt a Fekete Határon túl, vagy legalábbis a közelében. Ha megrpóbálom leírni, akkor egy olyan jelből kell kiindulni, mint a férfi nem jele (karika, és nyíl jobbra fel), csak itt nem nyíl irányul jobbra felfelé, hanem egy hosszabb vonal. Ráadásul kiállnak oldalra belőle más vonalak. Az első vonalpár rögtön a kiindulás után következik (jobbra és balra), két körben végződnek. Azután a felfelé tartó vonalat egy vízszintes, elnyújtott “s” betű keresztezi. Végül pedig nem nyílban végződik, hanem egy olyan alakzatban, mint egy pálcikaember deréktól felfelé. Csak a két keze ráadásul enyhén felfelé ívelt.

gyógyulás – Ez is elég gyakori jelkép, ezt általában akkor alkalmazzák, ha valamilyen rendkívül súlyos sérülésből gyógyultak fel. Négy koncentrikus kör alkotja az alapot, a legnagyobból pedig vonalak indulnak ki. Jobbra lefelé két lábat formáznak ezek a vonalak, balra lefelé egy “farok-szerű” valamit, felfelé pedig egy madárfejet ábrázolnak. És a madárfej alatt jobbra és balra két nyílegyenes vonal húzódik, mintha az alak a nyakán egyensúlyozna egy hosszú botot.

Ezekkel a jelekkel meglehetősen sok eseményt lehet jelképezni, a különböző kombinációk is elképzelhetőek. Természetesen a krónikásjelek nem feltétlenül jelentik azt, hogy az elf teljes arcát lefedik, csak és kizárólag a jelentősebb események után fordulnak ehhez a technikához. Apró-cseprő ügyeiket soha nem ábrázolják, és a nagyobb kudarcokat sem mindig. De például jelentős sikert vagy tragédiát szinte biztosan.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához