LFG.HU

SirThomas
novella

- Uram, Brown és Askew ügynökök a szakértőkkel együtt megérkeztek.
- Küldje be őket. És kérem, a következő fél órában ne engedjen be, és ne kapcsoljon senkit.
- Igenis parancsnok, értettem.

Amint a távirányítót tartó kéz megnyomta az egyik gombot, az ablak alatti falrészben elhelyezett apró motor alig hallhatóan felbúgott. Az irodában uralkodó félhomály lassan eloszlott, ahogy az ablakot takaró függönyök mozgásba lendültek. Az eddig árnyékba burkolózó berendezési tárgyak láthatóvá váltak, de a mielőtt a szoba sarkai is teljesen kivilágosodtak volna, a kéz elengedte a gombot, és letette a távirányítót. A függönyök félúton megálltak.
A mahagóni íróasztal mögött ülő idős férfi felállt a bőrszékéből, hogy fogadja az embereit. Egy apró igazítás a zakón, egy a nyakkendőn, és figyelmét máris a nyíló ajtó felé fordította.
Elsőnek két sötét öltönyös, céglegény kinézetű férfi lépett be, majd őket egy világosbarna kosztümös nő, és egy valódi bőrruhát viselő indián követett; utóbbi becsukta maguk után az ajtót. Igaz, a szobában még mindig nem voltak teljesen jók a látási viszonyok, de így is kivehető volt, hogy a nő is indián vérvonallal büszkélkedhet. Láthatóan kényelmetlenül érezte magát a jelenlegi viseletében.
- Hölgyem, uraim, foglaljanak helyet.

Míg az idős férfi állva maradt, a nő leült az asztal másik oldalán elhelyezett fotelek egyikébe. A három újonnan érkező férfi csak ezután mozdult. A két céglegény nagy elánnal, de határozott mozdulatokkal indult meg az ülőalkalmatossága felé, míg az indián ráérősen ült le.
A parancsnok először a két indián felé fordult.
- Feketetoll kisasszony, Mr. Wilson. Örülök, hogy mindketten el tudtak jönni. Gondolom, Brown és Askew urakat jól ismerik, dolgoztak már velük néhány alkalommal. David, Robert, örülök, hogy megint találkoztunk. Ritkán fordul elő, hogy az én részlegemen belül kelljen dolgozniuk, de a mostani munka kényes volta miatt megint önökre lesz szükségünk.
- Ott kezdeném, hogy tegnapelőtt felhívott egy régi jóbarátom. Nevezzük őt az egyszerűség kedvéért Mr. Johnsonnak. Mr. Johnsonnak nem kevés érdekeltsége van az Aminteknél, és nemrégiben sajnálatos tragédia érte a Sziú Nemzetben lévő kirendeltségüket.
- Elmondom az előzményeket, de a részleteket meg fogják találni az ügy aktájában, mielőtt nekikezdenének a munkának.
- A Sziú Nemzeten belüli törvények, előírások miatt a közelmúltban véglegesen lejárt a cég bányászati engedélye, de egy szerencsés véletlen során kiderült, hogy a bezárandó telephely közelében egy régi indián temető van. A cég a szerződés egy apró betűs részére hivatkozva saját költségén elkezdhette a temető feltárását. Igaz, a leleteket először a UCAS-nak, majd egy rövidebb-hosszabb bevizsgálás után a Sziú Nemzetnek kötelesek átadni, ám abban az esetben, ha sikerül értékes dolgot kiásniuk, szerencsés megtalálóként szép kis summa ütheti a markukat. Talán nem is kell mondanom, hogy ilyenkor mágikus, különlegesebb leletekről van szó, és egy hosszabb, részletesebb bevizsgálási procedúra zajlik le, ami akár éveket is igénybe vehet. Ez persze a Sziú Nemzetnek nagyon nem érdeke, hiszen várnia kell, és többször előfordult már, hogy bevizsgálás után már értékét veszítve, sérülten kerültek hozzájuk a leletek.
- Az ásatás elkezdődött, és a cég által felkért, felbérelt régészek el is értek kisebb eredményeket. Az eddigi munkájuk gyümölcsét a Denveri Egyetemre akarták szállítani, de a repülőgépüket “baleset” érte. A helyi repülésirányítók és a gép pilótája között folytatott utolsó beszélgetésből annyi vehető ki, hogy támadás érte a szállítmányt. Az ügyben még folyik a vizsgálat, de az előzetes vélemények szerint a régészek gépe belekerülhetett egy csempészbandák közötti összecsapásba. A sziúk tagadják, hogy nekik bármi közük is lenne az ügyhöz, de nem kizárható, hogy sértett büszkeségükben kicsinyes bosszút álltak.
- És hogy hogyan kerülnek önök a képbe?
- Mr. Johnson félhivatalosan megkért, hogy segítsek neki az ügyben. Abban állapodtunk meg, hogy kiküldök egy csoportot, akik szétnéznek a környéken, vigyáznak az embereire, a leletekre és magára az egész projektre. A UCAS hivatalosan nem járhat el ilyen ügyekben, ezért maguk beépülnek a következő csapatba, akik a tragikusan elhunyt régészek helyett mennek a helyszínre. Mr. Johnson elintézi, hogy megfelelő fedőtörténetük legyen a munkához, ami 3-4 fő biztonsági embert, és egy régészt jelent. Feketetoll kisasszony, vagy Mr. Wilson lesz a régész, a biztonsági csapatot Brown vagy Askew ügynök vezeti.
- Habár sikerült elintéznem, hogy megkapjam az egész csoportot, sajnos nem tudok minden tagot a kíséretbe delegálni. A csoport egy részének más feladata van párhuzamosan az indiánoknál végzett nyomozással. Amíg a csapat egy része a sziúknál ügyködik, addig a többiek egy denveri csempészbanda után kutatnak. Hivatalosan mind a kilencen ezt a munkát végzik, csak én tudok arról, hogy két megbízatás van, így az önök részéről is teljes diszkréciót kérek.
- Nos, gondolom, nem kell nagyon részleteznem, de Mr. Johnson elkülönített egy jelentős összeget, amit az ügynökség számlájára fizetne be, ha az ásatás sikeres lesz. Amennyiben ez így történne, azokra, akik az indiánokhoz mennek, előléptetés vár, és a hónap végén extra prémiumra is számíthatnak.
- Beszéljék meg, hogy négyük közül kik mennek, és jól gondolják meg, hogy kiket választanak még az ügyosztályról. Köszönöm a figyelmüket. A részleteket, valamint az eddig rendelkezésre álló információkat az asztalon lévő chipeken találják.
- Tanulmányozzák az információt, válasszák ki a csapatokat. Ha sikerült megbeszélni a felosztást, akkor térjenek vissza, én pedig megkezdem a szükséges lépéseket. A beszélgetésünket követően kiszállítatom az Amintek helyi központjához az utazókat, ahol további eligazítást és felszerelést kapnak…

*****************

>>ZOA (UCAS Zone Operations Center) – 4-es tárgyaló <09:42:45/16-10-60>

>>>>>[Nos, itt vannak a chipek. Mielőtt mélyebben belemásznánk az adatokba, kicsit nézzük meg közelebbről, mi is lesz a feladat.]<<<<<
-Brown

>>>>>[Egyszerű. Kiadjuk magunkat biztonságiaknak, és beutazunk valami régésztelepre, ahol megvédjük a szajrét. A rosszfiúkat távol tartjuk, az árut hazaszállítjuk. Semmi az egész, két nap alatt itthon is leszünk.]<<<<<
-Roger

>>>>>[Csak lassan a testtel! Nem Denverben lesz a bevetés. Bármennyire is ismerjük az indiánokat, a Sziú Nemzet egészen más terep. Szerintem fogalmad sincs, hogy milyen macerás lesz átjutnunk a határon.]<<<<<
-Askew

>>>>>[Meghiszem azt. Egyszer a helyi oglala törzsfőnök akarta kimenekíteni a fiát a tűzvonalból a határon át. Szerencsétlen nem tudta, hogy a fiú mágikusan aktív, és már hónapok óta varázslatokat tanul egy bérmágustól. Persze azonnal kiszúrták a reptéren. A bérgyilkosok a reptér előtti épületeken foglaltak állást, a gép elment, a sziú biztonságiak a fiút és a teljes kíséretet lekapcsolták. A reptéri hatóság nem talált semmit, de miután nem volt megfelelő engedély a fiúnál, ki akarták szépen tessékelni a reptérről. Ekkor indult az igazi balhé - a fiú érthető módon nem akart az ajtón kilépni, a reptéren nem maradhatott, a kíséret egy része meg inkább felszállt a következő repülőre, és nem törődve az oglala főnök szitkaival, gyorsan kereket oldottak.]<<<<<
-Akihiro

>>>>>[Te jó ég! És aztán mi történt? Hogy menekült meg?]<<<<<
-Mariah

>>>>>[Nem menekült meg.]<<<<<
-Akihiro

>>>>>[A határátlépés tényleg kemény dió. A mágikusan aktív személyek belépési engedélyeit több csoportra bontják. Különbséget tesznek mind a projekciós képességek, mind az idézés, mind pedig a tradíció szempontjából. Sámáni tradícióval például sokkal könyebb bejutni. Az asztrális projekcióval rendelkezők pedig több hónapos bürokratikus tortúra után mehetnek csak be az országba.]<<<<<
-Feketetoll

>>>>>[OK, ez vonatkozik a mágiára. A felszerelésem is ilyen elbírálás alá kerül?]<<<<<
-Peter

>>>>>[Nem hiszem, hogy ebben nagy különbség volna a normálistól. Az viszont biztos, hogy a helyiek nem nagyon fognak örülni a kütyüiteknek. Nem is beszélve a kiberverekről. A Sziú Nemzet ugyanis mereven elutasít minden nem természetes kinézetű eszközt, kibervert.]<<<<<
-Feketetoll

>>>>>[Nekem tetszik, hogy oda megyünk. Egyszer már jártam azon a vidéken. A folyók egy részében még igazi halak is vannak! Én mondjuk nem láttam egyet sem, de az egyik cimborám haverja egyszer fogott egy pisztrángot. Szenzációs lehetett! A környék is gyönyörű. Szerintem csak JMÉ-n láthattatok olyan erdőséget, mint ami ott van. A sziúk Vadonnak hívják.]<<<<<
-Schaffner

>>>>>[Erről olvastam egy cikket. A Sziú Nemzet külön környezet-visszaállító, rekreációs - vagy mi a frász - csoportot hozott létre. A csoport lebontja az üres épületeket, elhordja az évszázados szemetet, fákat telepít, füvet ültet. Igazán ártatlanul hangzik.]<<<<<
-Askew

>>>>>[Ennél azért bonyolultabb egy kicsit. A környezetszennyezést nem lehet faültetéssel megoldani. Nagy hatású tisztító vegyszereket vetnek be, és gyakran mágikus támogatást is nyújtanak a természetnek.]<<<<<
-Wilson

>>>>>[A környék meg teli van paraállatokkal. Elég sok csempészakció indul a terepre. A paráknak ma igen jó áruk van a piacon. A sok mágia még kedvez is nekik.]<<<<<
-Akihiro

>>>>>[Hallottatok a szellemvárosokról? Robert az előbb említette a lebontott "üres házakat". Nos, ezek gyakran nem egyszerűen házak, hanem egész falvak, városok. Azt mesélik az öregek, hogy Sziú Nemzet megalakulásával rengeteg fehér menekült el a városokból. Hatalmas területek néptelenedtek el. A repülőgépem elhaladt a volt Helena felett is, ami ilyesztően hasonlított a Redmond Pusztulatra. Csak egy nagyságrenddel nagyobb területen. Döbbenetes volt.]<<<<<
-Schaffner

>>>>>[Térjünk vissza az eredeti feladatunkhoz. Kérem, mindenki üljön le az asztalhoz, és nézzük meg, mit is kaptunk a parancsnoktól.]<<<<<
-Brown


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu/talalkozo]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához