LFG.HU

HammerTimeCafe
Cthulhu
VegyesCimkek

[Előző rész]

Warhammer logóA két játékalkalom között többször próbáltam felvenni a kapcsolatot a  mutatványost alakító játékossal, akit néhányszor láttam is online (tehát az e-maileket és üzeneteket feltehetően megkapta), de mivel eddigre már hetek óta konzekvensen nem reagált semmiféle megkeresésre, végül kiraktam a csapatból. Valahogy nem értem ezeket az embereket: Nagy lelkesedéssel jönnek, belefeccölnek időt és energiát, hogy megismerjék a rendszert, karaktert alkossanak stb., aztán az első játék előtt se szó, se beszéd, egyszerűen eltűnnek. Ha legalább már túl lennénk 1-2 közös játékon, akkor meg tudnám érteni, hogy nem jön be nekik a rendszer/világ/csapat/mesélői stílus/akármi, de így…
Mindezt csak azért írtam le, mert ha valaki esetleg tud az ilyen helyzetek megértését, és esetlegesen jobb kezelését segítő valamilyen tanáccsal szolgálni, azt szívesen veszem.

De haladjunk inkább az eseményekkel!

 

RONTÓCVESZÉLY / SPOILER!!!

Mint már említettem, a játék során a „Fear the Worst” című hivatalos kalandot játszottuk. Ez az ősrégi modul szerintem a maga módján zseniális, és mindenképpen megér egy próbát – különösen jó bevezetőnek tartom újoncoknak is. Innentől azonban már olyan részleteket is le fogok írni, amelyek tönkretehetik a játékélményt, ezért ha szeretnéd teljes mivoltában élvezni a kalandot, akkor ne olvass tovább!

 

 

 

Rendkívül jó hangulatban indult a játék, ugyanis Cydonia játékosa kísérletezett valami szoftverrel, ami az amúgy karakteres férfihangot nőiessé teszi. Ez azonban inkább viccesre, semmint hangulatkeltőre sikeredett, ezért miután magunkhoz tértünk a fuldokló nevetésből, inkább a hangeffekt kihagyása mellett döntöttünk. Mindenesetre nem árt tudni, hogy ilyen is van – bár az ingyenes verziók úgy látszik még nem igazán állnak a helyzet magaslatán.

A visszaúton a karaktereknél végre beérett az önkéntelen kannibalizmus okozta sokk (vagy csak a játékosok voltak kipihentebbek). Keményen megoszlottak a vélemények a következő lépés tekintetében. Gerhart szemei előtt leginkább a kövér jutalom lebegett, így arra hajlott, hogy szépen csendben markolják fel a pénzt és álljanak tovább. A mutánsokkal való trafikálás meg a kannibalizmus olyasmi, amit szívesen meghagy az illetékes szerveknek, ő maga nem kíván önkéntes hősként meghalni. Ezzel szemben Cydonia szerette volna felszámolni az egész bandát, és kőkeményen megégetni az összes szentségtelen gonosztevőt. Uwe leginkább pártatlan volt a kérdésben, így egyfajta patthelyzet alakult ki. Mivel a pénz mindenkinek jól jött volna (és hát baromi sok pénzről volt szó), végül abban maradtak, hogy első körben szép csendben leszállítják a bizonyítékokat (a levágott kezeket), felmarkolják a pénzt, aztán újra összedugják a fejüket, hogy mi legyen a következő lépés.
Schiller persze totál meg volt lepve, hogy élve látja a csapatot, de mivel Geert gyorsan ki is pakolta neki a véres bizonyítékokat, így mindenki az undornak tudta be felzaklatott viselkedését. A kolbászkészítő megígérte, hogy fizet, de csak este, mert ennyi készpénz nincs nála. Cydonia persze nem bírt magával, és megpróbálta sarokba szorítani Heinzet, ám a fickó keményebbnek bizonyult, és tagadta, hogy bármit is tudna a mutánsokról. Inkább gyorsan megbízta a társaságot, hogy semmisítsék meg a bizonyítékokat.

Mesélői adalék: Itt simán megvolt rá az esély, hogy a csapat megtöri, de legalábbis valamiféle hibára kényszeríti Schillert, azonban Cydonia a vallásos bűnbánatra alapozva próbált vallomást kicsikarni, ráadásul a karakteralkotáskor a szociális képességeken spórolt a többi javára, így nem sok esélye volt egy minden hájjal megkent gazember ellen, aki már régóta magasról tesz az istenekre, és a lelkiismeretet is csak egy olyan kórságnak tartja, ami kizárólag másokat sújt. Tovább nehezítette a dolgát, hogy Geert a balhé elkerülése végett (és a fizetség reményében) nem állt ki csapattársa mellett, hanem próbálta a dolgot elkenni a kolbászkészítő és a papnő között.

Rögtön a mutánskezek elégetése után a csapat arra lett figyelmes, hogy az egyik vendég követi őket, aki ráadásul nem is igazán igyekezett leplezni ezt. Signor Tortilla, a korábban kisegített maffiavezér egyik samesza volt, aki néhány érdekes információval szolgált a csapatnak:

  • Tortilla régebben kapcsolatban állt egy nulni alvilági nagykutyával, bizonyos Ernst Gottliebbel. Persze Signor Tortilla azóta már bontotta a kapcsolatot és kizárólag legális üzleteket folytat, de ez most nem lényeges.
  • Gottlieb igazi nagyfejes volt a nulni alvilágban (Cydonia és Uwe helybelikként hallottak is róla), egészen két évvel ezelőtti teljesen váratlan eltűnéséig.
  • Gottlieb nagy ínyenc volt, egyik kedvence pedig a heideldorfi kolbász (erről még Cydonia is hallott).
  • Ez az egész pedig azért érdekes, mert Tortilláék észrevették, hogy Gottlieb egyik volt alvezére, egy bizonyos Utrecht Magnussen is a fesztiválozók között van. Persze álnéven.
WFRP Randolf a kovács

Randolf a kovács

Mivel nem voltam benne biztos, hogy az előző játékalkalom végéről még megvan az információ, ezért itt bedobtam a csapatnak, hogy merő véletlenségből pont két évvel ezelőtt adtak káosszal fertőzött húst a mutánsok a rejtélyes valakinek, aki feltehetően Schiller, és egyébként a birodalom szerte híres heideldorfi kolbász fő előállítója. A laza összefüggés azonban nem keltette fel a party figyelmét – sokkal inkább érdekelte őket a zsákmányolt felszerelések pénzre váltása. A helyi kovács viszont nem igazán akart belemenni az üzletbe – évente jó, ha egyszer érkezik valami zsoldosféle a faluba, a helyi parasztoknak pedig aligha létszükséglet, hogy félig elnyűtt fegyvereket vásároljanak annyi pénzért, amennyit jó eséllyel csak több év alatt tudnának összekuporgatni. Az is okozott némi meglepetést, hogy a kovács nemcsak hogy nem tud feltételezett mágikus tárgyakat azonosítani, de a teljes felszereléslistát sem lehet nála végigvásárolni (legalábbis nyílpuskát és tolvajszerszámokat nem tartott). De a sérült fémpácélok javításában tudott volna segíteni, ha a karakterek nem türelmetlen sóherek (furcsa mód a bőrpáncélok javítása megint csak nem tartozott a kovács kompetenciái közé).
Ezek után a csapat úgy döntött, hogy megpróbálnak a végére járni az emberhús-kolbász ügynek, és valamiféle bizonyítékot szereznek. Ennek érdekében gyakorlatilag elkezdték (valamennyire) módszeresen áttúrni a fesztivál kapcsolódó helyszíneit, mint például a konyhasátrat. Hamar kiderült azonban, hogy a jóféle heideldorfi kolbászba csak egy helyen kerülhetett bele az akármilyen hús is: meglepő módon Heinz Schiller kolbászkészítő műhelyében, amelyen egyébként cégér is hirdette a tényállást (nem a nyersanyag eredetét, hanem az előállítás helyszínét).
A party ekkor azt találta ki, hogy be kell jutniuk a műhelybe a (feltételezett) bizonyítékokért. Uwe megpróbálta elcsalni az épület elé posztolt őrt, aki azonban külhoni származása miatt nem sokat értett a szociális képességeket amúgy is dump statokként használó patkányfogó szavaiból. Ezután Cydonia próbálta meg elcsábítani a strázsát, amire viszont annyira rosszat dobott (hja, ha a szociális értékeken spórol a játékos), hogy a szerencsétlen zsoldos azt hitte, boszorkánnyal van dolga, és segítségért kiáltott.

Mesélői kitérő: Először akkor szaladt fel a szemöldököm, amikor Cydonia megpróbált flörtölni a kováccsal, hogy az diszkont áron javítson meg egy sérült láncinget, amikor pedig már az őrre is kvázi az utcai lotyók szintjén kezdett el nyomulni, akkor kicsit betelt a pohár. Az eddigiek alapján ez annyira out-of-character volt tőle, hogy az amúgy is rosszul sikerült dobásra lelkiismeret-furdalás nélkül hoztam be az igencsak súlyos boszorkányvádat. A büszke harcos-tudós papnő és az útszéli ribanc, akit majd Y alakú koporsóban kell eltemetni, egyáltalán nem passzoltak, hacsaknem álruhás boszorkány az illető, aki papnőnek álcázva próbálja rejteni magát. Ilyen szélsőséges viselkedésre egyszerűen nem találtak más magyarázatot az események szemtanúi. Ezért úgy döntöttem, hogy ez lesz az a tipikus eset, amikor még csak mérleg és kacsa sem kell ahhoz, hogy rásüssék a boszorkányság bélyegét. Végül aztán sikerült tisztázni, hogy ez a két jelenet amolyan “eltévelyedés” volt a karakterkoncepciótól – azóta nem történt ilyesmi.

Az események innentől begyorsultak és érdekes fordulatot vettek: Gerhart sikeresen az őr mögé lopakodott és megpróbálta hátulról leütni. Ez nem sikerült jól – csupán némi fejfájást okozott, amitől a kiabálás még folytatódott, és most már a többi zsoldos is elkezdett a helyszín felé igyekezni.

Mesélői megjegyzés: A hátulról támadás csúfos kudarca leginkább egy félreértésen múlott: a játékos szerette volna Feint (cselezés) képességét használni, amit nem engedtem neki, mondván, hogy nem cselt vet az őr ellen, hanem hátulról leüti. Ahhoz, hogy csellel félrevezesse vagy elterelje a figyelmét, először bírnia is kell azzal a figyelemmel, márpedig a lesből lesunnyogás nem teremt ilyen helyzetet. A játékos ellenérve az volt, hogy pont ez a csel – hátulról támad, amíg a többiek elterelik a figyelmét. A végső pont azonban az lett, hogy ilyen esetekre van egy külön képesség, a hátbaszúrás (Backstab), ami – ha engedném a Feint használatát – gyakorlatilag értelmét veszítené. Természetesen jártak a meglepetésből támadás módosítói, ám sajnos ezek nem bizonyultak elégségesnek. Ez volt eleddig az egyetlen olyan eset, ami játék közbeni szabályvitához vezetett – olyan 5-10 percig tartott, aztán minden ment tovább, mivel a játékos egyrészt elfogadta az érvemet, másrészt pedig egyikünk sem akart többet elvesztegetni a játékidőből.

Paradigmaváltás következett: Látván hogy Gerhart erőből nem sokra megy (ami nem csoda, tekintve hogy a szélhámos viszonylag nyüzüge testalkatú, míg Jurij, az őr elég keménykötésű darab), Cydonia megunta a finomkodást, és egyetlen ökölcsapással leterítette a kiabáló strázsát, majd a kolbászműhely bejárata felé indult. Geert átkutatta Jurijt, de a leginkább keresett műhelykulcsot nem lelte meg az ájult embernél (a paranoiás Schiller csak saját magában bízott), míg Uwe elindult hogy a kiáltozásra összecsődülő zsoldosokat valami mézesmázos szöveggel feltartsa. Csak pár perc kellett volna, elvégre odabent minden bizonnyal hegyekben állnak az emberi hullák, amik láttán további  magyarázat már nem is kellhet…
A hiba ott csúszott a tervbe, hogy Uwe szociális képességei a lehető legrosszabbak voltak, és mivel a kocka sem volt hajlandó csodát adni, az őrök csak még gyanakvóbbak lettek. Különösen amikor látták, hogy Cydonia minden különösebb ceremónia nélkül berúgja a műhely ajtaját, majd Gerharttal együtt berohan. A várt horror azonban elmaradt – odabent kolbászkészítéshesz használt szerszámok és pár rekesz késztermék várta őket, mindez olyan rendben és tisztaságban, hogy még a NÉBIH legszigorúbb ellenőrei is elismerően bólintottak volna. A gyomorforgató leleplezés így kimaradt, helyette egészen más problémákkal szembesültek a karakterek.
Odakint az egyre gyanakvó zsoldosok úgy döntöttek, hogy bemennek a papnő és a szélhámos után, amit a kétségbeesett Uwe egy amerikai fociba illő vetődéses szereléssel próbált megakadályozni. A helyzet így már abszolút veszélyessé vált, de legalább sikerült némi időt nyerni, amíg az őrök lefegyverezték a patkányfogót.
Közben a kolbászműhely pincéjének átkutatása során sikerült némi patkányszart találni, ami ugyan már aggasztó, de a Warhammer világán nem annyira szokatlan. Máglya minden esetre még nem jár érte. Az odabent kutakodó karakterek ráadásul ekkor ébredtek rá, hogy feldolgozott formájában nem igazán tudják megkülönböztetni az emberhúst a többitől…

Mesélői megjegyzés: szintén itt jöttek rá, hogy ezúttal borzalmasan rosszul osztották fel a feladatokat. A műhely hatékony átkutatásához jó érzékelés, vagy esetleg bizonyos képességek kellettek volna. Ezek az amúgy kimaxolt Vigilance (Éberség) értékű Uwe esetében gyakorlatilag azonnali sikert hoztak volna. A patkányfogó azonban ehelyett a zsoldosokkal bájolgott, amiben viszont az abszolút minimumra rakott szociális értékeivel kellett volna brillíroznia. Ezzel szemben Geert és Cydonia mindketten átlag alatti érzékelés képességekkel rendelkeztek, és bár a dobás könnyű volt, a kocka nem segítette őket. Persze, ha nem csak pár másodperc alatt, kutyafuttában túrják fel a helyiséget, akkor dobás nélkül is meg lehetett volna találni a turpisságokat – erre lett volna jó, ha inkább Gerhart marad kint az őröket fenntartani. Ő ugyanis elég jól állt az ehhez szükséges adottságokkal, elvégre amatőr szélhámos.

A zsoldosok

A zsoldosok

Kétségbeesett helycserés taktikaváltás következett: Uwe kicselezte magát az zsoldosok közül, és a társai után rohant a műhelybe, ahol egyből kiszúrt egy rejtett csapóajtót, ami a cölöpkerítésen kívülre vitt. Beszédesebbek voltak azonban a környékén talált vérnyomok és emberi fogak, ám eddigre már megérkezett Manfred, a milícia vezetője is, aki pisztollyal a kezében átvette az irányítást, és azonnali megadásra szólította fel a partyt. A karakterek ekkor valamilyen (számomra nem egészen világos) okból Cydoniára hagyták a tárgyalást, aki annak rendje és módja szerint jól el is rontotta, így hiába a gyanús rejtekajtó, és az emberi fogak, már senki sem hitt nekik. Manfred még felajánlotta, hogy amennyiben a csapat most azonnal megadja magát, úgy boszorkányvadászi minőségében ki fogja vizsgálni az ügyet, és amíg a nyomozás tart, senkinek nem esik bántódása. Időközben Schiller is befutott és ordítva követelte, hogy azonnal tartóztassák le és végezzék ki a bizalmával visszaélő betörőket. A látszólagos káoszt kihasználva Geert támadásba lendült, ám a sokat tapasztalt ex-boszorkányvadász résen volt, és rálőtt a felé vetődő karakterre. A pisztolylövésre elszabadult a pokol…
A golyó szerencsére célt tévesztett, a szélhámos tőrei pedig nem igazán tudtak kárt tenni a jó minőségű páncélt viselő Manfredban. Eléggé egyoldalú harc alakult ki: Cydonia igyekezett kímélni az ellenfeleit, hiszen nem tudhatta, hogy ki van benne a buliban, és ki az aki a valóság ismerete nélkül közreműködik. Uwét már korábban lefegyverezték, így a patkányvadász néhány kósza kísérlet után inkább félrelökte az ajtóban álló őrt (az amerikai focis mozdulatok valamiért nagyon mentek neki) és elszaladt. Gerhart tőle szokatlan hősiességgel igyekezett helyt állni, ám az első súlyos seb után a nemrég felfedezett rejtekajtón keresztül menekülni kezdett. Az utána igyekvő papnőt azonban már utolérték és visszarántották a zsoldosok, viszont így is elég nagy ramazurit csapott, hogy a lesántult Geert kereket oldhasson. Uwe közben átmászott a cölöpkerítésen és a szélhámos vérnyomait követve hamar beérte sebesült társát. Igen, a Nuln és Middenheim csatornáiban eltöltött évek során a patkányvadász érzékei annyira kifinomodtak, hogy még az erős félhomályban is képes volt ilyesmire – neki gyerekjáték lett volna feltárni a Schiller-műhely földalatti titkait…
A papnőt közben lefegyverezték és jobb híján a fogadó padlásszobájába zárták. A karakter első és eleddig egyetlen sikeres szociális próbájával Cydoniának sikerült elérnie, hogy Manfred Schiller kivizsgálására is ígéretet tegyen (és ezt meg is szándékozta tartani). Komolyan állt viszont a boszorkányság vádja, amiért is a karakter simán máglyára kerülhetett volna (csak a fesztivál miatt halogatták az égetést). A papnő védekezésképpen azt hozta fel, hogy a frissen elkobzott felszerelése között talált Myrmidia könyv bizonyítani fogja, hogy csak félreértésről van szó. Itt egy pillanatra felmerült, hogy milyen szerencse, hogy a mutánsok barlangjában talált kötetet Gerhart korábban ellopta tőle – annak a birtoklásáért ugyanis azonnal máglya járt volna. Cydonia játékosa azonban figyelmeztetett, hogy két nagyon hasonló könyv volt egymás mellett a zsákjában, így a szálhámos bármelyiket ellophatta. Úgy döntöttem, hogy véletlen kockadobásra bízom a dolgot – ez mindenkinek tetszett, így a játékos kattintott a megszabott kocka ikonjára. Lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy a Roll20 véletlen generátora milyen sorsot szán a papnőnek… Myrmidia pedig megsegítette kegyeltjét, mert a boszorkányvadász egy az istennő tanait tartalmazó kötetre bukkant a papnő hátizsákjában.

A káosszal átitatott könyv

A káosszal átitatott könyv

Eközben a vadonban egy másik karakter szintén nehéz helyzetben volt. Geert sebei sürgős ellátást igényeltek, különben félő volt, hogy a szélhámos örök életére lesántul. Szerencsére Uwe frissen szerzett sebgyógyító szakértelme, és kevés megmaradt gyógycsomagjuk egyike megmentette a helyzetet, így elvileg pár nap pihenés után Gerhart ismét a régi lehetett. Az a pár nap pihenés azonban még váratott magára – a szélhámos és a patkányvadász elhatározták ugyanis, hogy az első adandó alkalommal a fogságba esett társuk segítségére sietnek…

Mesélői adalék: Ezek voltak második játékalkalom eseményei. A végére már maguk a játékosok is ráébredtek, hogy nemcsak rossz döntéseket hoztak, de még rosszul is próbálták azokat megvalósítani: Gerhart mindent erőből akart megoldani, míg Cydonia és Uwe inkább rábeszéléssel próbálkoztak. Márpedig mindegyiküknek pont az ezekhez szükséges képességeik voltak gyengék, így aztán többnyire sikertelenek voltak a dobásaik.
Problémát okozott az is, hogy a játékosok jó ideig meg voltak győződve arról, hogy az egész falu benne van a buliban – Gerhart ezért konkrétan a lakosság teljes kiirtásának tervét szövögette. Csak azután vetették el ezt, amikor külön hangsúlyoztam nekik, hogy bizony a kannibalizmus a legsúlyosabb bűnök egyike, és egy ilyen léptékű szentségtörést kizárt hogy 2-3-nál több ember között lehessen tartani. Ha mindenki benne lenne, réges-régen le kellett volna bukniuk. Manfred pedig egykoron jó nevű, már-már legendás boszorkányvadász volt (az egyik karakter még hallott is valamelyik hőstettéről), és bár mostanság már leginkább egy kiöregedett alkesz, szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szörnyű bűntényben sáros legyen (igazából annyiból hibás, hogy egy ideje gyanakodott és nem tett semmit, de az alkohol ugye mindig segít máshogy látni a dolgokat).
Az Ernst Gottlieb-féle vonal mellett viszont teljesen elmentek, pedig fontos lett volna. Igaz, egyelőre semmi erős nyom nem volt a kezükben, de például hiába emlékeztettem őket titkos jóakarójukra, aki segített nekik a mutánsok csapdáit elkerülni, valahogy fel sem merült bennük, hogy legalább egyvalaki egészen biztosan nincs benne a kolbász-mutyiban, és éppenhogy segít nekik felszámolni a dolgot. Voltak itt komolyabb összefüggések is a háttérben, ám a party ezekre nem mozdult rá, így semmi sem derült ki. Persze az is lehet, hogy ez már eggyel több csavar volt a történetben, mint ami kellett volna.

A következő játékalkalom során aztán nagyjából pontot is tettünk a kaland végére…

[Következő rész]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához