LFG.HU

Orastes
ismertetőCimkek

http://lfg.hu/wp-content/uploads/2017/01/kigyosziv.jpgA most bemutatott könyv nem a szerző első munkája, korábban megjelent tőle a Bosszúangyal, ahol a történet kisebb, önálló novellából állt, lazán össze is kapcsolódtak. Örültem, amikor láttam, hogy ezúttal egy komplett, egybefüggő regény, nincs szétdarabolva. Igaz, kitérők ebben is vannak, amik visszautalások Ynev korábbi korszakaira, vagy éppen más regények szereplőire, történéseire, ám szerencsére ezek ismeretre nincs szükség, a könyv e nélkül is kerek egész, megáll magában. A regény cselekménye egyébként a XIV. Zászlóháború után nem sokkal játszódik, de attól független esemény.

A könyvet úgy vettem a kezembe, hogy jó persze, van Orwella aki maga az ősvilági, nagybetűs Gonosz és igazából ki a fene akarna a szolgálatába szegődni? Erre itt van ez a könyv és a szereplői szinte egytől egyig hozzá kötődnek: egyik oldalon a Kard Testvérisége, aki Orwella lovagrendje, a másik oldalon pedig Gro-Ugon egyesített ork seregei, a nagy Birak Gal Gashad zászlója alatt. A fülszövegben is ez áll, önmagában ezért nem venném meg, annyira nem tűnik izgalmasnak, oké van egy ostrom, arról most mi a fenét lehet írni? Hozzátenném az teljességhez, hogy Orwella már nem úgy szerepel, mint a pyarroni istencsalád tagja, hanem egy ősi entitás, aki már a kyreket is romlásba taszította.

A könyv borítójáról annyit, hogy a címlapon egy ilyen nagyon szép szőkés (vagy hidrogénezett) néni van, aki nagyon titokzatosan nézi az ostromot, mögötte pedig az istennő szimbóluma sejlik a háttérben, a hátsó borítón pedig az ostrom kissé elmosódott képei vannak. Szerintem rendben van, elfogadható kép Pozsgay Gyulától. Képekről még annyit, hogy a könyv hátuljában helyet kapott Reag részletes térképe is és egy kisebb vázlat magáról az ostromlók elhelyezkedéséről, ezek pozitívumok, mert végre van valami hasznos is, ami nem reklám, meg rizsa a világról.

A könyvet nem az elején fogom kezdeni, hanem a végén, mert meg szerettem volna tudni, hogy mire tér ki a függelék. Meglepetésemre a regény előzményei is össze vannak foglalva pár mondatban, így nem kell mindig fellapozni a könyvet, a kronológia után pedig egy kisebb szó- és névjegyzék kapott helyet, aminek külön pozitívuma, hogy a regény szereplőinek nem írja le a sorsát, tehát nem lehet kispoilerezni a halálukat vagy más egyéb történéseket. A függelék bőséges, elegendő tájékozódási pontot ad. Lássuk a belső tartalmat, ami tizenegy nap történéseit meséli el, bemutatva az ostromlókat és az ostromlottakat. Nem fogok kitérni túl sok részletre és igyekszem nem lelőni az összes poént, sőt inkább minél többet hagyok meg, hacsak lehet, de azért bennem is maradt a könyv után néhány kérdőjel, összességében ajánlani tudom a könyvet. A könyv tizenegy fejezete váltogatja a nézőpontokat, egyszer az ostromlók, máskor pedig az várvédők szemszöge szerint, a helyzetet pedig bonyolítja, hogy mind a két oldalon vannak sötét titkok és meglepetések, a regény fordulatos. Nem csak egy ostromról szól a könyv szerencsére, hanem különböző nézőpontok, érdekek is ütköznek mindegyik térfélen – azt persze korábbi regényekből tudni lehet, hogy Reag elesik, az viszont más kérdés, hogy mi lesz utána Orwella híveinek, illetve az orkok sorsa, a regény ezeket az olvasóra bízza, bár pár dolog sejthető.

A regény erősen indít, egy ork vadászcsapat üldözi a Kard Testvériségének lovagjait, akik egy erődítményt tartottak, ameddig lehetett, utána pedig a vár parancsnoka kiadta a parancsot a kitörésre és mintegy harminc lovag, nyomukban az orkokkal elindul Reag vára felé. A főszereplők egyike, Egar din Branig meg is érkezik Reagba, ami még nem került ostromzár alá, de már gyülekeznek a Hat Törzs csapatai. A város romokban hever, mert az orkok fellázadtak egykori uraik ellen, a Kard Testvérisége pedig eléggé megosztott, a vezetőik közül többen meghaltak, a védők száma töredéke ellenségeinek, ráadásul a Fidiori Belső Boszorkányrend (így, nagybetűsen, rájuk még kitérek) egyik nagyasszonya is Reagba érkezik, titokzatos céllal, ami a regény vége felé kezd el körvonalazódni.

Az orkokról annyit érdemes tudni, hogy a gro-ugoni Hat Törzset sikerült egyesíteni, mikor a nagy Birak Gal Gashad megtörte a Negyedik fekete lobogó hatalmát és elhatározta a törzsek egyesítését, valamint hogy mindenért megfizetnek a Kard Testvériségének. A regény főszereplői a Holdimádók törzse, akikről azt érdemes tudni, hogy matriarchátusban élnek és női ágon vezetik vissza a származásukat, illetve a törzseket is nők vezetik, ami az orkok körében egyáltalán nem megszokott. A szálakat egy ősöreg nőstény tartja a kezében, Higga aki a Holdimádók öregsámánja, neki nagyon gyakran vannak jósálmai, amiknek még fontos szerepe lesz a regényben. Birak csak a háttérben szerepel és néha meg van említve, ami jó is így, elvégre nem a szerző saját karaktere, de azért nem szorul teljesen a háttérbe, nem szólal meg, nincs benne külön jelenetekben.

A fontosabb történések a regényben nem teljesen egyértelműen követik egymást, van benne egy olyan szál, hogy Egan elkezd érdeklődni a várban a korábbi mestere után, aki Reagban nagyon fontos pozíciót töltött be, de három nappal hősünk megérkezése előtt kivégezték és erről senki sem akar mondani semmit, titok övezi a történetet. Végül a rejtélyre fény derül, de valahogy az egész úgy van tálalva, hogy addig a cselekményből nem derül ki pontosan, hogy milyen sötét dolgoknak sikerült a nyomára jutni, majd hirtelen, kissé szájbarágósan de kiderül az igazság, a gonosz elnyeri méltó büntetését. (Oké, itt igazából mindenki gonosz, ha azt vesszük, hogy a fontosabb szereplők mind orwellánusok, simán embereket áldoznak, vérgólemet készítenek, zombiknak és más élőholtaknak parancsolnak.).

Az egész regényről két dolog süt, de az nagyon: mindenki titokzatos, már-már szélsőségesen és szinte mindenki nagyon kyr gyökerű, annyira, amennyire csak lehet. Említettem a fidiori boszorkányokat, akik például annyira titokzatosak, hogy senki nem tudja a központjuk helyét sem. Kész csoda, hogy a boszorkányok egyáltalán tudják, ráadásul az is valószínűsíthető, hogy sokakat befolyásolnak és irányítanak a tudtukon kívül, akik emiatt mind a boszorkányrendet szolgálják, de erről persze sejtelmük sincsen. Van egy olyan boszorkány, aki valamikor régen elhitette azt a gorvikiakkal, hogy Ranagolt szolgálja, de valójában Orwellát, ő az egyik nagyon fontos ősanyja a rendnek, nem szerepel a regényben, csak a függelékben. Persze ő is nagyon szupertitokzatos, de hát szinte minden orwellánus nő ilyen.

Később a regényben előkerül az orkok és a boszorkányrend kapcsolata, annyit írnék most csak, hogy természetesen van olyan törzs, akik tudtukon kívül Orwella híveinek tesznek szolgálatokat és ráadásul úgy, hogy erről sejtelmük sincsen, de a regényben erre is fény derül, nem szeretném lelőni a poént, a szerző szerintem érdekesen és izgalmasan oldotta meg.

Reag ősi kyr város, ami persze egykor nem így nézett ki, de az idők folyamán többször is újra meg át kellett építeni. Ősi nevén Reagh volt, ez nincsen túlbonyolítva. Az erődben több torony is található, amik nagyon fontosak és persze egy Orwellának szentelt katedrális is. A fontosabb tornyok persze szinte kivétel nélkül kyr eredetűek, vagy legalábbis van valami közük az eredeti építőkhöz. Van egy Sárkánytorony, ahol wyvernek és pteropták élnek, roppant büdösek, de az ősi mágia hatására egészen kezesek lesznek, mert valami régi ryeki szellemek vannak bebörtönözve a falakba (ezt nem egészen értettem).

A következő (szinte teljesen haszontalan) építmény a Tharr-torony, ahol a rend fénykorában megfordultak a Háromfejű papjai, mostanában csak néhány toroni lakja, de igazi hasznuk nincsen, a szörnyistennek a kultusza azért maradt meg, mert Toronban is megtűrték Orwellát.

Nem tudtam kideríteni, hogy Asszonytorony és az Úrnőtorony között mi a különbség, talán valami olyasmi, hogy az előbbiben az erőd közrendű hölgyei, a másikban a boszorkányok és a papnők laknak. Ide még egy megjegyzés azért elkél: a regényben szereplő nők, ha emberek akkor szinte kivétel nélkül dögösen néznek ki és titkolóznak és szemetek, legalábbis ha papnők vagy boszorkányok, ha közrendűek, akkor nem annyira. Az orkok esetében ez nem eldönthető, mivel a szerző némileg bizonytalanságban hagyja az olvasót a tekintetben, hogy milyen az ork szépségideál.

Két másik torony is van, a Hadúrtorony, ahol a Rend nagymestere él, valamint a fontosabb tanácskozások is itt zajlanak. Megjegyzem, a nagymesternek nem jut túlzottan sok szerep a könyvben, időnként mereng, meg tudja hogy Reag elbukik, meglepően jelentéktelen fickó szegénykém. Az Őrtoronyban lakik az erőd várnagya, akinek az a különös kedvtelése, hogy sült orkot szokott időnként enni, ő szinte az egyetlen bennszülött, aki itt látta meg a napvilágot – már persze az orkokon és goblinokon kívül.

Az ostrom ábrázolása és eseményei összességében jól sikerültek, mivel eddig Reagról nagyjából annyit lehetett tudni, hogy leányai roppant csúfak, ezt az Észak Lángjaiban a neves ilanori bárd a bibliai Énekek Éneke eltorzított csasztuskájával adja az olvasó tudtára – nos, itt ennél azért jóval több derül ki. A történetben meglehetősen plasztikusan van ábrázolva az ostrom, sem a támadók, sem a védők nem sajnálják az élőerőt és a különféle megátalkodott praktikákat. Az orwellánusok használnak kahrei gépíjakat, naftavetőket, lázzal fertőzött öngyilkos lovagokat, meg a talpasokat. Amit nem értettem, miért jó elszegődni a Kard Testvériségébe talpasnak, vagy akár lovagnak, mikor szinte minden komolyabb hatalmat a papnők és a boszorkányok birtokolnak, illetve a boszorkánymesterek?

Az orkok nem sokat vacakolnak, nagyon sok harcost vetnek be a falakon, illetve a hramgaugokat, akik tulajdonképpen ork vámpírok, elég viccesen hatottak. Néha ők is használnak mágiát, persze egészen más jellegűt, mint az emberek, de végül megtörik a vár ellenállását, ami mindenesetre sejthető volt.

A regény eléggé sokszor épít az ellentétekre, vagyis ellentétpárokra. Az orwellánusoknak két nagy irányzata van, az egyik az washkak, ami a sunyi módszereket, a cselszövést, aljasságot és minden effélét részesít előnyben, ilyenek a boszorkányok és a papnők egy része is ehhez húz. A másik irányzat az orghalla, tulajdonképpen ennek szellemében alapították meg a Kard Testvériségét is, ez a nyílt erőszak útja, az volt az ötödkori háborúkban az istennő egyik módszere. Tulajdonképpen a lovagok a legfőbb és úgy tűnik, ebben a korban az utolsó képviselői is. A főbb szereplők többsége nagyobb egy másik ország, sok esetben egy másik rend renegátja, vagy nem túlságosan kedvelt személy. Orwella ezek szerint valamiért vonzza az ilyen alakokat, a szereplők nagyja vagy esendő vagy korrupt, mindenképpen olyan a viselkedésük amiből szinte sugárzik a sértettség valamilyen formában és a Kitaszított hívei láthatóan eléggé utálják egymást és az alattvalóikkal is így bánnak, legalábbis a potentátok. Talán az egyetlen a fidiori boszorkány, aki viszont meglepősen realista és eléggé törtető.

Hasonló a helyzet az orkoknál is, bár ott a kiváró taktikát leginkább a Holdimádók törzse támogatja, a többiek nem annyira, végül az ostromban is ezzel érnek el jelentős sikereket, valamint az öregsámán Higga is ezt az utat választja, elsősorban a törzs túlélése érdekében.

Kicsit olyan az egész, mintha a két irányzattal a férfi-női természet lenne megjelenítve a regényben ilyen módon, de ezt csak óvatosan merem mondani és magánvéleményem.

Összességében egy jól megírt, a menedzserfantasy alapjain álló regényt kap az olvasó, viszonylag sok vérrel és kegyetlenséggel – ami persze passzol egy ostromhoz – és sok intrikával fűszerezve. A történet néhol elég nehezen kibogozható, de érthető, nekem is vissza kellett lapoznom időnként hogy most éppen mi és miért történt.

Értékelni nem szeretném számszerűleg, de egy erős, közepesnél jobb regényt kaphatunk kézbe, főleg azért, mert látok benne fantáziát a folytatásra, még ha nem is a regény túlélő szereplőivel, de az események korántsem tűnnek lezártnak, ami jó jel. Meglepően jó folytatása lett az Észak Lángjainak, remélem, olvashatok még a szerzőtől újabb regényt, a kisebb hibák ellenére is ajánlani tudom, illeszkedik a MAGUS eddigi korpuszába.

 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához