LFG.HU

Vidra Gyula
ismertetőCimkek

Se til helvete å komme dere vekk! det er ikke en bikkje, det er en slags ting! Det imiterer en bikkje, det er ikke virkelig! KOM DERE VEKK, IDIOTER!!”

Kevés olyan rendező van, akire a „kult” kifejezés a leginkább illik, és bizony John Carpenter nem egy filmmel bizonyította, hogy érdemes ennek a címnek a viselésére. Különleges akciófilmek, sci-fik és felejthetetlen horror filmek fémjelzik őt. Az egyik legnépszerűbb és legjobb alkotása pedig nem más, mint a harmincöt évvel ezelőtt mozikba érkező The Thing, ami akkoriban csúfosan megbukott, mind kritikailag, mind bevételileg, de végül utólag elismerték John Carpenternek a kedvenc saját filmjét.

The Thing 01Egy antarktiszi kutatócsoport nyugalmát a „szomszédos” norvég állomás két tagja zavarja meg, akik egy kutyát kergetnek helikopterrel, végül az üldözőket lelövik, miután azok az amerikaik felé is leadnak lövéseket. A tudósok befogadják a kutyát, majd elindulnak felfedezni, mi történt a másik bázison, ahol csak a jégbe fagyott borzalommal találkoznak, leölt, és öngyilkos emberek maradványaival, illetve egy bizarr, összeégett hús- és izomhalmot, amit felboncolva emberi eredetűnek találnak. Miután visszaérkeznek a bázishoz, nem sokkal később az addig nagyszerű alakítást nyújtó eb elkezd átalakulni valamiféle csápos, torz rémlátomássá, hogy bekebelezze a többi ebet. Lángszóróval végeznek vele, és megállapítják valamiféle idegen organizmus volt az állat, majd további nyomozás után kiderítik, hogy a norvégok egy ősi űrhajót tártak fel, és annak az utasát magukkal vitték a bázisukra, ahol az elszabadult. A lény képes bármilyen alakot magára ölteni, sejtenként is tudatosan létezni, és nagyon el akarja hagyni ezt a területet, így egy tucatnyi férfi azon dolgozik a világvégén, hogy megakadályozza a világvégét… Persze egy idő után egyre kevesebb emberünk lesz erre a küldetésre, és a film előre haladtával, sem a néző, sem pedig a szereplők nem tudhatják, hogy éppen kiben bujkál a szörnyeteg, kinek a képére formálja önmagát, kit olvasztott magába, így mindig egy lépéssel előttünk jár. Csak egy valakiben bízhatunk, McReady helikopter pilótában, azaz Kurt Russelben, aki semmivel sem egyedibb társainál, ugyanaz a csupa szakáll, csupa kabát figura, mégis karakteres figura.

Az effektek zseniálisak. A fiatal Rob Bottin emlékezetes munkát végzett, és még a legendás Stan Winston is besegített. Carpenter a “keveset mutat, de akkor nagyon” elvet vallva mutogatja a szörnyeteget, amiről sosem tudhatjuk, legközelebb miféle alakban fog támadni. Amorf csillagközi horror, nincs arca, nincs egy megfogható alak benne, eszköztárában a karmok, fogak, csápok mellett a paranoia teremtése az egyik fő eszköze, hiszen bármilyen formát ölthet. Nem szokatlan Carpentertől a lovecrafti téma és annak kozmikusan nyomasztó, embertelenül elidegenítő hatása, erre épít a komplett Apokalipszis trilógiája, aminek a The Thing az első része (a második a Prince of Darkness / Sötétség hercege, a harmadik pedig a The Mouth of Madness / Az őrület torkában). Nem véletlen, ha az embernek eszébe jut Lovecraft, elég, ha csak az Őrület hegyei című történetre gondolunk, amelyben egy régmúlt civilizáció nyomaira bukkannak, és valami idegenre… ami ráadásul kicsit sem hasonlít bármi emberire.

A filmben van egy-két nagyon vicces pillanat is, miközben az ember a körmét rágja a feszültségtől, és a képernyőn át is maró hidegtől. A petri-csészés jelenettől, bár tudom, hogy mi lesz az eredmény, mindig a hideg ráz, és közben nagyon jól mulatok, mert nagyon szórakoztató az egész. Bizarr humora van, tipikus Carpenter.
Bár a filmzenét kivételesen nem a rendező készítette, a Carpenter-filmek sorába beillik a minimalista szinti billentyűzés, ezúttal Ennio Morricone segítsége által. A zene önmagában hallgatva nem túl komplex, de végtelenül hideg érzetet ad, és baljósan lüktet, jó vizuális hatással fűszerezve hátborzongatóan tud hatni. Zenekarok is alkalmazzák hangulatkeltésre, például a kanadai Voivod a Warriors of Ice turnéján használta intrónak, amit személyesen hallottam én is, és finoman szólva belém fagyott a lúdbőr amikor ráismertem a taktusokra.

A történet alapját eredetileg John W. Campbell vetette papírra “Who Goes There?” címen, és 1938-ban jelent meg az Astounding Science-fiction magazinban. 1951-ben film is készült belőle The Thing From Another World címmel (A lény – egy másik világból). Az első feldolgozás eléggé nagy siker lett, annak ellenére, hogy a történeten eléggé sokat változtattak: a lény humanoid külsejű, állati vérrel táplálkozik és növényi eredetű. A kritikusok és a nézők is szerették; napjainkban az Amerikai Filmes Intézet (AFI) rendre beválogatja a minden idők, illetve az ötvenes évek legjobb zsánerfilmjei közé.
Tobe Hooper és Kim Henkel több forgatókönyv vázlatot is készítettek a nyolcvanas évekbeli újrázáshoz, végül Bill Lancester írta meg a végső változatot, amit Carpenter kezébe nyomtak, hogy forgassa le ezt az eredeti novellához jobban hasonlító verziót. Kanada északi részén elkezdték nyáron építeni a külső helyszíneken játszódó díszleteket, majd télen hozzáláttak a több mint emberpróbáló forgatáshoz. Fagyos utakkal és -26 fokos hideggel kellett szembenézniük, ráadásul a speciális effektet készítő, alig 22 éves Rob Bottin az előzetes munkálatok során olyan sokat dolgozott, hogy a kimerültségtől rosszul lett, és kórházba kellett vinni.

The Thing 02

A dolog címszereplő szörnyetegének csak két ellenfele van:
Kurt Russel, a szuper macsó lángszóró bűvész (aki bármikor elbánik bármelyik számítógépes sakk programmal), és E.T. Akkoriban ugyanis a kedves űrlény kalandjaira vevőbbek voltak az emberek. Úgy néz ki, az Alien után az embereknek elegük lett a horror filmekből egy időre. A The Thing bemutatása is példázta ezt: 70%-kal csökkent a horror filmekre jegyet vevő nézők száma.
Az E.T.-vel egyébként az az egyik közös dolog a címben szereplő űrlénnyel, hogy mind a ketten véletlenül kerültek ide, a különbség az, hogy az E.T. takarókban bujkál, a DOLOG pedig bármelyik élőlényben ott lehet, hiszen az emberi test a legjobb, és legmelegebb rejtekhely, ahogyan a film szlogenje is szól. A mozi hatalmasat bukott, a kritikusokat és a nézőket teljesen váratlanul érte egy ennyire nyomasztó, lassú tempójú, groteszk módon naturális horror. A korszaknak túl szaftos volt a film, míg a barátságos, világító ujjbegyű idegen aratott a kasszáknál, így végül (mint szinte minden Carpenter-film) ez a film is csak utólag szerzett elismerést…

Személyes megjegyzés: Amúgy meg az E.T.-t akkor is sokkal ijesztőbb filmnek gondolom. Persze kevésbé véres, de ez engem nem vigasztal. Abban a két lábon járó trágyáhalomban semmi aranyos nincsen szerintem.

A film szemernyit sem öregedett, és idővel hatalmas nyomott hagyott a popkultúrában, kultikusságát mi sem bizonyítja jobban, mint a töménytelen mennyiségű iszonyatosan menő rajongói plakát terv, grafikák, ihletett műalkotás, vagy az olyan őrültségek mint amikor gyurmafigurákkal játszanak el jeleneteket. Aki igazán eredeti akar lenni, az tudja, hogy bármilyen cosplayes, beöltözős rendezvényen, ha Carpenter által inspirált jelmezt vesz fel, akkor elismerő pillantásokat, hümmögéseket, és férfias sikongásokat hallhat a kultusz filmek szerelmeseitől.
Nem csak az egyszerű rajongók ismerik el, az X-akták első évadának nyolcadik epizódja egy omázs: Mulder és Scully ügynök egy alaszkai kutatóállomáson egy parazita életforma után nyomoznak, a South Parkban feldolgozták a vérvizsgálat jelenetét, a közelmúlt legnagyobb Netfilx-meglepetésében, a Stranger Thingsben plakátként, majd tv filmként is látható, és az idézések sora hosszan folytatható.

The Thing 03

2003-ban a Sci-fi Channel tervezett egy folytatást négy részes mini sorozatként, illetve 2004-ben Carpenter beszélt egy lehetséges folytatásról, de végül ezekből nem lett semmi. A Slither és a Dawn of the Dead (Holtak hajnala) újragondolások után zöld utat kapott a The Thing előzmény/remake is, amely 2011-ben került bemutatása, s aminek eléggé vegyes fogadtatása volt: a legtöbben azt kifogásolták, hogy eredetiségtől mentes.

A Dolog nem csupán a vásznon létezik: 1982-ben Alan Dean Foster a forgatókönyv alapján írt egy regény változatot a történetből, a Dark Horse kiadó pedig több képregénysorozatot, mini szériát készített és a McFarlane Toys és a Sota Toys is készített játékfigurákat a film alapján. 2002-ben készült egy videójáték számítógépre, Xboxra és PS2-re. Az eléggé összetett túlélő horrort kedvezően fogadták, népszerű volt a maga idejében. 2007-ben és 2011-ben az Universal Studio vidámparkjában a The Thing által inspirált szellemkastélyok fogadták a látogatókat.

The Thing 04

John Carpenter’s THE THING: THE MUSICAL:

„So perform your little test.
Hey you found me, I’m impressed!”


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához