LFG.HU

HammerTimeCafe
auer
VegyesCimkek

Üdv! Auer vagyok, és egy újabb játékbeszámoló sorozatba vágjuk a fejszénket. A többesszám a már korábban bevált és kedvelt, játékos és km-i narrációk módszert takarja. A normál szöveg DReamwalker műve, aki továbbra is tolerálja a hülyeségeimet, én pedig dőlt betűkkel fogok kommentálni.
A rendszerről és a játékról: Warhammer 40.000 Dark Heresy 2ed szerint játszunk, egy szövevényes inkvizíciós nyomozás lesz a kaland fókusza (hű, milyen meglepő. . . ) ami majd szép lassan fog kibontakozni. Mivel a beszámolók a játéküléseket követik, ezért sok dolog csak a játékosok szemén át lesz bemutatva, így a mélyebb összefüggések rejtve maradnak. Meglátjuk.
Emellett itt-ott kikacsintva tervezek némi mesélői know-howt megosztani egy-egy konkrét helyzetre. Amolyan tippek-trükkök élesben rovatként.

Az első játékülés legnagyobb része közös karakteralkotással telt el, szerencsére mindenki úgy érkezett, hogy konkrét elképzelése volt arról, milyen jellegű karakterrel szeretne játszani. Ráadásul mindenki tapasztalt szerepjátékosnak bizonyult, és bár nem mindenki játszott még Warhammer játékkal, de az univerzumot ők is ismerték terepasztalos játékélményeikből.
Így ezekhez a kész elképzelésekhez kellett megtalálni a megfelelő játéktechnikai elemeket. Volt, akinél ez könnyen ment, volt, akinek a karaktere valamivel több töprengést igényelt. Minden esetre azért, hogy a játékosok ne hozzanak teljesen értelmetlen vagy jóvátehetetlen döntést már a karakteralkotás során, a mesélő – auer – valamivel hosszabban elmagyarázta a szabályokat, talán kicsit jobban belemélyedve a harcrendszer elemzésébe.

Gondolom három okból: a) mivel a modul során sokat fogunk harcolni, és ez jelentős motívum lesz a nyomozás mellett; b) mivel itt lehet igazán hibás döntéseket hozni, ha az ember mondjuk azt hiszi, hogy a d10+2-t sebző egylövetű lézerpisztolya komoly előnyt jelent a harcban; és végül c) mert ő ezt szereti.
agustius_fhendahl_tyrus_campbell

Így végül a játékos aki psykerrel szeretett volna játszani, és már játszott az Only War RPG-vel (ami szerintem nem más, mint Dark Heresy 1. 9 katonákkal), szinte zökkenőmentesen alkotott egy Voidborn Psykert, aki fel is vette az Astropath elit advance-et, így szinte a rendszerben játszható psyker őstípusának is mondhatnánk. Attila/ Arctalan Icarus
A másik játékos is konkrét elképzeléssel érkezett, csak sajnos az elképzelését az első kiadás könyveiből merítette (ha jól emlékszem egy Gunmetal cityből származó párbajhőst szeretett volna alakítani, néhány rejtélyes folttal a múltjában). Miután sikerült megbeszélni, hogy ne keverjük a két kiadást, egy kicsit szokatlan, de hangzatos kombináció mellett döntött: egy olyan csatanővért (Adepta Sororitas) hoz, aki assassinkét viselkedik (a lövöldözős fajtából való, nem a kardozósból). Alex/Sylvana Maellus
A harmadik játékosnak voltak a legképlékenyebbek az elképzelései az elején. Nagyjából annyit tudott, hogy szeretne egy szociális karaktert hozni, aki jól kiegészíti a többieket. Így a világok és a role-ok ismertetése után egy nemesen született (highborn) arbitrátor nyomozót (seeker) állított össze magának. Gönyű/Magnus
A negyedik játékos túlságosan is előre készült, és mikor kiderült, hogy az általa már kigondolt és kidolgozott karakter előnyeit a többiek lefedik, új karaktert kezdett alkotni a helyszínen. Ötlet hiányában azonban nem igazán tetszett neki, így a mesélő megadta neki a lehetőséget, hogy a következő ülésig törpöljön még és kerekítse ki a karaktert olyanra, hogy szeressen játszani vele. DReamwalker – majd meglátjuk.

Ezek után még maradt idő, hogy egy kicsit a szabályokat megismerjük, kipróbáljuk élőben is, és egy órát aktív játékkal töltsünk. A szituáció nagyon egyszerű volt. A csapatot foglalkoztató inkvizítor Agustius Fhendahl Tyrus Campbell* elküldött minket, hogy szerezzünk meg egy ardenti kristályt neki Desoleum bolygó Desoleum bolyvárosának mély szintjeiről, az Akasztófasor néven elhíresült negyedből, mert értesülései szerint ott van valaki – Hokass – aki birtokában van egy ilyen kristálynak.
A csapat kezdeti kérdezősködései nem vezettek eredményre, a helyiek inkább hallgatásba burkolóztak. A psyker gondolatolvasó ereje azonban hasznosnak bizonyult, így már arcot is sikerült társítani a névhez, sőt az is kiderült, hogy a helyiek leginkább veszélyes bűnözőként gondolnak az illetőre.

Bár a csapat rossz dobásainak hála kb. ötödszörre (és akkor is csak újradobás után), de sikerült észrevenni, hogy valaki figyeli a csapatot, és a tevékenységét. Már majdnem elkezdtük üldözni az illetőt a zegzugos utcákon, aki egy szinttel feljebb, a háztetőkön keresztül menekült volna, amikor az asztropata egyetlen paranccsal visszarendelte az illetőt. A helyiek voltak olyan kedvesek, hogy üresen hagytak egy kis lakást, amit a csapatból hárman gyorsan kineveztek vallató szobának, és hagyományos valamint pszichés módszerekkel kiszedték a szerencsétlen flótásból, hogy ő annak a bandának – a Belezőknek – a reménybeli leendő tagja, akiket keresnek, valamint, hogy a bandafőnököt és még kb. 5-6 emberét egy elhagyatott vasútállomáson találják. Ezután a bérgyilkos nemes egyszerűséggel kivégezte a szerencsétlent, majd elrejtették a testet.

Amikor felderítés céljából a vasútállomást igyekezett a csapat felmérni, a bérgyilkos felmászott egy közeli tetőre, és egy hirtelen ötlettől vezérelve egyetlen nagyon szép lövéssel leterítette az őrt, aki a bejáratot figyelte. Eközben a többiek még mindig azon agyaltak, hogy esetleg meg lehetne-e egyezni a bandafőnökkel. Itt volt némi hozzáállásbeli különbség, majd később remélhetőleg gördülékenyebb lesz.
Ezek után az a karakter, aki még nem igazán lett megalkotva, megkerülte az épületet, hogy esetleg ha valaki a tűzharcból – mert feltételezte, hogy itt tűzharc lesz – megpróbálna elmenekülni, azt majd jól leüti.
A többiek hárman nagy mellénnyel és magabiztossággal besorjáztak a félig nyitott épületbe, és ezzel annyira meg is lepték a bandát, hogy nem nyitottak rájuk egyből tüzet, sőt még arra is hajlandóak voltak, hogy ne firtassák az őr hogylétét, és hogy miért engedte be őket, hanem inkább nekiálljanak tárgyalni. Kicsit rásegített a psyker és a meggyőzés, hogy az üzlet fontosabb, míg a szétlőtt fejű őr a fal túloldalán feküdt. . .
Itt pedig egy szép jelenet következett: miután kiderült, hogy valóban van itt ilyen kristály, és hajlandó is eladni, de olyan bődületes összegért, hogy azt semmiképpen nem tudják a karakterek megfizetni (A rendszer %-os dobást használ pénz helyett – nem dobták meg. . . ), szemrebbenés nélkül azt hazudták, hogy van náluk annyi. Ezután elkezdődött az alkudozás: a csapat a kristályt akarta látni, a bandafőnök meg az értékeket, amit adnának érte, végül ő járt rosszabbul, mert amikor előhozta a kristályt, a psyker egyszerűen ráparancsolt, hogy adja azt át, sőt még azt is elfelejtette vele, hogy valaha volt ilyen a birtokában. Bevallom ezt a helyzetet hirtelen nem tudtam jól kezelni, de mivel szorított az idő és ez még csak a felvezetés, ezért nem ugrott rájuk a banda, hanem el tudták hagyni a helyet.
Ezzel ért véget a kezdeti karakteralkotó, szabálymagyarázó ülés, amelyen egy remélhetőleg nagyon sikeres inkvizíciós sejt munkája kezdődött el, melyről a jövőben szeretnénk rendszeresen beszámolni.

*Az NJK-k problémásak a gyakorlatban. A játékos nem érti meg gyakran a nevet, elpoénkodja, becenevet ad. Lehet képet keresni róla, de ha felvillantom előttük, nem marad meg sokáig. Tudom, mert magam sem vagyok különb.

#2 – A kezdet vége

A játékülés egy kis karakter-optimalizációval kezdődött, és akinek még volt simítanivalója a karakterén az megtette (pl. bevásárlás). Kiderült, hogy a negyedik játékos (azaz én – DReamwalker) egy közelharcra koncentráló karaktert hoz, más már nem is nagyon fért bele a karakterkoncepcióba. A megalkotás módszere nagyon reverse engineering volt, megnéztem, hogy milyen aptitude-okra van szükség, és megnéztem, hogy mi adja meg azt, amire szükségem van. Így született meg a karakter, aki Feudal World-ről származik, Rogue Trader Fleet a háttere, és Warrior role-t tölt be. Ehhez kellett valami hátteret kanyarítani. Mivel jobb nem jutott eszembe, végül egy középkori lovag ideálja jelent meg, aki a hűbérurának engedelmeskedik, aki történetesen egy Rogue Trader (előző kampányunkban használtuk a de Ruyter házat, aminek “szép és nemes hagyományai” – értsd: értelmetlen agylövései – ma is újra és újra előkerülnek – lehet, hogy újra elővesszük a dicső zöld és ezüst színeket). A dolog pikantériája, hogy a kockára bíztam a karakter nemét, és kiderült, hogy hölgy az illető. De miután sikerült túljutni a karakteralkotáson, ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az inkvizítor számára megszerzett kristályt a csapat leszállította – kiderült, hogy csupán a lépegető trónjába épített holovetítő egyik alkatrésze. Még éppen időben értek oda, hogy részt vehessenek az újévi jövendőmondó szertartáson. Az inkvizítor ugyanis híres látnok – és mellesleg psyker. Itt következik egy kis közbeszúrás: a mesélő felajánlotta nekünk azt is, hogy nagyjából mi határozzuk meg a saját és ezáltal az inkvizítor beállítottságát is a radikális-puritán skálán, kíváncsi vagyok mi lett volna, ha a csapat úgy dönt, hogy ultra-puritán beállítottságú (elvileg ugye ők minden psykert meg akarnak ölni) – akkor mi lett volna az inkvizítor “eredeti foglalkozása”, közbeszúrás vége. Kiváló kérdés, nem is gondoltam bele. Valószínűleg hasonló információkat kaptak volna, csak épp nem jóslat hanem pletyka szintjén. Az inkvizítor az Ordo Hereticus tagja, amúgy a csapat amolyan arany középutat választott a puritán-radikális skálán. Ez amolyan évzáró beszámoló és elszámoltatás féle alkalom, ahol egy komor-ünnepélyes rendezvény keretében az inkvizítor ellenőrzi a csapatai által elvégzett munkát, és kiadja az új feladatokat. A feladatokat egy-egy “jóslat” keretében szokta közölni. A csapatunknak adott jóslat valahogy így szólt: “Látom, hogy Lamina Fatumból (Végzet Kard) szálak futnak ki, a várostól a bolygóig, és a szektorban futnak össze. Ti menjetek oda, derítsétek fel, és tegyetek rendet az Inkvizíció nevében. ” (A megfogalmazás nyilván csak azért ilyen bikkfa, mert magas gót nyelvről kellett lefordítani ;)Nagyjából jó így is, lényeg hogy a Lamina Fatum a kulcsszó amin elindul a kaland. Véleményem szerint ezzel meg is alapozták az egész kampányunkat. Első dolgunk az volt, hogy kiderítsük, mi is az a Lamina Fatum (avagy a végzet kard, vagy a végzet kardja). Kis kérdezősködés és könyvtárazás után a következők derültek ki:

  • Végzetkard/Doomblade: Emperor osztályú csatahajó volt – a hajó részt vett az Angevin keresztes hadjáratban a Calixis szektorban kb. 2000 évvel ezelőtt és “elveszett” az Új-Damaszkus rendszerben.
  • 2000 évvel ezelőtt Lord Zanos inkvizítor zárolta a Lamina Fatum aktát. Pontosítok: az ő kézjegyével volt egy törölt/zárolt adatblokk az aktában.

A mesélő javaslatára ezzel az információval már érdemes volt visszasietni az inkvizítorunkhoz (már csak azért is, hogy közöljük, hogy haladunk a feladattal), és hátha szokásához híven ad még nyomokat, ha látja, hogy igyekszünk. Bár maga a “főnök” már elhagyta Desoleumot, hagyott nekünk “üzenetet”:

  • Koordináták: a desoleumi űrkikötő (Port Gyre) egyik dokkjának a koordinátái és pár azonosítókód/jelszó
  • Hozzáférés egy nagyobb összeghez
  • Az inkvizítor személyes jótanácsa: “Odaát ne bízzatok senkiben. “

A legutolsó tanács tűnt a leghasznosabbnak és a csapat ötven százaléka azonnal ki is jelentette, hogy nem vár az új bolygórendszerig, elkezdi már most! Természetesen meg akartunk tudni egy kicsit többet, mert az már nyilvánvaló volt, hogy a társaság utazni fog – és a következőket sikerült kideríteni az Új-Damaszkusz rendszerről:

  • “A semmi közepén van”: a Calixis és az Askelon szektor között van félúton, ide is és oda is tartozik, kereskedelmi út megy ott keresztül.
  • A Calixis szektorban káosz van, amióta a főbolygóval valami katasztrófa történt. *
  • “Flotta támaszponttá nevezték ki. ” Űrhajó karbantartás és élelmiszer fejadagok a fő exportcikk.

De itt abba is hagytuk a játékot, mondván, hogy jövő héten folytatjuk egy kis kiadós űr-utazással a warpon keresztül, a semmi közepére. Vajon mi sikerülhetne félre. . .

*Kis adalék: Nagyjából 2011-ben kezdtem el mesélni egy nagy Rogue Trader kampányt. A kampány azzal ért véget, hogy a játékosok tudtukon kívül felébresztettek egy necron c’tan szilánkot, ami felrobbantotta a szektor főbolygóját, a Scintillát. Azóta több különböző rendszerben, kampányban meséltem és a mikro-világ története folytatódott – a játékosok döntései szerint változva. Nálam a Calixis egy kicsit kaotikus, polgárháború szélén egyensúlyozó szektor. Mivel itt van a hipertér kapu a Jericho Reachre ahol épp keresztes hadjárat folyik, ezért megtartása létfontosságú az Impériumnak. Persze a helyi nagyságok is meg akarják kaparintani a maguk kis tortaszeletét. Az Új-Damaszkusz pedig a kulcs a Calixishez…

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához