LFG.HU

HammerTimeCafe
auer
VegyesCimkek

[Az előző részhez kattints ide!]

#3 Át a hipertéren

Ez a játékülés egy kis bevásárlással kezdődött, és be kell valljam pozitívan csalódtam. Attól féltem, hogy olyan lesz, mint az első kiadás, ahol a Thronegeld számolgatós módszerrel néha a kezdő partinak arra se volt pénze, hogy egy könyvtárbelépőt megvegyen, és a harcban nem azért kellett számolni a golyókat, hogy mikor kell újra tárazni, hanem azért, hogy amit az ellenfél hullájáról leszedünk, az több legyen, mint amit ellövöldöztünk. Most viszonylag gyorsan sikerült megvenni a nagy részét annak a felszerelésnek, amit még szerettünk volna. A csapat égetett némi influencet, de feltápolták magukat, ez a játék része, szükség is lesz rá később.

Ezután felkerestük azt a koordinátát az űrkikötőben, amelyet az inkvizítortól kaptunk, és az egyik kódunk működött is. Odabent egy ágyúnaszádot találtunk (az nyilvánvaló volt, hogy ezzel nem fogunk eljutni Új-Damaszkuszra). Ráadásul találtunk mellette egy alacsony rangú géplátót olajfoltos piros köpenyben, aki három fogdmeggel éppen a jobb szárnyról szerelte le a heavy boltert, mondván elromlott és meg kell javítani (először azt hittük róluk, hogy övék a gép). De amikor beléptünk a hajóba, és a pilótafülkében megtaláltuk a servitor legénységet, a hajót az egyik kódunk hatására egyből a mi tulajdonunknak tekintették. Valamint a státuszjelentés szerint a hajó sértetlen állapotban volt, elkezdtünk gyanakodni. Először a psyker, Arctalan Ikarusz – akiről én azt hittem, hogy mint a múltkor, úgy most is egymaga lerendezi a helyzetet. De most nem volt szerencséje. Olyannyira nem, hogy a “tech-pap” ellenállt az elmeolvasásnak, sőt Ikarusz azt is csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy amikor közelebb lépett hozzá, bár egyik kezében egy dataslate-et tartott, de a másikban pedig a pisztolyát készítette elő lövésre.

Itt bontakozott ki a csapat első komoly harca, amelynek csak a végkimenetelét írom le: a psyker súlyosan és az orgyilkos (Sylvana) könnyebben megsérült. Az ellenfelek közül ketten majdnem elmenekültek, az egyiket a helyszínre érkező biztonságiak tették ártalmatlanná - holttá. Valamint keríteni kellett egy szerelőt, aki visszarakta a heavy boltert a szárny végére – mivel a csapat ezen a téren nem remekelt.

Kiderült, hogy az űrhajó (a neve Shrike – bocs KM de a “homokszúró gébics” nem igazán hangzatos név egy járműnek – Tövisszúró), valóban a miénk. A raktere meg van rakva kriokoporsókkal (6 darab) és olyan ládákkal, amelyeknek a zárja esetleg felismeri a génkódjainkat, de azért még nem nyílnak ki.

tovisszuro

Ezzel a kis géppel szálltunk fel Desoleum bolygóról és kerestünk egy olyan nagy hajót, ami elvisz minket az Új-Damaszkusz rendszerbe. Találtunk is egy “Ezüstfutár” nevű kereskedelmi hajót, ami szívesen felvett bennünket – ezzel el is költöttük azt a bizonyos nagyobb összeget, amit az inkvizítor, mint második segítséget ránk hagyott.

Ezután nem egybefüggően játszottuk le a tizenkét hét űrutazást, ahol az ágyúnaszádunkat leginkább csak kívülről láttuk, hanem felvillanások / jelenetek következtek egymás után. (Itt jegyezném meg, hogy ez a stílus nekem mindig is nagyon tetszett és a játék után megegyeztünk a mesélővel, hogy ezt most ő is élvezte…).

Ezeket a jeleneteket nem írnám le részletesen (nem is biztos, hogy mindre emlékszem), de volt minden a hétköznapi életből, találkozás és verekedés a legénységgel, találkozás és közös munka valamint szórakozás a legénységgel, kisebb warp betörés (kellemesen sok corruption és insanity pontért), Voidborn óvoda meglátogatása (még több insanity pontért).

Azokat a dolgokat írnám csak le, amelyek a játékülés során fontosnak tűntek, és amelyek esetleg még elő fognak kerülni a mesében.

A következő információkat tudtuk meg a célállomásunkról, az Új-Damaszkusz nevű rendszerről: az egyetlen lakott bolygó a rendszerben az Új-Damaszkusz (kényelmes, hogy úgyanúgy hívják a bolygót is, mint a rendszert) egy mediterrán jellegű bolygó, melynek kb. 40%-át borítja víz, a felszínén egyetlen kontinens található, és több kis sziget. A bolygó arról híres, hogy sok hajóroncs található a felszínén, a “gazdaság” leginkább ezeknek a roncsoknak a kibányászásából és hasznosításából áll. A városok tulajdonképpen a hajóroncsok köré épültek. Van a bolygónak egy holdja, amiről mindenki azt mondta, hogy nagyon érdekes és majd meglátjuk. S valóban, amikor odaértünk, akkor kiderült, hogy itt aztán soha nem lesz telihold az égen. Ugyanis a Belerophon felét (vagy több mint felét) valami kirobbantotta a helyéből, így csak egy “vékony” sarló az egész – és a törmelék természetellenesen egyben maradt. Mint később jobban fog látszódni, a bolygót egyfajta közel-keleti/iszlám (török, perzsa, berber, jemeni, marokkói) kultúra alapján képeztem le.

A társadalmi berendezkedésről kiderült, hogy a birodalom nagyobb részétől eltérően itt ha nem is teljesen matriarchális a társadalom, de a vezető pozíciókban jelentősen több a nő.

Továbbá megtudtuk (bár kicsit későn), hogy a hajó, amin utaztunk a Mendelov kalózkalmár ház tulajdona, akik főleg a Calixis szektorban és a Koronus kiterjedésben tevékenykednek. Az ő érdekeltségükbe tartozik ez a bolygó is, és agresszív felvásárlási taktikáikról híresültek el (bár melyik Rogue Trader ház nem erről híres?).

A Lamia Fatum-ot szerencsére nem kell nagyon keresni, ugyanis ez a legnagyobb roncs a bolygón, több tíz kilométeren keresztül terül el, és a főváros (ok, mondjuk, hogy a legnagyobb település) éppen e köré épült.

A rendszerben található egy űrállomás is, az Oszmán Csillaga, amelyet jelenleg a flotta használ támaszpontként.

A Flotta tevékenység szokatlanul nagy, a battlefleet Calixis jelenléte meghatározó, legnagyobb hajójuk a Beliál nehézcirkáló (battlecruiser).

Talán azok voltak a legjelentősebb jelenetek, ahol a csapat egyetlen nemesen születettje: Magnus, kisugárzását és szociális képességeit kihasználva próbált a magasabb körökben lavírozni:

carolyn_diakonusÍgy ismerkedett meg egy junoi (az Askellon szektor főbolygója) küldöttséggel, akik az Új-Damszkuszra igyekeztek. Három főből állt a küldöttség: Ferdinand Caster püspök, magasrangú egyházi személy, valamint Carolyn diakónus – a segédje, és Alicia csatanővér – a testőre. Ez utóbbival sikerült Magnusnak eismerkednie és kiderítette, hogy a küldöttség azért igyekszik Új-Damszkuszra, hogy egy helyi szent kanonizálását megkezdjék. A szent neve Lord parancsnok Aeneis, akit mint a kisemberek közbenjáróját tartanak számon. A szent hite Lamia Fatumban a legerősebb, onnan is indult ki, sőt a szent legfontosabb kegyhelye a roncsban található.

A hosszú út során elhunyt Organilla Blaumrosen, egy idős özvegyasszony, akinek a temetésén és az utána következő toron és hagyaték-elosztáson is részt vett Magnus. Az “örökség” részeként övé lett egy lezárt tekercstartó, amelyet Jubairnak címeztek. Az elhunyt lakája sajnos nem sokkal az úrnője után meghalt, mivel a létfenntartó berendezés azon a szinten, ahol éppen laktak felmondta a szolgálatot. Az utolsó aki beszélt vele Magnus volt, aki maga is alig élte túl az oxigénhiányt. Azt azonban sikerült kideríteni, hogy az idős hölgy Rayyana sejkhez utazott, és ez a bizonyos Jubair valószínűleg a helyi elit jól ismert tagja lehet. Az idős hölgy öltöztetőnőjének felajánlottuk, hogy ha odaértünk mi szívesen leszállítjuk a bolygó felszínére.

ferdinand_karster_puspok

Továbbá két jóslattal is gazdagabbak lettünk.

Az elsőt a mi saját asztropatánk látta, amikor beléptünk a Warp-ba. Egy furcsa és hatalmas egyszerre ember és keselyűszerű entitás megszólította és azt mondta neki, hogy: “Észak kulcsa az Ószeresek foglya”.
Valamint egy a hajó kórusához tartozó asztropata szerint: “A bagoly árnyéka fogja a bolygót romlásba dönteni”.

Saját meglátásom, hogy a mesélő nem szereti igazán a jóslatokat, így vagy nagyon fontosak lesznek valamikor (bár remélem nem), vagy félre akar vezetni (ami inkább rá vallana). Talált süllyedt. Valamelyik.
Szóval ezeket a jóslatokat kezeljük szerintem a helyén – igyekezzünk minél előbb elfelejteni!

Illetve volt még egy kis közjáték, egy Baldo nevű tizenéves gyerek lopakodott fel a hajóra, hogy elszökhessen Desoleumról, és pechére pont a hajónk alatt akarta a hosszú utat átvészelni. Sylvananak megesett rajta a szíve, és magához vette, mint védencét és tanítványát. (Szóval már van saját “kicsi Jimmynk” is. )

A játékülés azzal ért véget, hogy a vámosok, amikor megérkeztünk olyan haszontalan dolgokat akartak rajtunk számon kérni, mint iratok (például a Baldo gyereké is). Meg szerették volna, ha kinyitjuk a hajóban lévő ládákat, alig akarták elhinni, hogy ezt akkor sem tudnánk megtenni ha akarnánk. S bár erősen bizonygatta Magnus, hogy az Inkvizíciótól vagyunk, de szerintem nem hitték el, bár ha meg elhitték akkor csak azt értük el vele, hogy a flotta tudja, hogy itt már inkvizíciós ügynökök tevékenykednek, azt pedig, hogy ez jó vagy éppen rossz nekünk, majd az idő eldönti.

 

Kimondottan élveztem ezt az alkalmat. Főleg úgy, hogy az utazás nem szerepelt a jegyzeteim közt, a játék előtt raktam össze. Egy random táblázatban dobálgattam a partinak és érdekes eredmények jöttek ki, amiket az adott karakterhez igazítottam. Sikerült pár kaland-hookot beletenni, pár mellett pedig elment a parti, ahogy az szokás. Kicsit tartottam tőle, hogy nehezebb lesz bizonyos szálakat megtalálni, ezért külön jól jöttek ezek a nyomok.

A harc az elején csak azért volt, hogy a játékosok a gyakorlatban is láthassák, hogyan megy ez, mivel az előző lehetőséget – a bolyvárosi bandát – ügyesen kikerülték.

[A történet folytatásához kattints ide!]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához