LFG.HU

Népszabadság
szerepjátékrólCimkek

Becslések szerint már kétszázezernél is többen tartoznak a magyar szerepjátékosok közösségébe, melynek második országos találkozóját a budapesti Láng Művelődési Központban rendezték a hét végén. A kétnapos esemény egyik revelatív élménye volt megtudni, hogy a gwuffok tulajdonképpen olyan kenguruszerű hátasállatok, melyek leginkább a Csillagok háborújának tauntaunjára hasonlítanak – bár erre azért megesküdni nem mernénk.

Lennénk, mondjuk, elfek. Az elfek kiváló íjászok, a természettel rendkívüli összhangban élnek, és, ha jól sejtjük, ügyesek a lopakodásban. Az első fél óra alatt legalábbis ennyit sikerült megértenünk a szerepjáték lényegéből: az ember választ magának egy karaktert, és valami fantasyszerű történetben kell feladatokat megoldania, miközben különböző kalandokba keveredik.
- Vannak persze sci-fi, horror- és cyberpunktörténetek is – magyarázza a rendezvény sajtósa, Halász András.
- Cyberpunk – ismételjük, és egyre tanácstalanabbul nézünk rá.
- Az. Szerepel benne rocker, nomád, számítógéphacker, bérgyilkos meg céges ember. Eredetileg 2020-ban játszódna, de azt a világot, amit megjelenít, most már 2050-re tippelik.
- Mármint milyen világot?
- Olyan Mad Max-es, szárnyas fejvadászos dolgot képzeljenek el, melyben kialakulnak a jóléti zónák, meg a Harlem-szerű gettók.
Ebben a pillanatban két, kardot viselő ember jelenik meg a művelődési központ folyosóján. Kezükön vaskesztyű, vállukon köpeny, és újból feltesszük magunknak a kérdést: mit keresünk itt. Később egy asztalon látunk néhány páncélt, számszeríjat, egy fiú Thrillion kincseiről kezd beszélni, meg egy gwuff-versenyről, amire fogadni lehet, ám mielőtt elmenekülnénk a helyszínről, a szervezők egy sajtótájékoztatón próbálják oszlatni a szerepjátékot belengő homályt.

Kiderül tehát, hogy a szerepjáték mint alternatív szórakozási forma a 70-es években alakult ki Amerikában. Adott benne egy alaptörténet, melyet egy mesélő a szereplők bevonásával folyamatosan alakít. Az első ismert formája a Dungeons and Dragons volt, ami a sárkány-varázsló-királylány vonalat vitte, némi tolkieni beütéssel. Ma már több százféle szerepjátékrendszer van, a különböző történetekhez kiegészítő történetek kapcsolódnak, az egész indázik, szétfut a végtelenbe – már ha jól értettük a dolgot.
A magyarok a 90-es években kezdtek foglalkozni szerepjátékkal, 1993-ban megszületett az első hazai történet, a Magus, két éve pedig külön honlapjuk van a szerepjátékosoknak, az RPG, melyen olyanokat lehet olvasni, hogy “már harmadik napja űzzük Satupofát. A Vadászom így nevezi, én Vadásznak hívnám őt is. Úgy érzem, olyan, mint mi, csak ő a vadon szabad népéhez tartozik”.

Hallgatjuk tehát a szerepjáték hiteles történetét, mindenki rendes, segíteni akar, Tilesch György, a Coventus Országos Szerepjáték Kör vezetője még mellénk is ül, és hosszan magyaráz.
- És mi az a coventus? – kérdezzük végül tőle.
- Azt jelenti, hogy a varázslók egy toronyban gyűlnek össze.
- Szó szerint?
- Hát, inkább körülbelül. Ez egy régi, középkori kifejezés.
Aztán szólnak, hogy megkezdődött a játék a nagyteremben. Mire odaérünk, már minden tele van emberekkel, öt-hat fős csoportok ülik körül az asztalokat, erős öltözőszag teszi nehézzé a levegőt. Meleg van. Mindenki papírokat nézeget, valami olyanról van szó, hogy a csapatok ugyanazt a feladatot kapják, és a mesélők pontozzák a teljesítményeket. Közben valaki egy újabb reménytelen kísérletet tesz arra, hogy megértesse velünk a szerepjáték izgalmait.
- Mondjuk, a mesélő kitalálja, hogy kiszáradt a folyó – kezdi.
- Mondjuk.
- És akkor mindenki elmegy vizet keresni.
- Világos.
- Aztán elérkeznek például egy szakadékhoz, amin át kell kelniük. Ha van köztük valaki, aki a karaktere szerint jó dobó, akkor átdobhatnak egy kötelet.
- És ha nincs?
- Akkor más megoldást keresnek.

Aztán csak magyaráz tovább. Csillog a szeme, gesztikulál, dalnokokról, orkokról, krán fejvadászokról meg Darth Waderről beszél, akit a játékosok közül senki nem választ karakteréül, mert nem szép dolog a sötét oldalon állni. Az arcát figyeljük, meg ezeknek az embereknek az arcát, akik hétről hétre összejönnek, hogy kötelet dobjanak át a szakadékon, királylányt szabadítsanak, meg tippeket adjanak egymásnak a gwuffversenyen, és hülyeség talán, de egyszerre valami nyugalmat érzünk.

Ott állunk ebben a teremben, és arra gondolunk, hogy tulajdonképpen nagyon rendben van ez az egész.




Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=98137&DocID=90703#90703]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához