LFG.HU

Kevin Weaver
novellaCimkek

Izgatottan figyelte a felé érkezõ jelzéseket az ûrhajó központi agyából.Amire népe oly hosszú ideje várt,végre bekövetkezett.Felfedeztek egy lakott bolygót. A bolygó legnagyobb részét szárazföld és növényzet borította,a szárazföldek a mesterséges beavatkozás nyomait viselték magukon,bizonyítva hogy értelmes élet van ezen a világon.
Kiadta a régóta várt parancsot az ûrhajónak: Leszállás.
Az ûrhajó halkan szállt le egy növényzettel dúsan borított területen,kiégetve maga körül a leszállás helyét,nem messze onnan ahol az értelmes lények éltek.
Hosszú-hosszú ideig készült és tanult azért hogy kutató lehessen.Ismerte a kommunikáció számtalan mentális és fizikai formáját és sokféle létformáról rendelkezett magas szintû tudományos ismeretekkel.

Amikor kiszállt,beszívta az ózondús levegõt,ami hasonló volt szülõbolygójának légköréhez.
Érdeklõdve vette szemügyre környezetét,és megvizsgálta azokat az apró aranyszínû-sárgás virágokat amelyek beborították az egész területet.Amikor hozzájuk ért a virágok tündöklõ arany porfelhõt szórtak szét a levegõben.Letépett közülük néhányat és az eddig gyûjtött anyagminták közé tette.Lenyûgözte a látvány,de még jobban érdekelték a nem is olyan távol lévõ furcsa építmények és az értelmes élet.
Határozottan,de nyugodtan elindult a lények felé.Amikor közel ért hozzájuk barátságos mozdulatokat tett feléjük.Azok feléje fordultak.Hosszú végtagjaik,kékes bõrük,hosszúkás fejük,apró gombszemük érdeklõdés nélkül tekintett rá.
Megpróbálkozott számtalan matematikai jelzéssel,hang és fényjel kombinációval.Bevetett minden általa ismert tudományos módszert és technikát.
De nem reagáltak,továbbra is mozdulatlanul,álltak vele szemben.
Rádöbbent hogy ezek a lények annyira primitívek hogy még a legalapvetõbb kommunikációs jelzéseket sem értik meg.
Hogy zavarát leplezze,hirtelen leült egy arany virágokkal borított buckára és szórakozottan letépett néhányat közülük.
Fájdalmas gondolathullámok töltötték meg a teret.
- Most már elég !
- Megölte Dmzant és Ogglhet-et.
- Az eszköz amivel jött több száz társunkat pusztította el !
- Micsoda ostoba,hiába próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet nem ért minket.
- Meghoztuk a döntésünket.
Az eddig egyhelyben álló kékbõrüek egyszerre mozdultak meg és szorították karjaik halálos ölelésébe a félelemtõl mozdulni képtelen látogatót.
A halott testen hamarosan számtalan apró csíra,hajtás jelent meg,hogy egy primitív létforma életet adjon az értelmes életnek.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához