LFG.HU

lethys
novellaCimkek

Alkonyi vérrel festette be a Nap a messzi kékség egyhangúságát, tűzgolyóként búcsút intve a közeli partoknak, és a végtelen mélységnek. A Kadras-óceán csendes volt, mint mindig. Fölötte az égbolt csak néhány narancssárga köntöst öltő bárányfelhővel örvendeztette meg a szelekkel kacérkodó sirályokat. Nem szelte a láthatáron végeláthatatlan vizeket más, csak egy kecses hajó. Jó szél dagasztotta a vitorlákat, gyorsan haladtak, az orrába faragott sellő könnyedén törte magának az utat.

A fedélzeten alig tartózkodott pár alak. Egy-két lézengő matróz, a kormányt kezelő másodtiszt. A hajó orrában két figura nézte a tengeri naplementét. Az egyiknek hószín, hosszú hajának tincseibe bele-bele túrt a szél. Amúgy fiatalos arcát az aggodalom ólomszín köde tette borongósabbá. Gondolatai messzi földeket járhattak be saját elméje mezsgyéin. Zöldes köntöse, melyet a legfinomabb anyagokból szőhettek, lobogóként járta mögötte saját táncát. Barnás igének ujját könyékig feltűrte, ugyancsak zöld nadrágjának zsebeiben pihent mindkét keze. Testtartásának fiatalos könnyedsége egészen érdekes kontrasztot alakított ki a tekintetével. A zöld szempár egészen más volt, mint azt egy ereje teljében lévő fiatalemberétől elvárnánk. Sokat látott, és tapasztalt szemek voltak azok, hosszú élet által megtöltött emlékekkel.
Gorven Saias, a Saias kereskedőház feje. Az egyik leggazdagabb Ház a Birodalom keleti részén. Senki sem hitte volna el róla, hogy már rég túllépte az ötvenet. Senki, kivétel az udvari magisztere, és leghűségesebb testőre, Rodras.

Ő volt a másik alak, aki mögötte állt. Kemény arcvonásokkal rendelkező, érzelemmentes tekintetű testőr. Fekete haját katonásan rövidre nyírva hordta. Testét fekete-barna utazóruha takarta, lábán csizma. Oldalát kezének kiegészítéseivé vált meztelen kardok díszítették. Egy hosszabb és egy rövidebb, enyhén hajlított mesterien kikovácsolt pengepáros.
Így bámulták ők ketten az óceánt.
Egyszer, oly váratlanul, mint villámok csapnak le az égből, megszólalt a családfő ifjonci, lágy hangján:
-Jer közelebb hozzám Rodras, vén barátom- és kezével magához is intette. A testőr, mint mozdulatlan szobor állt eddig mellette, most párducléptekkel termett ura oldalán.
– Ez az átkozott napnyugta- mormogta Gorven félhangosan, közben félig Rodrasra emelte tekintetét.- amióta ezen a teknőn vagyunk, nap, mint nap azt látom, hogy gunyorosan mosolyog rám a messziből. Barátom, most töltjük utolsó napunkat itt. Holnap elérjük Sharnas szigetét, és végre vége ennek a rémálomnak.
– Miért?- kérdezte a harcos röviden és lényegre törően, mint tette azt mindig.
– A császár beidézése miatt. Nem tudhatja senki, hogy a Holdudvarba tartunk, túl veszélyes. Ezért a fiatalító mágia, ezért jöttél csak te velem. Ha valaki megtudja, hogy útra kelt a Saias ház feje, minden elveszett. Az a rátarti Herceg nem hagyta volna annyiban.
– A magiszter?
– Feltűnő lett volna. Az elméjéből fakadó energiákat nem tudja elrejteni.
– Miért ez a nagy sietség, ha senki sem tudta?
– Nézd!- Mutatott a mesterien faragott, idő koptatta sellőre.- Az Ezüst Sellő. Ez egy réges-régi történet, még fiatalkoromban történt. Akkor még alig láttam harmincszor a nyarat. Tipikus nemesi suhanc voltam. Azt hittem enyém a világ, arrogáns voltam és önfejű. Akkor még jobban ált a penge a kezemben, mint most, nagy párbajhősként tartottak számon. Szokásunkhoz hűen, ivócimboráimmal kiszöktünk a város palota negyedéből a szegényebb városrészekbe dorbézolni. Mondani sem kell, gazdag legények hogy szórakoznak, cseng az arany, ital, nők, áfiumok. Így, a világ uralmának biztos tudatában támolyogtunk haza, mikor utunkba akadt a szegénynegyed egyik sötét sikátorában egy tizenéves fiú.

Sokkal szegényebb lehetett, mint mi, mégis díszes ruha volt rajta, azt gondoltuk, lopta valakitől, azonnal közrefogtuk, és elkezdtük felelőségre vonni. Ó, szegény próbált békésen továbbállni, de nem hagytuk, lökdöstük, arcon csapdostuk, míg el nem szakadt díszes köpönyege. Ekkor nem bírta cérnával, és nekem rontott. Kardom gyorsan kiröppen hüvelyéből, a szerencsétlen szinte beleszaladt a pengébe. Soha nem fogom elfelejteni, szinte még gyermeki szemei, hogyan nyíltag tágra a meglepődéstől, a fájdalom, hogyan ködösítette el tekintetét. Ekkor vasmarokkal megszorította a vállamat, és közel húzott magához. Mondanom sem kell, hogy azon nyomban kijózanodtunk. Nem bírta tovább, lábaiból szép lassan elszállt az erő, de engem nem eresztett…- a házfő szemei lassan, egyre borúsabbá és távolba meredőbbé váltak.
– Aztán?- tette fel a testőre a várt kérdést.
– A fiú haldoklott, a tekintete viszont megváltozott, nyoma sem volt a meglepettségnek, beletörődés, és a felismerés biztos tudata csillogott a haláltusa ködleple mögött.
Utolsó leheletével még odasúgott nekem valamit, még mindig tisztán emlékszem minden szavára:
“Gorven Saias, tudd, nagy ember lesz belőled, ezrek sorsa tőled függ majdan, Házad kezed alatt gazdagabb lesz, mint valaha. De tudd, mikor sellő hátán lovagolod át az óceánt, megkapod jeges ajándékom.” Aztán kiszenvedett.
Amilyen gyorsan tudtunk, eltűntünk onnan. Engem mélységesen megrázott az eset, nem tudtam felfogni, hogy ki lehetett ez az idegen, honnan tudta ki vagyok, és mit jelentett próféciája. Az eset emlékét örökre mélyen elástuk magunkban. A következő napon megtudtuk, hogy merénylet áldozata lett a szegénynegyedben Terrin Semyver a Látók Házának legtehetségesebb újonca. A mesterek szerint ő lehetett volna korunk egyik legnagyobb orákuluma…
Hosszú csend telepedett a két férfire. Csak a tenger jól ácsolt fával való találkozásának hangja adott monoton háttérzajt.
Gorven mély levegőt vett, majd alig hallhatóan folytatta:
– Azóta fegyvert nem vettem a kezembe, és mindig minden hajót kerültem, ami valaha kapcsolatba volt hozható egy sellővel. A dokkban a hajóbiztos életére esküdözött, hogy más nincs a révben, csak az Ezüst Sellő.
– Értem. A többiek?
– Meghaltak. Aggkor, méreg, penge, mágia, véletlen, ahogy ez lenni szokott nemes uraknál.

Ekkor változás állt be. Először még alig érezte volna bárki is, de egyre erősödött az a valami. Maga az óceán is megtelt a várakozással teli feszültséggel. A tér szövedék megsűrűsödött a fedélzet fölött. A sűrű mana semmivel össze nem téveszthető gyomorforgató kisugárzása azonnal felhuzalozta a két férfi idegeit. Messzi és közel karnyújtásnyira kerültek egymásról, Gorven és Rodras fölött, ahol hullámzani kezdett a levegő.
Kér árny siklott át a Kapun, ami be is zárult azon nyomban mögöttük. Mindkettő testét ében orgyilkosöltözék fedte. Csupán savószín szemük látszott. Kezükben két rövid, erősen ívelt, a végénél kissé kiszélesedő pengét forgattak.
Siin gyilkosok.
Villant át mindkettejük elméjén. Ugrásra kész párducok voltak, prédájuk bemérve. Rodras testvérpengéi azonnal nyugtatóan kezébe simultak, ha arca eddig kemény volt, most maga volt az összpontosítás. Azonnal teste védelmébe vonta urát. Megindult a két Siin. Gorven elhátrált. A matrózok mozdultak volna, de az egyik figura ruhájának ezer redőjéből négy penge indult útra, négy halott test puffant tompán a fadeszkákon.
A másik egy apró szökkenéssel azonnal a testőr előtt termett, majd kihasználva lendületét, lesújtott. A kardok közül az idősebb testvér fogta a támadást. A kisebb penge vízszintes vágással mart a gyilkos gyomra felé, de az egy kígyó mozgékonyságával siklott odébb. Alkarjára szorította pengéit, majd felmérve a lábak védtelenségét, egy lábsöpréssel próbálkozott. Hasztalan. Rodras könnyed mozdulattal hátrapördült. Ám a gyilkos nem ált föl az elrontott támadás után, hanem fél térdre ereszkedve erősen megtámasztotta magát, így megnyitva az utat a mögötte álló társának, aki válláról indulva megpróbált egy szaltóval a célponthoz közel kerülni.

Rodras ekkor még a fordulatban volt. Évtizedek tapasztalatával mérte föl helyzetét. Erősen rászorított a hosszabb pengére, és Kicsapott vele. Sikeres volt a manővere. A hideg acél végigszántotta az orgyilkos hátát, meg nem ölve őt, de kizökkentette. A gyilkos kigurulta az elrontott ugrást, és társa mellett termett, aki időközben már felállt, és készen állt az újabb támadásra. A feltépett ruha láthatóvá tette mágia által kondicionált testének hamuszín bőrét.
Rodras támadóállást vett föl, s még a másik teljesen felocsúdhatott volna, acéloroszlánok csaptak le rá. A nagyobb karddal indított elsőnek elsöprő erejű támadást, a másiknak mindkettő pengére szüksége volt, hogy megakassza a vérével vörösre festett mesteri fémet. Ekkor lecsapott a kisebb iker, mélyen a gyomrába hatolt. Szemei elkerekedtek, Rodras keményen megszorította és megcsavarta a kardot. A gyilkos holtan terült el a földön.
Ekkor a testőr bal kezében furcsa zsibbadás terjedt szét, ami fémes fájdalomba vágott át. Nehezére esett irányítani a végtag mozdulatait. A másik gyilkos már lendült volna, hogy második pengéjének halálos mozdulatával véget vessen a harcnak. Rodras hasba rúgta, és minél gyorsabban elhátrált. Alkarjaira szorította a testvéracélokat, majd a Siin számára ismeretlen tartást vett föl. Fél lábon állt, a másikat térdmagasságig felhúzta, karjait széttárta. A gyilkos két keresztirányú vágással próbálkozott. Rodras letette másik lábát, megdőlt, így elkerülve mindkét csapást, majd egy félfordulattal bepördült, alig volt másiktól fél karnyi távolságra, kihasználva lendületét, mindkét pengével ejtett egy-egy vágást az orgyilkos hasán, teljesen kiontva annak zsigereit.

Mikor mindkét gyilkos holtan terült el a földön, mágiával átitatott testük feloldódott az univerzum energiahullámaiban.
Ám a testőr nem hagyta abba végzetes táncát. Párducmozgásával ura előtt termett, majd egy egyszerű vágással elmetszette annak torkát. Gorven zöld szemei hatalmasra nőttek a meglepettségtől, saját vérétől fuldokolva térdre borult.
Rodras már halotta a többi matróz fán koppanó lépteit, ahogy felfelé igyekeztek a hajó gyomrából a fedélzetre. A harcos gyakorlott mozdulattal helyezte vissza hosszabb kardját helyére.
Gorven, már nem bírta tovább, és hasztalan szorongatva torkát, amiből a szív egyre lassuló dobogásának ritmusára spriccelt ki a vére, eldőlt. Rodras megragadta vérmocskos hószín haját, minden kíméletességtől mentesen felemelte a fejét, egészen közelhajolt arcához. Mélyen belefúrta saját kőkemény tekintetét, az értetlenséggel és fájdalommal eltelt zöld szempárba.
Néhány matróz már a fedélzeten volt. Rodras a maga szokott módján, csak ennyit mondott:
– Egy halott testvér ajándéka.
Azzal a jeges pengéje átszúrta Gorven Saias, a Birodalom keleti részének egyik leggazdagabb kereskedőháza urának szívét. Másik pengéje is megpihent oldalán, miközben a mágiával megfiatalított test visszanyerte eredeti, idős ember alakját. A zöld szempár a szörnyű felismerés fényével engedte útjára halhatatlan lelkét.

Mielőtt bármelyik hajóslegény is a közelébe érhetett volna, Rodras Semyver egy tökéletes ugrással átvetette magát a fakorláton.
A békés Kadras-óceán hangos csobbanással fogadta magába a harcos testét. Pár másodper múlva már a narancsfénnyel színezett hullámok sem emlékeztettek a harcosra. A sellő pedig könnyedén vágtázott tovább az óceán hideg tajtékán.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához