LFG.HU

Antal Ádám
novellaCimkek

A hideg penge csontot ér,
Mellkasán csordul a forró vér,
A kard átsiklik, visszatér,
Tokba csúszik, s a mozdulat véget ér.

Vér spriccel és hulla bűzlik,
Csönd honol. A vadat űzik.
Lég mozdul, majd fém suhan,
A fák mögött egy árny surran.

Fém csendül és félre kúszik,
A dobócsillag vérben úszik.
A kard ismét a tokból kúszik,
Két újabb kéz a porba hullik.

A láthatatlan megint támad,
De kardja lassan megfárad,
Eltörik és a földre zuhan,
A szamuráj fegyvere gyorsan suhan.

A társa segít, gyorsan hárít,
De a harcos fegyvere nem tágít.
A ninja immár tehetetlen,
lelke fennt a fellegekben.

A csapat lassan rendeződik,
De támadásukat megelőzik.
Kard csendül, a fogás enged,
Egy gyilkos már a földön szenved.

A bushi gyorsan rohan,
Kaszabol és torka harsan.
Üvöltve küzd és tombol,
Az ellenfél földre omol.

Lassan mozdul, majd siburit végez
Míg a fekvő ember mindent összevérez.
Körbenéz és vár
Katanája már a tokban áll.

Mindenhol vér folyik, mint a lágy méz,
A távolból egy pár vad odanéz.
Halkan mozdul, s már nincs is sehol
A réten ismét csend honol.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához