LFG.HU

tege
RPGCimkek

(Ez Melina Yekaer előtörténete – tudjátok, az a helyes fürkésznő az RPG.HU Találkozós MAGUS modulból…)

Odakint szemerkélt az eső, Goanrát pedig majd megette a nyirkos hideg idebent.
Alig volt még tíz éves, s éppen anyja kihűlő karját szorongatta. Emlékezett még a legutolsó mesére – tündérekről és a Legnagyobb Úr angyalairól szólt. Goanrának legjobban a picike angyal tetszett, a nyolc közül a leggyengébb. Melinának nevezték, és soha, senki nem volt képes a nyomára akadni. Észrevétlenül, hátulról ölt – Goanra hatalmasabbnak látta őt a többieknél, hiszen erősebb mindig akad, de aki elég jól elrejtőzik, az élni fog…
Anyja ellenben nem fejezte be ezt a mesét – gyenge volt a tüdeje, s a Legnagyobb Úr úgy látta jónak, hogy elhagyja ezt a világot.
Kivágódott az ajtó és Haquar rontott be rajta. Ő volt a klán második giorja, vagyis az éjszakai felvigyázó. Goanra gyűlölte a fickót – nemegyszer verte félholtra az anyját, s időnként őt sem kímélte. Az, hogy gyakorta dobta ki az anyja mellől, természetes volt, hisz a ribancokhoz éjjel is érkeznek vendégek, a kislány ebben semmi kivetnivalót nem talált. De ütni azért nem kellett volna.
- Gyerünk Gon! Anyád beadta végre a kulcsot, te viszont még élsz. Ideje, hogy visszafizesd az ételt, amit tíz éve pusztítasz! – Durva hangja hidegzuhanyként érte a lányt. Ahogy az alig öt-hat évvel idősebb fiú megragadta a karját, Goanra a szemébe nézett – Haquart talán meglepte a gyűlölet, talán nem, mindenesetre megállt egy pillanatra és elmosolyodott.
- Jól van kicsi lány, gyűlölködj csak. Így könnyebben elviseled, s nem döglesz bele az elsőbe! – torz mosolyát kivillantva hagyta ott a lányt a szobában, helyére azonban máris újabb fickó nyomult be – arcán a bamba vigyor elárulta: ő az a bizonyos első…

Goanra a koszos vánkoson feküdt, az ajtóban pedig egy szörnyű vénember kacarászott. Ő ma az első vendég, a lány azonban megijedt egy pillanatra – az eltelt öt évben számtalan férfival volt már dolga, s többé-kevésbé kiismerte őket. Ebben a férfiban sem a rútság riasztotta meg, hanem a mozgása. Ötven körüli kinézete ellenére ruganyos volt és minden lépése gondosan tervezett. Veszélyes.
- Gyere csak aranyom, minden pénzem rád költöttem. Az enyém vagy. Úgyis ez lesz az utolsó órám, legalább jól szórakozom – hörögte, s ördögi kacajjal egy furcsa, görbe-fogas tőrt vont elő…

A mortel csendben osont felfelé a lépcsőn. Tudta, hogy célpontja itt lesz. Odalent hibázott, túl nagy zajjal érkezett, s a klán, melynek épületében járt, nincs többé. Itt fent nem véthet újra ekkorát, mert akire most vadászik, az veszélyesebb ennél.
Az első ajtón úgy ment be, hogy az odabent lihegő pár észre sem vette. A következő szobában még óvatosabb volt, ám a látványtól a lélegzete is megakadt egy pillanatra.
A koszos derékaljon egy meztelen, összeszabdalt, tizenöt év körüli lány pihegett. Mellette feküdt az általa keresett férfi, a Vadak szektájának nyúzómestere, bal szemébe egy speciális nyúzókést döftek – markolatig.

- Fürkész, kétszáz méter előre – jött a parancs, s Goanra már mozdult is. A sötét folyosón árnyként rohant az első fáklyáig, ott mozdulatlanná dermedt és figyelt. Nem látott semmit, de a levegő áramlása elárulta neki: szemből közeledik valaki.
Melinára gondolt, az aprócska angyalra, s szellemi energiáit munkába hajtva eltűnt a közeledők érzékei elől. Alig percnyi mozdulatlanság után már látta az ellenséges klán, a Csendtolvajok fürkészét. És nem csak látta, fel is ismerte: a legjobb fürkész volt az, rangban az első. “Fürkész” – üzente meg a primortelnek, s mosollyal nyugtázta a parancsot.
Mire végleg lefoszlott róla az érzékelhetetlenség, a másik felderítő már halott volt.

Két nappal később a riadógong szavára riadt. Kiosont a cellájából, s első dolga volt, hogy körülnézzen, s ez okból a rendház második emeleti körfolyosójáról a tetőre mászott. Amit látott, elég hihetetlennek tűnt.
Csendtolvajok mindenütt. Valami tűzdémonféle éppen a klán rangidős magitorát égette korommá, a rendház felé pedig vadászok tucatjai törtek rendezett alakzatban. Persze a jobbak már nyilván idebent vannak. Aztán ahogy meglátta az átokmester tetemét kihullani az egyik ablakon, már tudta, hogy a klánnak vége. Ezt a háborút végleg elvesztették.
Agya lázasan kutatta a megoldást, végül villámsebesen a comtur magánlakosztálya felé iramodott. A hátsó szellőzőbe préselte magát, ahová más ember képtelen lett volna, s alig öt szívdobbanás múltán már a dolgozószoba feletti mennyezeten függeszkedett – láthatatlanul. Nem csalatkozott, fél perc múlva éppen alatta haladt el a Csendtolvajok első fürkésze – fiatal fiú, két napja lehet ezen a poszton. Goanra gonoszul elvigyorodott, s hangtalanul zuhant a suhanc nyakába.

Fél órával később még mindig tartott a harc, bár pontosan tudták már, hogy a klánnak vége. A comtur és vele minden mágiatudó a Csendtolvajok áldozata már – Goanra eddigre vagy fél tucat fürkészt vadászott le, s ha más került az útjába, nem kímélte azokat sem. Csak arra vigyázott, ne vegye észre senki – s közben végig a picike angyalra gondolt. Aki túlél mindent…

Újabb fél óra kellett, hogy a Csendtolvajok comturja megérkezzen. Két sequatorral jött, hogy megszemlélje az eltaposottakat. Besétált az udvarra – és Goanra legnagyobb megelégedésére pontosan felé tartott. A nő mozdulatlanul állt az udvar közepén, mindenki számára láthatatlanul. Tudta, hogy a tűzdémon érzékeli a jelenlétét, de harcolni idézték, kérdés nélkül nem fog szólni.
Amint a comtur – megtermett, húszas évei végén járó nő – odaért hozzá, mozgásba lendült. Érezte, amint fegyvere a másik testébe mar, de a sequatorok túl gyorsak voltak, túl jók. Ahogy sötétség borult rá, még felrémlett előtte Ranagol legkisebb angyala: Melina nem hibázott volna…

A comtur üvöltött. Első haragjában elvágta a legközelebbi mortel torkát, utóbb inkább meditálni kezdett. Mikor abbahagyta, üvöltött tovább. Alig akadt valaki, aki rá merte emelni tekintetét a nőre.
Fél órába telt, mire lehiggadt. Leváltotta a klán primortelét – ami természetesen annak halálával járt -, majd körülnézett az udvaron.
- Túlélők?
- Csak ő – mutatott a frissen előlépett primortel a földön heverő nőre, akinek karját hosszan felhasították a sequorok, s hasonló seb volt a mellkasán is.
- Veszteségek?
- Három mortel, négy sequator, egy saggitor, és… kilenc occulis.
- Kilenc? – nézett a nő a primortelre. – Hogyhogy kilenc?
- A nyomokból ítélve valaki vadászott rájuk, comtur.
- Ki?
A primortel csak a fejével intett Goanra felé.
A comtur gondolkodott egy darabig, de mivel itt nem volt több dolga, a kapu felé indult. Aztán meggondolta magát és visszafordult, fejével a földön heverő fürkész felé intett:
- Hozzátok!

Goanra órák óta kapaszkodott a klánház falán és figyelt. Csontjai sajogtak a megerőltetéstől – hiába, nem szállt el felette nyom nélkül az idő. Harminchét évével a Csendtolvajok legidősebb vadásza volt – fürkész, rangban az első.
Ennek a klánnak az épülete bizony kemény dió lesz. Nem azért, mert erősek, hanem azért, mert öregek. Egy klán, amelyik már legalább kétezer éves… nos, volt idejük megépíteni a rendházukat. Goanra is azért függeszkedett már itt órák óta, mert a latrina ürítésére várt – ebbe a rendházba nem lehetett bejutni másképp.
Amikor megnyílt az apró vas csapóajtó, a nő kígyóként csusszant át rajta, mit sem törődve az ürülékbűzös lével, ami közben eláztatta ruháit. Bent volt – immár nem kétséges, a kétezer éves fennállását ünneplő, hanyatlóban lévő tolvajklánnak vége. A feltörekvők többet fizettek…
Hosszú, sötét folyosók következtek, majd sötét pincetermek. A fürkész fekete árnyként osont végig a folyosókon, többször haladt el koldusok és tolvajok mellett észrevétlenül – az őt körüllengő bűzfelhő ebben az épületben gyanú helyett sietségre adott csak okot. Ha kellett, egybeolvadt az árnyakkal, s egyszer még az ebédlőcsarnokon is átsétált – bűzlő ruhája és szellemi energiái nem engedték, hogy bárkiben gyanú ébredjen személyét illetően.
Végül elérte a klán egyetlen veszedelmes termét – a méregmester lakhelyét. A korosodó férfi a Csendtolvajok embere volt néhány napja, rút árulása vezet most újdonsült klánjának végéhez. Egy dolgot nem értett a comtur: miért?
Ezért volt most itt Goanra, hogy választ kapjon erre a kérdésre.
Ahogy beosont a méregmester lakhelyére, ismerős szag fogadta. Hullaszag. A hulla – az áruló – a padlón feküdt. Ahogy a nő közelebb lépett hozzá, megérezte az ajtó mögötti légáramlatot – ahogy villámgyorsan megpördült, még éppen láthatta, amint az ajtó mögül, a semmiből tűnik elő egy magas, vállas férfi, kicsavarja kezéből a sequort, s mintha gyermek volna még, a falhoz taszítja. Testét folyékony, higanyszerű anyag borította, s Goanra megszédült egy pillanatra, ahogy feje a falnak csapódott. Mikor látása újra kitisztult, egy arany függőpecsét repült felé – a fürkész elkapta és szemügyre vette.
Egy Birodalmi Hűségpecsétet tartott a kezében.
Goanrával megfordult a világ. Ő pedig csak hagyta, hogy forogjon – fél perccel később pedig kettétörte a pecsétet és követte az érte küldött messort…

A Csendtolvajok comturja némán ácsorgott a szobájában. Ujjai között a kettétört pecsétet forgatta, mint a bevetés egyetlen értékes eredményét. Úgy látszik, a Birodalomnak szüksége volt a legjobb occulisára, s neki ehhez még a venomagitorát is el kellett veszítenie. Végül, hogy megunta a gondolkodást, betette a pecsét darabjait egy kulcsra zárható fiókba, a másik kettő mellé…

Goanra talpig ürülékben állt a Birodalmi Fejvadászklán egyik magitora előtt. Az hosszasan méregette külsejét, s közben jó párszor belenyúlt az elméjébe is. A fürkészt nem zavarta a dolog, elvégre nem voltak titkai.
- Mostantól nincs semmid. Minden, mi eddig voltál, nincs többé. A Birodalom vadásza vagy. Most aludni mész, holnap pedig jelentkezel Banornál, a kiképzőmesternél.
A magitor elgondolkodott, s közben újra megérintette a nő elméjét.
- Neved nincs többé, újat a Birodalomtól kapsz. Ezentúl Melina leszel. Menj és pihenj! És fürödj meg!
Melina elmosolyodott és elhagyta az udvart. Közben pedig a legkisebb angyalra gondolt, és hálát adott a Legnagyobb Úrnak végtelen kegyelméért…

(A többi beérkezett karakter előtörténet is hamarosan felkerül az oldalra… – BePe)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához