LFG.HU

HammerTimeCafe
Morsat
RPGCimkek

(Karakter-előtörténet a II. RPG.HU Találkozó MAGUS versenymoduljához)

Minekután egy Kránban igencsak szokatlanul napos reggelen egy szolga megtalált a Sha’ara-Mag (Biztos-Kéz) köteles rend erődítményének külön e célra kialakított kis fülkéjében – anyámnak hála – és a klán mentalistáinak tüzetes vizsgálatai után elkerültem az azonnali véradóba bocsátást, nem igazán firtattam származásomat; a Birodalom nevelt fel. Életem a rend. Egy kráni fejvadásznövendékbe hamar belenevelik az elöljárók feltétlen tiszteletét és a parancs megkérdőjelezhetetlen voltát. “Hallom és engedelmeskedem!” Ez a vérünkbe ivódott. De mégis, kiképzésem eltért társaim nagy részétől, és ez hamar feltűnt: engedtek gondolkodni!

Kedvelem a filozófiát… de realistának tartom magam: nem tartozom azok közé, kik azt hiszik, a Birodalom határán kívül csak kőbunkóval hadonászó nomád barbár törzsek élnek. Szomjaztam a tudást. Távoli kultúrák rég elfeledett tekercseit tanulmányoztam mentoraim segítségével. Messzi tájak sajátos és tiltott tudásába nyertem bepillantást.
Messor lettem. Elismerés, amely testi és szellemi felkészültségemnek és lelki békémnek szólt. Az íratlan normák szerint: “Egy messor maga a testet öltött nyugalom – hűvös és gördülékeny mint a higany. Ő klánja legmegfontoltabb harcosa: ravaszabb az egyszerű sequatornál és higgadtabb a morteleknél.” Ilyenné váltam.

Öltem, ahogyan azt megkívánták, de sohasem nyújtott igazi örömet; tanulni próbáltam a küldetésekből. A tudás erő, az erő a tökéletességhez vezető eszköz, a tökéletesség maga Ranagol… akit ember csupán megközelíthet, de soha el nem érhet. Egy mortel – és sokan mások – ezért már elvágták volna a torkomat.

A Sha’ara-Mag klán kopár kolostorerődje otthonommá lett. Évtizedekig meghatározta mindennapjaimat: a fakószürke kövek barázdái, a meditációs kamra vizslató sötétje, a soha meg nem szűnő próbák, a comtur örök gúnyos ábrázata, társaim tisztelete… a quass tea nyugtató illata. Mindezek oltalmáért és a klán feltétlen támogatásáért többször véremet adtam. Meg tettem gondolkodás nélkül, hisz vannak helyzetek, mikor egy pillanat kihagyás, életekbe kerülhet: Még élesen él bennem a kép, mikor a sequidon a magitor által nyitott térkapun keresztül egyenesen a képszúrók csapdájába lépet. Ádáz küzdelem bontakozott ki. Tartani az átjárót mindenáron, míg a társaim visszajutnak; csak ez lebegett előttem. A kapu előttem zárult be. Miután sikerült súlyos sebekkel, de Ranagol kegyéből élve kijutnom, űzött vadként menekültem. Az elfek kiváló vadászok, de én jobb voltam… Visszaküldtek, a feladatot teljesíteni kell. Feltétlen hűség, ezt kívánja a klán kódexe. A legkegyetlenebb béklyó. De “valamit valamiért”, tartja egy ősi kráni mondás. Elfogadtam.

A nyugati szél jéghideg lehelete süvített a komor erőd tornyai között, mikor az utolsó merénylő is elesett vértől szennyezett mara-sequoromtól. Körülpillantva az elmúlás képei… társaim ártó mágiától és hideg acéltól tépett holtestei lehullott levélként feküdtek az ártatlanságától megfosztott hóban. A feladat teljesítve: a hadúr élt, a bérgyilkosok halottak. Ez ilyen egyszerű.
“Kiváló!” – a hadúr szavai mélyen belevésődtek emlékezetembe – “Messor, kiálltad a próbát.” Később tudtam meg, már rég óta felfigyeltek rám. Felvételt nyertem a Birodalmi Fejvadászklánba. Kiemelkedtem.
Több évtizedes ínszaggató kiképzés és elmém pallérozása után újra érezhettem a küldetések súlyos, mégis üdítő terhét. Megnyugtató hűvösséggel simult a sequor markolata kezembe, mikor ismét vér áztatta Krán gyepűit. Több tucat küldetés… Régóta nem számolom már az elvágott torkokat, felhasított gyomrokat, s a kapott sebeket. Lényegtelen, a Birodalomért élek, s ha kell, halok. Ez minden.

Új megbízatást kaptam. Ismét meridiánként számítanak rám. A sequaidon tagjainak kiválasztása az én tisztem lett. Mindannyiukat személyesen ismerem, egytől-egyig megbízható, kiváló vadászok. A mortel – Thorn Morlag – már többször volt mellém beosztva. Hidegvérű, vallási fanatikus, mégis afféle magányos lélek. Kiváló gyilkos, és nem teadélutánra megyünk. Logas Sakrittot – a fürkészt régóta barátomnak tartom. Kevésbé filozofikus, mégis elmélyült gondolkodó. Egy csésze quass tea mellett kellemes beszélgetőpartner. A két sequatort nem rég óta ismerem, mégis vakon bízom bennük, hisz már bizonyítottak Ranagol és én előttem. Mosahar Grehv, ősi faj bélyegét hordozza magán, annak minden kegyetlenségével együtt. Szükség lehet rá a gorviki csürhe féken tartására. Joss Corvioli, ki maga is Gorvik szülöttje, sokat tud a földről, ahová megyünk. Bármiféle incidens esetén szükségünk lesz helyismeretére, és nem utolsó sorban nyelvismeretére. Ez hát a csapat, melynek titokban nevet adtam, mint annyiszor már küldetéseim során… Obszidiánpenge. Az egyik Sha’ara-Magbeli mentorom hívta így a Birodalmi sequaidonokat. “”Obszidián”, mert olyan feketék, mint e híres anyag, és “penge”, mert úgy csapnak le, mint a legtökéletesebb fegyver, és olyan gyorsan, hogy a semmiből támadnak, és eltűnnek a semmibe…”

Az egy igaz Úr áldása kísérje utunk!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához