LFG.HU

HammerTimeCafe
Morsat
RPGCimkek

(Karakter-előtörténet a II. RPG.HU Találkozó MAGUS versenymoduljához)

Hat éves voltam, amikor az Elmerülő Árnyak klán éves beszerzőútján felfigyeltek rám a neves köteles rend mentálmesterei. Szüleim szótlan tisztelettel fogadták az Ő akaratát, magam még nem is sejthettem, miféle kegyben részesültem.

Kiképzésem évei során tanultam meg: Krán egyik kevéssé ismert, ám régóta létező, és különleges tudása okán további hosszú és tartalmas létre előretekintő klánjába kerültem – hacsak egyre jelentősebb szerepével kötelezően együtt szaporodó ellenségei isteni akaratból meg nem akasztják felemelkedését. Az Elmerülő Árnyak olyan egyedi, a harcművészeteken, filozófián, elmélyülésen alapuló technikákat tanít, amelyeket tagjai különös hatékonysággal használhatnak elméjük és testük próbái során, a Birodalom érdekében. A felkínált úton haladva elmém ért el új, addig ismeretlen területekre, így tettem szert különleges megfigyelőképességemre, logikámra, és ez mestereim figyelmét sem kerülte el. Gyakrabban, önállóbb feladatokkal tettek próbára, melyek sikeres teljesítésével kiemelkedettségemet újra és újra bizonyítottam Ő előtte, és mellyel klánom hírnevét öregbítettem, felemelkedését segíthettem.

Az Elmerülő Árnyak – titkos tanainak köszönhetően – mind több feladatot látott el a Birodalom szolgálatában. A birodalomi hadvezérek figyeltek fel leginkább klánom szolgáltatásaira… szívesen vettek igénybe minket küldetéseik kísérőiként. Tapasztalataim, tehetségem és rangom jogán meridián feladatokat ellátva kerültem közelebbi kapcsolatba egy lángelméjű stratégosszal. “Csodálom őket, kik testben sosem lehetnek olyanná, mint én, szellemben és lélekben mégis közelebb állnak az Egyetlen Úrhoz, és az általa megtestesülő tökéletesség eléréséhez. Félelmetes bizonyossággal sejtik meg a szemben álló felek indítékait és várható cselekedeteit, döntéseiket pedig nem csak a meglévő tények ismeretében, hanem tévedhetetlen intuícióik alapján hozzák meg. Isteni ajándék birtokosai ők.” Tudom én sosem érhetek fel hozzájuk…

Klánom comturja figyelemmel kísérte sorsomat: tudta, különleges adottságokkal rendelkezem, amelyet megfelelően kell hasznosítani. A klán nem engedhette, hogy occulisként pazaroljam tehetségemet, de míg mentális képességeim a messori tisztség elnyerésére ajánlottak, fizikai adottságaim alapján inkább mortellé kellett volna válnom.
A döntést egy idegen hozta: Az Igaz Úr akaratából végül mégis fürkész lett belőlem… a Birodalmi Fejvadászklán tagjaként. Az ő szemeik előtt sem maradhatott rejtve mindaz a szolgálat, melyekkel a Birodalmi érdeket erősítettem. Eljöttek értem, és immár a Birodalmi Klán hírnevét öregbítem. Számukra egyértelmű volt: occulissá képeztek ki. A mélyben azonban megmaradt a gondolkodó messor és a mindig ugrásra kész mortel szelleme. A képzés hosszú és próbákkal teli volt, de mint már annyiszor, az Ő kegyét most is magamon érezhettem.

Új feladatom Gorvikba szólít. A meridiánnal, Krainnal – egy messor – találtam leghamarabb közös hangot a kiképzés alatt, őt mentalitása, éles esze kiválló vitapartnerré, társsá tette. A hadvezérek iránti csodálatomat ő fogalmazta meg először, hisz maga is részese ennek az érzésnek. Thorn Morlag, a mortel – vele csak egy küldetésben vettem részt – szintén megragadott jéghideg racionalitásával, de megismervén, ez miből táplálkozik, a távolság megmaradt. A többiek? Láttam már őket. Az isteni akarat vigyázza lépteink!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.