LFG.HU

auer
VegyesCimkek

[Az előző részhez kattints ide!]

2017. március 30. Roncstelep

Még mielőtt jogos bosszút állt volna a csapat a fosztókon elhalálozott társukért, volt egy fontos feladat. Kiegészíteni a csapatot, és bemesélni az új karaktert, akit DReamwalker (azaz én) hozott.

A bemesélés egyszerű volt, mint a faék. Ki gondolta volna, a hajó rakterében található cryo-koporsók közül az egyik kinyílt és voila benne volt az új karakter, az egyik génkódolt ládában pedig a felszerelése. Kis mesélői előregondolás a később felmerülő karakterek bemesélésre. Remélem, nem fogy el a maradék 5 láda gyorsan. A karakter maga egy csúnyácska idős hölgy (bocsi, de ilyen a kocka, és az ember korlátozott faj, csak két nem közül szoktunk “választani”), amolyan szobatudós és beszerzőféle.

A többi karakter érthetően fenntartásokkal fogadta a jelenlétét, de nem lepődtek meg annyira, mint az egy paranoiás inkvizíciós sejttől elvárható lett volna, rutin kérdezősködés és elmeolvasás után elfogadták, hogy ő tényleg az erősítés. Sokat segített, hogy a mesélő narratívája szerint Magnussal már korábbról ismerték egymást, ha nem is túl szorosan.

Ezután jöhetett a csihi-puhi. Előtte gyors google keresés egy roncstelep alaprajzért…

A kezdetek ígéretesen indultak. Sikerült az Ószeresek táborának közepére lopakodni, sőt észrevenni, hogy a foglyok száma megnőtt, már két ember lógott kalitkában a daruról. Az is kiderült, hogy számunkra az idősebbik az igazán érdekes. Az elmeolvasás elég messziről működik… Ő ugyanis elmenekült az Ószeresektől északra, azután valami érthetetlen okból visszatért. Így bátran gondoltuk, hogy ő “Észak Kulcsa”.

A fiatalabbik pedig a banda főnökének a fia, aki “lopott” az apjától. Meg akarta alapozni saját életét, de rajtakapták és a főnök, aki mellesleg egy pszichopata állat példát statuált a saját fiával. Teljesen természetes üzletmenet arrafelé. Úgy terveztem mivel Jabbar neve elég hasonló Jabba-hoz a SW-ból (merő véletlenségből) ezért másnap jött volna a Jedi visszatér jelenete ahol a sarlakkot egy ipari szemétzúzó helyettesítette volna.

Eddig minden szép és jó volt, a darun ülő őr se riaszthatott már mert Sylvana egyetlen szép – és csöndes lövéssel – elintézte. De sajnos itt aztán megmakacsolta magát a kocka, a többi őr, még egy páncélozott jármű belsejéből is észrevett bennünket, és utána érthető módon harc kerekedett.

Ennek minden részletét nem írnám le, legyen elég annyi, hogy ha az előző alkalom “gyépéharc” volt akkor ez ugyanaz a köbön. Volt olyan, hogy egy körben hatszor támadtak Arctalan Ikaroszra, és csak egyszer kellett kitérést dobnia – és meg se sérült, még egy kicsit sem. Sőt, még a páncélozott jármű se trancsírozta fel a rá kapaszkodókat – egyszer sem.
Legemlékezetesebb pillanat: Jabbar a nehéz energiavértjében harcol, DreamWalker karaktere rálő egy alap pisztollyal. Törpölök kicsit, majd inkább nem tér ki a tücsökpöcs fegyver ellen, mivel várható más sebzés is. Nos, a Császár akarata megszállja a pisztolyt (maximum sebzés és további bónusz), utána Sylvana aládob egy páncéltörő gránátot, ami felnyitja a vértet és betesz neki.

A végeredmény több órányi kockadobálás után a következő lett: a foglyok bár megsérültek, de sikerült kiszabadítani őket. A banda vezérét legyőztük, de azért megfogyva, bár de törve nem léteznek az Ószeresek. Továbbá sikerült néhány hasznos csecsebecsét összeszedni, még mielőtt elszeleltünk volna.

Illetve egy nyom-félét – bár inkább nyitott szálat – is találtunk, kiderült, hogy az Ószereseknek sikerült ellopni néhány motort a katonaságtól (most nem vagyok biztos benne, hogy ez a bolygóvédelmi erőket, vagy a birodalmi gárdát takarta). Szándékosan csak a “seregtől” loptak, annyira nincsenek képben a pontos haderő felépítéssel.

2017. április 27. Nyomozás

A legutóbbi ülés után kb. egy hónappal sikerült csak legközelebb összeülnünk, és ez meg is látszott, alig-alig emlékeztünk, hogy hol is hagytuk abba.

Ott folytattuk, hogy sebesüléseinkkel és a két kiszabadított fogollyal együtt elindultunk biztonságosnak gondolt átmeneti szállásunk felé. Menet közben érdekes közjátéknak lehettünk szemtanúi. Egy halász asszony – bizonyos Carina, mint azt később megtudtuk – kétfejű halakat dobált egy ház tetejéről a tó mellett, és hangot adott elégedetlenségének. A Roncsőrség annak rendje és módja szerint hamar és hatékonyan intézkedett, elvitték az asszonyt. A bűnjelet – halat – és annak élőhelyét – a tavat – megvizsgálva egy auspexxel rájöttünk, hogy valószínűleg valami a tó mélyén radioaktív sugárzást bocsát ki. Meg is jegyeztük magunknak, ha nem muszáj, akkor nem fürdünk a tóban, és messziről kerüljük a helyi halas tacot.

Mikor megérkeztünk a Thara által számunkra fenntartott kis lakrészbe, nekiálltunk kikérdezni a foglyokat kiszabadított informátorokat. Mivel most éppen a szociális karakter nem tudott eljönni, így ez is elég nyögvenyelősen haladt (volt olyan, hogy csak arra az értékre dobtunk, amit a mesélő nagylelkűen bónuszként megadott). De azért sikerült némi használható infót kiszedni belőlük: Nem vallatásként álltak hozzá, a foglyok is együtt működtek, nem volt nehéz dolguk.

Ozra története – Jabbar fia: a Lamina Fatumban (a roncshajó, ami köré a város épült) egy értékes alkatrészt találtak (kb. belső pajzsgenerátor), átverte néhány társát, de másokat nem sikerült, így jutott oda, hogy a saját apja akarta a nagy szemétzúzóban kivégeztetni.

Találtak még egy hivatalos roncsmentő csapatot összeégve egy nagy terem bejáratánál – ez már a mi számunkra is sokkal érdekesebb információ volt.

Bayat története: a Sirokkó portyázók megjelenése zavarta el északról, ahol szép kis életet épített fel magának. Egyre több pletyka terjengett, hogy elüldözték és megszerezték a katonák maguknak az ottani ültetvények nagy részét – de nem mindet(!), s mindezt szokatlan kegyetlenséggel tették. Több kisebb mocsárvidék van arra, és a mocsárlakókat (őslakosok) szinte teljesen kipurgálták. Mondjuk a mocsárlakó mutánsokra mindenki előszeretettel lőtt eddig is.

Miután Icarus meggyőződött róla, hogy igazat beszéltek, elengedtük mindkettőt. Sylvana pedig a kihallgatás után egy érdekes érmét talált a zsebében, amiről majd a megfelelő helyen részletesebben szeretnék szólni. (A pszi “áldásos” mellékhatása ugyanis az volt, hogy mindenki elfelejtett egy apróságot).

Délben ünnepet tartottak a bolygón, Nishana Szultána szólni kívánt a néphez, a karakterek pedig úgy döntöttek, hogy ők is megnézik, meghallgatják a beszédet a helyi képtovábbító készüléken. Az alkalom hasznosnak bizonyult, mert így sok olyan arcot megismertünk, akik a helyi nagypolitikának az aktív részesei – íme, felsorolás szinten:

  • Daifallah bíboros - helyi fő lelki vezető
  • El’Hourai főkádi – főbíró a bolygón
  • Ing Mae Singh asztropata - a helyi asztropaták vezetője
  • Jasmina Mendelov - a Mendelov kalózkalmár ház küldötte
  • Khashayar - az Autotemple főpapja – a Lordkapitány kultuszának egyik nagy személyisége
  • Livius Horatio vezír - az adminisztratorum fő ügyintézője
  • Ohanna pasa - a bolygóvédelmi űrerők parancsnoka
  • Quistina pasa – a bolygóvédelmi felszíni erők parancsnoka
  • Sabirah sejk – a roncsmentő céh vezetője, és így a helyi legnagyobb munkaadó előljárója
  • Sarvus udvarmester
  • Sireen sejk – a legnagyobb ültetvényes a bolygón
  • Nishana szultána – kb. 11-12 éves kislány – a bolygó uralkodója
  • Freya janicsár – az uralkodó személyi testőrségének a feje
  • Arch-magos Basia – főtech-papnő
  • Ferdinánd püspök – róla már korábban volt szó, a helyi szent kanonizálása miatt érkezett a bolygóra

Mellesleg kiderült, hogy felsőbb körökben nagy divat a D-farkas tartás, amik tulajdonképpen kibernetizált harcikutyák – kedves kis háziállatok.

A különleges alkalom célja az volt, hogy a Szultána bejelentse, hogy az Új Ifjak űrgárdisták fognak érkezni a bolygóra és rendházat alapítanak be is mutatta:

  • Lucius csatatestvért – az Új Ifjak rend vezérét küldöttét

Ezután kis csapatunk elindult bevásárolni. Most nem sikerült megvenni mindent amit szerettünk volna, még prometheumra se futotta, de legalább lőszer az lesz bőven a golyós fegyverekbe.

Itt is volt egy kis közjáték, összefutottunk egy Ratiel nevű alakkal, aki valaha orvos volt, de most paraszt-prófétának állt és a mutánsok ellen szónokol, valami szörnyről beszélt nagy meggyőződéssel.

Ezután  gyorsan összeszedtük, hogy milyen kalandszálakat sikerült eddig találni és úgy döntöttünk, hogy utánanézünk annak, hol és milyen embertől idegen civilizációk élhettek itt a bolygón. Ehhez hamisítottunk egy “személyit” amivel végre eljuthattunk a Héttorony könyvtárba és ott egy kis megvesztegetés árán sikerült bejutni a történelmi részlegbe. Kiderült, hogy két idegen civilizáció nyomai is fellelhetők a bolygón. Sok millió évvel ezelőtt élt itt egy faj, akikről alig lehet valamit tudni. Valószínűleg nagyjából akkor robbant fel a bolygó holdja is. Valamint élhettek itt eldák is valamikor, sőt néha még mostanában is szoktak fosztogatni errefelé. Ez utóbbiakról a leírásokból azt sikerült kideríteni, hogy valószínűleg nem mestervilági, hanem sötét eldák.

Ezután pedig az utunk egy “Mindent Látó Szem” nevű lepusztult kocsmába vezetett, mivel a cégére hasonlított a Sylvana által talált érmére. Itt sikerült kideríteni, hogy ez az Üresek nevű halálkultusz egyik nem is olyan titkos találkahelye. Ők arról híresek, hogy kivájják áldozataik szemét, és ők ölték meg az előző Szultánát is. Pontosítva: az Üresek, mint halálkultusz létéről szereztek információt, a kocsma nem volt a törzshelyük. Továbbá, hogy azért az érméért, ami nálunk van, kérhetünk egy szívességet tőlük.

Itt hagytuk abba a játékot, és most újra azon kell majd elgondolkodnunk, hogy melyik szálon induljunk tovább.

Ez most nagyrészt információgyűjtésről szólt. Dobálgattam a véletlen táblázaton, jöttek ki érdekes eredmények, amiket belekomponáltam a modulba, főleg figyelemfelkeltő szálakként, hogy legyen merre indulniuk.

2017. május 11. Végzetkard

Némi tanakodás és véletlen generálás – értsd “majd a kocka eldönti, hogy merre menjünk tovább” – úgy döntöttünk, hogy először a Lamina Fatum felderítésébe kezdünk. Ezzel együtt meg is lett az első akadály. Hiszen a roncsba belépni csak engedéllyel lehet.

Magnus, Sylvana és Arctalan Ikarosz el is ment a helyi “bíróságra”, nem is kisebb embert kerestek, mint egyenesen magát El Houari főkádit. S biztos, ami biztos, minden arra járó irodistának, törvényszolgának, és bírósági alkalmazottnak mutogatták az inkvizíciós azonosítójukat. Az egyetlen, aki talán nem látta, az Velar volt, az öreg prométheum és robbanóanyag kereskedő, akit merő szívjóságból egyetlen szavukra el is engedtek.

Két engedélyt is kértek: az egyik egy felszállási engedély, hogy szabadon repkedhessünk a bolygón, a másik egy engedély arra, hogy beléphessünk a nagy roncsba. Mivel az engedélyeknek idő kell, amíg elkészülnek, ezért “házhozszállítást” is kértek, szerintem túl nagy bizalomról tettek tanúbizonyságot, amikor a valódi szállásunk címét adták meg. HA-HA-HA-HA gonosz kacaj a mesélőtől

Valamint érdemleges tájékoztatásnak tűnt még, hogy a városi tavat szemétlerakónak használják, van benne néhány reaktor meg miegymás, szóval örüljünk, hogy a helyi halaknak csak két feje van. Talán nem került említésre, de vannak a városban megtűrt mutánsok épp emiatt.

Türelmesen várakoztunk, amíg megjöttek az engedélyek. Egyetlen gyanús mozzanat volt csupán, vendéglátónk Thara a szobában hagyott egy tálca rétest – és ki tudja mi minden mást, amit nem vettünk észre.

Az engedély birtokában elindultunk felderíteni a Lamina Fatum-ot. Nagy hajó, úgyhogy nem is gondoltuk, hogy ez teljes egészében sikerülni fog. Ezért célirányosan indultunk el, mint férfi bevásárlócetlivel az élelmiszer boltban. Még vezetőt is fogadtunk – Kalalnak hívják -, hogy vigyen el minket arra a helyre, ahol a másik csapatot szénné égették. Kb két óra gyaloglás után meg is érkeztünk, közben azért igyekeztünk kifaggatni a vezetőnket.

Kiderült, hogy az áldozat a piros 14-es osztag volt a vezetőjükkel: Nawallal együtt, és mindenki “szerette őket”, “jó emberek voltak”. A helyszínt megvizsgálva kiderült, hogy egy folyosó sarkáról érte őket a támadás, és reagálni se volt idejük. Az eszköz valószínűleg egy jókora lángszóró lehetett, találtunk prométeum nyomokat, de nem volt se automata védelmi rendszernek, se pszi aktivitásnak nyoma. Ikarosz kicsit bezizzent a holt lelkek sikolyától, de érdemi nyomot nem látott.

Mivel a helyszín megvizsgálása sokáig tartott, és nem igazán hozott eredményt, úgy döntöttünk, hogy kiterjesztjük a keresést. A környék közel esett a külső burokhoz, és a gerinc makrolöveg-állásaihoz. Vezetőnk szerint a lövegeket elsőként, még több száz évvel ezelőtt kiszerelték, és el is szállították a lőszerrel együtt. De kis térképezés után kiderült, hogy kell még lennie egy másik helyiségnek is, egy jó nagy helyiségnek. Sikerült is megtalálni – nem volt túlságosan eldugva, csak éppen az ember hajlamos nem észrevenni ami a szeme előtt van. Feltörtük a nagy kapu zárját, de mögötte csak egy egy nagy és üres raktárcsarnokot találtunk üres állványokkal. A helyet átkutattuk, és a következő nyomokra bukkantunk: 1) Nem régen valóban emberek jártak itt és árut rakodtak 2) a régi leltár szerint itt “speciális lőszereket” tároltak: 13 db “valamit” 3) és ez nagyon megfogta a fantáziánkat: valami kisállat ürüléke is itt volt a különben elég steril helyiségben. Ez eléggé kiakasztotta a fogaskereket náluk.

Itt valós időben megint elég sok időt töltöttünk el elméletek fabrikálásával – közben Kalal meg is ebédelt. Volt néhány érdekes ötlet, de bizonyítékok híján semmit se értek. Több nyomot meg nem találtunk. Elindultunk hát, hogy megkeressük, merre vihették ki a rakományt. Ezen a terepen nyomot olvasni lehetetlen volt, de arra következtettünk, hogy ha a lövegeket már kiemelték, akkor ott valószínűleg vannak lyukak, ahol, ha nem is könnyen, de ki lehet emelni az árut és át lehet rakodni egy kisebb légi járműbe. S valóban úgy tűnik ez történt, ott már több nyomot találtunk, de semmi döntő erejűt. Valaki egy hordozható darut is hozott, azzal csörlőzték ki a zsákmányt. Ha jól rémlik nem volt nyoma a darunak, abban maradtak, hogy légijárművel vitték el a cuccot. Találtunk még néhány hétköznapi tárgyat (szakadt gurtnit stb.) ami nem adott plusz értesülést. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy ezt most nem erőltetjük tovább, és elindulunk, más irányba hátha közben megjön az ihlet.

yugati

Mikor koszosan, mocskosan, és izzadtan mentünk ki a hajóroncsból megszólalt a műszak végét jelző kürt és kiözönlött a délutános műszak is. Itt ütötte meg a fülünket egy mondat: “Te is a bagolyudvar szekerét tolod!”. Erre közülünk sokan úgy ugrottak, mint tyúk a takonyra, csak nem sikerült elfeledni azt a jóslatot. Amikor rákérdeztek, akkor teljes értetlenséget kaptak válaszként. Mert ez amolyan szólásmondás (ahogy a mesélő szépen és érzékletesen elmondta: “ez olyan, mint a k*rva anyád”). Természetesen ez senkit nem hatott meg, sőt Arctalan Ikarosz úgy döntött, hogy a közvetlen elmekapcsolat a megoldás. Már nem is emlékszem pontosan, hogy mi volt a “mellékhatás”, de az biztos, hogy látványos volt. Kb 10 méteren belül mindenki a földre zuhant egy széllökéstől.

Erre mindenki felkapta a fejét, és elkezdtek kiabálni, hogy boszorkányság, meg hogy máglya, meg megégetés, meg ilyesmi. Persze megjelentek a helyi redempcionisták is, akik amúgy is kötelességüknek érzik az ilyesmit. Magnus újra megvillantotta az inkvizíciós azonosítót, ez még több kiabálást szült, hogy még az inkvizíció is segít kipurgálni a  boszorkányokat, úgyhogy az egész délutáni műszak és ezáltal valószínűleg az egész város tudja már, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Minden esetre a gyors kikérdezés így valamivel több információt hozott, kiderült, hogy a “Bagoly udvar” néhány évszázaddal korábban egy puccs volt, a város mélyén találkoztak bagoly álarcban – innen kapták a nevüket – és meg akarták dönteni a hatalmat, azóta ez a név amolyan szitokszó itt a bolygón. Azért Ikarosz legalább azt még kitörölte az emlékeikből, hogy mi után kérdezősködtünk.

Mivel jobb ötletünk nem volt, még egy szálba belekaptunk, másnap elindultunk Yugati felé (ami n+yugati irányban fekszik), és igyekeztünk megkeresni Jubairt. A leszállás és a vámmal való találkozás után meglett az ásatási helyszín (egy bányabejárat), ahol több napra is simán el lehet veszni. Végül nem akartunk egyből alászállni az ismeretlen mélységekbe, ezért megkerestük Sumekhra-t, Jubair segédjét, akivel egy “falatozóban” találkoztunk – és aki kelletlenül elmondta, hogy régóta vártak háttérinfót az ásatáshoz, és akkor ez bizonyára az lesz, de amikor csak személyesen Jubairnak akartuk átadni, akkor egy kicsit megsértődött. Nagyon nem kedvezett a kocka, a partinak nem sikerült jó benyomást tenni rá.

Itt hagytuk abba a játékot, hamarosan folytatjuk…

A srácok elkezdték összerakni  a nyomokat több-kevesebb sikerrel. Vannak pletykák, amik jó esetben elvezetnek már valahová – meglátjuk, mennyire kezdik el tolni a dolgokat.

Érdekesség: Yugati úgy keletkezett, hogy eredetileg Nyugati őrposzt lett volna, de a képéről egy fájlátnevezéssel lecsíptem az N betűt. Mivel jól hangzott megtartottam.

[A történet folytatásához kattints ide!]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához