LFG.HU

auer
VegyesCimkek

2017. május 25. Yugati ásatás

Sajnos ezen a játékülésen, egyéb dolgom miatt, csak szakaszosan vettem részt, ezért a beszámolóm is kissé nagyvonalúbb lesz. Maradjunk annyiban hogy a logisztika Káosz-istene nem volt kegyes hozzánk, hiányzó játékos, késő játékos, játék közbeni céges megbeszélés. Szerencsére a pizza ideért időben.

Valahogy sikerült rávenni Sumehrát, hogy vigyen le magával az ásatás helyszínére. Először levelet akartak küldeni egy samesszal Jubairnak, – hogy van náluk egy levél, aztán inkább személyes módi mellett döntöttek. Az út kimondottan hosszú volt, először teherautókkal be a bányajáratokba, ott több órás autós utazás után pedig egy csörlős emelő engedett le minket a tényleges helyszínre.

Odalent hihetetlen látvány tárult elénk Rom, az ásatás meglehetősen kevés ásással járhatott, ugyanis szinte tökéletesen maradt piramisok fogadtak minket egy hatalmas csarnokban. Ránézésre, kivételesen alapos tudással se tudta megmondani a karakterem, hogy kik lehettek az építők.

romRáadásul rossz hírek fogadtak minket: Jubair, aki öt munkással elindult az egyik piramis felderítésére, eltűnt. Ez különösen azért is aggasztó, mert valami hatalmas állat ólálkodik a romok között (legalábbis az itt dolgozók állítása szerint), többeket meg is ölt, a holttesteken hatalmas karomnyomok voltak.

Mit nekünk veszély, meg félelmetes xeno romok, meg rejtőzködő csúcsragadozók, egy postás elszántságával igyekeztünk kézbesíteni Jubair levelét, és nekivágtunk megkeresni az eltűnt régészt.

Ennek az lett az eredménye, hogy pár óra séta után az egyik obeliszk tetejéről valaki egyetlen sorozattal majd leszakította Arctalan Ikarosz jobb kezét. Sok kristályból készült shuriken szabdalta véresre az asztropatánkat (mindezt úgy, hogy szegény játékos erről a játékról pont lemaradt). Utána az orvlövész szárnyra kapott és elrepült.

orvloveszEbből azért már kitaláltuk, hogy itt valószínűleg eldákról, azon belül is sötét eldákról lesz szó. Ezen feltevésünket támasztotta alá az is, hogy a piramis aljánál négy oszlopra négy megcsonkított, megkínzott holttestet szegeztek, némelyik annyira felismerhetetlen volt, hogy csak tippelni tudtunk, hogy egyik sem Jubair. Az őrület pontok pedig szép lassan csorogtak. Magnus játékosa megkérdezte mennyi a maximum – jeleztem, hogy 100, de nagyobb esélye van meghalni, mint összegyűjteni.

Ekkor Magnus, Jaine ellenkezése ellenére is kibontotta a Jubairnak szánt levelet, amelyben xeno arkán tárgyak és gépek leírásai szerepeltek, valamint egy mellékelt kis szöveg, mely óva intette a címzettet attól, hogy ismét felébresszen valami szunnyadó xeno rettenetet. Az aláírásból, a címzésből, és sok próbadobásból az derült ki, hogy Jubair nem más, mint Maximilian von Gerhoz körözött eretnek, akit törvénytelen xeno kutatásért üldöznek. És nem mellesleg a Hulee V egyik bolyvárosának pusztulásáért.

Ezután következett a veszélyes és hosszadalmas rész – szerettük volna megtalálni az eretneket, de szerettünk volna életben is maradni. Ez azzal járt, hogy egészen sokat vitatkoztunk. Végül abban maradtunk, hogy egy kis felderítés még belefér. Így Sylvana a sötét eldákat megszégyenítve az orruk előtt osont fel a piramis oldalába vágott lépcsősoron, és nem is vette észre az a hat alak, akik csapdát akartak állítani nekünk. Amikor ezt közölte, akkor még egy kis vitatkozás után úgy döntöttünk, hogy próbáljunk meg felosonni a piramis egy másik oldalán. A sötét eldák jobban rejtőznek, mint amennyire szemfülesek.

Itt is Sylvana derítette fel a helyet, felérve kiderült, hogy a piramis belseje tágas nyitott teret rejt, amelyben az ismeretlen faj eretnek eszközei körül a másik ocsmány xeno nép, a sötét eldák vertek tábort. Itt állt egy lebegő bárkájuk - ebből az következett, hogy a piramis oldalán valahol lejjebb kell, hogy legyen egy ajtó vagy kapu is. Volt még itt egy hatalmas, jobb szó híján sátor is. Körötte egy tucatnyi gonosz elda, melyek közül nem egy szörnyűséges mutánsnak tűnt. Sőt, a vezetőjük – egy ocsmány sokkarú torzszülött – egy idő után elkezdett jojózni egy szemmel, ráadásul valaki más szemével – a tippünk az volt, hogy bár a hang nem hallatszik el idáig, de éppen Jubairt kínozzák.

barkaItt már végképp az élni akarás győzött, hősiesen visszavonultunk, és úgy döntöttünk, hogy egyelőre csak jó tanácsként javasoljuk Sumehrának, hogy ürítse ki az alaptábort, és majd amikor már kiértünk a barlangból, akkor őrizetbe vesszük és kihallgatjuk.

Azt hiszem kb. itt hagytuk abba. Bár úgy tűnik, hogy nem sok minden történt, de had mondjam el azért, hogy ez rengeteg fejtöréssel és vitával járt még úgy is, hogy csak három játékos volt jelen és nem négy.

Külön pozitív élmény volt, hogy a csapat az első összecsapás után óvatosabbra vette a figurát. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a komolyabb fegyverek – mesterlövész puska, lasgun – a hajón maradtak és nem merték megkockáztatni az összecsapást. Az előreküldött felderítő, majd a csapda kikerülése, igazi, tapasztalt akolitákhoz méltó cselekedet volt. A táborban nem fedték fel magukat, hogy az inkvizíció ügynökei, a terv szerint a felszínen tartóztatják le Sumehrát.

A kampány sandboxos jellege itt kezd kijönni. Nagyjából megvan, hogy hol mi van/mi történhet és mindig a játékülés előtt hozom meséléskészre az anyagot. Pl most maga az ásatás illetve Jubair/Sumehra és előbbi eltűnése, valamint a dark elda részvétel volt meg. A pontos részleteket: a dark eldák számát, típusát (mint harci ellenfelek) most raktam össze. Jobban tették, hogy nem vállalták a harcot, mivel a rendszer kihívás számlálója szerint az első (csapdát állító) csoport 1,5-2x erősebb volt náluk – szándékosan. A sötét elda vezér, a négykarú haemonculus pl leváltotta az eredetileg itt szereplő hierarchát mivel sztori szinten jobban illik a történetbe.

Lehet evidens, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kalandban a harci encounterben való részvétel vagy annak elkerülése egyformán jó, ülésenként fix XP-t osztok függetlenül a harctól. Nem szeretem azt a hozzáállást, amikor csak azért harcolunk IRL akár órákon át, mert az adott szörny +xp-t hoz, ami jó lenne.

A romok képeit amúgy a Mass Effect: Androméda concept artjai illusztrálják, pont jókor jelent meg a játék, mert nem igazán találtam jó képeket.

 

2017. június 8. Yugati ásatás II

Az előző kaland után sokat gondolkodtam mesélőként, hogyan legyen tovább. Alapvetően úgy terveztem, hogy a parti a piramisnál harcol a sötét eldákkal és utána tárgytalan a dolog. Itt viszont elgondolkodtam az eldák motivációján, megtámadják-e a tábort. Tudtam, hogy ha harc lesz azzal irl sok idő megy el. Nem szeretek értelmetlenül játszani, amikor nincs célja a dolognak, amikor egy randomnak mondott találkozás két óra felesleges kockadobálásba torkollik.
Végül azonban úgy döntöttem, hogy igen, az eldák támadni fognak, mert ez a távoli sötét és kegyetlen jövő, még sötétebb szadista eldákkal.

Sosem ment jól az ilyen harci szimuláció. Gondoltam majd kisebb jelenetekre bontom, hova megy a parti, mit harcol. Aztán a térkép felrajzolása után elakadtam, lusta voltam, meg közbejött egy betegség, úgyhogy a játékosok érkezése előtti 5-10 percben fejben felvázoltam pár dolgot és rögtönöztem.

betyarnak_oltozott_eldat

Játékosként jelenthetem, hogy a rögtönzés jól sikerült, nem érződött a játékélményen. Karaktereink annyit tapasztaltak, hogy lefeküdtek aludni, de azért egy őrszemet kijelöltünk, aki azzal ébresztette a társaságot, hogy történés van, az egész táborra vigyázó őrt az őrtoronyban valószínűleg lelőtték. Erre Sylvana kiment felderíteni, miután Arctalan Ikarosz varázsolt rá egy láthatatlanságot. Nagy szemétség ez a diszciplína, ki kell valamit találnom ellene. Ő odakint megerősítette, hogy igen, ölik a rögtönzött falon őrt álló embereket, hosszú körökig csak sejtettük, hogy odafent repked egy gonosz elda, mert látni nem láttunk semmit.

Közben a sátorból ahol a kutatási anyagokat őrizték, hangok hallatszottak. Bár az életösztön mást diktált, azért azt is igyekezett felderíteni a fél csapat. Ott egy sarokban – ez a kör alakú sátorban már önmagában is nagy teljesítmény – rettegő Sumehrát találtunk illetve egyetlen, betyárnak öltözött eldát, aki éppen a bent található iratok megsemmisítésén fáradozott. Természetesen megpróbáltuk a gonosz xenot kiirtani a világból, de nagyon nehezen sikerült. Igaz ő is csak egyszer találta el a karakteremet, de azzal leolvasztotta a sisakot a fejéről és komoly fájdalmat okozott ezután normálisan cselekedni. Végül Sylvananak – aki néhány kör után odaért, csak sikerült a folyamatosan fázisoló eldát végleg a másvilágra küldeni.
Egy elda mandragóra/mandrake volt. A kezéből egy korrozív sugarat lőtt ki, a másikban meg kardot forgatott, sikeres kitérés után tudott fázisolódni. Próbált óvatos lenni, de nem számolt a láthatatlan assasinnal.

Ezután se lett könnyebb a dolog, ugyanis a lifttel akartunk elmenekülni, de addigra megjött a többi elda is a raiderrel, és meg kellett küzdeni egy hatalmas torzszülöttel, meg három kabalita harcossal. Szerintem mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy milyen könnyen ment. Ezen én is meglepődtem. Sokat számított, hogy Ikarosz a groteszket a többiek ellen fordította a négy ellenfél pedig annyira nem volt kemény.

kabalita_harcossalMire leért a lift addigra már mind a négyen holtan feküdtek. Természetesen ünneplésre nem volt idő, amíg a lift emelkedett a repülő elda megpróbált egy gránáttal megkínálni mindnyájunkat, de szerencsére Sylvana gyorsan reagált és még időben sikerült lelőnie. Ez egy elég epikus jelenet volt – a korábban bemutatott “négykarú” elda plusz pár embere szép komótosan közeledtek a parti felé, akik pánikszerűen menekültek a lifttel. Fentről érkezett a repülő elda, akit sikerült két bolterlövedékkel leteríteni.

Így a végeredmény két haldokló túlélő, négy viszonylag sértetlen bányász, egy Sumehra aki csak sokkot kapott, és egy félhalott party lett.

De a megpróbáltatásaink itt nem értek véget, mert az egyik bányász annyira szégyellős volt, hogy nem akart mindenki előtt könnyíteni magán, ezért elvonult egy mellékjáratba, ahonnan soha nem tért vissza.

Amikor a barátja elkezdte hiányolni, akkor csak az én karakterembe volt annyi mersz, hogy elinduljon vele együtt megkeresni. Ez azonban rossz ötlet volt, kiderült, hogy mi az a szörny, ami embereket zabál idelent: egy hatalmas, félelmetes, rinocérosz méretű, falra mászó gépszörny. Amelynek a puszta látványa ájulatba taszította Jaine-t. A parti azt hitte az erről szóló mese csak kamu és az eldák állnak a támadások hátterében. Nem így volt.

gepszorny

A többiek az elhaló sikoly hallatán megpróbáltak a segítségünkre sietni, de esélytelenek voltunk a szörnnyel szemben. Így még egy súlyos sebbel lettünk gazdagabbak, valamint egy elégetett sorsponttal szegényebbek, de mivel a mesélő jószívű volt – ez a tény szerintem a játékosokban keltett rémületet, talán még őrület pontot is kaptunk IRL – a szörny úgy döntött, hogy két bányász elég volt mára, és elvonult. Itt elnéztem a statisztikákat – a Master ellenfél került elő, nem az Elite, ami önmagában is rohadt erős volt, hát még egy lesérült csapat ellen. Mivel nem akartam feleslegesen sorspontot égettetni mindenkivel, ezért ment vissza.

A menetrendszerűen érkező konvojjal sikerült kivergődnünk ezekből az elátkozott tárnákból. A végeredmény összesen két megmaradt bányász és Sumehra, valamint egy háromnegyed részben haldokló party (szabványos birodalmi veszteségek). Azért csak 3/4, mert a 4. játékos – Magnus – nem tudott eljönni, így NJK volt. Odakint megfenyegettük a bányászokat, hogy senkinek ne szóljanak egy szót se, majd “hazafelé” indultunk, Sumehrát pedig háziőrizet alá helyeztük, miután nagyjából kikérdeztük arról, hogy ki is volt ez a Jubair. (Itt jegyezte meg a mesélő, hogy a raider elejére feltűzött orrdísz erősen hasonlított rá).

Illetve Thara fogadott minket még egy érdekes hírrel. Állítólag az Üresek halálkultusza meggyilkolta Ferdinand püspököt.

Itt hagytuk abba a játékot. Személyes megjegyzésként szeretném hozzáfűzni, hogy én nagyon jól szórakoztam, még annak ellenére is, hogy a játékülés leginkább csak újabb és újabb kellemetlen találkozások és rossz hírek sorozata volt, én magam se értem miért, de talán ez A Warhammer “feeling”.

Ami még fontos: Jubair szerint a lenti romokkal lehet a gravitációt manipulálni, ez húzta le a bolygón található hajókat – ezt akarta aktiválni. Sumehra szerint a nemesek közt voltak támogatóik, de nem tudta ki vagy kik azok.

Mint KM elmondtam mi a tanulsága a kalandnak – mint minden játékban: páncél és kaliber. Energiapáncélban, heavy bolterrel nem lett volna szüttyögés a kaland, de a valamirevaló mesterlövészpuskájuk fent pihent az ágyúnaszádban. Ehhez képest jól teljesítettek.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához