LFG.HU

HammerTimeCafe
Kaczor
ismertetőCimkek

Alkotók: Oliver Graute, Oliver Hoffmann, Kai Meyer
Fejlesztő: Feder und Schwert
Angol kiadás: Sword and Sorcery Studios
Stílus: Fantasy
Ár: kb. 29,95 USD (kb. 9000 Ft itthon)
Oldalak száma: 274
Cikkszám: WW17000


A hazai ötvenezres (vagy kétszázezres?) szerepjátékos tábor legnagyobb örömére a mostanában egyre nagyobb gyakorisággal megjelenő új szerepjátékok tengerentúli dömpingjében néha-néha üdítő színfoltként bukkan fel egy-egy nemzetközi terjesztést is megért európai rendszer. Ilyenkor számítani lehet rá, hogy valamilyen módon különlegeset, csemegét kapnak az olvasók. Nincs ez másként az Engel szerepjáték esetében sem.

KÜLALAK
Számomra szerelem volt ez első látásra – vannak kiadványok, amelyeket véleményem szerint még akkor is érdemes megvenni, ha csak az ember polcát díszítik. Ilyenek voltak számomra a harmadik kiadású D&D szabálykönyvek, és első látásra megragadott az Engel külcsíne is. Az arany színben pompázó borító, az igényes papír, a középkori vallási témájú festményeket idéző fekete-fehér grafikák, a saját tervezésű, első pillantásra talán szokatlan, de mindenképpen hangulatkeltő betűtípus – mind-mind olyan elemek, amelyek miatt jó érzés kézbe venni és lapozgatni az Engelt.
De hogy az olvasók nehogy megkövezzenek, és megvádoljanak azzal, hogy sznob pénzeszsák vagyok (bár így lenne!) és csupán a polcom számára vásárolom a könyveket, essen szó itt és most némileg részletesebben a belbecsről is.

ALAPVETÉS
Az Engel történeteinek színhelye az általunk ismert Föld; a dátum: 2654. A jelentől számítva eltelt 650 év azonban gyökeresen megváltoztatta az emberiség életét. A legkülönbözőbb katasztrófák és természeti csapások hatására a Föld nagy része víz alá került, a megmaradt embercsoportok neofeudális társadalmi rendszerben élnek, egyetlen és legnagyobb támaszuk az Angelikus Egyház, egy a kereszténységet alapnak tekintő, de a hit középpontjába az angyalokat állító vallás.
És el is érkeztünk a játék legérdekesebb részéhez: a játékosok által megszemélyesíthető karakterek mind angyalok. Nem a gótikus ábrázolás szerinti pufók kis arany fürtös szerelemcsinálók – Isten katonái ők, karcsú, légies teremtmények hatalmas fehér szárnyakkal, akiket a Mindenható az emberek megsegítésére küldött, hogy a Sátán, a Legyek Ura fertelmes teremtményei és az Egyház ellenségei ellen felvegyék a harcot.
(Megjegyzés: az angol nyelvű szabálykönyvben mindenütt az Engel kifejezést használják az angyal szó helyett, az egyes és többes számú alak között nem tesznek különbséget. Én szándékosan nem ezt a kifejezést használom a jelen írásban, mivel a magyarban véleményem szerint nehézkes az egyes és a többes számot összevontan kezelni, a többes számú alak pedig elég furcsán hangzik: Engel – Engelek.)

TÖRTÉNELEM
A velejéig romlott, bűnben tobzódó emberi társadalom bukása váratlan de annál gyorsabb volt. Isten megelégelhette végtelen elbizakodottságukat és hitetlenségüket, a technika bálványainak elvakult imádatát, és úgy döntött, ismét itt az ideje a teljes megtisztulásnak és újrakezdésnek..
Mindenféle különösebb előjel nélkül 2093. január 11-én különös járvány ütötte fel a fejét a németországi Ingolstadtban: akik megfertőződtek, pár perc alatt kimúltak, haláltusájuk néhány perce azonban görcsös rángatózásban, egyfajta groteszk táncban telt, innen is származik a járvány neve: Vitustánc.
A járvány gyorsan és megállíthatatlanul terjedni kezdett, és nem kímélte csak a gyerekeket; mindenki áldozatául esett, aki betöltötte pubertáskorát. Néhány nap alatt Németország teljes felnőtt lakossága a kór áldozatává vált.
Néhány hét alatt egész Európában felütötte a fejét a gyógyíthatatlan kór. A városok napok alatt elnéptelenedtek, mindenütt a káosz és a pusztulás volt az úr. A temetetlen holtak halmokban hevertek a kiürült utcákon és tereken; a túlélők, a gyermekek pedig próbáltak életben maradni – legtöbbször kevés sikerrel.

A Föld többi részén is megjelentek az első fertőzött települések. A keleti radikális iszlám államok szövetségbe tömörülve elérkezettnek látták az időt, hogy a zűrzavart kihasználva a nyugati világot kiáltsák ki bűnbaknak a történtekért.
A nyugat válasza nem sokat késlekedett: amerikai atomtengeralattjárókról több nukleáris töltetet lőttek ki a szövetkező arab államokra. Irakot, Iránt, Szíriát és Jordániát szó szerint eltörölték a Föld színéről. Közel kétszázmillió ember esett áldozatául az atomháborúnak. A szövetség megmaradt tagjai feltétel nélkül megadták magukat – hamarosan azonban őket is elérte a gyógyíthatatlan vitustánc. A repülők lezuhantak az égből, városok égtek porig és néptelenedtek el napok alatt, a kontinensek közötti kapcsolat megszakadt.

Európában csak a gyermekek élték túl a katasztrófákat – ők csoportokba verődve próbáltak állati körülmények között megbirkózni az élet kihívásaival. Az élelem vált a legértékesebb árucikké – az idősebb gyermekek rögtönzött tanácsokat állítottak fel, és porciózták ki a megmaradt élelmiszereket. Akit rajtakaptak azon, hogy elvette a másikét, azt kegyelem nélkül kivégezték.
És a csapásoknak ezzel még nem volt vége. Savas eső és radioaktív szennyezés tizedelte a túlélőket, számolatlanul hulltak az állatok és az emberek, az Ibériai félszigeten pedig minden idők legnagyobb sáskajárása söpört végig.
Néhányan furcsa fényeket fedeztek fel a látóhatár peremén északon és délen. A tengerek és óceánok szintje emelkedni kezdett, s megjelentek az első Infernók, több kilométer magas és széles lángoló tűzoszlopok, amelyek lassan de megállíthatatlanul közeledtek a kontinens felé, a szárazföldet elérve pedig nem maradt más a nyomukban, mint felperzselt, kiégett föld.
A civilizált világ lassan eltűnt a könyörtelenül emelkedő víz alatt – az Eiffel torony, a Görögország és Olaszország, a vén Európa évezredes kulturális öröksége több száz méter mélyen pihen a hullámok alatt.
A Második és Harmadik Vitustánc gyakorlatilag teljesen kipusztította Európa teljes felnőtt lakosságát – 2162 novemberére Európa korábbi lakosságának csupán töredéke volt életben, közülük sem volt a legidősebb több mint 14 éves.

AZ ANGELIKUS EGYHÁZ
A szenvedőknek egyvalami nyújtott csak valamiféle vigaszt. 2163-ban megalakult az Angelikus Egyház Olaszország középső részén, a hegyek menedékében. Két évvel később a rend alapító atyái – ha lehet ezt a kifejezést gyerekekre alkalmazni – elhatározták, hogy missziókat indítanak Európa minden részére, hogy ott rendházakat alapítsanak és terjesszék a hitet. Az Egyház feladatának tekintette a hitetlenek elleni harcot is, valamint hogy a Gonosz csábításainak eszközei, a tiltott tudást jelentő könyveket és a régi átkos technikai vívmányokat felkutassák és elpusztítsák.

Mivel nem mindenhol fogadták őket jó szívvel, és több misszió is nyomtalanul eltűnt, megalakult a Templomosok Rendje, akiknek feladata a missziók és a rendházak védelme volt. A legnagyobb hatalommal rendelkező földesurak több helyütt is fellázadtak az Egyház növekvő befolyása ellen, s egyre nagyobb és nagyobb számban kellett toborozni a Templomosokat. A legnagyobb segítséget azonban magától az Úrtól kapták: 2206-ban először megjelentek az első angyalok, a Mennyei Seregek, hogy segítsék az emberiséget a Szent Ige terjesztésében és a hitetlenek elleni harcban.
Európa számos pontján alakultak rendházak, melyeknél később hatalmas építmények, un. Himmelek építésébe kezdtek. Ezek az óriási tornyok lettek az angyalok lakhelyei és az egyház legfontosabb bástyái, fennen hirdetve a Mindenható fensőségét. Nyolc ilyen torony épült, nyolc lévén a száma az angyalok rendjének is.
Az Infernók nyomában megmaradt felperzselt földből és fullasztó füstből azonban egy minden eddiginél halálosabb ellenség lépett a színre: ők az Ivadékok, a Legyek Urának rovarszerű teremtményei, akiknek legfontosabb célja az emberiség elpusztítása. Több nagy csatára is sor került már az elmúlt évszázadok alatt az emberek és az Ivadékok között, és bizonyos, hogy az angyalok segítsége nélkül már az elsőnél elbukott volna az emberi faj.

A játék jelenében, 2654-ben az Angelikus Egyház Európa legerősebb – ha nem egyetlen – hatalmi tényezője. A rend legnagyobb hatalommal rendelkező központi alakja a Pontifex Maximus rangját viselő Petrus Secundus. Benne minden bizonnyal Isten földi helytartóját kell tisztelni, lévén ez a karizmatikus figura több mint 500 éve nem öregszik – egy kilencéves gyermek képében vezeti vasszigorral az Angelikus Egyházat a Rend központjából, Roma Aeternaból az Úr által kijelölt úton.

AZ ANGYALOKRÓL
A játékosok mint már említettem angyalokat alakítanak. Az angyalok un. Szövetségekbe tömörülnek, legtöbbször minden rendből egy képviselteti magát, ez a kötelék képezi majd aztán a játék alapját és a karakterek közötti ez képezheti a legszorosabb köteléket.
Eredetileg az angyaloknak nyolc rendje létezett, név szerint: a Michaeliták, a Gabrieliták, a Raphaeliták, a Ramieliták, az Urieliták, a Sarieliták, a Samaeliták és a Ragueliták. A játék jelenében, 2654-ben már csak hat rend létezik, ezek közül ötből választhat magának egyet a játékos. A nem játszható rend a Sarielita; ezek az angyalok nem rendelkeznek szárnyakkal, ellenben csodálatos hangjuk segítségével bátorságot önthetnek a csüggedt harcosokba és félelmet csepegtetnek az ellenség szívébe. A két eltűnt rend a Samaeliták rendje, akik egy sosem látott hatalmas csatában feláldozták magukat az Ivadékok elleni küzdelemben – mondják, a megmaradt néhány angyal halandó vezetőjük, az Abbé vezetésével eltűnt az egyik Infernó után maradt füstben -, és a Ragueliták, akik megsemmisítő vereséget szenvedtek a Sátán seregével vívott küzdelemben.

Az öt játszható rend a következő:
Michaeliták
Őket más néven Istenhez hasonlóknak is nevezik; minden egyes Szövetségnek egy Michaelita angyal a vezetője. Ő az, aki összefogja, irányítja a Szövetséget, meghatározza a követendő utat és taktikai irányítást is ad a harc során. A Michaeliták remek taktikusok, képesek azonnal átlátni a csata forgatagát és telepatikus képességükkel vezethetik a Szövetséget. Híresek még belső lelki nyugalmukról is, mondják, a Michaeliták még a legnagyobb zűrzavarban és káoszban sem vesztik el hidegvérüket. Rendjük színe az arany, szimbólumuk pedig a korona és a kulcs.
Gabrieliták
Ők a Halál Angyalai, a harcos rend. Csak ők hordozhatják az angyalok legfélelmetesebb fegyverét, a lángoló pallost. Erősek, gyorsak, ügyesek – az Úr bajnokai ők, akiknek feladata a Legyek Ura teremtményeinek pusztítása. Színük a fekete, jelük a lángoló pallos.
Raphaeliták
Isten gyógyító kezei ők, kik enyhülést hoznak a szenvedőknek és képesek kipurgálni a betegségeket és fertőzéseket az emberekből. Legnagyobb hatalmú tagjaik képesek az elhunytakat is visszahozni a halálból. Mostanában egy új mozgalom kezd szárnyra kapni a Raphaeliták közt, nevezetesen néhányan közülük rájöttek, hogyan használhatják hatalmukat nem csak gyógyításra, hanem pusztításra is. Mondják, egyes Raphaeliták képesek puszta érintésükkel elpusztítani az élő szervezetet és bénulást, halált előidézni az Egyház ellenségeiben. Színük a fehér és az ezüst, jelük pedig a gyógyító kéz.
Urieliták
Ők az angyalok közt a hírmondók, messzire hordó nyiluk szinte sosem téveszt célt, hosszú órákon át képesek megszakítás nélkül repülni, s ha kell többhetes nyomon is felkutatni képesek az eretnekeket és az Ivadékokat. Az Urieliták kitartása és ügyessége közismert, s ők azok az összes rend közül, akik a legkönnyebben megértetik magukat az egyszerű halandókkal is. Rendjük színük a zöld, szent szimbólumuk pedig a mindent látó szem.
Ramieliták
2654-ben a Földön egyedül az Egyház képviselőinek és a Ramielitáknak adatik meg az írás és az olvasás képessége. Mindenki másnak, még a többi angyali rendnek is tiltva van ez a titkos tudás, hiszen a leírt szöveg segítségével a Legnagyobb Csábító könnyen elorozhatja az emberek lelkét és a Mindenható ellen fordíthatja őket. A Ramieliták rendje a tudás őrizője, rendházaikban és kolostoraikban őrzik a világ megmaradt írásos emlékeit, s ezek között senki más nem érzi úgy otthon magát, mint a visszahúzódó Ramieliták. A legendák szerint minden Ramielita magában hordozza a Gondolatok Katedrálisát – egy helyet az elméjükben, amelynek segítségével képesek kifürkészni a jövőt, megjövendölni az elkövetkező eseményeket és felfedezni a hazugságot a kimondott szavak között. Színük a kék, szimbólumuk pedig a Tudás Könyve.

A játék gerincét képezik még és nagyon fontos hangulati elemet jelentenek az angyalok különleges képességei, az un. potestates. Ezek a különleges képességek segítik őket a harcban és az Ivadékok és eretnekek elleni küzdelemben. A Michaeliták képesek Isten haragját vakító villámcsapás formájában az ellenségre zúdítani, telepatikus üzenetekkel irányítani Szövetségük tagjait, vagy felidézni hitük erejét, s ilyenkor alakjuk éteri fénnyel dereng, szemük kéken izzik, parancsuknak pedig senki nem képes ellenállni. A Gabrielitáknak főleg a harchoz kapcsolódó képességeik vannak: emberfeletti erőt és reflexeket nyerhetnek általa, nehezebb lesz őket megsebesíteni, testükből pengék és tőrök sarjadnak, erejükkel képesek akár egy megrakott társzekeret is felemelni. A Raphaeliták az angyalok közt a gyógyítók, különleges képességeik tárházában minden megtalálható, ami a gyógyítást (és mostanában már a pusztítást) elősegíti: érintésükkel sebeket forrasztanak be, eltávolítják a halandók testéből a mérgeket és a betegségeket, valamint a legtapasztaltabbak képesek elvesztett végtagokat visszanöveszteni és a halottakat visszahozni is. A Ramieliták minden nyelvet megértenek és beszélnek, ha úgy akarják, tisztában vannak múlttal és jelennel, belelátnak a gondolatokba és felismerik a hazugságokat. Az Urieliták remekül megértik az állatokat és az embereket, emberfelettien éles a látásuk és a hallásuk, képesek elrejtőzni az ellenség elől és órákon keresztül repülni megszakítás nélkül.

KALANDOK
Mint láthatjuk, a játékban leírt jövő nem éppen derűlátó. Az Egyház, bár céljai nemesek és az emberekért mindenki másnál többet tesz, mégiscsak tudatlanságban és elvakultságban tartja a nyájat, s véresen megtorol minden önállósodási törekvést. Az eretnekek gyakran használják ki az emberi hiszékenységet és elkeseredettséget: gyakran alakulnak istentagadó szekták, ördögimádó kotériák, melyek istentelen eszméiket nem átallják szóban és írásban terjeszteni az egyszerű nép között. Néhány szekta talán valóban egy jobb világért küzd, számosabban vannak viszont azok, akik puszta hatalomvágyból szövetkeznek a Sátánnal.
És itt vannak az angyalok legfőbb ellenségei is, az Ivadékok. Ezek a rovarszerű teremtmények nem kímélnek senkit, legyenek bár csupán patkányméretűek vagy hatalmasak, mint az özönvíz előtti korok repülő masinériái, céljuk csak egy van: szenvedést és halált hozni az emberi fajnak.
Veszélyt jelentenek a régi korok eszközei és fegyverei is; nem egy angyal halálát okozták már ezek a veszélyes játékszerek, melyek gyakran tudatlan alkalmazójukat is magukkal rántják a pusztulásba.

Ebben a sötét, apokaliptikus világban, ahol az eső szüntelenül hull, s az embereknek napról napra harcolniuk kell a fennmaradásukért, egyedül az angyalok jelenléte hozhat reményt az emberi faj számára. Az ő létük sem gondoktól mentes azonban. Többjüket furcsa víziók, látomások gyötrik, mondják az emberek szenvedését élik át, mikor meditációval nyugtatják harctól kimerült testüket a hegynyi magas Himmelek rejtekében. Ittlétüket és cselekedeteiket az Angelikus Egyház szabályozza, rövid földi pályafutásuk minden napját az emberiség jobb sorsáért való küzdelemben töltik. Az Egyház vezetői azonban csak emberek – néha előfordul, hogy az Angyalok nem értenek egyet egyik-másik döntésükkel. Ilyenkor szörnyű kétségek közt gyötrődnek – mi a jobb az emberiségnek, ha vakon teljesítik a papok és a Pontifex Maximus parancsait vagy saját lelkiismeretükre hallgatva szembefordulnak rendjükkel, az Egyházzal – és talán magával Istennel is?
A kalandok száma végtelen ebben a sötét, középkort idéző világban, az Egyház számos sötét titkot rejt, ami ha kitudódna, újabb világégést okozna. Az, hogy az angyalok melyik oldalon állnak majd a végső csatában, csak a játékosokon múlik.

Egy biztos azonban: ha van olyan rendszer, amelynél a mesélőknek szóló részt szigorúan csak a mesélőknek szabad elolvasnia, akkor az az Engel. Miden jóérzésű játékost figyelmeztetnék, hogy ezt a szabályt feltétlenül tartsa be, mivel számos olyan titkot részleteznek ebben a részben, amely ha kitudódik, nem csak a mesélő munkáját, de a játékosok szórakozását is teljesen romba döntheti. Ezen okból (és mert valószínűleg leendő játékosaim is olvassák majd ezt az írást) nem is említeném ezeket, így nem adok lehetőséget a Gonosznak, hogy a Kedves Olvasó elcsábuljon, s ne tudjon ellenállni a kísértésnek. :)

RENDSZER
A játék fejlesztője a német Feder und Schwert számomra ismeretlen volt – szerencsére azonban a White Wolf Publishing leányvállalata, a Sword and Sorcery Studios felismerte benne az értéket, és 2002-ben megjelenhetett angol nyelven is az első, alap szabálykönyv. A rendszer a Wizards of the Coast d20 rendszere, az Open Game Licence keretében került kidolgozásra. A játékhoz azonban nem szükséges a harmadik kiadású játékosok és mesélők könyve – egyrészt mert a legtöbb faj és kaszt, valamint varázslat itt nem alkalmazható, másrészt pedig mert a legfontosabb alapszabályok mind megtalálhatóak a 270 oldalas alapkönyvben.
A legnagyobb különlegességet a rendszert illetően a potestates használata jelenti: ezeknek a különleges képességeknek a használatához életerőpontot kell költeni. Vannak olyan képességek, amelyeket folyamatosan, pont rááldozása nélkül tud alkalmazni az angyal (pl. ilyen a Michaeliták telepatikus képessége), és vannak olyanok is, amelyekhez viszonylag sok életerőpontot kell elkölteni. A képességek három nagy csoportba vannak sorolva, a legegyszerűbbeket már első szinten alkalmazni képesek az angyalok (ezek az un. Signum képességek), harmadik szinten kapja meg a karakter a Sigil képességeket, ötödik szinten pedig a legnehezebbeket, a Scriptura képességeket. Minden potestates aktiválásához képzettségpróbát is kell dobni, ugyanúgy meg van határozva mindegyikhez egy alap képesség és nehézség, mintha egyszerű képzettségpróbát dobna a játékos.

A világ és a történelem részletesen és logikusan van kidolgozva, az alapkönyv segítséget nyújt a mesélőnek és a játékosoknak az angyalok és az emberek akkori életének minden egyes mozzanatára vonatkozóan. Részletesen taglalja a megmaradt Európa környezeti és időjárási viszonyait, az emberek életkörülményeit, a neofeudális társadalom egyes rétegeinek életét, az egyház és a kiszolgáló intézményeinek működését, az angyalok rendjeit és életét. Részletezi a különféle ünnepeket, az egyház szentjeit és liturgiáit. Segítséget ad a mesélőknek is a történetek kidolgozásához, apró kalandötletek, kalandszilánkok formájában.

Újabb kiegészítők is hamarosan napvilágot látnak vagy már láttak is: megkezdték a rendek könyveinek megjelentetését, elsőként kezdve természetesen a Michaeliták rendjével. Kapható a játékhoz háttérzene, egy képes regény, amely a Samaeliták bukásának történetét dolgozza fel, valamint egy olyan szabálykönyv is, amelyben a d20 rendszer mellett egy egyedi fejlesztésű, tarotkártyán alapuló rendszer is megtalálható. Sajnos az itt felsorolt kiegészítők még csak német nyelven jelentek meg, angol nyelvű fordításukról egyenlőre még nincs hír.
Összefoglalásként, mivel az ismertető már így is túl hosszúra nyúlt, csak annyit jegyeznék meg, hogy bár első pillantásra talán csak a véget nem érő csaták és az Ivadékokkal vívott küzdelem lehetőségét látja az ember a játékban, átolvasva a könyvet egy nagyon átgondolt, kidolgozott világot találunk. A karakterek jellemfejlődésére, belső vívódások és akár mélyebb filozofikus alapvetések átbeszélésére-eljátszására is alkalmat ad az Engel. Az említett titkok és rejtélyek birtokában fordulatos, katartikus élményt nyújtó történetek kidolgozására is lehetőség van. Akinek felkeltette az érdeklődését a játék, az alábbi hivatkozásokon további információkat találhat, térképeket és karakterlapot tölthet le. Az első hivatkozás az eredeti német nyelvű oldalra mutat, a második pedig az angol kiadás készítőinek oldalára.

http://www.engel-net.com

http://www.white-wolf.com/engelweb/ehtml/index.html

Üdvület, az Úr legyen Veletek!


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához