LFG.HU

HammerTimeCafe
Népszabadság
ismertetőCimkek

forrás: Népszabadság

Rovásírás számítógéppel

„A rovásírás a középkor folyamán funkcióját vesztette, ismerete
fokozatosan gyengült, a latin írásbeliség természetszerűleg egyre
kisebb területre zsugorította használatát. Amikor Telegdi János
1598-ban rövid tanulmányt írt a székely rovásírásról (Rudimenta
priscae Hunnorum linguae), ábécével és mutatványokkal ellátva, néhány
betűnek már torzított, hagyománytól eltérő alakját rögzítette, ami
világosan mutatja, hogy az írás élő ismerete kihalóban volt” – írta
1981-ben rovásírás címszó alatt a Magyar Néprajzi Lexikon.

Nos, valóban meglehet, hogy a középkor végén visszaszorult a rovásírás
használata, s az énlakai unitárius templom ősi jelekkel rótt felirata
– „Georgyius Musnai csak egy az Isten” –, amelyet felfedezője, Orbán
Balázs 1668-ra datált, puszta hagyományőrzésből született.
Az azonban biztos, hogy a „szittya” jelek XX. század elején
kibontakozó reneszánsza – amely oda vezetett, hogy a lelkes honfiak
kellő számú rovásemlék híján még a hamisításoktól sem riadtak vissza
–, a század végén új erőre kapott. Legalábbis erre utal, hogy a
rovásírás iránt érdeklődők internetes újságot szerkesztenek,
levelezőlistán cserélik ki nézeteiket, és nagy megelégedéssel
használják azt a számítógépes szövegszerkesztőre kidolgozott
rovásszabvány-betűkészletet, amelyet dr. Hosszú Gábor műegyetemi
docens és Libisch Győző, az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság
egyik vezető írásszakértője hozott létre aktívpihenés-képpen. A
szabványos rovásírásos betűkészletbe az önálló betűk mellett minden,
az emlékekben felbukkanó és egyértelműen azonosított
összevonás, valamint a rovásírásos számjegyek sora is bekerült. A
szabványos jelsor mellett feldolgozták a ritka alakokat, valamint a
Forrai Sándor- és a Magyar Adorján-féle betűalakokat is. A rovásjelek
sajátos írásmódjának megfelelően – értelemszerűen – mindegyikkel lehet
jobbról balra és balról jobbra is írni. (A négy változat mindegyike
letölthető a http://nimrud.eet.bme.hu/rovas honlapról, ugyanott
praktikus útmutató is található.)

Hosszú Gábor egyébként egy különös véletlen hatására kezdett
rovásírással foglalkozni. Jó öt évvel ezelőtt egy ismerőse
Franciaországban látott egy kiadványt, amely Magyarországról került
oda: Fischer Károly Antal 1889-ben kiadott, ritkaságszámba
menő A hun–magyar írás és annak fennmaradt emlékei című műve volt.
Amikor a könyvecske ezzel a sajátos kerülővel, fénymásolt formában
újra hazaérkezett, a mérnökök rögtön hozzáfogtak a rovásírás
számítógépesítéséhez. Az elkészült honlapra nemcsak a betűkészletek és
a különféle, a szakirodalom által megőrzött emlékek kerültek föl,
hanem a rovásírással kapcsolatos tudományos ismeretek rövid
összefoglalása is.

Hosszú Gábor a pálos szerzetesek rovásírásáról beszél a
legszívesebben. Mint mondja, a kérdés tudományos kutatói is csak a
legutóbbi időkben kezdik tényként elfogadni, hogy a székelyek írása
mellett – amelynek létéről nemcsak középkori krónikáink tudósítanak,
hanem a fennmaradt emlékek jelentős része is ebbe a csoportba tartozik
– alighanem a középkori Magyarországon használatban volt egy másik, a
türk típusú rováshoz közelebb álló, legtovább a pálos szerzetesek
által használt jelrendszer is. A pálos rovásírása székelyek
szokásaitól eltérően nem jobbról balra, hanem jobbára a latin
mintájára, balról jobbra haladt. A feltételezések szerint a török
hódításig kiterjedten használták ezeket a jeleket: így esett, hogy a
pálosokkal még Dél-Amerikába is eljutott. A kutatók legalábbis
állítják, hogy brazil barlangokban fellelhetők a XVI. században a
portugál uralkodó megbízásából ott járt pálosok rovásírásos,
természetesen magyar nyelvű feliratai.

Ami persze nem jelenti azt, hogy a székely rovásírás ne jutott volna
el valószínűtlenül messzi tájakra. Az 1515-ös konstantinápolyi felirat
állítólag egy meghallgatásra várakozó követtől ered, a falra rótt
jegyeket évtizedekkel később másolta le egy arra járó. A székely jelek
ráadásul titkokat is rejtenek: a betűket, illetve betűösszevonásokat
jelölő karakterek mellett szerepel közöttük öt-hat bogárjelnek, avagy
capita dictionumnak, mondatkezdő jelnek nevezett ábra is. A szakértők
úgy vélik, ezek afféle díszként szolgáltak, jelentésüket már nem
ismerték: akadnak olyanok is, akik egyenesen a hieroglifákkal
rokonítják őket.

S ha már a meglepő feltételezéseknél tartunk, szolgál effélével egy
pécsi honlap is, amely ugyancsak a székely rovásírás mellett létező,
az Árpád-korban elterjedten használt magyar rovásábécé létét igyekszik
bizonyítani. A http://www. pserve.hu/rovas webhelyen Kukai
Sándor egyrészről a pécsi Jókai utca 1984-es közműfelújításakor
fellelt kődarab jeleinek megfejtésére tesz kísérletet, másrészről azt
állítja: István király ezüstpénzeinek hátlapján rovásírás található. A
szerző a rovásjeleket latin nyelvű feliratként azonosítja, amelynek
fordítása a „Dukátus Géza birodalma” kifejezést eredményezi.

Amikor arról kérdezem, kik használják elsősorban a szövegszerkesztőre
alkalmazott rovásírásos karakterkészletet, Hosszú Gábor gyorsan
biztosít: a levelezők között senkivel sem találkozott, akik politikát,
pláne holmi szélsőséges ideológiát akartak volna becsempészni a
rovások közé. Ő sem tartja mindezt többnek, mint a magyar kultúrkincs
megőrzésére különösen alkalmas eszköznek, bár – úgy véli – ideális
volna, ha a gyerekek már az iskolában megismerkednének vele. A
cserkészek egyébként nagyon szeretik – olyasmi lehet ez nekik,
gondolom, mint a hajdani vízi úttörőknek a morzeábécé. Rovásírásos
versenyeket is szoktak rendezni az országban, némelyiken olyan magasra
helyezik a lécet, hogy még a betűösszevonások ismeretét is számon
kérik.

– Ez is egy hobbi – mosolyog Hosszú Gábor.
N. Kósa Judit


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.