LFG.HU

HammerTimeCafe
Csigás Gábor és Szigeti Sándor
ismertetőCimkek

Szerepjáték ismertető – 1996-ból (módosítatlanul!)

SLA Industries – pronounce it as if you said “slay industries”.
SLA Industries – úgy ejtendő, mintha azt mondaná angolul: Slay Industries.
Üdvözöljük az ipari szintre emelt öldöklés hazájában! Érezze otthon magát!



Megközelítőleg kétszáz kilónyi fekete, biogenetikailag preparált fémes hús és izom torpant meg az ajtóban – elképesztően hajlékony, miniatűr, hidraulikus csövek ugrottak vigyázzba a csomagolásán, egy eredeti FEN gyártmányú, teljes testet fedő, enyhén savmarta, fakózöld sokk-páncélon. Valami sziszegett – de ez a valami nem az volt, amit ő a kezében fogott. Hogy jobban lásson, a fegyver sötéten tátongó csövére patentozott fókuszfénnyel körbepásztázta a helységet. Ott, ott mozgott a sarokban az, ami sziszegett. Vagy mégsem?
- Nem hiszem, hogy ide rejtőztek – mondta, valamerre hátrafelé.
Gégemikrofon – alig kellett résnyire nyitnia a pofáját. Olyan feje volt, mint egy rozsdásodó, megnyúzott acél-lónak. Nehéz lett volna megtippelni, mi veszélyesebb, az állkapcsai vagy a gránátvetője.
- Miből gondolod, Kírt? – kérdezett vissza valaki az odakint szüntelen zuhogó esőből. 600 éve esett. Egyfolytában. Mocskos egy időjárás.
- Mert akkor nagyon kibasztak magukkal – dünnyögte reszelős hangon, miközben meghúzta a ravaszt. Az olajfekete, kisebb konténernyi fegyver felköhögött, aztán kiköpött valamit. Hangsebességgel.
Az épület csupán egyetlen másodpercig öklendezett, mielőtt vakítón lángolva kiokádta önmagát a már amúgy is elég mocskos világba.
…a lény várt még egy kicsit, majd kibaktatott a dübörögve tomboló tűzből.
Egy 313-as Stormerrel nem jó viccelni. *

Napjaink szerepjáték-palettája egyre több előre kikevert árnyalatot kínál az önmagának külön világot festeni vágyó ember számára – nem csupán az alapszíneket és az ecsetet, azaz nem csupán a szabályrendszert és az abból következő, a megalkotandó világra érvényes törvényszerűségeket. (Gondoljunk csak bele, csak a példa kedvéért: minden egyes AD&D világon jobbára ugyanúgy működik a mágia!) A jelenleg uralkodó trendtől már távol esnek azok a megoldások, amelyek eme tekintetben maximális szabadságot igyekeztek a játékvezető kezébe adni, mint pl. az imént említett AD&D mindkét alapváltozata, avagy a GURPS, ahol a kötelező mesélői kreativitás meghatározásánál az alkotók meglehetősen túllőttek azokon a határokon, amiket mai utódaik kívánatosnak tartanak (e helyzeten javítandó jelentek meg később a különféle világleírások, boxed set-ek és társaik). A jelenségnek természetesen megvannak a maga okai, melyek közül feltétlen említésre érdemes a gazdasági háttér: a nagy kiadók monopolhelyzete megdőlt, eközben a kisebbek száma döbbenetesen megszaporodott – a piac viszont már-már teljesen telített. Ebből következik, hogy csak minőségi, igényes kiadványokkal lehet még esetleg sikert elérni, s ezen igényességbe beletartozik a világ megelevenítéséhez, hihetővé tételéhez adott leírás, de legalábbis igen részletes útmutató – az utóbbi csoporthoz, az irányelvek precíz leíróihoz sorolandó a példa kedvéért a [már megszűnt] Talizmán magazin egyik számában bemutatott Vampire: The Dark Ages, az előbbihez pedig a mai ismertető témáját képező SLA Industries.

A SLA Industries 1993-ban látott napvilágot. Megalkotója Dave Allsop, illetve a skót illetőségű Nightfall Games csoport – mely egy ideig a kiadó szerepét is betöltötte, egészen addig, míg az ipar egyik óriása, a Wizards of the Coast fel nem vásárolta, a játék jogaival együtt. A WotC sem maradt túl sokáig a tulajdonosi poszton: üzleti megfontolásokból túladott minden szerepjáték-vonalán, köztük a SLA Industries-en is – így ez a meglepő nevű Jageeda Publications birtokába került, akik jelen pillanatban lázasan töprengenek azon, hogy mitévők is legyenek vele. Ötletük, úgy tűnik, bőven van – legalábbis erre következtethetünk abból, hogy e kiadó soraiban viszontláthatjuk a SLA szülőatyját, Dave Allsopot is. A játék újrafelkarolásának – esetleges második kiadásának – igencsak itt volt már az ideje: eleddig csak két-három kiegészítő jelent meg hozzá…

A SLA Industries stílusa viszonylag nehezen behatárolható, legközelebb talán a sci-fi kibergót irányzatához (pl. Mutant Chronicles) áll, ám annál sokkal realistább és sötétebb, horrorisztikusabb bizonyos szempontokból, s mint az remélhetőleg kiderül majd az alábbiakból, jócskán túlmutatni látszik rajta korszerűségben – ámbár ez szubjektív vélemény. E játék példaértékű alkotás: úgy ollóztak össze benne ezernyi ötletet ezernyi forrásból, hogy a végül kialakuló minta lekörözni látszik mindazt, amiből meríttetett. (A feltételezett, nyilvánvalóbb forrásokat az ismertető későbbi részében meg is nevezzük.) Ezt a munkát már nehezen lehetne lopásnak nevezni, mivel nem szimpla másolásról van szó: az eredeti ideacsírák átgondolásáról, újraformázásáról, revitalizációjáról, és kiegészítéséről újakkal, majd mindennek szerves egésszé szövéséről s végül tálalásáról – annak a fogyasztórétegnek, ahol az igény felmerül(het) iránta. A könyv szerint e réteg említésekor kimondottan a felnőtt korosztályról van szó – ami alatt jelen esetben 18+ értendő, ha a játékot úgy kezelik, ahogyan azt tervezték. Tükörként, önmagunk valamely rejtett, illetve a jelen világ valamely tisztán megnyilvánuló arca számára. Ha a SLA Industries-ből mindez kimarad, akkor a ­18 változathoz jutunk: itt cél az ellenség tökéletes megsemmisítése, van hozzá gigantikus sokk-páncél, óriási fegyverekkel, no és persze sok-sok szörnyeteg. (A legtöbb játszható karakter is.)

A Nightfall könyve grafikailag egységes, jól meghatározott irányvonalat képvisel, képi szerkesztése, design-ja szép, illik a játék sötét hangulatához. Egyedül a külső borító színes, minden egyéb helyen fekete-fehér illusztrációkkal találkozunk (mint azt mellékelt ábráink mutatják). Negatívumként említendő a tragikus nyomdai kötés: a lapok alig egy évnyi, viszonylag kímélő használat után már külön életet élnek – az újraköttetés pluszkiadása elkerülhetetlennek látszik.
slay [slei] vt (pt slew slu:, pp slain slein) (meg)öl, meggyilkol, elpusztít”
- Országh L.: Angol-Magyar Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987

SLA Industries – ahhoz, hogy közelebbről szemügyre vehessük a játék színpadát, az ördögi World of Progress-t, a Fejlődés Világát, meg kell ismernünk domináns, elnyomó hatalmát, a céget, azaz a Céget: a SLA Industriest, valamint tulajdonosát, illetve despota vezérét, a tökéletes üzletembert: Mr. Slayert – azaz, egyesek szerint, magát az Ördögöt…

Az utóbbi esetben könnyebb a dolgunk, legalábbis ami a felszínt illeti. Mr. Slayer több mint három méter magas úriember. Rendkívül elegáns. Sárgán villanó, macskaszerű szemeinek láttán az ember úgy érzi, valóban mindent lát – mindent, ami a fejlődés könyörtelen útját járó SLA Industries-zel történik, melynek ő bálványa, örökkönvaló mozgatórugója, szíve, elméje… és lelke. Mr. Slayernek furamód nincsen emberi orra – arca leginkább egy koponyáéra emlékeztet. Éles, hegyes fogak villannak elő, midőn megszólal, könnyed, elegánsan gesztikuláló ujjai karmokban végződnek – ez feltűnik, amikor megigazítja hosszú, hosszú, fekete hajának egyetlen fehér tincsét… Már több, mint 900 éves. Legyőzte a halált. Vagy már rég halott?
A SLA Industries Mr. Slayer iparvállalata, a legnagyobb és legagresszívebb ami valaha létezett az Ismert Univerzumban. Minden lehetséges terméket előállít és minden elképzelhető termékre vevő – a Cég maga a Haladás, a Fejlődés. Legfőbb árucikke azonban az Élet, s az életvitel – a SLA valójában életstílusokat ad el. Ügynökeként a minden zugba becsempészett, elképesztően szuggesztív televíziós médiát használja. A SLA Industries megmutatja a tömegeknek, hogyan kell élniük – és meghalniuk.


900 év… – Történelem
A SLA Industries és a Fejlődés Világa 900 éve létezik. Akkoriban – nem sokkal a születése előtt -, rettenetes csillagközi háború dúlt az Ismert Univerzumban, mely úgy tűnt, egy örökkévalóságig tart majd. Ezen örökkévalóság határa 150 esztendőt sem tett ki tán – egyes, megbízható elemzések szerint ennyi idő leteltével minden élet a Halál martalékává lett volna. Nem sok. Számtalan faj (a Viszálybolygók lakói) pusztította egymást – igazából már magyarázat, ok nélkül: mindezek odaveszetek a múlt sötét homályában. Miközben a háború rákfenéje egyre többet falt fel a világ testéből, egy Isten háta mögötti bolygón, a Fehér Földön, rettenetes vihar tört ki – akkora, hogy az univerzum füstölgő, csonka roncs-civilizációi mind-mind észrevették, s döbbenten figyelték dühöngését. Három napig tombolt, s míg tartott, maga a Valóság látszott szétszakadni benne. Mire véget ért, Mr. Slayer már itt volt, e világban… A tökéletesen elegáns Mr. Slayer, a Kilneckkel, azaz a testőreivel – oly nőkel és férfiakkal, kik ténylegesen halhatatlanok. De nem csak ők jöttek el – velük tartott Senti, a Halálébresztés tudományában jártas boszorkány is. Mi sem természetesebb (!): fegyvereket és egyéb, az esztelen öldökléshez nélkülözhetetlen felszereléseket kezdtek árulni a Viszálybolygóknak, megfelelően Mr. Slayer üzleti profiljának. A Kilneck-őrök zsoldosokként is harcoltak – minden oldalon -, vezetőjükkel, Intruderrel az élen. A bevétel a frissen megalapított SLA Industries kasszájába vándorolt, valamint azokba a sötét tervekbe, melyeket Senti szövögetett. Biotechnológiáról, biogenetikáról… Élet-teremtésről. És üzletről.
A hírhedt Fekete Egyház bérencei a SLA haderőbővítési terveinek keretében csatlakoztak a Céghez, vezetőjükkel, Cadavarral, a brutális, emberi mércével mérve zseniális tudóssal együtt. Ő, akárcsak Senti, biogenetikában utazott – csakhogy sikertelenül. Képességei “csupán” bionikus kiegészítők, segédeszközök létrehozását tették lehetővé: igazi életét nem. Nem, mivel ő nem bírt a Halálébresztés technikájával. Úgy tűnt, a SLA Industries kötelékében valóra válthatja álmait – avagy rémálmait.

A klónozáshoz, mi több, a teremtéshez – a tökéletes faj megalkotásához -, Senti Intruder testét és elméjét – a párszáz éves örök fiatalság eme őrült, ám gyönyörű paradoxonát – akarta alapul használni. E projekt összefogására alakult meg a Karma Részleg, azaz a biogenetikai kutatócsoport. A terv a Stormer nevet kapta. Az így megalkotandó szuperembereket Senti katonának szánta – katonának, a SLA Industries számára. Üzletelni akart Mr. Slayerrel. Cadavar felajánlotta, hogy a Fekete Egyház szponzorálja az egész folyamatot – ám csak akkor, ha Intruder helyett ő lehet a minta… Senti, kinek szemében Cadavar alig volt több, mint egy agyatlan hústorony, nem egyezett bele az ajánlatba – ekkor ütötte fel a SLA-n belül a fejét az első ellentét. Mr. Slayer igazságot tett (vagyis inkább döntött…): a dühödt Cadavar második helyre szorult, a Halálébresztésre épülő tervek előkészítése Senti elképzelése szerint, Intruderrel folyt tovább a Karma homályos, lüktető, életidegen biolaboratóriumaiban.

Cadavar elárulta őket. Kilépett a SLA Industries-ből – s magával vitte Senti terveinek másolatát. Hiába – a boszorkány ravaszabb volt nála, tudta, mire készül. Az ellopott adatok közt már nem szerepelt a Halálébresztés titka. Eközben Intruder, a megkeseredett, mélybe rántott s bemocskolt angyal már rég érezte a sötét szándékot a munkáját újrakezdő Sentiben – sejtette, mire irányulnak a tervei, de nem tehetett semmit. Semmit. Hiszen ő maga volt az, aki egykor, titkon kitanította a boszorkányt a Halálébresztés tudományára, a Kilneck faj kizárólagos tudására – pedig Senti nem tartozott közéjük. Nem tehetett semmit. Várt, s csak remélhette, hogy Slayer nem tudja meg, miféle szentségtelen dolgok vannak készülőben, s hogy minderről ő, Intruder tehet. Ő, aki kiadta a titkot. És valóban… Slayer ekkor még semmiről nem tudott. A Kilneck – az aggódó Intruder utasítására – felbomlott, tagjai a Fehér Földön túli feltérképezetlen területre menekültek, hogy ne találják meg őket. Cadavar további sorsa is ismeretlen – a Fekete Egyház eltűnt. Mr. Slayer mindeközben saját tervével, a Big Picture-rel, azaz a Nagy Képpel volt elfoglalva… Ami kifejezetten bosszantotta a boszorkányt.

Más események is történtek – más, igen fontos események. Intruder egy útja során felfedezte az ebon fajt. Hol? Egy, a Fehér Földhöz veszélyesen közel eső kis bolygón, a Staticen. Érzelmi hiperérzékenységükön túl megvolt bennük az Ebb, azaz az Apadás (a játékrendszer “mágiája”) iránti nyitottság is – ami azt jelentette, hogy hasonló képességek birtokába kerülhettek, mint amilyeneket Slayer és Intruder már birtokolt. Intruder felajánlotta nekik, hogy tanítja őket – így akarta pótolni az elveszett Kilneck hiányát. Öntudatra akart ébreszteni egy olyan fajt, amelyben lehetőséget látott a felemelkedésre, a Viszálybolygók népességére oly jellemző érzelmi, értelmi eltompultság meghaladására. De félt. Félt, mert tudta, mily kegyetlenül kihasználhatja, kihasználja Mr. Slayer mindazokat, akik a karmai közé kerülnek – s minden bizonnyal ez várt az ebonokra is. Intruder nem tudta, nem tudhatta mi lesz az ebonok végzete. Slayer előtt, aki az Ismert Univerzum legerősebb lénye volt, ekkorra már szinte mindenki behódolt – Intruder félt, hogy a gyönyörű ebonok is elvesztik érzelmességüket, bölcsességüket, tudásukat.

Hamarosan elkészült az első biogenetikai “katona”, kinek neve egyszerűen csak Angel lett. Fizikailag tökéletesen hasonlított Intruderre: atléta termetű, angyali, ártatlan jelenségnek tűnt – ám a szemeiből kegyetlenség, embertelen gonoszság és fekete keserűség sugárzott. Senti tervei beváltak: nem kérdezősködő, közönyös, engedelmes gyilkost teremtett. De… a boszorkány nem volt igazán elégedett. Intruder megrémült – azt a valakit, vagy valamit látta Angelben, akit Slayer belőle csinált volna – akit belőle mindig is csinálni szeretett volna. Egyformák voltak, mégis kölcsönösen gyűlölték egymást.

Intruder, mielőtt a Karma biolaboratóriumaiban újra mesterséges kómába esett a második kísérlethez, a cégen belül dúló viszályon merengett – utolsó gondolatai így hát a rosszindulat s annak manifesztációi körül forogtak… E gondolatok határozták meg, adtak létet Angel “testvérének”, aki már távolról sem hasonlított Intruderhez: hét láb magas szörnyeteg volt; izmos, csúf és fenyegető. Intruder mégis elfogadta őt. Malice, az első 313-as Stormer (avagy Taarnish, ahogy Intruder nevezte) lojális, megbízható, felelősségteljes “fiú” volt… Ez idő óta minden 313 Stormer az ő képére készül. Senti álma valóra vált: megindult a sorozatgyártás – és a kiárusítás… Minden Viszálybolygó annyit vehetett ezekből a biomechanikus gyilkológépekből, amennyit csak akart.

Itt jegyzendő meg, hogy a 313-as játszható karakter. Leginkább az Alien sorozat idegenére hasonlít, enyhe kozmetikai változtatásokkal: vannak például szemei, lehet haja (!) és egy kicsit rövidebb a feje hátul. Nem rovarszerű az intelligenciája – értelmes, bár gondolatvilágának fejlettsége alig éri el egy nem éppen vidám, s kissé koravén hét-nyolc éves embergyerek szintjét. Ez persze nem gátolja abban, hogy tökéletes harcos legyen. Dacára mindennek nagyon jól felismerhető benne az Idegen.

Az ebonok – a második játszható faj – számára Intruder messiás volt, Isten küldötte – arra tanította őket, hogy soha ne rejtsék el érzelmeiket, éljék mindig teljesen önmagukat. A korrumpálódást azonban ők sem kerülhették el – nem sokkal később megjelentek az első necanthrope-ok: a halálból visszatért, eltorzult testű s elméjű, hatalmas erejű ebonok (ennek hogyan s mikéntjéről nemsokára szót ejtünk). Abban az időben, amikor Intruder még az ebonokat tanította, Mr. Slayer ismertette vele legújabb, legnagyszabásúbb, alaposan kidolgozott tervét, a már említett Nagy Képet, azaz a Big Picture-t. Eljött az idő a változásra – az egész világ számára.

Mr. Slayer hatalmas, jól felszerelt sereget gyűjtött össze – erről Intruder csak a legutolsó pillanatban értesült -, és véget vetett a háborúnak. Dolgát nagyban könnyítette a tény, hogy a Viszálybolygók haderői szinte mindent – a fegyvereket is – a SLA Industries-től vásároltak. Mint az sejthető volt, ezek a kellő pillanatban felmondták a szolgálatot: elromlottak, kikapcsoltak. A preparált Stormer 313-asok pillanatok alatt szétverték addigi uraik seregeit: életbe lépett Slayer oly régóta dédelgetett terve. Megalakult a Fejlődés hiperkapitalista Világa, melynek korlátlan ura a SLA Industries lett.
Az ebon faj kiirtásával zsarolt Intruder természetesen hűséges maradt a Céghez – így “tanítványai” a szinte minden idegen életformától megtisztított világ részévé válhattak. Túlélhettek. Intruder és Senti még két (játszható) fajt mentett meg a totális annihilációtól: a háborút, harcot már-már vallásosan tisztelő shaktarokat – akik meglepően hasonlóak a Ragadozó c. film nagy vadászához -, és egy jéghideg bolygó fürge, észrevétlen, nagymacskaszerű, értelmes ragadozóit, a wraith raidereket, azaz (szabad fordításban) a rémfutókat.

A SLA Industries ekkortájt helyezte a Mortra főhadiszállását. E planéta eredetileg egyszerű nyersanyagvilág lett volna… ám néhány hónap alatt megdöbbentő események színhelye lett – ez vezetett a SLA idetelepedéséhez. Mi történt? Megbomlott a kozmikus egyensúly, s valamiféle vakító, Fehér fény jelent meg a felszín bizonyos részén. Ebon megfigyelők jelentései szerint a “Fehér” rengeteg fluxot, azaz nyers pszichikus energiát bocsátott ki – a környékre merészkedő felfedezők különös, suttogó hangokról beszéltek, és éteri jelenlétnek titulálták a fényt. A ragyogáshoz közel kerülő ebonok feltöltődtek energiával – ám belépni senki sem mert a fénybe. Vagyis… valójában voltak, akik megtették. Soha nem tértek vissza. Úgy tartják, a másvilági élet várta őket a túloldalon…
Intruder tanítványai közül két férfi – “Mandrake” és “Dürer” -, valamint egy nő – “Draco” -, azaz három, magas beosztású és rendkívül ambiciózus ebon bizonyult a legígéretesebbnek. Mandrake erős, harcos alkat volt, nem csak testileg, lelkileg is – amolyan Mr. Slayer típus. Dürer inkább hasonlított Intruderre szelídségében, költőiségben, filozofikus lelki beállítottságában… Draco, a gyönyörű és eszes teremtés nem tudott választani Mandrake és Dürer között: egyformán szerette mindkettőt. Ők istennőként csodálták – noha mindük számára más és más jelentette a tökélyt. A kiteljesületlen érzelmi vívódás miatt tanulmányaikban, teljesítményükben egy idő után mindannyian visszaestek. Ezt barátságuk, testük és lelkük is igencsak megsínylette. Mr. Slayer igen elégedetlen volt mind e miatt – megparancsolta hát Intrudernek, hogy tegyen rendet. Mindhármójuknak el kellett volna nyomniuk érzelmeiket – ám ez igen éles ellentétben állt Intruder tanításaival.

Intruder, az ősi Kilneck utasította Dracót, hogy válasszon a két ebon között – válasszon, máskülönben Slayer karmai közé kerülnek, aki nem ismer kegyelmet. Az érzelmileg teljesen felkavart, idegileg kikészült Dürer kijelentette: ő nem tud Draco nélkül élni – inkább begyalogol a Fehérbe. Nem tette meg. Egyenlőre. Tovább húzódott a döntésképtelenség – s ezt a helyzetet Mr. Slayer nem tűrhette tovább: Dürert is és Mandrake-et is felszólította, hogy a “Yung” csatahajó fedélzetén hagyják el Mortot, és kutassák fel a Fehér Földön túli területeket, ahová Cadavar és mások is elmenekültek…
Dürer már-már sokkos állapotban, mielőtt bárki megállíthatta volna, belerohant a Fehérbe. A dühödt Mandrake magyarázatot követelt Slayertől – az öngyilkosság semmiképp sem összeegyeztethető az ebon filozófiával. Volt azonban még egy dolog, amit ő nem tudott… Draco már teherbe esett Dürertől, egy átmulatott éjszakán. Ez volt az, amit egyikük sem volt képes Mandrake-nek elmondani.

A Yung, egy hatalmas, fekete, ebon-tervezésű, térgörbítő-hajtóművekkel felszerelt biomechanikus csatahajó – foldship – volt, legénysége csupa merész, bátor emberből állt; jól illett közéjük a megtört szívű Mandrake is. Egyetlen szó nélkül távozott. Mindent elvesztett: hitét, szerelmét, és legjobb barátját, Dürert. A Yung meghajlította a teret, és eltűnt. Soha többé nem látták.
Draco tudati tartása összeroppant – meg akart halni, gyermekével együtt. Aztán hírek érkeztek. Úgy tűnt, könyörgései meghallgatásra találtak: Dürer visszatért a Fehérből! Igen, az első, aki visszatért – az első túlélő. Draco túláradó örömében rögtön odasietett, de a fénylő kapuknál Intruder megállította. Rossz híreket hozott: Draco nem hallotta a teljes üzenetet. Dürer ugyan visszatért, ám már nem az a kedves, előzékeny ebon volt, aki elment. Több mint tíz láb, azaz három méter magas, visszahajlott térdű óriássá változott, testéből mindenfelé borotvaéles fogak álltak ki, és keserű flux terjengett körötte. Ő lett az első necanthrope – ahogy Slayer nevezte őket. Necanthrope. Az ebon fejlődés végső szakasza, lényük sötét megnyilvánulása – a végső alkalmazkodás a környező kegyetlen világhoz. Ezt a lényt már nem Dürernek hívták. Nem – egyszerűen csak így: Fog. Slayer, jutalmul bátorságáért, megtette a nemrég létrehozott Sötét Panasz, az ebon biogenetikai kutatórészleg fejévé és az ebon faj elöljárójává. A Sötét Panasz, azaz a Dark Lament az az alvállalat, mely a gigantikus, biotechnológiára összpontosító Karma legnagyobb riválisa. Első terméke egy különleges páncél volt, hasonló ahhoz, amit Slayer, Senti és Intruder is viselt. E páncélzat, a dögbőr (deathsuit) nagyban elősegíti a flux, a “mágikus” energia folyását, s egy idő után már önálló életet él. Az ebonok legnagyobb megdöbbenésére azóta sokan követték Fog példáját s váltak necanthrope-pá – mely opció a PC-k előtt is nyitva áll.
Fog száműzte Dracót, a gyermeket azonban megtartotta. A baba iszonyatos, elszenesedett szemhéjjal született – ő volt az első ebon-harcos, az első Brain Waster, vagyis Agyzúzó: Albrecht Dürer. (Az ebonok ezen alfaja szintén játszható.)



1.3 Információ-szolgáltatás
A SLA Industries birtokában van azon információk legjavának, melyekre egy operatívnak munkája sikeres végzéséhez, feladatai többségének elvégzéséhez szüksége van. Bizonyos információk természetéből és tartalmából fakadóan szükségesnek bizonyult, hogy a SLA Industries biztonsági kódszintekkel (SCL) korlátozza az elérhető adatmennyiséget. A legtöbb operatívnak e rendszerbe való beilleszkedés s annak felhasználása nem okozhat gondot, mivel a tárolt információ nagy része (40%) már a céghez történő belépéskor hozzáférhetővé válik. További 30% kerül szabadlistára az ötös biztonsági kódszint (SCL5) elérésekor – minden további információközlés egyéni alapon s igények szerint ítéltetik avagy tagadtatik meg. Minden civil információ – mint pl. választók szavazatai, lakástulajdonosi nyilvántartás vagy Monarch-akták (ld. 1.2 Civilek és Civil Szervezetek) már SCL10-től nyitottak az önök számára, nyomozási célokból.
Figyelmeztetés: Minden információ, mely önökhöz jut, a Belső Ellenőrzés (Internal Affairs) megfigyelése alatt áll. Amennyiben az információval való visszaélésre utaló bizonyíték merül fel, az önök neve továbbításra kerül az Megsemmisítési ügyosztály (dept. of Extermination) irányába. – részlet az Ügynökök Kézikönyvéből **

A Fejlődés Világa
“don’t open your eyes you won’t like what you see
the devils of truth steal the souls of the free
don’t open your eyes, take it from me
i have found
you can find
happiness in slavery”
-nine inch nails: happiness in slavery

A Fejlődés hiperagresszív Világában bármi, amit kívánni lehet, meg-, illetve beszerezhető – a SLA Industries-től. Ugyancsak hasonló a helyzet munkaügyben: bárki dolgozhat a Cégnél, aki pénzt tud keresni nekik. Ez kétféleképpen lehetséges: vagy nyugodtan kutató, aktatologató esetleg futószalagmenti alkalmazottként vagy ügynökként, operatívként. Az utóbbi foglalkozás – a világ természetéből fakadóan – nem nevezhető igazán életbiztosításnak, ám pénzt keresni igazán csak így lehet. Harccal, rendfenntartással, kémelhárítással, s ezernyi más, hasonló finomsággal, melyeket egy ilyen sötét, már a kiábrándultságot is elfeledett világ tömegével szül – a világ, mely már nem tudja, mi is volt az, ami soha nem lett az övé, mert már az álmait s rémálmait is a SLA Industries gyártja. Álmok és rémálmok – itt nincs sok különbség. Visszatérve a munkához: az érdekesebb illetve brutálisabb bevetéseket mindig közvetíti a TV – így válhatnak az utóbbi, azaz ügynöki osztályba tartozó játékos karakterek milliók által bálványozott szupersztárokká. Így – ahogy azt Oliver Stone Született Gyilkosok c. alkotása is megmutatta. És nem csak válhatnak – válnak is. Akár akarnak, akár nem.

Vannak, akik megpróbálják kideríteni az igazságot a hatalmas, korrupt SLA Industriesről. A túlnyomó többség azonban gondolkodás nélkül elfogad mindent – és bármit. Boldog (?), együgyű tudatlanságban éldegél – hisz a SLA Industries megad mindent – azt is, mit gondoljanak, hogyan éljenek, mit csináljanak, mire vágyjanak. Ezek az emberek nem tesznek semmit az ég-világon. Nem, mert az hullámokat kavarhat – a hullámokba pedig beleveszhetnek. A SLA Industriesnek dolgozók – legyenek azok szerződéses gyilkosok, necanthrope-ok, vagy egyszerű gyári munkások – tudják a legfőbb szabályt: ne himbáld a csónakot!

A SLA Industries agresszív, terjeszkedő üzleti stratégiát folytat, melynek legnagyobb léptékű mozgása – a Big Picture-ön, a Nagy Képen belül, természetesen – a 3P fedőnevet kapta. Mit takar ez valójában? Progress, Prospects, Prosperity – azaz Fejlődés, Távlatok, Jómód. A 3P valójában egy speciális szerződés, mely egy kívülálló bolygó és a Cég között lép érvénybe, s törvényesíti az előbbi csatlakozását az utóbbihoz – látszólag minden közvetlen erőszak nélkül… Megjönnek a SLA képviselői az ajánlattal, majd, amennyiben azt a helyiek nem fogadják el, sajnálkozva, sűrű bocsánatkérések között kivonulnak. A TV – azaz a SLA szeme, füle s szája – az egész folyamatot közvetíti: így a rivális nagy társaságok, mint pl. a DarkNight Industries vagy a Thresher Incorporated biztosan tudomást szereznek az eseményekről – s lecsapnak a 3P-t visszautasító bolygóra. (Megjegyzendő, hogy ilyen cégből alig egy-kettő akad – róluk nem sok szó esik e leírás során, mivel a mesélő titkaihoz tartoznak.) Hiszen a bolygót nem védi a SLA Industries… A 3P-t aláíró bolygókat három típusra osztják: ipari (ilyen a SLA székhelye, a későbbiekben tárgyalandó Mort is), a teljes mértékben kiaknázható nyersanyag-, és az agyonszennyezett gyárvilágokra.

Oly sok szó esett már elszórva a médiáról – ideje közelebbről is vetni rá egy pillantást. Az embereknek, s egyáltalán, a SLA világait lakó fajok átlagnépességének szüksége van hősökre – a Cégnek pedig szüksége van a tömegek érzelmei, gondolatai feletti teljes kontrollra. E két igény metszetében találjuk meg a SLA Industries legnagyobb, mondhatni egyetlen, médiával foglalkozó szubkorporációját: a Third Eye News-t, a Harmadik Szem Hírszolgálatot, a céget, amely maga a Hazugság – csak senki sem tudja. Ennek természetesen ezer és ezer további alvállalata van, a belső versengéssel elkerülendő a monopolhelyzet tespedtségét… Általában e kisebb hírszolgálatok szponzorálnak egyes szerződéses bérgyilkosokat, ügynököket (operative), akik a SLA Industries konkurens cégeinek ügynökeire (avagy, bár ez illegális, egymásra) vadásznak – a hátuk mögött állandó riporteri kísérettel. E némileg morbid jelenség azonban már a SLA egy másik fundamentális része felé kalauzolja az olvasót – az imént említett ügynökök világába, azaz, s most tessék megkapaszkodni… A játékos karakterek foglalatossága felé.

Az eseménymenet gerincénél a BPN-ek, Blueprint News akták állnak. E kis, kék lapok rovataiban pörög a SLA kegyetlen életének látható s felszín alatti része: ezek azok az üzenethordozók, amin a Cég különféle ügyosztályai, részlegei által kiadott küldetések, harci feladatok lényegét vázolják az azt elvállaló operatív különítményeknek (ilyen a játékosok karaktereinek társasága, azaz a csapat is) – akik üzleti szempontból természetesen nem mások, mint a SLA Industries alvállalkozói.

Többféle színkód létezik a BPN-ek világában: kék (melyhez általában utcai rendfenntartás tartozik), fehér (nyomozás bűnügyekben), sárga (eltulajdonított tárgyak, értékek visszaszerzése), zöld (felfedezés), vörös (szükségállapot; általában azonnali harc), szürke (belső, titkos nyomozás, “tisztogatás”), jáde (ebon, azaz SLA-”varázstudó” jelenlétét igénylő feladat), fekete (öngyilkos küldetés), ezüst (tömegtájékoztatás, beszédek), illetve platina (itt személyesen Mr. Slayer vázolja a küldetést, kizárólag profiknak – ez az a kód, amelyre kijelölik az embert: nem választható opció, mint a többi). A BPN-eken kiadott feladatok végrehajtását két társaság figyelheti – a Harmadik Szem Hírszolgálat (ld. fent) hatalmas csinnadrattával igazi hőst csinál(hat) az ügynökökből, ha elég látványosan végzik a dolgukat (a kifolyt vér mennyisége majdnem egyenes arányban konvertálható nézettségi-lista pontokra). A Station Analysis, az Analizáló Állomás teljes diszkréciót biztosít – ekkor a cselekményt nem figyelheti a közszolgálati média. Erre általában akkor van szükség, ha a munka során a SLA jó hírét veszélyeztető (korrupciós, árulási stb.) helyzettel kell szembenézni – a közvélemény előtt mindig meg kell őrizni a cég pozitív imázsát. Amennyire csak lehet.

Vessünk egy-két pillantást az ügynökök életére! Ebben igen fontos szerepet játszik például egy aprócska, biomechanikus gépezet: a Pénzügyi Chip. E chipet az ügynök egyéni kívánságára ültetik be a testébe – a sebészek felmetszik a nyakat, s belehelyezik a PC-t, ami elmászik (!) a helyére, valahová az agy alá, majd rácsatlakozik az érzékszervi ingereket közvetítő idegekre. Előnyös opció. Növeli a fizetést, s különféle tájékozódási lehetőségeket biztosít (mint pl. retinára vetített térkép, pontos idő stb.). Vagy hátrányos? Beültetése után a Station Analysis akkor figyeli az ügynök és környezete minden mozdulatát, amikor csak akarja. Így válhat valaki mozgó kémkamerává, lehallgatóberendezéssé… S ez nem minden helyzetben pozitív. Gondoljunk csak bele, mi történik, ha az ügynök véletlenül szembekerül a Céggel…
Erre kezdetben persze kevés esély van. Miért? Azért, mert SCL-je, azaz a Security Clearance Level-je alacsony, nagyon lent áll a biztonsági engedélyszint létráján. BPN-jei, küldetései nem lehetnek olyanok, melyek magas bizalmat igényelnek a Cég részéről, illetve magas felkészültséget önmagától. A “pitiáner” ügyek közt pedig nemigen találunk olyat, amely megingathatja az illető hitét a dolgok rendjével kapcsolatban. Utcai rendfenntartásnál ritkán merülnek fel megválaszolhatatlan, az elme békéjét veszélyeztető miértek – még ritkán. De ha az ügynök feljebb kerül, közelebb a tűzhöz…

Az Ügynökök Kézikönyve, azaz a bürökrácia bibliája már a legalacsonyabb SCL-nél is a elérhető – sőt, ismerete kötelező. E szabálygyűjteményben határoztatik meg a SLA ügynök-alvállalkozóinak minden joga és kötelezettsége, amit feladatkörük s szerződésük von maga után. A lényeg: az operatív felelős minden, általa szükségtelenül okozott kárért, a Cég viszont fenntartja magának a jogot, hogy az általa kiadott feladat eredményének bármely vonatkozását saját hasznára forgassa (megtalált tárgyakra rátegye a kezét stb.).
Apropó, bürökrácia. A Fejlődés Világán e szó jelentéstartalmának súlya, kihatása az ügynöki életre többszöröse bármilyen általunk, egyszerű földi halandók által ismertnek… A különféle ügyosztályok kapui előtt kilométeres sorok kígyózhatnak. Egy-egy apróbb jelentést, kérelmet átlag minimum négy példányban, gépelve kell leadni kb. öt helyre. (Szerződéseket, Engedélyeket, Megsemmisítési Megbízásokat s más, hasonló dolgokat szabadon fénymásolható állapotban találunk a szabálykönyvben is…) A munkát jelentő BPN-eket ezernyi embert befogadó csarnokokban osztogatják – majdhogynem egyenként: egy tűrhető hely megszerzése napokba telhet. S a napok Mort mocsokban fuldokló bolygóján is épp oly hosszúak, mint a Földön. Az éjszakák pedig…

Mort – a Fejlődés rothadó szíve
Mort, mint az már korábban említésre került, a Fejlődés Világának legnagyobb, legfontosabb ipari világa – a központ. A SLA Industries székhelye. A legfelsőbb rétegektől az ügynökökön keresztül a munkanélküli tömegekig mindenféle életszínvonal képviselteti magát itt, a kiterjedt, hatalmas, túlzsúfolt városok, terjeszkedő gyárkomplexumok, erőművek, végtelen (!), tengermély lakótelepek beton, acél, plasztik és üveg birodalmában. A mérgező óceánokban ipari hulladék úszik, a viharfelhőktől nem látszik éjjel az ég – de nappal sem. Örökkön-örökké esik az eső. Örökkön-örökké. A beteg, elkorcsosult társadalom, mely soha nem látott erdőt, természetes életet vagy a kék eget egy verőfényes napon, már nem is tudja, mit vesztett el – majd 600 éve ilyen már minden egyes nap. A bolygón minden a SLA Industries tulajdona. Az étel. A járda. A városok. A lakosok. Az élet. (Az élet, ami igen olcsó: hihetetlenül magas a bűnözési ráta.) És a halál. Az egész világ a Szárnyas fejvadász apokaliptikus vízióját idézi – talán nem véletlenül. Mindenesetre profin. Nem tudom, feltűnt e olvasóimnak, hogy az imént 600 évet említettem, noha a Fejlődés Világa már 900 éves. Ha igen – íme a magyarázat:

Downtown, azaz a Belváros, 600 évvel ezelőtt – 300 SD, standard dátum. Ekkor tervezték s építették meg Mort egyik leghatalmasabb, gigantikus építményét, a Megváltás Tornyát. A toronyban hajléktalanok, valamint a külső kerületekben élők foglalkoztatásával, elszállásolásával, egészségügyi és biztonsági problémáival foglalkozó irodák működtek volna. Elképzelések szerint a toronyban annyi új munkalehetőségre volt kilátás, hogy a munkanélküliség hetven százalékkal csökkent volna. Igazi megváltásnak tűnt ez akkor – s tűnne most is.
Azonban… A Fejlődés Világának első évszázadában – az óceánokat leszámítva – már teljesen beépítették Mort egész felületét. Ahogy nőtt a Cég, a felszín alatt hatalmas raktárakat és víztározókat alakítottak ki, az épületek viszont egyre magasabbak lettek. A Downtown, azaz a Belváros – akkor még Külső Kerületeknek hívták; azóta megnőtt egy “kicsit” a város – alatt kerültek megépítésre a legnagyobb víztartályok (a tiszta vizet természetesen más bolygókról importálták). Midőn a SLA építészei megfelelő helyet kerestek a Megváltás Tornyának (angolul: Salvation Tower), nem sejthették, hogy a Fehér fény által megbolygatott Mort első természeti – vagy éppen természetfeletti – katasztrófája a torony megnyitása előtt két héttel üt majd be. A már ekkor is örökkön ólomszürke, komor ég megnyílt, s eleredt az eső. Eleredt – és soha többé nem állt el. Mivel így már nem kellett a kiszáradástól tartani, meglehetősen botor módon kieresztették a tartályokból a vizet – emiatt megbomlott a város, s főképp a Torony statikus egyensúlya. Beomlott az egész struktúra, a Torony süllyedni, s dőlni kezdett. A rendkívül sűrűre zsúfolt épületek közt a dominóeffektus érvényesült: a földrengésnek is ellenálló házak szabályosan felborultak. A halálos áldozatok száma sok ezerre rúgott, miközben a Megváltás Tornya húsz emeletnyit (!) süllyedt. Ezzel elvágta a környék majd mindenféle úti összeköttetését, valamint az áramellátást biztosító kábeleket a városközponttól így egy, a felszínt borító több tíz emeletnyi és sok ezer négyzetkilométeres városrész vált az igazi sötétség birodalmává – egy olyan világon, ahol amúgy is igen halványan pislákol már csak a fény… S 600 év csak rontott a helyzeten. Igen sokat.
Azokon a belvárosi területeken, ahol úgy-ahogy megmaradtak az élet normális feltételei, most a szegényebb rétegek élnek – de ezzel már egy újabb kis fejezet nyílik útikönyvünkben…

Mort építészeti részei – Útikalauz

Mort Central: A szív szíve a Fejlődés Világában. Ragyogó, hatalmas, monumentális, lenyűgöző. Mort Central a SLA Industries központja, ezernyi gigantikus áruházzal, csak SLA-alkalmazottak számára nyitva álló pompás, minden (!) igényt kielégítő szórakozási lehetőségekkel (éjjel s nappal egyaránt), viszonylag tiszta esővel, építészeti remekművekkel, már-már vallásos áhítatnál is többet idéző katedrálisokkal – a SLA ügyosztályainak s központjának, a Head Office-nek, azaz a Főhivatalnak a lakhelyével… E negyedben bárki megtalálhatja, amit kíván – feltéve hogy a SLA alkalmazásában áll. Bármit, bármikor – egyetlen kivétellel. Itt, e gyönyörű, kellemesen borongós, 6400 km2 területű városrészben csak Mr. Slayer birtokolhat – s birtokol – lakást. Senki más.

Uptown:
Ahogy távolodunk Mort Central csodájától, úgy fakul a világ – de a távolságok itt óriásiak, ezt ne feledjük. Uptown alig ragyog homályosabban, mint a központ: magas rangú alkalmazottaknak ad otthont a gyűrű belső részén, átlag SLA ügynököknek a külső peremen – a közbiztonság, mondhatni, kiváló. Itt igen jól működik ugyanis a Cloak Division, a részleg, mely a SLA egységét hivatott fenntartani – bármily eszközzel… Elsősorban Dark Finderekkel, Sötét Kutatókkal operál, hogy már csírájában elfojtsa a lázadást – ami, mint az Morton köztudott, otthon kezdődik. A Sötét Kutatók biogenetikailag fejlesztett, manipulált emberek – ők alkotják a titkosrendőrség már-már “vallási fanatikus” magját, akik a legkisebb abnormitásra is azonnal lecsapnak. S hogy mit ítélnek annak, az csak a Cloak Division-ön múlik – az ügyosztályon, amely Mindent Lát. Mindent.

Suburbia:
A házak mind alacsonyabbak és alacsonyabbak, no persze csak viszonylagosan… Ez megkönnyíti a Shiver Egységeknek, a SLA rendfenntartóinak a cirkálást – itt már igencsak szükség van rájuk. Suburbia Mort azon része, ahol a SLA Industries számára dolgozó átlag-milliók tengetik túlzsúfolt, monoton életüket. A tömeg, a helyhiány, a személyes tér lassú eltűnése mindent utolér előbb-utóbb, s jobbára vándorol, együtt az emberekkel – otthonról a munkahelyre, a munkahelyről haza. Nap nap után. Persze vannak, akik még nem tartoznak a felnőtt népességhez – ők jelentik a bűnözés veszélyes gócát: a tétlen ifjúság, akik percről percre küszködnek önnön magukkal, a világgal, s az e kettő összezárásából születő problémákkal. Aki Suburbia szűkös utcáit járja, jobb, ha vigyáz – a bandák mindenütt jelen vannak. Főleg, ha nincs az embernél egy jókora FEN sorozatlövő…

SLA Perimeters:
Harminc méter magas, hat méter vastag páncélozott falak. Járőröző Shiver egységek. Könnyű-, és nehézlövegek. – Igen, minderre szükség van a határon, mely elválasztja a kizárólag SLA alkalmazottak által lakott s látogatható belső városrészeket a már csak névben belső Belváros Alsó és Felső negyedétől, valamint az ezeken túl húzódó Kannibál Szektorok irdatlan rémlátomásától… A falon túl háborúzó bandák, konkurens cégek szabotőrosztagai, carrienek – azaz húsevő szörnyetegek, manchine-ek, kiszuperált ám igencsak ártalmas, félresikerült kibernetikai kísérletek (ld. Terminátor) maradványai ólálkodnak… És még sok más, amiről senki nem tud. Vagyis – senki nem tudja, hogy tud-e valaki még valamiről, ami odakint van… Igen. Szükség van a falakra.

Downtown,
azaz a Belváros: Minél távolabb él valaki Mort Centraltól (és minél lejjebb a bolygófelszínt borító több tíz emeletnyi betonóceánban), annál szegényebb – ám az igazi kisemmizettség itt, a Belvárosban kezdődik. A Belváros, mint az már említésre került, Felső és Alsó Downtownra oszlik – mindkettő biztos vadászterület a SLA tévéadásai által kinevelt tömeggyilkosoknak, a Cég ellen dolgozó szabotőröknek, a társadalmat érdekes módszerrel boldogsághoz juttatni szándékozó drogkereskedőknek, és a pusztán húsra vadászó carrieneknek – vigyázz, szól a mondás, mire mondod rá, hogy rémálom. A következő sarkon szembejöhet valami, ami tényleg az.
Az itt élők jobbára jelképes munkanélküli segélyen tengődnek – s más dolguk nem lévén, egész nap a tévét nézik. A város épületeit hídjárdák átláthatatlan hálója fonja be – akárha egy sugárfertőzött pók idegbeteg, szaggatott rémlátomása burjánzott volna el, vég nélkülivé, önmagába visszafordulóvá téve magát a teret… Ez itt maga a megtestesült klausztrofóbia.
Itt nem lehet térképet készíteni. Állandóan változik – minden. Még a feketepiac is, csak a DarkNight, az egyik nagy konkurens befolyása látszik stabilnak – de erre nem lehet térképet rajzolni. És nem is szabad – a DarkNight-ot ki kell irtani, el kell söpörni – legalábbis a SLA hivatalos elképzelései szerint.

A SLA Industries – ezúttal nem cég, hanem a játék, mint az már ennek az írásnak az elején le is lett szögezve, sötétebb az átlag cyberpunk környezetnél – ennek egyik legnyilvánvalóbb, ám emiatt legfelületesebb és sekélyesebb bizonyítékát beültetések kezelésében mutatja fel. A “krómharcosok” most, a Morton írt 900. évben már igazán bánhatják, hogy annak idején, alig 25 évvel ezelőtt nem hittek a biogenetikai kutatásokban. Most a Downtown Rozsdasikátoraiban üldögélve próbálják összekoldulni betevő akkumulátorukra a pénzt… Ami jobbára nem sikerül. Működésképtelen, lemerült művégtagjaikat ócska kabátok, rongyok alá rejtik, és álmodozva gondolnak vissza azokra az időkre, amikor a króm még a jövő ígérete volt…
A bűnözés, a gyilkosság mindennapos – itt mindenképpen. Előfordul jobb negyedekben is, természetesen, de annyira magas rátát, mint a Belvárosban, sehol nem ér el a bűnözés – vagy ha igen, akkor ott már nincs, aki ezt megmérje. Széles a választék – a legtöbbet bármely pillanatban megtalálhatjuk az utcákon, de akár a tévé valamely csatornáján is… Íme: szerződéses gyilkosok, zsoldosok, másológyilkosok (akik úgy csinálnak, mintha ők maguk lennének valamely nagyon híres bűnügyi elődjük), tömeggyilkosok, megszállottak, s bandákba verődött rokonlelkek… Az összes gyilkos népségnek egyéni stílusa, fegyverei, ruhája van (kivéve a másolókat, bár ez, azt hiszem, magától értetődik). Miért? Mert szeretnének híresek lenni. S a hírnévhez igen fontos az eredeti megjelenés… Szerencsére – vagy éppen ellenkezőleg? – Morton igen sok elmegyógyintézet található. Kár, hogy nem biztonságosak. No persze minden viszonyítás kérdése…

Cannibal Sectors:
Sötét. Rothadás. Örök labirintus, melyben az ezerarcú Halál lakik. Itt minden tönkrement – vagy magától, vagy… A Kannibál Szektorok nyújtják a legjobb példát a SLA Industries szociális és ökológiai érzéketlenségére. Amint azt a név is sugallja, ezeken a területeken olyanok, vagy inkább olyasmik élnek, amik nem vetik meg az emberhúst – nem, mert igazából nincs más… Vagy ha van, azt nehezebb elkapni. Sokkal nehezebb. Az öt Kannibál Szektor közül az első a leghírhedtebb – az a rész, ahol a Megváltás Tornya összedőlt. Úgy beszélik, a torony Mort egyik legősibb, legőrültebb lényének rejtekhelye. A 600 év óta változatlan állapotban lévő csatornákban él többek közt az iszonyatos carrien faj, a húsevő disznók, meg a patkányok. Igen – a patkányok.

SLA Industries – a játékrendszer

A játék valóságszimuláló rendszeréről sajnos nem érdemes annyit írni, amennyit megérte papírra vetni, ha csak felületesen is, a világról. Ez utóbbi, remélhetőleg bocsánatos bűn – nem részletekbe menő elemzést, épp ellenkezőleg, mindenre kiterjedő, nagy vonalakkal felvázolt, főleg játékosoknak szóló kedvcsinálót próbáltunk összehozni. (Igen, főleg játékosoknak – ezért is nem szerepel e leírásban megannyi sötét titok, mint pl. az Ebb, azaz a “mágia” részletes képességei s működése, rivális cégek, ellenfelek, stb. Nem akarjuk kiölni a játékból a meglepetés erejét… még szikrányira sem.) Mielőtt bárki azt kérdezné: miért ez az elítélő hangnem a rendszerről…

A SLA Industries játékrendszere átlagosnak mondható – s ezen az átlagosságon a 110. oldaltól kezdődő Játékrendszer fejezet tördelése, összeszedettsége, szerkesztettsége, azaz végső soron érthetővé tétele sajnos csak ront. De – legyünk optimisták -, nem annyit, amennyi elvehetné az ember kedvét attól, hogy az előző 109 oldalon megismert világot kipróbálja. Mindenesetre nem árt, ha van Internet-hozzáférésünk, s meg tudjuk szerezni a könyvből (reméljük) véletlenül kifelejtett indexet (tárgymutatót), a hibajegyzéket, s miegymást… Ez, szerencsére, úgy tűnik, múló helyzet – ígéretek szerint, mint arról már korábban szó esett, hamarosan megjelenik a feljavított, hibáktól mentesített második kiadás, mely az olyan játékosok s mesélők igényeit is kielégíti majd, akik lenyűgözően precíz szabályok nélkül nem tudnak beleilleszkedni egy világba. S ha ez igaz lesz, akkor mi, akik csak egy kevéssel több átláthatóságot és strukturáltságot kívánunk, teljesen boldogok leszünk. Addig viszont beérjük ezzel – hiszen, ezredszer is hangsúlyozva, a játékrendszer nem rossz. Nem is jó. Mondjuk használható. De a világ kidolgozottsága helyrebillenti a mérleget – feltéve, hogy az eddigiekből megismert SLA valamennyire elkapta a fantáziánkat.

Mégis érdemes néhány pillantást vetni a hogyanokra s mikéntekre – csak dióhéjban:
A alapvetően pontleosztásos (ám az előéletre is igen sokat adó) módszerrel megalkotott karaktereket a következő attribútumok jellemzik: erő, ügyesség, diagnózis (azaz elemző és felfogóképesség, amolyan percepció/intelligencia keverék), koncentráció (akaraterő), karizma, tudás (diagnózis és koncentráció fele, felfelé kerekítve), alkat (erő és ügyesség hasonló kombinációja), hidegvér (erre az elmét megrázó események során lesz szükség), valamint a csak az ebonokra jellemző flux (azaz: a “mágia” használatához szükséges energiamennyiség jellemzője). Az értékek öttől tizenötig terjednek, befolyásuk, akárcsak a Kult rendszerében, a skillekre, képzettségekre terjed ki: egy-egy skill nem lehet magasabb az őt “vezérlő” karakterisztikánál.
A skillek kezdetben maximum tízes értéket kaphatnak – ami már igen jó, tekintve a skill-tesztek viszonylagos egyszerűségét aktív cselekvés esetén. Két tíz oldalú kocka dobásának összegét kell hozzáadni a képzettséghez, a játékvezető által megítélt módosítókkal együtt: ha az eredmény tizenegy vagy annál magasabb szám, a próbálkozás sikeres volt… Képzettségeket a játék fő profiljának megfelelően főleg nyomozás és harc orientációban találunk, no meg persze az Ebb, azaz a “mágia” címszó alatt – a flux különféle, igencsak effektív s hangulatos használata ugyanis így, képzettségként működik.

A SLA Industries, lévén minimum harmadában horror-játék, igen sokat épít a félelemre. Ezt természetesen nem lehet lemérni, főleg nem azt, hogy egy-egy történet mennyire borzolja fel a játékosok idegeit – ám azt igen, hogy mily mértékben lesz úrrá a rettegés “a karakteren.” Ez persze, ha nem jár együtt az előbbivel, azaz a játék hangulatából származó gyomorszorító érzéssel, akkor alig több, mint puszta statisztika – s emiatt mondhatni nincs is igazán szükség rá, legfeljebb támpontként, a szerepjátékhoz: ha már nem félünk, legalább csináljunk úgy, mintha… Működésében igen sok hasonlóságot mutat más horror játékok (Kult, [a magyarul is megjelent] Call of Cthulhu stb.) mechanizmusához – ezért nem is elemezzük részletesebben.

A szinte minden elképzelhető variációra kidolgozott harc körökre bomlik, a körök fázisokra oszlanak, melyekben ki-ki ügyességéhez mérten hajthat végre akciókat. Ezek hasonlatosak az összes, valamennyire is harcorientált játékban megismert lehetőségekhez, kezdve a különféle hagyományos és energiafegyverek (távol és közelharci variánsok) használatától, a fegyverek újratárazásáig (ezerféle speciális tölténnyel), a kitérésig avagy a célzásig… Fontos momentum a sorozatlövés újszerű megoldása: ez két skill-dobást igényel, melyek közül az első azt mutatja meg, talált-e a fegyver egyáltalán, a második pedig azt, hogy amennyiben igen, hány lőszerrel…
A hit-pont rendszer testtérképes (fej, törzs, kezek, lábak) megoldása szintén használható – amennyiben ilyen téren nagy a vész, a karakterek leginkább az ebonok gyógyító erejében avagy – amennyiben 313-as Stormerek -, a regenerációs képességükben bízhatnak.

SLA Industries – összefoglaló pillanatfelvétel
E játék rétegigényeket hivatott kielégíteni – mint a legtöbb szerepjáték manapság. Hiszen maga a szerepjáték is rétegigény – nincs csodálkozni való azon, hogy a rétegződés nem áll meg egy mélységben. Rétegigényeket elégít ki – s céljának tökéletesen megfelel. Hátborzongató szembesülést nyújt mindazzal a görbe tükörben felnagyított sötétséggel, amit az emberiség valaha is megteremtett, ami valaha is felbukkant rémlátomásaiban. Vagy ha nem ezt, hát feszültség-levezetést – ám csak ekként használni, igazi mondandójára nem figyelve (mint minden szerepjátéknál, vagy mint bárminél az életben), már veszélyes lehet. Veszélyes lehet pusztán “jópofának” tartani az egészet, veszélyes lehet nem átgondolni, mi miért is van, s mi minek a megfelelője a való világból. Ám ha minderre ügyelünk, s a szórakozás mellett az önmegismerés eszközévé is tesszük e játékot, oly tapasztalatokhoz juthatunk, amik segíthetnek ellenállni annak, hogy észrevétlenül magunk is belesüppedjünk a SLA tömegeire s magányos farkasaira egyaránt oly jellemző negatív szemleletű létezésbe. Az élet kisebb-nagyobb örömei, pozitívumai, melyek fölött mi, XX. sz. végi emberek, oly hajlamosak vagyunk elsiklani, melyeket képesek vagyunk nem meglátni valamilyen (jobbára túldimenzionált) probléma miatt, a SLA Industries világában üvöltő hiányként jelennek meg. Ott nem lehet elsiklani fölöttük – mert már nincsenek meg. S ha ott észrevesszük hiányukat – ez pedig garantált -, talán észrevesszük létüket valódi életünkben.
Így egy lépéssel közelebb kerülünk a SLA Industries felett aratott győzelemhez.



Épp most próbáltam meg hozzáférni egy 8-as biztonsági kódú file-hoz, de a képernyőm úgy tele lett világító, titkosítottságot jelző D-bejegyzésekkel, hogy én annyit még életembe’ nem láttam… Paul, te SCL5-ös vagy, nézd már meg, hozzá tudsz-e nyúlni!
- Oké, adok neki egy menetet.
[Hangazonosítás]
- Paul Fabarotti, SCL5B
[Retinaszkennelés - jobb szem]
[Azonosítás pozitív. Utasítás?]
- Nyisd meg a Nikita Oblongról szóló állományt! Corporate Militia Operatív, SCL8.
[Hozzáférés megtagadva. Kérem, olvassa el az Adatvédelemről szóló fejezet D szekcióját!]
- D-bejegyzés! A francba! Valami nem stimmel. Jól van, kalózkodjunk egyet!
- Paul, biztosan tudod, mit csinálsz?
- Persze, már benn is vagyok a rendszerben… Nézd meg, ki kopog!
- Paul, itt egy ember a Stygmartyrtól, azt mondja…
BLAM-BLAM-BLAM
- Paul Fabarotti? Micha Andalucia vagyok, a Stygmartyrtól. Van nálam egy Megsemmisítési Megbízás. Volna oly kedves és elkezdene vérezni?
BLAM-BLAM-BLAM
- Köszönöm. **

* novellatöredék: Csigás Gábor © 1996
** Nightfall Games © 1993

Utóirat: Aki szeretne viszonylag up-to-date információhoz jutni, látogasson el ide: http://www.nightfall.co.uk/


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.nightfall.co.uk/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához