LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek
Prológus

A G-Pont igen népszerű, csak eldugott helyen van. Az Anyaszomorítók kis csapata azonban épp oda tart, hiszen mára beszéltek meg egy újabb találkozót az ominózus kuplerájban Pipaccsal, ezzel a rosszarcú, sunyi képű kis csempész törpével, aki a Zöld Haza beszerzőjeként és városi ügyintézőjeként ténykedett a fővárosban. A törpe némi zsetonért cserébe megígérte, hogy összehoz egy találkát egy bizonyos Ezüst Tölggyel, aki állítólag valami döntésképes főmufti a Zöld Hazánál, csakhogy az ürge nem a városban székel, hanem valahol a természet lágy ölén, a Pilis-hegységben, a fővárostól északkeletre. Mivel Szecskáék végre megszerezték a váltót a titkos bunkerben veszteglő Ares Citymasterhez, ezért feltett szándékuk eljuttatni a váltót a bunkerhez, megjavítani a páncélost és elhozni onnan. Arról már nem is beszélve, hogy magát az objektumot is szívesen birtokba vennék, így végeredményben szabad átjárást szeretnének lezsírozni a város és a bunker között. Az apró bökkenő csak az, hogy a terület a Zöld Haza fennhatósága alá tartozik, akik nem biztos, hogy örülnek annak, ha mindenféle RASZ nélküli, városi suttyó árnyvadászok mászkálnak az erdeikben, meg egy fegyverekkel telezsúfolt katonai bunkerben játszanak kiscserkészt…

Pipacs

A törpe összehúzott (és feldagadt) szemekkel vizsgálgatja a vele szemben ülő három alakot: Rövidzárt a lezser öltönyében, kilazult nyakkendőjével, akinek balján egy jellegtelen arckifejezést magára erőltető, katanát viselő, kefehajú ork, Zsilett feszeng, jobbján pedig a még ülve is szinte a plafonig érő, hegyomlás méretű troll, Bútor gubbaszt, aki minden tárgyalás alap kellékének számít. Pipacs balján szintén ül valaki: egy átlagos testalkatú, hosszú ballonkabátot viselő humán férfi. Láthatóan azok ketten már korábbról ismerhetik egymást, hiszen nagy egyetértésben ücsörögnek ott. Persze Pipacs nem veszi a fáradtságot, hogy részletesen bemutassa a tagot, csak annyit vet oda, hogy ő Meth, és, hogy a fickó is velük fog tartani az úton.

- Szóval, milyen járgánnyal jönnétek? - kérdezi elképesztően csík szemekkel a törpe. A néhány napja szerzett monoklija azóta már felvette a sárgás-zöld árnyalatot.
- Hát, gondolom Hipós kamionjával - vágja rá egyből Rövidzár.
Kamionnal??? – Miva’? – Na ne szórakozzatok má’! - kerekednek el Pipacs táskás szemei. - Ez egy kibebaszott erdei ösvény, hegymenetben. – Persze… végül is nem megoldhatatlan, de akkor egy másik, hosszabb úton megyünk és feláras lesz! - csillan meg a simlis törpében az értelem a levegőben terjengő pénzszagra. - Igazából jó lenne, ha beférnénk az én kocsimba - szólal meg újra Pipacs - Deee, há’ ugye vannak méret problémák - sandít a vele szemben ülő trollra. - Szóval mindenképp kelleni fog egy másik járgány. - tette még hozzá sietve.
- Jó akkor menjünk az én GMC MPUV verdámmal. Az kisebb, mint Hipós kamionja. - szólal meg a troll váratlanul, határozott baritonján. A többiek némileg meglepve fordulnak Bútor felé, mivel a kiberszamuráj általában nem vesz részt a tárgyalások kommunikációs szakaszában.
- Na zsír, akkor ezt meg is beszéltük! - csapja össze tenyerét a törpe végül, megtörve a hirtelen támadt kínos csendet és egyben gyorsan lezárva ezt a logisztikai problémát. - Akkor két óra múlva ugyanitt, felszerelkezve. Én megyek elől, ti 8-10 méterre lemaradva követtek. A városban nem hősködünk, ha megállítanak, én beszélek - fekteti le még gyorsan az alapvető szabályokat Pipacs. Ez így mindenkinek megfelel, úgyhogy asztalt bontanak.

Aszfaltbetyárok

Pipacs gázt ad a jobb napokat látott, virágmintás VW hippiverdájának. Mellette ott ücsörög Meth, a ballonkabátos figura egy furcsa táskát szorongatva, a hátsó ülésen pedig ott feszeng Zsilett, a csapat ork adeptusa, akit jól beültetettek a törpe meg a másik alak kocsijába, amolyan biztosíték gyanánt. Mögöttük pedig kicsit lemaradva mozgásba lendül a metahumánokra átalakított MPUV is, amit most Rövidzár vezet. Mellette Bútor ücsörög az anyósülésen, lába közé támaszott, kedvenc AK-97-es rohampuskáját szorongatva. Mivel a troll inkább a testépítésben és a hatékony gyilkolásban jeleskedik, így abban maradnak, hogy vezessen inkább az ex-ügynök, aki némileg túlozva kijelenti, hogy ő bizony született pilóta. A többiek most nem jönnek, az Ezüst Tölggyel való tárgyalást rábízzák az orkkal és a trollal megtámogatott Rövidzárra. Bár az ügynök valahol legbelül azért jobban örülne, ha Szecska velük tartana, de büszkébb annál, sem, hogy ezt másokkal is megossza.

Így indulnak neki tehát a közel három órás útnak. Bár a hely, ahová tartanak, állítólag nincs olyan messze, de az oda vezető út elég rázós. A városi szakaszt leszámítva, kis erdei, sötét ösvényeken kell keresztülvergődniük. Ráadásul, hogy Pipacs feldobja a hangulatot, elmeséli útközben, hogy a Pilis-hegységbe az Ébredést követően egy csapat renegát varázsló vette be magát, akik mindenféle harcokba keveredtek a káosz éveiben, aminek következtében elég komoly mágikus erők szabadultak el a környéken, úgyhogy az átlagnál kissé több arrafelé a paranormális jelenség meg a paraállat. De azért hozzáteszi, hogy már számtalanszor megtette ezt az utat korábban, úgyhogy nincs mitől tartani, ha betartják a szabályokat. Csodálatos kilátások.

A városi szakasz nagyjából zökkenőmentesnek mondható. Rövidzárék szépen követik az MPUV-val Pipacs kocsiját. Nem sietnek, 8-10 méter távolságra egymástól gurulnak szépen Buda északnyugati kerületeiben. Az aszfalt itt még viszonylag jó állapotban van, bár már érezni, hogy enyhén emelkednek az utcák. Közben szépen eltűnik a sápadt Nap is a szürke szmogfelhők mögött, és a város átvált éjszakai üzemmódra. Felkapcsolódnak a neonfények, eltűnnek a nappal bérrabszolgái és helyüket átveszik az éjszakai élet figurái a koszos utcákon: lenge öltözetű szajhák bukkannak fel a sarkokon, punk-szerű, lepukkant alakok mocorognak a mellékutcákban és különböző bandajelzéseket viselő csoportosulások ácsorognak a motorjaik körül, ahogy a két kocsiból álló konvoj elsuhan mellettük. Már-már elcsigázva ücsörögnek az autókban hőseink, amikor is egy rozsdás, páncéllemezekkel megerősített, felismerhetetlen típusú, egykori sportautó csapódik ki jobbról. Az ablakából egy ork lóg ki, és épp vadul tüzel hátrafelé egy nehéz pisztolyból, miközben ügyet sem vet a környék járókelőire, vagy a forgalomra. Szabályosan átugrat Pipacs alutója előtt másfél méterrel, majd porfelhőt kavarva berongyol a bal oldali mellékutcába. Mögöttük, kissé lemaradva máris felbukkannak az üldözők, egy motorháztető nélküli dzsippel, aminek az anyósüléséről a változatosság kedvéért egy mohawk frizurás, dühös tünde tüzel az ingramjával, vicsorogva, hetykén kilógatott karral. Nagy igyekezettel szórja az ólmot az előttük porfelhőt kavaró, menekülő autó kontúrjára. Az üldöző dzsip is úgy pirít át Pipacs és Bútor kocsija között, hogy oldalra se néznek. Rövidzár hajszál híján belerongyol az ingramos fickókba. Csak a hihetetlen szerencsén múlik, hogy elkerüli az ütközést. Bútor azzal a lendülettel lefejeli a műszerfalat, de egy fogai közt elmorzsolt szitokszón kívül nem hatja meg különösebben. Előre pillantva látják, hogy Pipacs kocsija is hasonló manőverezés árán tud csak újra egyenesbe állni, majd a törpe szőrös karja jelenik meg a kocsiablakban szinte azonnal, amint a középső ujjával, nemzetközi jelzéssel adja az üldözési jelenetben résztvevők tudtára, hogy mit is gondol róluk.

Pár perccel később, amikor már épp lenyugodtak a kedélyek, egy tucat, takaros rendben parkoló motor mellett haladnak el. ami körül nagyjából ugyanennyi marcona ork motoros őgyeleg. Ebben még nem is lenne semmi különös, de ahogy az orkok kiszúrják a két autót, azonnal motorra pattannak és a könnyűlovassági fegyverek széles skáláját felvonultatva a kis konvoj után erednek. Pipacs azonnal elereszt egy különlegesen cifra káromkodást, amint kiszúrja az üldözőket a visszapillantó tökörben, majd tövig tapossa a gázpedált. Rövidzár is ugyanígy tesz a másik kocsiban. A két autó utasai között van kommlink kapcsolat, így Bútorék most kissé megszeppenve hallgatják, ahogy Pipacs az első autóban sipítozva sarkallja a társaságot gyorsabb haladásra. Az ork motorosok azonban a kezdeti lemaradásuk ellenére is egyre közelebb kerülnek gyors vasparipáikon, a nyilvánvalóan nem autós üldözésekre optimalizált hippi furgonhoz és Bútor viszonylag lomha GMC-jéhez képest. A hátsó autóban ülő Rövidzárék még egy-két pisztolylövedék koppanását is hallani vélik a verdán, sőt, a tükörben látják, hogy az egyik üldöző fickó konkrétan egy láncos buzogányt lóbálva lopja a távolságot. Bútor gyógyszere is kezd elgurulni: vicsorogva rövid sorozatra kattintja az AK-ját, azzal a nem titkolt célzattal, hogy amint az első ork pofa megjelenik a kocsi mellett, végleg elvegye a kedvét a kergetősditől. A két autó szinte repül a kátyús, porlepte úton, ahol szépen lassan elmaradoznak a lakóházak és már csak lepukkant ipartelepeket meg bedőlt kerítéses, dudvával borított szeméthalmokat látnak maguk mellett, míg nem hirtelen a jobb oldalukon elsuhan mellettük a Budapest határát jelző, félig kidőlt tábla is. Az orkok szinte ugyanekkor lassítani kezdenek, majd szépen megállnak. Úgy fest, idáig terjed a banda felségterülete. A város határain kívül már más szelek fújnak…

Picture

Út a vadonba

​Az aszfalt szinte azonnal megszűnik létezni. Egy-két kanyar után már csak foltokban fedezhető fel, hogy valaha itt még út húzódott. Az egykori aszfaltcsík helyett már csak a szürke savaseső utáni, kerekek által kivájt sárcsík jelzi, hogy merre kell menni. Ráadásul a városi fényeket is maguk mögött hagyják, így hirtelen masszív sötétség és furcsa csönd borul rájuk. Csak az autók motorjának monoton zúgása és a bekapcsolt rádió halk sistergése töri meg a furcsa idillt. A kommlinken keresztül máris megindul az okfejtés, hogy vajon bekapcsolják-e a fényszórókat, vagy inkább diszkrét sötétségben haladjanak tovább, hiszen Pipacs törpe szemei is elég jól tájékozódnak a sötétben, Rövidzár és Bútor kiberszemei pedig szintén rendelkeznek éjjellátó funkcióval. Mivel a simlis törpe jelenleg az idegenvezetőjük, így végül rá hallgatnak és csak bekapcsolják az autók lámpáit, biztos, ami biztos. Az út közben ösvénnyé satnyul, ráadásul meglehetősen sáros ösvénnyé, így csak lassan tudnak haladni. A korábbi esőzések után viszont legalább a felhőzet is felszakadozik, így még a sápadt Holdat is látni vélik pillanatokra, már amikor ezt az egyre sűrűbb növényzet megengedi. Itt már konkrétan egy erdőben járnak, ráadásul a csúszós út is emelkedik, úgyhogy Pipacs tanácsára viszonylag nagy távolságot igyekszik tartani Rövidzár is az első autótól, nehogy az visszacsússzon és további galibát okozzon. Nem lenne jó ugyanis elakadni itt, a semmi közepén, ahol a törpe rémtörténetei szerint nem is olyan régen, elég komoly mágikus erők szabadultak el…

A sötét, erdei környezet a társaságra is nyomasztólag hat. Az ügynök és a törpe a vezetésre koncentrál, az autók így is ide-oda csúszkálnak a hepehupás emelkedőn, a többiek pedig feszülten figyelik a párás ablakok mögül a fák sűrűjét, ami egyre közelebb és közelebb lopakodik a kis konvojhoz, az ösvény pedig egyre csak keskenyedik. Olykor-olykor már egy-egy lombos ág is végigkarcolja a kocsik oldalát. A természet szépen lassan visszaköveteli, ami az övé. A városi környezethez szokott társaság fel nem foghatja ép ésszel, hogy a Zöld Haza emberei miért ragaszkodnak ennyire a hőn szeretett természetközeli életmódhoz. az viszont tuti fix, hogy ilyen helyre a metropoliszok népe nem nagyon merészkedik, így, ha ezzel a bizonyos Ezüst Tölggyel sikerül dűlőre jutni és esetlegesen sikerül birtokba venni a bunkert, az hatalmas fegyvertény lenne az Anyaszomorítók számára. Ha netán forróvá válna a talaj a városban, egy ilyen helyen, egy jól védhető bunkerben akármeddig el lehetne rejtőzni. Főleg, ha az Ares Citymastert is sikerülne végre megbütykölni. Azzal a csapat ténylegesen nagypályássá avanzsálna. Igazi nagymenő árnyvadászok lehetnének, és akkor már a melókért kapott összegek is bővülnének néhány nullával…

Zsilett némileg kilóg a sorból Pipacs kocsijának hátső ülésén gubbasztva, hiszen ő Lúdvérc karmai közül lett szabályosan kimenekítve. A lidérc birodalmában pedig megszokott volt a dús vegetáció és az urbanizáció hiánya, így talán ő volt az egyetlen a társaságból, aki nem bánta különösebben, hogy újra a természetben lehet, a Kőbányai Pusztulat betondzsungele helyett, ahol eddig meghúzta magát. Bár meglehetősen sötét van odakint, mégis, savószínű ork szemeivel mered az elhaladó útszéli fákra és bokrokra, valahol még élvezve is ezt a kiszolgáltatott helyzetet. A mögöttük haladó autó szórt fényében a fák érdekes árnyjátékot játszanak: megnyúlnak, majd újra beleolvadnak a mindent körülölelő sötétségbe. Csak akkor hőköl kissé hátra az ablaktól, amikor a fény hirtelen egy, az ösvény szélén ácsorgó, kifejezéstelen arcú öregemberre vetül, de mire újra kipillant az ork a párás üvegen, a fickó már nincs sehol. Biztos csak a képzelete játszik vele – gondolja. Vagy mégsem?

Néhány perccel később, Meth rikkant fel hangosan:

- Úúúú, basszus, láttátok? Mi volt az? Egy fickó állt a fák között és minket nézett! – Láttátok? – Mi a sz*rt keres ez itt, ilyenkor? - fakad ki izgatottan a ballonkabátos figura, fura táskáját még szorosabbra ölelve.
- Mi va’? Ne ijeszgess má’ pupák! – Próbálok vezetni! - cseszi le az anyósülésen szorongó fickót a meglehetősen feszültté váló Pipacs. - Nincs ott semmi, ne sz*rjá’ be! - teszi hozzá. - K***ára nincs ott semmi! - mondja feszengve végül, immár sokkal halkabban a törpe, de ezt inkább már csak a saját maga megnyugtatására.
- Én is láttam. Ez ugyanaz a csóka, akit három perce is láttam a túloldalon. – szól közbe Zsilett, immár nyogodt hangon, és épp ettől a nyugodtságtól lesz a másik kettő még izgatottabb. Mindhárman feszülten figyelni kezdik hát az erdő fáit, szemük idegesen pásztázza a sötétben fel-felvillanó árnyékokat.

- Brékó-brékó! - Rövidzár hangja szólal meg recsegve a kommlinken az első autóban, aminek hatására a három utas egyszerre rezzen össze. - Két alakot láttunk bal oldalon. Ti is láttátok? - kérdezi az ügynök. - Az egyik valami gyerekforma volt - teszi még hozzá.
Meth idegesen hajol a kommlink fölé, hogy válaszoljon:
- Igen, mi is láttunk alakokat. – Ezek követnek minket vagy mi a sz*r?  - Mit művelnek ezek itt? - kérdezi Pipacs haverja, szaporán lihegve.
- Szerintem ezek szellemek. Láttam már pár ilyet - közli higgadt beletörődéssel Zsilett.
- Kussoljatok már és tapossatok a gázra! Ez rohadtul nem normális! Nehogy megálljatok! - üvölti a törpe teljes kétségbeesésben. - Ezek még soha nem voltak itt korábban! – Mi a fene?

És valóban. Hamarosan már mindannyian látják. Alakok állnak a sötétben némán, az ösvény két oldalán a fák árnyékában. Hol felbukkannak, hol eltűnnek a sötétben. Arcuk kifejezéstelenül mered előre, mégis, mindannyian érzik, hogy őket figyelik. Zsilett végül rászánja magát a kocsiban és átsiklik az asztrálsíkra körülnézni. Amit ott lát, az minden, csak nem kellemes. Itt is, ott is nyughatatlan szellemalakokat lát maga körül, közelieket és távolabbiakat egyaránt. Ahol szabad szemmel egy kifejezéstelen arc mered rá, ott az asztrálsíkon mérhetetlen szenvedés tükröződik. Kifacsart állkapcsok, savmarta koponyák, üres szemgödrök figyelik őt. És akkor hirtelen észreveszik ők az asztrálsíkon is. Az autók sebességével haladva siklanak mellettük, fákon, bokrokon átsuhanva. Követik őket…

- Nézzed má’! Ez hihetetlen. Elaludt a tag a hátsó ülésen vazze! - tekintget hátra az orkra eközben, hitetlenkedve Pipacs. - Há’ ezt nem hiszem el! – Be vagyok fosva mint az állat, ez meg simán bealszik! – Tökön bököm magam, esküszöm! - folytatja mondandóját a törpe, miközben kinyújtott nyelvvel ösztökéli egyre gyorsabb ütemre a Volkswagenjét.

Bútorék is feszengve próbálják tartani a tempót a sáros ösvényen, de Pipacs valamivel jártasabb vezetéstechnikailag, no meg ő ismeri is az utat, ellentétben Rövidzárral, így némileg nő a távolság a két autó között. A troll zihálva forgolódik a kocsiban, teljesen telelehelte már párával az ablakokat, a mellette vezető ügynöknek úgy kell az ingujjával törölgetni a szélvédőt, hogy egyáltalán lásson valamit. Érdekes módon azonban az alakok nem jönnek még annyira közel, hogy elérjék az autókat. Mintha csak kísérnék a konvojt, semmi több. Ez azonban lehet, hogy csak átmeneti állapot…

Ekkor hirtelen valami hatalmas árnyék húz el az autók felett. A kocsikban feszülten figyelő csapat egyszerre kapja el a tekintetét a fákról és néz a sötét ég felé. Egy közel 7 méter hosszú, tollas, bagolyszerű lény sziluettjét látják elsuhanni, ami eltűnik valahol a fák mögött. Mintha villámlana a horizonton, abban az irányban, ahol elvesztették szem elől.

- Jesszus, láttatok már ilyet? – Ez valami paralény volt, vagy mi? - kérdezi Rövidzár a kommlinken.
- Biztos valami sárkány! – Nyírjuk ki! - javasolja Bútor, akinek már nagyon viszket a fegyverkapcsolatos tenyere. A szellemalakokhoz képest ez a bagoly meglehetősen hús-vér ellenfélnek tűnik, a troll pedig ezt a fajta ellenfelet kedveli, amelyik illedelmesen megdöglik, ha lelövik. Egyelőre azonban eltűnt a szemük elől.
- Hát ez rohadt jó! – Követnek valami kibaszott szellemek, a fejünk felett meg valami rohadt óriásmadár köröz! - Ilyen nincs! Ilyen egyszerűen nincs! - sipákol Pipacs kikelve magából, nem annyira férfias hangon az első autóban és a recsegő kommlinkben.

És akkor hirtelen feltűnik újra a bagoly. Szemből csap le az ösvényre, zuhanórepülésben, majd mielőtt földet érne, széttárt szárnyakkal lassít és a farkával hatalmasat csap Pipacs kocsijának motorháztetejére. A csapás szikrázva megdobja az autót, amelyben hirtelen minden elektronika felizzik, úgy fénylik a sötét erdőben, mint valami elcseszett karácsonyfa, majd egyszeriben minden kialszik, beleértve a fényszórókat. A hátsó kocsiban ülő Rövidzár és a troll, nagyjából 15 méterre lemaradva, hitetlenkedve mered a jelenetre. Hiába szólongatják az első autó utasait a kommlinken, az elektronika úgy látszik megdöglött. A hatalmas bagoly aztán, mint aki jól végezte dolgát, néhány szárnycsapással felemelkedik az ösvényről, majd távolodni kezd.

Bútor közben felszívja magát, lehúzza az ablakot, majd a kocsiból derékig kihajolva, azonnal elereszt egy sorozatot az AK-97-ből a madár irányába. Úgy látszik eltrafálja, mert a távolodó bagoly fájdalmasan rikoltó hangot hallat, majd némi tollfelhő és apró villámlások kíséretében eltűnik a távolban. Közben az őket kísérő alakok is mintha közelebb húzódtak volna és ki-kilépnek a fák takarásából. Talán csak a felfokozott agresszió keserédes illata miatt, de úgy tűnik, hogy az őket kéretlenül kísérő fickók kifejezéstelen tekintetei is egyre dühösebbé torzulnának…

Pipacs eközben összeszedi magát az első autóban és életet lehel a hippi furgonjába. Bár a kocsi eleje meglehetősen összetört, látszólag nem nagyon érdekli a törpét. Úgy látszik, a motor túlélte a csapást, így most fényszórók nélkül, de újra nekiindul a sáros ösvénynek. Szerencsére nem ragadt bele a sárba. Rövidzár is gázt ad és igyekszik felfejlődni a törpe mögé. Mindenki be van kissé majrézva. A helyzetük eléggé kilátástalan, tekintetbe véve, hogy még kb. 2 óra lenne az út Ezüst Tölgy főhadiszállásáig, ami némileg lehetetlen feladatnak tűnik a jelenlegi szituációban. Bútor az eget kémleli, a többiek meg a szellemalakokat nézik meredten. Azok mintha egyre sokasodnának és egyre merészebben közelednének a kis konvojhoz.

Bútor zihálva, gépfegyverét az égre szegezve kémleli a sötét eget, miközben derékig lóg kifelé a kocsiablakon. Ez sokat nem segít Rövidzárnak, mivel a troll két és fél mázsás súlya miatt enyhén szólva jobbra húz a kocsi: folyamatosan korrigálnia kell a sáros ösvényen, hogy egyenesben tudja tartani a verdát. A másik kocsiban Meth kezében is ott terem egy Ares Predator és Zsilett keze is rákulcsolódik a katanája markolatára. Az őket kísérő szellemalakokat figyeli, akik egyre inkább hús-vér embereknek tűnnek. Most már nem csak az asztrálsíkon, de a rendes világban is látni véli az egyre dühösebb arckifejezésüket, sőt, a horrorsérüléseiket is, amik a testüket és az arcukat borítják. Akárkik is ezek, biztosan sokat szenvedtek… amíg éltek…

A bagoly közben ismét megjelenik a távolban és riasztó sebességgel közeledik. Úgy látszik, hogy a troll kissé feldühítette, így most minden jel szerint a második autót vette célba. Bútor célzásra emeli AK-97-es rohampuskáját, és lő. Bár a mozgó, csúszkáló autóból lógva kissé nehézkes a célzás, de az ex-kommandós annál azért rutinosabb, sem, hogy egy ilyen apróság megakadályozza a gyilkolásban. A rövid sorozat eltrafálja az óriási bagoly szárnyát, ami újabb tollfelhőt eredményez. Ennek a megtermett példánynak azonban ennél valószínűleg több kell ahhoz, hogy elpatkoljon. A troll sorozata csak még jobban felbosszantja és ugyan kissé esetlenebbül, de ugyanazzal a mozdulatsorral széttárja hatalmas szárnyait, majd villámló farkával hatalmasat csap a kocsiból kilógó troll mellkasára. Bútoron végigszalad egy komolyabb áramütésre emlékeztető bizsergés, kiberverei nyomnak egy “hard resetet”, de valahogy összeszedi magát és még arra is van gondja, hogy a kezében szorongatott AK-ját nehogy elejtse. Bár kissé elkábul az ütéstől, úgy látszik, más baja nincs. A GMC MPUV ugyanakkor felizzik, akár egy fényorgona, majd azzal a lendülettel jobbra kifordul a sáros ösvényen és az orrával nekicsapódik a útszéli domboldalnak. A jobb oldali fényszóró szétcsattan, a kocsi orra kissé felgyűrődik, Rövidzár kétségbeesetten próbálkozik, hogy egyenesbe hozza a verdát, de nem valami rutinos versenyző. ezért végül feladja és az autó keresztbe fordulva, egyszerűen elakad. A bagoly ismét leír egy kört, majd eltűnik a fák fölött. Az első autó utasai is észlelik, hogy valami gond van, így ők is megállnak, kb. 20 méterrel előrébb.

Bútor kikászálódik a kocsiból és körülnéz a fegyverére szerelt “red-doton” keresztül, a közeli fákat pásztázva. Rövidzár egyelőre még az autót próbálja működésre bírni, de a kerekek csak a sarat dagasztják. Pipacs vinnyogva nyüszít a másik autóban, úgy látszik, nincs a helyzet magaslatán. Zsilett és Meth is kiszáll és körülnéz. Az immár fizikai testet öltött szellemlények is felzárkóznak és egyre merészebben közelednek a két álló jármű felé. Az ork adeptus kirántja katanáját a hüvelyből és a régi szamurájfilmek rendje-módja szerint, alapállásba helyezkedik, miközben összeszűkült szemekkel figyeli a már csak 4-5 méterre lévő három közeledő alakot. Meth egyelőre kissé tanácstalannak tűnik, bár a kezében szorongatott nehéz pisztoly súlya azért némi önbizalmat kölcsönöz neki.

A troll kocsija körül is három zombiszerű szellemalak őgyeleg. Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy felfogják, ezek a lények immár nem csak kedvesen kísérgetni szeretnék őket, hanem bizony a tettek mezejére léptek és most már dühösen szét akarják tépni a díszes társaságot. A baglyot egyelőre nem látják sehol, bár gyanítják, hogy ez csak átmeneti állapot. Végül szokás szerint Bútor indítja a partyt. Mivel az egyik aszott arcú öregemberre emlékeztető lény már-már karnyújtásnyira megközelíti a trollt, így az egyet hátralépve telibe tunkolja ólommal a fickót. Döbbenetére azonban a golyók egyszerűen áthatolnak az alak testén és a mögötte lévő útszéli fák törzsét forgácsolják szanaszét. Rajta kívül még két alakot látnak a kocsi körül. Egy nőt, meg egy másik, ocsmány képű férfit, akinek a fejét valamiféle sav marhatta le valamikor, mivel az arca úgy néz ki, mint valami régen lejárt zöldes színű párizsi. Nem valami bizalomgerjesztő. Erre Rövidzár is rádöbben, így gyorsan kiugrik a sofőrülésből és minden frusztrációját beleadva, ököllel a férfi arcába csap, ami furcsamód hátra tántorítja ellenfelét.

Zsilett tudja, hogy ezeket a lényeket értelmetlen lőfegyverrel tunkolni. Lúdvérc birodalmában már régen megtanulta, hogy az ilyen testet öltött szellemlényeket a leghatékonyabb valamiféle vágószerszámmal aprítani. Nem véletlen, hogy a katanáját mindig maga mellett tartja. Ork agyarait vicsorra húzva egy harántvágást ereszt meg a hozzá legközelebb eső fickóra, aki ettől szépen kettécsúszik, majd egyszerűen köddé válik.

- Üsd, vágd! Ne lődd! - ennyit kiált oda az adeptus még a többieknek, remélve, hogy azok felfogják, mit is sugall, majd megpördülve nekiront a második ellenfélnek, aki épp Methet szorongatja. A ballonkabátos cimborája is elereszt egy skulót a pisztolyából, de ugyanúgy jár, mint a troll. A töltény keresztülsiklik az alakon. Ekkor jut el az agyáig Zsilett tanácsa, így a pisztoly csövét megmarkolva, ütőfegyvert képez az Ares Predatorból, bal kezével pedig előránt a kabátja alól egy jókora, sikátorokban használatos belezőkést.

A troll kissé zavarodott, hiszen a rohampuskája hatástalannak bizonyul az őket körülvevő ellenfelek ellen, viszont, ha az óriási bagoly újra felbukkanna, valakinek azt is el kell rendezni. Végül azonban az AK-ját a hátára kanyarintva, előcsúsztatja a két borotvaéles, majd’ félméter hosszú karpengéjét. Ha bunyó, akkor legyen bunyó! Azzal a lendülettel torkon is szúrja az öregembert, akinek a karja így kissé suta mozdulattal elsuhan a troll oldala mellett. Ez már úgy látszik fáj neki. Nagyon helyes… nagyon helyes.

Az ork adeptus nagyon elemében van. Profi mozdulatokkal, pontos vágásokkal operál, így igen hamar elrendezi mindhárom ellenfelet. Az első autó utasai így nyernek egy kis időt. Pipacs nyöszörgése is alábbhagy kissé a kocsiban, mivel látja, hogy Zsilett rendet teremtett körülöttük. Az ork azonban nem áll meg, a csúszós talajjal mit sem törődve rohanni kezd a másik kocsihoz, hogy segítsen. Közben Bútor sem tétlenkedik, karpengéivel immár könnyedén elpusztítja az öreget és még egy támadót, így már csak Rövidzár kűzd a savmarta képű szellemalakkal, rendületlenül püfölve és rúgdosva azt, akárcsak egy valamire való kocsmai verekedésben. Végül Zsilett odaér és elintézi az utolsó támadót is, aki a többihez hasonlóan szépen köddé válik. A troll közben visszakanyarintja a rohampuskát a kezébe és újra az eget kezdi kémlelni, de egyelőre a baglyot nem látják, így végül nekiveselkedik hatalmas erejével és az elakadt autót némi nyögdécselés és Rövidzár segítségével felemeli és irányba állítja. A madár pedig ekkor tér vissza egy újabb körre, de a troll résen van és megkínálja egy újabb rövid sorozattal. Ekkor a bagolynak is elege lesz és egy nagy kört leírva végül beleolvad a sötét égboltba. Talán ennyi elég lesz neki is mára, így most már nyugtuk lesz tőle. Bútor kissé elkámpicsorodik, mert olyan szívesen levadászta volna. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen paralény tollai, a csőre, vagy épp a karmai mennyit megérne vajon a talizmánárusoknak, vagy az ismert varázstudóknak a feketepiacon. De most annak is örülni kellett, hogy a közvetlen veszélytől megszabadultak egy időre.

Zsilett újra felnyitja harmadik szemét és átkukucskál az asztrálvilágba. Amit azonban ott lát, az még őt is megrémíti. Amerre csak néz, mindenhol szellemalakok gyülekeznek. Néhányan egész közel, nagyobb csoportok pedig a távolban, de egy dolog közös bennük. Mindegyik közeledik. Közben ismét leszakad az ég. A díszes társaság pillanatok alatt bőrig ázik, a lejtős domboldalról pedig szabályos patakban ömlik lefelé az esővíz. Pipacs szerint ebben az ítéletidőben teljesen esélytelen, hogy ezekkel a verdákkal fel tudnak kaptatni a dagonyában, viszont ismer egy kisebb kerülőutat egy egykori gyártelep felé. Ideje hát indulni, mégpedig nagyon gyorsan. Mivel Rövidzár vezetési stílusa hagy némi kivetni valót maga után, így Meth felajánlja, hogy átül a hátsó kocsiba és átveszi a volánt. Így indulnak el végül. Pipacs és Zsilett az első kocsiban, a többiek pedig a másodikban, kissé lemaradva. Igyekeznek tempósan haladni, hiszen még mindig vagy másfél órát kell utazniuk, ráadásul kerülőúton, és a veszély közel sem múlt el…

Picture

A telep

Kb. 20 perccel később egy tollakkal és egyéb kétes eredetű bigyókkal feldíszített botra lesznek figyelmesek, ami az ösvény közepére van leszúrva. Pipacs újra zihálni kezd és közli, hogy bizony ez a bot legutóbb még nem volt itt. Végül óvatosan kikerülik és továbbhaladnak. Pár tucat méterrel arrébb elhagyatott gyártelephez érnek. A telepet szögesdóttal megerősített drótkerítés vesz körül. A kerítés túloldalán néhány régi, rozsdás tartály sötétlik, illetve egy leomlott vakolatú, jobb napokat látott épület terül el. A helynek valaha kapuja is lehetett, de az már rég kifordult a sarokvasakból és szinte már teljesen elsüllyedt a sárban. A kerítés és az erdő között egy sávban valaki legyalulta a fákat és a növényzetet. A tisztább részeken pedig további, álomcsapdákra emlékeztető, tollas botok vannak kb. 20 méterenként letűzdelve a kerítés külső oldalán, ameddig csak ellátnak a homályban. Korábban Bikánál és Kerecsennél is láttak efféle kacatokat, így mindannyian arra gyanakodnak, hogy ezek valamiféle sámán cuccok, amikkel biztosan távol akarnak tartani valamit, vagy valakiket. Talán épp ezeket a szellemlényeket, akik már egy órája molesztálják a csapatot. Zsilett újra átkukkant az asztrálvilágba, ami megerősíti ezt a tézist, ugyanis ezek a totemoszlopokra hajazó furcsa botok sárgásan ragyognak az asztrálvilágban, mintegy pajzsot vonva a telep köré. Mögöttük az erdőben szinte hemzsegnek a szellemlények, a kerítésen belüli rész azonban tisztának tűnik. Ez megfelelő menedék lehetne, hogy kifújják magukat. Már, ha az a valaki is úgy gondolja, aki ezt a védőkört létrehozta. Sokat nem teketóriáznak, döccenve áthajtanak a kidőlt vaskapun és meg sem állnak a telep kellős közepéig.

Amint ott nézelődnek a töredezett, sáros betonkockákon parkolva, hirtelen felkapcsolódik az épület bejárata feletti csenevész lámpa és az ajtóban megjelenik egy megtermett alak. Sajnos a vonásait nem tudják kivenni, de biztosan nem humán, annál jóval nagyobb. Talán egy megtermett ork, vagy akár egy troll is lehet. A fickó azonban gondosan ügyel rá, hogy ő maga homályban maradjon. Egy hosszú percig nézegetik egymást így, majd az alak sarkon fordul, becsukja az ajtót és a villany lekapcsolódik. Úgy látszik, vendéglátójuk nem kíván találkozni a csapattal. Meth ravaszul kitalálja, hogy mivel a házban lakozó alak nem akar beszélni velük, fogjanak két botot, erősítsék a kocsira aztán uzsgyi tovább. Talán a botok majd távol tartják a nem kívánt szellemeket az út hátra lévő részében. Erre a csapatból többen hajlanak is, de aztán a zsaruvér vagy a lelkiismeret csak legyőzi ezt a törekvést és végül úgy határoznak, hogy inkább megkérdik a fickót, elvihetnének-e pár varázsbotot. No meg kíváncsiak is, hogy vajon ki ez az ürge, aki egy ilyen helyen tengődik és, hát nyilván ezekről a szellemlényekről is tudhat valamit, ha már képes őket távol tartani. Pipacs ugyan erőtlenül tiltakozik, hogy ez rohadtul nem jó ötlet, mert pár hete még senki nem lakott itt, de végül leszavazzák. A törpe kijelenti, hogy ő bizony oda be nem megy, majd vigyáz a kocsikra addig. A többiek csak remélni tudják, hogy nem húz el a fenébe, nélkülük.

Némi illedelmes kopogás és halózás után Rövidzár végül simán benyit. Az ajtó enged. Mögötte a hegyomlásnyi troll nyomul be görnyedve, előre szegezett fegyverrel, majd érkeznek a többiek. Odabent még baljósabb a sötét és a csend. Talpuk alatt törmelék és vashulladék ropog, ahogy egyre beljebb lépkednek a szerelőcsarnokra emlékeztető helyiségben. Kiberszemükkel és az orkok éjjeli látásával ugyan jól tájékozódnak odabent, mégis, valami baljós árnyék vetül idebent mindenre. A csarnok túlsó felében egy újabb ajtót látnak, ami valószínűleg valami irodafélébe vezethet.

- Mit akartok itt? - dörren egy krákogásra emlékeztető hang valahonnan. Egyszerre rezzennek össze mind a négyen, még a troll is. A hang forrását nem tudják beazonosítani. Végül forgolódva, Rövidzár szólal meg, pisztollyal a kezében:
- Átutazók vagyunk, menedéket keresünk! – Láttuk a varázsbotokat odakint! – Beszélhetnénk önnel? - kérdi határozatlanul az ügynök.
- Nem tetszetek nekem! – Nem bízom bennetek! - csattan a cserregő, kattogó hang a tarkójukon.

Mindannyian megpördülnek. A homállyal telt sarokból ekkor egy közel két méteres, szőrös lény lép ki. Úgy néz ki első ránézésre, mint valami majomember, mint egy jeti, vagy ilyesmi. Láttak már néhány ilyen metahumánt a városban korábban. Szaszkacsnak nevezték őket. Békés népségnek tűntek akkor. Vendéglátójuk teljes testét piszkosfehér, vastag bunda borítja. Igen furcsán fest: a testén keresztben mindenféle fityegő dolgok lógnak, tollak, nyúlláb, fura szárított növények, mind-mind szépen felfűzve egy sodort kötélre. Alul egy kék munkásnadrágot visel, de mezítláb van. Az egészet még felturbózza egy kopott, kék zakóval. Mndenkibe belefagy a szó, csak állnak ott tátott szájjal.

- Fegyvereitek vannak! – Nem bízom bennetek! - ismételi furcsa, gurgulázó hangon a lény. - Te viszont kivétel vagy! - fordul Zsilett felé a szaszkacs, és szőrös, nagy mutatóujjával a meglepett orkra bök.
-É…én? - kérdezi sután az adeptus.
- Te értesz a varázsláshoz! – Látom rajtad! – Adeptus vagy, ugye? - néz rá kissé félrefordított fejjel vendéglátójuk.
- I.. igen. Nem akarunk semmi rosszat, segítség kéne - szedi össze magát az ork. - Szellemlények üldöztek minket idáig. – Te tudsz róluk valamit? - Miért vagy itt? - bátorodik fel Zsilett.
- Tudok róluk mindent. – Azért vagyok itt, hogy rendet tegyek a környéken - válaszolja furcsán barátságos hangon a szaszkacs. - Segítek nektek, de csak miattad! - teszi még hozzá.

A csapat a baráti csevegés hatására kissé megenyhül. Bútor is leereszti fegyverét kissé sután és várakozó álláspontra helyezkedik.

- Gyere velem! Adok neked valamit! - szól a szaszkacs Zsilettnek. - De bennetek még mindig nem bízom! Ti itt maradtok! - dörren rá a többiekre.

Az ork követni kezdi a szőrös lényt, aki a hátsó, irodai ajtó felé veszi az irányt. Körülbelül ugyanekkor a többieket iszonyatos rosszullét csapja mellbe. Hirtelen forogni kezd velük a világ, a talaj kezd kicsúszni a lábuk alól, émelyegnek és a hányinger kerülgeti őket. A fent és a lent, a bal és a jobb összekavarodik, azt se tudják merre van a kijárat. Tántorogva kapaszkodnak a rozsdás vasoszlopokba, Meth pedig egy rozoga munkapadra huppan le. Ehhez képest az ordenáré másnaposság is semmiségnek tűnik. Zsilett is látja a szeme sarkából, hogy a többiekkel valami nincs rendben, de nincs mit tenni, követi hát a szaszkacsot, remélve, hogy a bizalmatlan lény feloldja hamarosan a nyilvánvalóan mágikus praktikát a többiekről.

- Tessék, ez a tiéd! - fordul meg az irodahelyiségben a szőrmók. Tenyerében egy kis amulett pihen. - Ez itt megvéd a szellemektől téged! – Ha a többiek a közeledben maradnak, ők is biztonságban lesznek. – És most tűnjetek el! - vált fenyegető hangnemre a lény.
Zsilettnek nem kell kétszer mondani:
- Ööö, köszönjük szépen a segítséget! - hadarja a kefehajú adeptus, majd bizalmának jeléül a nyakába akasztja a fekete tollakból készült kis amulettet a dögcédulái mellé. És ekkor hirtelen elfogja a csontig hatoló, legmélyebb rémület…

Bútor, Rövidzár és Meth a hányással küszködve, szédelegve botorkálnak a sötét csarnokban, amikor hirtelen kicsapódik a hátsó irodaajtó, amin keresztül korábban eltűnt Zsilett és a szaszkacs, majd kivetődik rajta az adeptus és eszét vesztve, ordítva, rémülten rohanni kezd a kijárat felé. A többiek erőtlenül, kábultan kérdezgetik, hogy mi történt, mi baja van, de amaz pillantásra se méltatja őket, csak port kavarva, szó szerint kisprintel az épületből és meg sem áll a telep határáig, ahol aztán halálra vártan, zihálva, remegve összegörnyed. Pipacsra szintén átragad odakint a pánik és ijedtében bedurrantja a kocsi motorját, hogy azonnal elhúzhasson, ha bármi fenyegetőt meglát.

Picture

A szőrös lény is felbukkan az irodahelyiségből. Alakja már közel sem nem tűnik annyira ártalmatlannak. felborzolt sörénnyel, fenyegetőn megindul a rosszulléttel küzdő vendégei felé. Alakja eközben megnyúlik, magassága már a ledöbbent, kába trolléval vetekszik. ​​Pofájából borzasztó, tűhegyes fogak állnak ki, nyálas agyarai fenyegetőn merednek előre. Szőrös, majomszerű ujjai tízcentis karmokká alakulnak, Röhejes ruhája cafatokban szakad le róla, ahogy dagadó izmai megfeszülnek.

​- Most elpusztultok férgek! - zihálja a lény, majd megindul a rémült csapat felé.
- E…ez egy ve..vendigo!!! - motyogja kábán Rövidzár, majd reszketeg kézzel kibiztosítja Ares Predátorát és lő.

Bútor is kapcsol és a rohampuskát szeme elé rántva, a kis piros pontot hellyel-közzel a lény mellkasára illeszti és bódultan meghúzza a ravaszt. Végül Meth zárja a sort, és ő is a lénybe ereszt egy-két skulót.

A vendigo hátratántorodik az össztűztől, felordít fájdalmában, majd… a sebei egyszeriben összeforrnak, a töltények pedig csilingelve a padlóra hullnak. A csapatra telepedő kábaság és rosszullét azonban megszűnik. A csapat megkönnyebbülten harapja a kitisztult levegőt. A szörny viszont újra nekilendül és félelmetes karmait végigszántja a troll felsőtestén. Bútor érzi a fájdalmat, de a páncéldzsekije felfogja a csapás nagyját. Azt azonban ő is érzi, hogy egy átlagembert egy ilyen csapás valószínűleg miszlikbe szakított volna.

- Dögölj már meg te rohadék! - üvölti a troll és egy újabb sorozattal kínálja meg a vendigót. Rövidzár és Meth se tétlenkedik, serényen szórják az ólmot a lény testébe, A becsapódó lövedékek vért és csontszilánkokat szórnak szanaszét. A szörnyeteg újra megtántorodik, a golyók viszont újra kilökődnek a testéből és csengve a padlóra hullnak.

- Na most már elegem lett, szétszabdalom a pofádat te kib**ott majomember! - kiáltja vérben forgó szemekkel a kibertroll és azzal a lendülettel kicsapja hosszú, titánium karpengéit és minden erejét beleadva hasba szúrja a vendigot az egyik pengével, majd egy keresztvágással elnyisszantja a lény torkát. Rövidzár is megkínálja egy lövedékkel a tarkóját, Meth pedig a már hanyatló szörnybe pumpál még egy kis ólmot, ráadásképp. A vendigo végül összeroskad és hörögve, gurgulázva elterül…

Bútor nem bízza a véletlenre. Rövidzár szerint (aki egyszer már látott egy “Go vendigo” című dokumentumfilmet az egyik ismeretterjesztő csatornán), ezeknek a lényeknek elképesztő regeneráló képessége van, ezért szinte lehetetlen végezni velük. A troll ezért módszeresen lenyiszálja a lény ocsmány fejét a biztonság kedvéért és diadalmasat ordítva az ég felé emeli azt, akár egy trófeát. Majd ki tudja, honnan, előkotor egy nájlonszatyrot és az ocsmány fejet szépen belepakolja… jó lesz tárgyalási alapnak.

Zsilettről is lehullik közben a félelem béklyója, így botorkálva visszaindul az épület felé, kivont katanájával, hátha elkél még a segítség. Amint elhalad az autók mellett, Pipacs feje búbja bukkan ki a vezetőülésből:

- Akkor olajra lépünk, vagy mi lesz má’? - kérdi zavarodottan a csíkszemű törpe.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához