LFG.HU

Aszketa
VegyesCimkek

[Az előző részhez kattints ide!]

Korábban történt

Rövidzár, Bútor és Zsilett egy Pipacs névre hallgató törpe “idegenvezető” segítségével, nem kisebb feladatra vállalkoztak eme kis kalandban, mint eljutni egy bizonyos Ezüst Tölgyhöz, aki a Zöld Haza Pilis-hegységben állomásozó katonai egységének a vezetője. Feltett szándékuk, hogy tárgyalnak ezzel a fickóval annak érdekében, hogy a korábban felfedezett katonai bunkerben található Ares Citymastert megbütyköljék és elhozzák onnan a Kőbányai Pusztulatba, magáncélú használatra. ​Az útra velük tart egy Meth nevű figura is, aki valamiféle csempész lehet, bár sokat eddig nem tudtak meg róla. Az út elég rázósnak (és nedvesnek) bizonyult eddig, megfűszerezve haragos szellemlényekkel és egy magányos vendigoval, aki – hála a kis csapatnak -, immár egy fejjel alacsonyabb lett. A levágott feje Bútor piros-fehér csíkos nájlonszatyrában pihenve várja további sorsát.

A srácok hamar túlteszik magukat a korábbi, vendigo okozta rémületen és helyét átveszi a jól megérdemelt diadalmámor. Végeztek egy veszélyes szörnyeteggel! Ezért biztosan hálás lesz a Zöld Haza! Ebből majd ez az Ezüst Tölgy is láthatja, hogy nem kispályásokkal van dolga. Indulás előtt azért kicsit átkutatják a gyárépületet. Ki tudja, mi mindent halmozott föl ez a rusnya vendigo itt. Az épület valamikor egy vegyiüzem lehetett. Erről árulkodik a sok tartály és különféle keverőkádak, amiben a vegyszereket állították elő. Ezek nagy része már az enyészeté lett az évek során. Úgy látszik, az értékesebb cuccokat már kirámolták korábban, azonban az egyik nagy fémkádban borzasztó dologra bukkannak. Valaki közel félszáz hullát zsúfolt bele. A csontok halomban állnak a kádban. Mellette kilyukaszott oldalú acéltartály árulkodik a szomorú sorsukról. Rövidzár azt gyanítja, hogy ezek az emberek iszonyú halált halhattak. Ezzel a többiek is egyetértenek. Talán valami sav, vagy más maró anyag szabadult el itt, ami szépen elrendezte az itt dolgozókat és a környéken lévőket, majd valaki – Isten tudja miért -, ebbe a kádba gyűjtötte össze őket. Hogy akkor éltek-e még, vagy sem, az talány, mindenesetre Zsilett szerint a korábban látott szellemlények valószínűleg az itt szörnyethalt emberek nyughatatlan lelkei lehettek. Hogy a vendigonak lehetett-e köze ezeknek az embereknek a halálához, azt nem tudni, de igen sanszos. Végül is, most már lényegtelen.

Meth az épület túloldalán egy rámpára bukkan, ahol egy épnek tűnő Renault-Fiat tartálykocsi várakozik. Szép kis zsákmány! A tartály ugyan üresen kong, de a teherkocsi egész jól néz ki. Felmerül, hogy meglovasítják, de aztán belátják, hogy nem lenne túl bölcs dolog ezzel beállítani a Zöld Hazához. Talán majd visszafelé. Zsilett közben a vendigo vackait átkutatva bezsebel pár mágikusnak tűnő csecsebecsét. Talán hasznukra válik majd. Ha más nem is, majd elpasszolják valakinek jó pénzért. Mivel Pipacs a kocsiban már nagyon türelmetlen, így végül visszakászálódnak a verdákba és újra nekivágnak a még hátralévő, bő órányi útnak. A törpe közben iszonyodva konstatálja, mit is tartalmaz Bútor csíkos szatyra. A totemeket, amik a szellemektől óvták a telepet végül otthagyják, mert Zsilett szerint a vendigo halálával a botok elvesztették mágikus erejüket, így semmi hasznuk már. Az viszont örömteli hírnek bizonyul, hogy az ork adeptus a harmadik szemét felnyitva sem lát már egyetlen egy szellemlényt sem a környéken.

Picture

Az őrjárat

A kis incidens után az útjuk kifejezetten kellemesnek tűnik. Az eső eláll, így már csak a sár és a sötét hátráltatja a csapatot. Szerencsére nem zaklatja őket sem szellemlény, sem óriásbagoly, sem vérengző vendigo. Idegenvezetőjük szerint még pár perc és meg is érkeznek a táborba. A hírt mindannyian örömmel fogadják. Már motorzúgást is hallani vélnek a távolban. Végre civilizáció!

A motorzúgás azonban még nem egészen az, amire számítanak. A fák fölött lebegve ugyanis három girokopter bukkan fel. Mindegyikben egy-egy fickó ücsörög. A gépek sziluettje arra enged következtetni, hogy fegyverágyakkal felszerelt, katonai légi járművekről van szó.

Bassza meg! - bukik ki Pipacsból a felismerés. - Már csak ez hiányzott! -teszi még hozzá enerváltan. - Őrjárat

- Álljanak meg, ahol vannak! – Zöld Haza ellenőrzés! - csattan a mesterségesen felerősített felszólítás az egyik girokopter hangszórójából. - Szálljanak ki a járművekből feltartott kezekkel! - jön kisvártatva a további instrukció. Közben a girokopterek szépen leereszkednek és döccenve landoltak a sáros úton, elzárva a továbbhaladást. Első ránézésre ezek a gépek házi gyártmányok lehetnek. Kopottak és silányul összetákoltnak tűnnek. A rajtuk figyelő géppuskák viszont nagyon is igaziak, rozsdafoltok ide, vagy oda.

- Kovács őrmester!? – Én vagyok az, Pipacs! - közli a törpe nyájasan ártatlan kifejezést erőltetve a felpuffadt arcára. - Ezek itt velem vannak! - bök még a háta mögé a hüvelykujjával a többiek felé.
- Ehh, Pipacs… - ízlelgeti az ismerős nevet lelombozva az őrmester. - Mit keresnek itt az erdőben ilyenkor? - kérdi a Kovács nevű ürge határozottan.

A csapat közben kikászálódik a kocsikból. Igyekeznek a fegyvereiket elrejtegetni közben, nehogy agresszív benyomást keltsenek. Ez többé-kevésbé sikerül is nekik.

- Ezüst Tölgyhöz jöttünk. – Megbeszélésünk van vele. – Vár minket - ragadja magához a szót gyorsan Rövidzár.
- Ja ja, várja őket! - erősíti meg Pipacs is sietve.
- Nekünk nem szóltak róla semmit - közli tárgyilagosan az őrmester. - Na akkor kérem a neveket és a RASZ-okat! - kezdi a protokollt a fickó, ellentmondást nem tűrve.

Mivel a csapat fele nem rendelkezik legális RASZ-szal, kisebb nyugtalanság uralkodik el a társaságon. Rövidzár azonban nyugodt, hiszen neki akad néhány, így bemondja az egyik kamu RASZ-át és kamu nevét: - Szabó Ottokár, R99744326.
- Karesz fiam, pötyögjed be, de szaporán! - 
szól hátra a másik girokopteresnek a rangidős tiszt. A másik, kölyökképű, pattanásos katona egy tünde. Valószínűleg az egyik legrondább képviselője fajának. Hegyes fülei lekonyulva fityegnek, akár egy kutyának. Az azonnal zongorázni kezd a műszerfalba épített dekken. A központi adatbázisba betáplálva az adatokat, kisvártatva kidobja, hogy Rövidzár “tiszta.” A RASZ szerint egy egyszerű műszerész, aki egy hardware shopban dolgozik. Hiába na, ennél komolyabb ellenőrzéseket is kiállt már ez a kamu RASZ. Még jó, mivel egyáltalán nem volt olcsó…
Úgy látszik, Meth is felkészült versenyző, ő is bemondja, hogy Methlaki Csaba, páncélkocsi kísérő biztonsági őrként dolgozik egy bizonyos Pajzs nevű security cégnél, majd még hozzátesz egy RASZ számot. Legalább most már kiderült, mi a fickó rendes neve. Már, ha tényleg ez az igazi.

Bútor kissé feszengeni kezd, ugyanis ő nem rendelkezik RASZ-szal. Eléggé sietősen kellett annak idején otthagynia a feloszlott rendőrséget, mivel végkielégítés gyanánt magával hozta a beépített kibercuccait, meg egy utánfutónyi fegyvert, majd eltűnt az Árnyakban. Hirtelen ötlettől vezérelve, RASZ helyett bemondja, hogy ő Katona Csaba és mellé bediktálja a rendőrségi törzsszámát, amit még a feloszlás előtt viselt. A Zöld Hazások kicsit meglepődnek ezen, de azért betáplálják a rendszerbe.

Szóval egy ex-rendőr? - Szép kis társaság, mondhatom. – Hát maga? - fordul Kovács őrmester az ork adeptus felé.
- Lesták Zsigmond vagyok. – Én… izé, Balatonberényből származom. - mondja Zsilett az őr szemébe nézve.
- Az öö, az Lúdvérc területe, nem? - gondolkodik el a katona. - Mi a francot keres maga itt?
- Jaj Kovács őrmester, rendben vannak mind. Hosszú volt az út, mennénk már a táborba - kérleli Pipacs.
- Szóval egy ööö… műszerész, egy ex-zsaru, egy biztonsági őr, meg egy fickó Lidércföldről. Csodálatos galleri! – Na jöjjenek, bekísérjük magukat a táborba. – Aztán csak semmi trükközés! - sandít a törpére szigorúan még az őrmester, majd visszaszáll a vélhetően egyedileg, ránézésre hulladékból összebarkácsolt, kopott girokopterébe és az ösvény felett lebegve megindulnak a tábor felé. A harmadik katona girokopteréből közben felhangzik az Öldöklők ork metál banda egyik méltán híres balladája…

A tábor

​Pár perc kínos araszolást követően a társaság megérkezik a Zöld Haza katonai táborába, girokopteres felvezetéssel. A tábor pengedróttal megtámogatott kerítéssel van körülvéve. A környéket két magas, géppuskafészekkel ellátott őrtoronyból figyelik, bent pedig kb. egy tucat zöld katonai sátor áll. A tábor egyik végében jobb napokat látott katonai járművek sorakoznak. Két dzsip, egy lepusztult páncélos,  valamint két csapatszállító teherautó. Kiszúrják, hogy az egyik csapatszállító jármű embermagas kereke leeresztve pihen. Ezen kívül csak ezt a néhány girokoptert látják, ami őket kísérte idáig. Bár körülbelül 40-50 ember szolgálhat itt, látszik, hogy nincsenek túl jól eleresztve, már ami a felszerelést és a körülményeket illeti.

Kovács őrmester arra kéri a társaságot, hogy maradjanak veszteg és ne nagyon bóklásszanak. Pipacs közli, hogy ő most lelécel és megpróbál beszélni Ezüst Tölggyel, hátha fogadja őket még ma, bár már konkrétan baromi késő van. Meth gyorsan rákérdez még a törpénél, hogy hol talál egy bizonyos Karvalyt, mert dolga van vele. Közben jelentőségteljesen szorongatja fura táskáját. A lógó fülű tünde fickó közben odavezeti őket egy zöldesbarna, napszítta sátorhoz, ahol van néhány csenevész tábori ágy. Itt éjszakázhatnak majd, ha maradnak – mondja, ami erősen ajánlott, mivel a táboron kívül ilyentájt nem valami biztonságos.

A csapat nem nagyon ül meg a helyén, elvégre ugyebár nem foglyok, úgyhogy inkább elindulnak a szélrózsa minden irányába, hogy felfedezzék a tábort, körülszimatoljanak és némi infót gyűjtsenek Ezüst Tölgyről és a Zöld Hazáról, ugyanis köztudott, hogy egy tárgyalásra nem állíthatnak oda felkészületlenül még egy kibertrollal sem. Rövidzár a kis sétája közben bekapcsolja kiberszemének felvevő funkcióját és szépen levideózza a tábort, különös tekintettel a védelmi vonalaikra és az őrtornyok pozíciójára. Talán valakinek megér majd néhány nujent ez az információ a Mátrix árnyvadászok által használt bugyraiban.

Bútor eközben megkeresi azt a girokopteres fickót, aki az Öldöklők számot bömböltette idejövet. Katonai zubbonya alól kikandikál a metál banda fekete logós pólója. Nyilván egy rajongóval van dolga, ezért megpróbál összespanolni a sráccal, hátha megtud tőle egy kis infót. Ezért aztán oda is veti hetykén, hogy ő bizony Hentes nagy haverja aki ugye köztudottan az Öldöklők banda méltán népszerű énekese és akit nem mellesleg egyszer kiszabadítottak az emberrablók (jobban mondva orkrablók) karmai közül, ezért nyilván rendkívül hálás.

- Ne már, kamuzol biztos, nem ismerheted Hentest, ő egy isten! – A metálosok istene! - közli kétkedve, ugyanakkor reménykedve az amúgy Pitypang becenévre hallgató katona. Szőke mikrofonfejét elnézve, ezen a troll meg se lepődik igazán.
- De bizony! – A haverom. – Amúgy megmentettük az életét! - veti oda hetykén a troll, mintha mi sem lenne ennél természetesebb.
- Ááááá, most szivatsz. nem? – Vagy most ez komoly? - kérdi a Zöld Haza egyenruhása, aki jelenleg úgy viselkedik, mint egy lelkes, első bálozó tini.

Erre Bútor elővakarja a karjára erősített kommlinkjét, majd némi keresgélés után felhívja az énekest, erősen remélve, hogy Hentes fel is veszi, ha egyáltalán még ez az elérhetősége. Az ominózus eset óta ugyanis egyszer sem beszéltek, azóta pedig már elég sok szennyvíz (és hulla) lefolyt a Dunán.

​- Egen? Ki az? - szól bele egy rekedt orkhang. Hentes az.
- Itt Bútor, régi cimborád! - Tudod, a troll, aki megmentette a segged. – Hogy ityeg? - teszi fel a kérdést a kibertroll. A kommlink kijelzőjén ott mocorog Hentes kissé csapzott, agyaras ork fizimiskája. A Bútor mellett ácsorgó katona álla a földön koppan, majd tátott szájjal, átszellemülve bámulja idoljának fáradt fejét a képernyőn.
- Öööö… izé, Bútor? …Jaaa, helló öreg! – Mi a helyzet? – Valami baj van? - kérdi az énekes recsegve, némi gyanúval a hangjában.
- Semmi gond nincs Hentes, csak itt áll mellettem egy nagy rajongód, gondoltam bearanyozom a napját. Lenne két perced? - tér a lényegre Bútor, majd odalöki a kommlinket az örömtől lefagyott katonának.

A fickó átszellemülve kezd bele a szokásos rajongói dumába, hogy mennyire odavan a bandáért, meg, hogy akkora fan, hogy minden koncertjükön az első sorban tolja, stb. Hentes már annyira nincs elragadtatva, hogy az éjszaka közepén ezzel zaklatják, de azért egyelőre viszonylag türelmesen “aházik“. Bútor pár perc után azért detektálja a kiberfüleivel, hogy ideje visszavenni a gyeplőt, ezért visszakéri a kommlinket és elnézést kér az énekestől, hogy ilyenkor zaklatták, de hát ez a népszerűség átka, ugyebár. Az ork azért még megemlíti, hogy azóta még egyszer megpróbálták elrabolni, de az nem sikerült nekik. Azóta testőrei vannak, biztos, ami biztos. Hogy a GenoTech volt-e az újabb elrablás hátterében, azt nem lehet tudni, mindenesetre abban maradnak, hogy alkalomadtán majd még beszélnek erről a nem elhanyagolható tényről, mivel a cég már eléggé a bögyében van az Anyaszomorítóknak, és ugyanez viszont is elmondható, tekintettel arra, hogy párszor már ki akarták nyiffantani a csapatot.

A srácnak láthatóan beteljesült egy álma, hogy beszélhetett a kedvenc előadóművészével, így most kenyérre lehet kenni. Ezt kihasználva, Bútor kiszedi belőle, hogy Ezüst Tölgy bizony már nem a régi. Az emberei szeretik és tisztelik, ugyanakkor kényszerűségből eléggé alább adott a korábbi elveiből és sok kényszerű alkut és kompromisszumot kénytelen kötni, hogy az embereit és a rá bízott feladatokat el tudja látni. Továbbá Pitypang is megerősíti a nyilvánvalót, hogy szűkölködnek ellátmányban, nincs elég emberük és megfelelő felszerelésük, a járműveik nincsenek karbantartva és a kaja is igen szűkös, a változatosság hiányáról már nem is beszélve. Ezüst Tölgy már számtalanszor kért támogatást a központtól, de ezeket rendre elutasították a nehéz anyagi helyzetre hivatkozva. Az információ hatalom, tartja az örökérvényű mondás. Jó tudni.

Közben Pipacs is visszatér. Állítólag beszélt Ezüst Tölggyel. Ma már nem fogad senkit, majd reggel. Nincs mit tenni, irány a kajálda, közli az éhes, pufók törp, majd a díszes társaság élén bemasíroz a kajáldának csúfolt szánalmas sátorba, hogy egy sörpadra lehuppanva, valami kétes eredetű egytálétellel csapja szét a gyomrát. A troll, Rövidzár, Meth és Zsilett is nekiesik a kajának, ami annyira nem is borzasztó, mint ahogy kinéz, bár az egésznek földíze van. Érezni belőle, hogy nincs benne annyi szintetikus sz*r, mint a városi kajákban, valószínűleg az alapanyagok zömmel a környékbeli erdőből származnak. Tele van ugyanis erdei gombával, de ez most senkit nem érdekel. Úgy lapátolnak, mint aki egy hete nem evett…

Picture

A tárgyalás

A tárgyalás előtti órákat a pihenésen kívül a csapattagok arra is használják, hogy minden lehetséges infót begyűjtsenek a tábor vezetőjéről és az itt uralkodó állapotokról, valamit átbeszélik, hogy mit fognak elmondani a bunkerben veszteglő Citymasterről és persze azt is, hogy mit nem. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a Zöld Hazának is igen jól jönne egy ilyen páncélozott jármű, nem beszélve az eldugott katonai bunkerről. Mivel a bunker a Zöld Haza területén van, így minden, ami ott van, lényegében az ő tulajdonukat képezi. Mivel azonban a tábor katonáitól és Pipacstól azt az egybehangzó infót kapták, hogy Ezüst Tölgy már eléggé belefásult a nehéz helyzetbe, valamint rászorulnak minden anyagi és egyéb segítségre, így Rövidzár tárgyalási stratégiája is erre alapszik.

Ezüst Tölgy szikár fickónak tűnik. Egy vaskos íróasztal mögött fogadja a csapatot. Fizimiskája arról árulkodik, hogy egy sokat megélt, tapasztalt katonaember a tárgyalópartnerük, aki a szóbeszéd szerint sámáni erővel is rendelkezik. Nem lesz könnyű feladat tehát megpuhítani ezt a bizalmatlan tekintetű alakot. Főleg, mivel a sátorba lépés előtt, le kellett adniuk az összes fegyvert. Még a troll is kapott egy csinos karperecet a karpengéire. No, de Rövidzár is dörzsölt fickónak bizonyul, így nem kell félteni. Elő is adja szépen a mesét, miszerint egy meg nem nevezhető, tehetős megbízónak dolgozik a csapat, aki szeretne egy különleges járművet elhozni a Budai-hegyekből. Ezért cserébe, bár anyagi ellenszolgáltatást nem nagyon tud felajánlani a banda, de megfizethetetlen árnyvadász képességekkel rendelkeznek, tehát hülye lenne kihagyni, hogy cserébe kérjen tőlük valami mást.

- Szóval, ha jól értem, azt akarják mondani, hogy egy… ööö… páncélozott katonai járművet szeretnének elvinni a Zöld Haza területéről, de cserébe nem akarnak fizetni? - összegzi a hallottakat összehúzott szemöldökkel Ezüst Tölgy.
- Nos, ugye a megrendelőnk nyilván fizet nekünk ezért. Ha másképp nem megoldható, persze készek vagyunk fizetni, de ez nagyon korlátozott. tekintve, hogy ez esetben nincs rajta különösebb hasznunk. – Ezt nyilván Ön is megérti - érvel az ügynök.

Eközben az elméjén érzi, hogy tárgyalópartnere mentális ereje telepszik az agyára borzasztó erővel, nyilván azért, hogy kifürkéssze, vajon hazudik-e az ügynök. Rövidzár kissé meginog a széken, de megacélozza az akaratát. Kisvártatva megszűnik a koponyájára nehezedő nyomás. Ezüst Tölgy arcán közben átfut egy alig észrevehető bosszús arckifejezés. Jó próbálkozás volt – gondolja -, de eddig sínen vagyunk.

- Viszont, nem vagyunk kispályások, sok olyan tudás és tapasztalat birtokában vagyunk, amivel az Önök hasznára lehetünk. Biztosan lenne valami, amiben segíteni tudunk. - győzködi az ügynök a töprengő Ezüst Tölgyet.
- Ja, nagypályások vagyunk, mint állat! - szólal meg egyszer csak a troll, majd a piros-fehér csíkos nájlonszatyrot a tartalmával együtt a tárgyalóasztalra löki. - Ezt nézze!

Ezüst Tölgy óvatosan sandít a szatyor belsejébe, majd hümmögve folytatja:

- Igen, az embereim már elmesélték, hogy végeztek egy vendigoval a vegyi üzemnél. – Kétségtelen, hogy nagy szolgálatot tettek a hazának, azt viszont kétlem, hogy a hazaszeretet vezette Önöket a szörnyeteg megölésében. – Nyilván a saját életüket mentették. Ennek ellenére szép munka, ez kétségtelen. – Nyilván megvan Önökben a potenciál, hogy a segítségünkre legyenek. – Szóval, milyen járműről is beszélgetünk, és hol is van a jármű pontosan? - szúrja még be a kérdést a végére Ezüst Tölgy.
- Hát, nos, ez egy… Ares Citymaster - válaszol az ügynök, kissé köhhintve. - De egyelőre működésképtelen - teszi gyorsan hozzá, hogy árnyalja a képet. – Mi viszont rendelkezünk a megfelelő eszközökkel és szaktudással, hogy rendbe hozzuk.
- No és milyen koordinátákon is van ez a Citymaster? - jön az újabb célzott kérdés.
- Ez legyen a mi titkunk! – De körülbelül…. ezen a területen - pattintja fel a kézi számítógépén a térképet Rövidzár, majd megmutatja Ezüst Tölgynek.
- Nézzék, ez a Zöld Haza területe. Tudni szeretném a részleteket, addig innen nem megy ki semmi és nem jön be semmi.
- Ehh, oké! - mondja nagyot sóhajtva az ügynök. - Egy katonai bunkerben van. – Pontosan….. itt! - bök rá a térképre ismét Rövidzár.
- Ühümm… Na, így már mindjárt más - közli elégedetten a tábor vezetője. – Ezeket a bunkereket már mi is megpróbáltuk feltérképezni, de sajnos nincs rá elég emberünk és kapacitásunk, így felhagytunk vele. – Az nagy segítség lenne, ha Önök ezt meg tudnák tenni helyettünk - mondja. - Van azonban valami ennél is sokkal égetőbb, amiben a segítségünkre lehetnek. – Ha megteszik, vihetik a Citymastert, bármennyire is vérzik a szívem, hogy a maguk fajtájával vagyok kénytelen alkuba bocsátkozni - nyilvánítja ki leplezetlen érzelmeit a társasággal kapcsolatban Ezüst Tölgy.
- Értem, oké. Miről lenne szó?
Nos, a táborunktól nem messze, temetőlidércek költöztek be a régi elhagyatott borospincékbe. – Már sokszor meggyűlt velük a bajunk, veszteségeink is voltak már miattuk. – Derék katonákat is vesztettem, köztük a szerelőnket is, és legutóbb meglovasítottak két teli láda lőszert is, ami rendkívül nagy érvágás nekünk, ebben a nehéz helyzetben. – Szerezzék vissza nekünk a lőszert és pusztítsanak el annyi temetőlidércet, amennyit csak tudnak. – Ha ezt megteszik nekem, teljesítem a kérésüket.
- Világos beszéd. Rendben van, megtesszük, amit tudunk -
 mondja zárszóként még Rövidzár, majd berekesztik az ülést.

Kifelé menet Meth és Bútor egyként kezdik faggatni Rövidzárt és Zsilettet, hogy mi a franc is az a temetőlidérc? Úgy látszik, hogy ők tisztában vannak vele, mire is vállalkoztak. Mint kiderül, ez a ghoulok magyarosított neve, azaz ezek a lények a bizonyos HMVV vírussal fertőzött szerencsétlenek, amiről a hírekben lehet olykor hallani. “Aha, így már mindjárt más!” - gondolják. A troll kicsit lecsillapszik. Hallott már a csatornákban tengődő fertőzöttekről, akik hullákat zabálnak, bár még soha nem látott egyet sem. Ezek legalább hús-vér lények, még, ha fertőzöttek is, akik remélhetőleg elpusztulnak, ha szétloccsantják az agyukat. Ez a tény pedig felettébb megnyugtató.

Szóval tehát, ki kell nyiffantani pár ghoult, visszaszerezni az elrabolt lőszert, aztán feltérképezni a bunkert és akkor vihetik a Citymastert. Hát, szép kilátások, de ennél többet ebből nem nagyon lehetett kihozni. Induljon hát a ghoul vadászat!

Picture

In vino veritas

A Karesz nevű, lekonyuló fülű tünde katona halad elől, mutatva az utat a ghoul vadászatra berendezkedett csapatnak. A girokopterét hátrahagyta, mivel az elég nagy zajt csapna és így elodáznák a meglepetés erejét. Odafent az égen összefüggő, szürke felhőtakaró borítja be a környéket. Savaseső utáni, barátságtalan idő van. A kis csapat azonban különösebben nem foglalkozik vele. Gondolataik inkább a közelgő feladatra összpontosulnak. Nem tudják, mennyi temetőlidérccel állnak szemben. Nem tudják, milyen mélyre ástak be az egykori szőlődomb alatti pincékbe. Fogalmuk sincs, vajon melyik járatban rejtették el az ellopott lőszeres ládákat és nem utolsó sorban tartanak attól is, mi van, ha valamelyik megharapja őket. Vajon a HMVV vírus őket is megfertőzi? És, ha igen, vajon mit tesznek majd? Ilyen és efféle aggályok közt gyötrődnek, ahogyan a csenevész erdei ösvényen bandukolnak, miközben két oldalt derékig érő gaz és cserjések mellett haladnak el. Bútor megígéri, hogy, ha valamelyiküket megharapják a ghoulok, akkor a karpengéjével gyorsan lenyisszantja a fertőzött végtagot, de a többiek nem repesnek az ötlettől, így a troll csak szomorúan bandukol tovább a sor végén.

Nah, akkor ott, a kanyaron túlról már látszik a pincesor. – Én innen már nem megyek közelebb, mert….. izé… őrjáratra vagyok beosztva az autópályához, úgyhogy…. öööö…. sietnem kell vissza, de…. hát, ööö… sok szerencsét! - közli a lógó fülű tünde hebegve, majd mint a villám, sarkon fordul és gyors tempóban kocogni kezd vissza, a tábor irányába.

Csodás. Zsilett el is indul, lopakodást színlelve, akit hamarosan követnek is a többiek, több-kevesebb sikerrel. A kanyar után egy domboldalon bukkannak ki. A fák itt elmaradoznak, a lejtőn már csak tökig érő gaz és pár csenevész bokor árválkodik. Az ösvény itt kiszélesedik és bevezet a völgybe, ahol ránézésre legalább 10-15 pincebejáratot látnak, néhány bedőlt, romos présházzal és rég szétrohadt szőlősorok egykori maradványaival tarkítva. Innentől kezdve kúszásban halad a csapat. Zsilett, Rövidzár, Meth és a kibertroll egy emberként csúszik-mászik a gazban, míg nem egy jókora bucka mögé nem érnek, amit jótékonyan eltakar egy kuszább akácbokor.

Bútor és Rövidzár a kiberszemeikkel bezoomolnak és vizsgálgatni kezdik a pincebejáratokat, hogy látnak-e bármilyen mozgást. de egyelőre csendesnek tűnnek. Semmi mozgást nem látnak, de végül is nappal van, ezek a ghoulok meg bizonyára éjszaka aktívabbak, ami nem csoda, tekintve, hogy hullákat meg mindenféle moslékot esznek, no meg a visszataszító fizimiskájuk is nyilván hagy némi esztétikai kivetnivalót maga után, így ritkán találkozni velük ilyentájt. Töprengeni kezdenek, hogy vajon hogyan is füstöljék ki ezeket a lényeket a föld alól, amikor is teherautó zúgást sodor feléjük a párás északi szél.

​A pincékkel teli domb mögül, az ösvényen, egyszerre csak felbukkan három teherautó. A platókra 4-4 ketrecet építettek szorgos kis kezek, ezek most üresen árválkodnak. A kocsik nyikorogva megállnak az út közepén, majd a teherautókból kikászálódik összesen hét fickó. Ránézésre valami zsoldos banda lehet. Mindegyikük gépfegyverekkel van felszerelkezve, páncéllemezekkel felturbózott terepruhákat viselnek, sőt, egészen különleges felszerelést is kiszúrnak rajtuk az akácbokor mögött kuksoló Rövidzárék. Fém nyakvédőket és hosszú, hurokban végződő botokat halásznak ki a kocsikból. Közben néhányan rágyújtanak egy-egy cigire és hangosan röhögcsélnek, egymást cukkolva. Egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik be vannak rezelve. Ezek nyilván többször jártak már itt, ugrik be a lesből figyelő csapatnak. Bútor és Rövidzár a kiberfülek adottságait kihasználva hallják is, hogy mit diskurálnak azok ott lent.

- Na kislányok, indulás befelé! – Essünk túl rajta. – Kihozunk 12 dögöt aztán már itt se vagyunk! - mondja az egyik.
- Hé Sörét, hozd a botot aztán gyerünk. Ezért jó sok lóvét kapunk, szóval nyomassuk!. - szól oda a másik, majd két fickó eltűnik az egyik pincebejáraton.
- Hallod Góliát, csak ne a kommlinket nyomkodd megint odabent, mint a múltkor, mert ha a seggedbe harap valamelyik, bérelt helyed lesz az egyik ketrecben! - szólal meg egy másik tag röhögve.
- Kapjátok be seggfejek! - válaszol a vélhetően Góliát névre hallgató ork zsoldos, majd az is elindul a dombon fölfelé egy hurkosbottal a kezében.

További két fickó, – két ork – is benyomul egy másik pincébe. Hárman odakint maradnak a kocsiknál és nyitják az első ketrecet, amihez egy rögtönzött rámpa vezet. Néhány perc múlva meg is jelenik az első figura. Mögötte, a botja végén lévő hurokban egy ghoul vergődik. A hurok a nyakára feszül, a másik zsoldos meg egy gépkarabéllyal lökdösi azt előre. A ghoul láthatóan nem túl kooperatív, de nincs sok esélye. A másik három ürge is beszáll a buliba és hamarosan be is gyömöszölik a fetrengő ghoult az első ketrecbe. Némi pacsizás és elégedett kurjantás után a két figura újra eltűnik a pincében. Mennek a következőért.

Eközben Rövidzár, Zsilett, Bútor és Meth erősen tanakodnak, hogy mi legyen a taktika most, hogy nem várt esemény keresztezte a saját küldetésüket. Abban megegyeznek, hogy minél kevesebb ghoul marad bent, annál jobbak az esélyeik. De mi van, ha a zsoldosok rábukkannak a két láda lőszerre? Enyhe túlerőben vannak, még akkor is, ha nekik meg van egy kibertrolljuk meg egy ork szamurájuk. Bútor szerint, ha megjelennek a ládákkal, meglepetésszerűen üssenek rajtuk, így némileg kiegyenlítve a létszámbeli fölényt. Csakhogy Methre és Rövidzárra nem nagyon lehet ilyesmiben számítani, mivel nem sokra mennek a kis játékpisztolyaikkal a rohampuskákkal felszerelt zsoldosok ellen, így az ügynök inkább azon van, hogy, ha elkerülhetetlen a konfrontáció, inkább tárgyaljanak velük. Végül is ők a ghoulokért jöttek, az Anyaszomorítók meg a lőszerért.

Picture

Ekkor érkezik a két ork is. A Góliát nevű a ghoul lábára hurkolta a botját és különösebb erőfeszítés nélkül húzza azt maga után. A temetőlidérc ordenáré hangon visít és vergődik, de az orkot nem hatja meg. A máik fickó mögötte röhögcsél, olykor bele-bele rúgva a hadonászó, földön fetrengő lénybe. Hamarosan az is kiköt az egyik ketrecben és kattan a zár.

Így megy ez még egy darabig. A zsoldosok már hét ghoult rángattak ki és pakoltak be a ketrecekbe. Nyilván szép summát kaphatnak ezekért a dögökért valamelyik nagy cégtől. Állítólag mindenféle kétes kísérletekhez használják fel őket. Hát, nem nagy kár értük, ezzel mindenki egyetért. Aztán egyszer csak megjelenik az egyik ghoul a domboldalban. Szépen sétál lefelé, mint valami jólnevelt kisiskolás. Mögötte az egyik zsoldos sétál két lépéssel lemaradva, kaján vigyorral a fején. Zsilett gyorsan átcsusszan az asztrálvilágba és azonnal meglátja a fickó és a ghoul között feszülő vékony, mágiából szőtt aranyfonalat. Ezek szerint az egyikük mágiahasználó. Vigyázni kell vele. Bútor azonnal ráhúzza az AK célkeresztjét, hiszen keserű tapasztalatból tudja, hogy a varázslóknak kell először szétlőni a fejét, biztos, ami biztos. Rövidzár azonban egyelőre nyugalomra inti a trollt.

- Szikra bazz, ne szórakozzál már azzal a döggel! - kiált oda a varázshasználónak az egyik teherautónál ácsorgó ürge.  - Minek sétáltatod má’, hozzad idefelé szaporán, még csak a felénél járunk!

Mikor végül bekasznizzák a nyolcadik temetőlidércet is, a másik pincéből gépfegyver ropogás hallatszik, majd kisvártatva felbukkan a két zsoldos, futva. Az egyik a karját fogja és ordít, mint a sakál: - Bazmeg, ez megharapott! – Nézd, hogy vérzik! – Most mi lesz? – Jaj, fiúk, belém harapott a rohadék! – Ááááá! – Segítsetek!

A Szikra nevű varázsló, ahogy meglátja, jó hangosan odakiált a többieknek:

- Hé fiúk, nyissátok ki azt a ketrecet! – Dominót zárjátok be gyorsan, neki már úgyis vége van. – De legalább jó pénzt kapunk érte! - mondja, majd elereszt egy folytott röhögést.
- Mi? – Ne má’!  Ezt nem tehetitek! – Ez most komoly? - pánikol a megharapott fickó, miközben odatámolyog az egyik kocsihoz.
- Hülyegyerek! - ad egy tockost neki egy másik, vélhetően valami főnökféle. - Nem megmondtam, hogy figyeljetek oda!? – Mi az anyádat csinálsz?
- Ne zárjatok be, légyszi! – Ne csináljátok má’! - kérleli a többieket a pórul járt zsoldos.
- Csak ugratunk haver! - tör ki röhögésben a társaság. - Na menj, kapd össze magad. – Ha reggelig nem változol át, szerencséd van. – Ha mégis, hát, így jártál.
- Ehhh, bazz, … kapjátok be, idióták! - jön még a  sértődött válasz Dominótól. A gyanús húgyfolton kívül, ami a gatyáján terjed épp, úgy látszik, megúszta.

Egy újabb kör után, nagyokat nyögve felbukkan az egyik páros, egy nagy katonai ládát cipelve. Nyilván a lőszert találták meg.

- Ezt nézzétek, mit hordtak össze ezek a rohadt dögök! - kiáltozzák örömmel a zsoldosok. - A sunyi fajtájukat, ezt honnan szerezték? - töprengenek nagyokat.
- Jah, és van bent még egy ugyanilyen! - mondja a másik.

Hamarosan ott állnak a két láda fölé hajolva mind.

- Jó kis “mellékes” lesz belőle! – mondja az egyik. - Ja, az asszony örülni fog! - fűzi hozzá egy másik. - Ráadásul, ha Dominó bezombul, akkor mégtöbb lóvé marad nekünk! - mondja röhögve egy harmadik.

Rövidzáréknak azonban nincs több késlekedési lehetőségük. Vagy támadnak, vagy megpróbálkoznak a tárgyalással. Bútor és Zsilett ellenszavazatai ellenére végül mégis az utóbbi mellett döntenek…

Az alku

Rövidzár, feladva az eddigi rejtekét, szépen komótosan elindul lefelé a domboldalon, feltartott kezekkel. Bútor kissé arrébb kúszik, hogy a lehető legjobb rálátása legyen a zsoldosok mágiahasználójára.

- Helló! – Tárgyalni szeretnék! – Ne lőjetek! – kezdi az ügynök. - Körbe vagytok véve!

A zsoldosok azonnal fegyvert rántanak és a teherautók fedezékébe vonulnak. Látszik, hogy a Szikra nevű varázslójukat különösképp igyekeznek elrejteni maguk mögött. A troll a célkereszten keresztül látja, ahogy a varázslójuk összecsuklik. Látott már ilyet, Zsilett is így szokott az asztrálvilágban kóricálni. Gyorsan közli ezt Rövidzárral is a szubvokális mikrofonon keresztül. Zsilett is átcsusszan körülnézni. Látja, ahogy a Szikra nevű fickó ide-oda cikázik, kutatja, kivel is állnak szemben.

- Azonnal szóljatok a varázslótoknak, hogy másszon vissza a testébe, vagy tüzet nyitunk! - szól határozottan, felerősített hangon az ügynök.

Látszik, hogy a zsoldosok töprengenek. Kissé meglepte őket ez a helyzet, végül Rövidzár meggyőző képessége győzedelmeskedik és életre pofozzák a varázslójukat. Az egyből elmondja, mit látott. Egy bazi nagy kibertrollt. Szerinte ketten vannak, de hát még az is lehet, hogy többen, de nem volt ideje rendesen körülnézni.

- Oké, mit akartok? - jön a kérdés lentről.
- Mi azért a két lőszeres ládáért jöttünk. – Semmi dolgunk veletek. – Hagyjátok itt a ládákat és felőlünk mehettek a ghoulokkal legyütt. – Soha nem is láttunk titeket! - közli a feltételeket Rövidzár.
- Aztán miért hagynánk itt nektek ezeket a ládákat, mi? – Azt hiszitek, hogy azzal a bokorban bújkáló trollal elegen vagytok ellenünk?
- Annál azért többen vagyunk. – És még, ha nem is hiszel nekem, azt garantálom, hogy ti is hullani fogtok. – Talán éppen te is köztük leszel. – Megér nektek ennyit két láda lőszer?

Újabb kupaktanács odalent. Bútorék a kiberfüleikkel elég jól hallják, min is megy a vita. Szikra mondja, hogy akár lehetnek még többen is, de összesen csak egy fegyveres, szétdrótozott trollt szúrt ki. Mivel a ghoulokért is szép summát kapnak, hajlanak arra, hogy hátrahagyják a ládákat, hogy elkerüljék a felesleges konfliktust.

- Jól van. Itt hagyjuk nektek a ládákat. – De ne fussunk össze Budapesten! – Ha még egyszer beleköptök a levesünkbe, nem leszünk ilyen kedvesek! - jön a válasz és a nem annyira burkolt fenyegetés, majd felpattannak a teherautókra, némi tili-toli árán megfordulnak a vergődő, visongó ghoulokkal a ketrecekben, majd porfelhő kíséretében elhajtanak az ellenkező irányba.

Rövidzár feltartott hüvelykujjal jelzi a többieknek, hogy győzedelmeskedtek egyetlen pisztolylövés nélkül. Még annyi lélekjelenléte is volt, hogy a tárgyalás közben bekapcsolta a kamerát a kiberszemében, így nagyjából megvan mindegyik pofa felvételen, a kocsikkal együtt. Néhány utcai nevet is kihallgattak. Ha ezek is Pesten mozognak, nem lesz nehéz kinyomozni az árnyakban egy Szikra nevű varázslót, meg a sleppjét. Ellenségből ugyebár soha nem elég.

Küldetés: teljesítve

A két ládát a troll és az ork adeptus a hóna alá kapja, majd visszacipelik azokat a Zöld Haza táboráig. Ezüst Tölgy és a többi katona elismerően konstatálja, hogy megkerült a lőszer és, hogy a csapat épségben visszatért. A táborban innen-onnan jönnek a kérdések, hogy hány temetőlidérccel végeztek közben, milyen módszerrel tartották távol őket maguktól és hasonlók. A vezetőjük is elégedett. Ezüst Tölgy nem titkolt örömmel fogadja a társaságot. A megkerült lőszer nagy segítség a katonáknak, hiszen abból soha nem elég. Persze ez még nem jelent zöld utat, hogy a bunkerből elhozzák a Citymastert. Ahhoz még egy-két szívességet meg kell tenniük előtte. A csapat persze előadja, hogy végeztek 8 ghoullal is, miközben a ládákat kutatták. A zsoldosokról nem tesznek említést. Jobb ez így mindenkinek. Ezüst Tölgy újabb kérése, hogy egy csomagot vigyenek el Budapestre, egy bizonyos helyre. Bevallása szerint ugyan Pipacs nagyon jó szolgálatot tesz neki, de azért van, amit még rá sem mer rábízni. Ha ezt a csomagot leszállítják, majd visszatérnek, akkor hivatalos engedélyt ad, amivel elmehetnek a bunkerhez feltérképezés céljából és elhozhatják onnan a páncélost.

Meth közben felkeresi a tábor mérnökét, Karvalyt is végre. A kampós orrú, szikár, őszbe forduló férfi a tábor szakija és egyben Ezüst Tölgy jobb keze. A táskát, amit eddig szorongatott, most átnyújtja a katonának, aki a reakciókból ítélve már nagyon várta a cuccot. A csomagból végül három tekercs kerül elő. Karvaly szétteregeti az asztalon őket és ahogyan nézegeti, úgy húzódik a szája egyre szélesebb mosolyra.

- Ez az! – Hmmmm…. nagyon jó! – Pont erre számítottam! - motyogja magának. Meth szintén igyekszik kivenni, mit is lát a papírokon. Valami tervrajz féle lehet. Meth azonban annyira ért a műszaki rajzokhoz, mint a kibertroll a 19. századi angol irodalomhoz, ezért aztán pár perc küszködés után belátja, hogy bizony fogalma sincs, miféle szerkezet tervei lehetnek azok.

Karvaly aztán egyszer csak felnéz a csempészre, majd látható elégedettséggel a hangjában megszólal:

- Nos, ez igazán figyelemre méltó. – Lenne egy további munka az Ön számára, amennyiben vállalja. – Hallottam, hogy a bunkerrendszert mennek majd felkutatni. Mielőtt indulnak, kérem, keressen fel. – Van ugyanis abban a bunkerban egy… hmmm… kütyü, amire szükségem lenne. – Ha már úgyis ott lesznek, tegye meg nekem, hogy megkeresi és elhozza nekem. – A részleteket majd megbeszéljük, ha aktuális lesz!. – És…. köszönöm! - mondja még.

- Igazán nincs mit. Szívesen vállalok munkákat hosszabb távon is, megfelelő jutalékért cserébe persze. – Abban az esetben, ha netán Pipacs nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ugyebár, ami könnyen elképzelhető… - teszi még hozzá ravaszkásan Meth. Így megy ez.

Epilógus

​A csapat, Pipaccsal az élen végül némi vendégszeretet élvezés után visszatér Budapestre. A visszaúton már jobb időjárási- és útviszonyok kísérik őket. A néhai vegyi üzemet persze gondosan elkerülik és szerencsére a szellemeknek sincs nyomuk. A vendigo halálával úgy fest, hogy a szellemlények is megnyugodtak. Most valahogy még Zsilett is örömet érez, mikor meglátja az első házakat a város peremén, a többiek pedig szinte repesnek a boldogságtól. Valahogy a vadregényes vidék nem nekik való, ez már számtalanszor bebizonyosodott. A város lüktetése legalább kiszámítható. Megvannak a sajátos törvényei ugyan, de ők is a metropolisz kicsiny részei. Együtt lélegeznek vele. Ide tartoznak. A nagy megacorp épületek árnyékában, a pusztulatok farkastörvényei között érzik jól magukat, ahol a kaják ugyan műanyagízűek, ahol az utcákat szeméthalmok tarkítják és ahol az élet általában olcsóbb a tölténynél, de ez az a hely, ahol az árnyak jótékonyan körbefonnak és elrejtenek a kíváncsi szemek elől. Ez az a hely, ahová tartoznak. Ez az otthonuk


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához