LFG.HU

lanozzunk
Bárdos Dávid
novellaCimkek

Hol volt, hol nem volt, hogy hol nem volt, tudom, hogy hol volt, nem tudom, az üveghegyen is túl, ám az üvegvisszaváltón talán már innen, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy királyság. Nem volt túl nagy, lovon épp el lehetett jutni két nap alatt egyik végéből a másikig. Ezzel szemben viszont a másiktól az egyikig két napig is eltartott az út.
Az uralkodót, aki jószívű volt és bölcs, Leopold királynak hívták. S mint mindenki tudja, volt egy leánya, akit még a süteményeknél is jobban szeretett, s az aranyánál is jobban óvott. Egyszóval a király leányát óvta és szerette legjobban a világon. Mivel a királyné idő előtt meghalt, s fiú örököst nem szült urának, ez a leány volt a királyság örököse, így Leopold nem csak jó férjet akart a leányának, hanem egyben országának egy jó királyt is.

Éppen ezért néhány próbát eszelt ki annak érdekében, hogy meggyőződhessen arról, a kérő nemesi származásán és szerelmén kívül tartogat-e hűséget, becsületet, erőt és fortélyt is a tarsolyában.
Leopold királynak volt egy testőrhadnagya, akinek még a királynál is cifrább és hosszabb neve volt, de mivel ez most épp nem jut eszembe, nevezzük talán Endrének, hisz a király is így szólította magához leggyakrabban a “Héte!” valamint a “Héfiúgyerecsakide!” neveken kívül.
Endrének volt két jó barátja, akikre szinte minden titkát rábízta. Az egyik az udvari szakácsnő, Fén volt, a másik pedig Háromlátó, az udvari jós.

A királyleányt folyamatosan ostromolták a kérők, ám a királyi próbáknak senki nem tudott megfelelni. S miután a királyleány betöltötte a tizennyolcadik életévét, megijedt, hogy vénleányként kell meghalnia, így az épp érkező grófnak meghagyta, hogy az éjjelre másszon be hozzá a szobájába, s akkor hajnalban a király már nem tagadhatja meg a mennyegzőt.
A gróf azonban épp aritmetikából volt gyenge, így ügyesen elszámolta az ablakot, s a király lakosztályába mászott be, persze az őrök nyomban elcsípték. Ennek hatására Leopold király Endrét, mint vitézeinek legjobbikát leánya mellé rendelte, hogy őrizze éjjel, nappal pedig egy egész regiment vitéz kísérte a királykisasszony minden lépését.

Az egyetlen hiba az volt, hogy a hercegkisasszony alvás szempontjából a koradélutáni órákat részesítette előnyben, éjjel pedig hímzett, illetve komornái társaságában hímzéssel töltötte az időt. Egyik este, mikor komornái épp aludtak, s már harmadszor szúrta meg az ujját a tűvel, abbahagyta a kézimunkázást, s a hímzőrámát dühödten falhoz vágta. A nagy csattanásra azonnal nyílt az ajtó, s Endre állt ott, meztelen… kardjával kezében.
A hercegkisasszony először ki akarta dobni a szobából, de mivel beszorult… a rozsdás kilincs, s így nem tudta kinyitni az ablakot, valamint észrevette, milyen szép szál… legénnyel van dolga, marasztalta Endrét, s együtt töltötték az éjszakát. Beszélgetve persze.
Másnap reggel aztán Endre bement a királyhoz, mivel megtetszett neki a leány, és úgy döntött, hogy megkéri a kezét.

Mikor szándékát közölte a királlyal, az majd megfulladt a torkára szaladt krémes süteménytől, s először helyben le akarta nyakaztatni Endrét, de mivel az híven szolgálta őt és leányát, úgy döntött, inkább a sárkány elé küldi, mely lenn ütött tanyát a várhegy oldalában, Leopold parancsára.
A fenevadnak gyenge szíve volt. Azelőtt ugyanis egy elátkozott könyvtárban őrködött, kódexekből tanulta a modort, az illemet, s mikor néhány lejegyzett népmese is keze közé került, rájött milyen gyilkos dolog lovagokat ölni, s szüzeket fogyasztani. Ekkor határozta el, hogy sárkány-vegetáriánus lesz, azaz nem fogyaszt embereket, csak szigorú parancsra. Ám mikor ez kiderült, lefokozták hétfejűből háromfejűvé, s eltanácsolták a könyvtárból. Akkor került a várhegy alatti barlangba, tejbegrízen és kakaón élt, és csak nagynéha, a király parancsára fogyasztott el egy-egy próbálkozó herceget vagy grófot abban a reményben, hogy egyszer mégis viszontláthatja négy elkobzott fejét.

A királylányért kiállandó próbatételek közé tartozott a sárkány legyőzése is, így hát most a király nagy fondorlatosan azt mondta Endrének:
- Ha kiállod a próbákat, tied a lány – ezzel lenyelt egy vajas süteményt, és az udvari jósra bízta hősünket.
Első próbatételként Háromlátó Endrét egy kis terembe vezette, melynek fala belülről egészen valóságosnak tűnt, ám a trónteremből nézve átlátszó volt, hogy a király láthassa, hallhassa, mi történik. Endre előtt egy gazdag uralkodó jelent meg – persze Háromlátó volt ez is – , s jó pénzt kínált Endrének, ha átpártol hozzá királyától. Endre “nem”-mel felelt, mivel nem akarta otthagyni a királykisasszonyt. Az okról a királynak persze fogalma se lehetett, így Háromlátó rámondhatta, hogy kiállta a hűség próbáját.

Az áluralkodó távozott, majd angyalnak öltözve ereszkedett be a szobába vékony zsinegen lógva, ám inasa, aki billegett székén hanyatt esett, és megrántotta a kötelet. Na, több se kellett a csigasornak, s szegény Háromlátó, mint angyal szállt át a szobán. Csend mégsem volt, mert Endre kérdések özönét öntötte az oda-vissza repkedő, tériszonyos angyal nyakába. Végül, amikor Háromlátó már hetedszer is végigszánkázott a szobán, és nekicsapódott a falnak, inasa végül úrrá lett a gépén, s a jós forgó gyomorral és törött szárnnyal földre szállt angyal lett, s elárulta Endrének, hogy az tudtán kívül meggyilkolta a király kedvenc kutyáját, V. Aut, s bár nem látta senki, mégis fel kell jelentenie magát, és halállal kell bűnhődnie.
- Ha bűnös vagyok, bűnhődjek! – Még azt is hozzá akarta tenni, hogy mivel nem érzi magát bűnösnek, esze ágában sincs szólni a királynak, ám Háromlátó az orra alá nyomta az öklét, s így szólt:
- Csókold meg a kezem, fiam! – Ezzel gyorsan kisietett a teremből.
Eztán következett a sárkány legyőzése. Az a pecsétes királyi parancsra hallgatva fel akarta falni Endrét. Mire az azzal az ötlettel állt elő, hogy ha nem falja fel, hanem úgy tesz, mintha meghalt volna, olyan ajánlást ír neki, hogy azzal nemhogy hét fejet, hanem mindjárt tizennégyet is megítélnek neki.

A sárkány előtt megjelent a boldog jövő, mikor majd tizennégy fejjel fogja rémísztgetni az embereket, s majd tizennégy fejjel egyszerre kéri meg régi szerelmének Heptabuksinak összes kezét. Így hát ráállt az alkura. s A király emberei a halott Endre helyett egy talpait égnek meresztő sárkányt találtak.
A király majd megpukkadt dühében, s olyan feladatot talált ki, ami teljesíthetetlen volt: Endrének tortát kellett sütnie fortélyosságának bizonyságaképp, amely vékonyabb, mint az ujja, ízre kitűnő, és szemnek láthatatlan.
Este aztán, miután megírta az ajánlólevelet, s útjára bocsátotta a sárkányt, Endre lement a konyhára, ahol Fén (ki is ismerhette volna jobban a király íz-lelő mirigyeit és íz-lését) elkészítette helyette a tortát. Már csak össze kellette préselni. A szakácsnő feltette az asztalon lévő gyúródeszkára, s miközben a király másnapi torkoskodni valóját készítette, odavetette Endrének, hogy nyomja össze a tortát pajzsával. Endre hát rácsapott a pajzsával, de akkorát, hogy nemcsak a torta ment össze, hanem az asztal és a gyúródeszka is kettétört.

Másnap aztán arra ébredt a király, hogy Endre orra elé tartja a süteményt. Nem látott semmit sem, de azt érezte, hogy a torta vékonyabb, mint az ujja, s amint nyelvét előrenyújtotta, megérezte azt is, hogy akárcsak Fén művei, vitathatatlanul finom ez is. Mikor aztán az uralkodó visszaaludt, Háromlátó levette a szeméről a feketére kormozott lencséket (hogy lánya boldog jövőjét azért előre láthassa).
Endre így bebizonyította, hogy hűséges, hisz ellenállt a csábításnak, megmutatta, hogy erős, mert tortaösszenyomásban páratlan, becsületes, hisz tényleg írt ajánlólevet a sárkánynak (aki mégis csak tizenhárom fejet kapott, és így megmaradt agglegénynek, de ezzel is megválasztották minden sárkányok fejedelmévé), és fortélyos, hisz túljárt a király eszén (ami azt is bizonyítja, hogy volt neki, ha nem is sok).
Elnyerte hát a királykisasszony kezét, s a lakodalomra hetedhét országról is sereglettek az emberek, s a lakodalomban hetvenhét napig folyt a mulatság. Endre és a királykisasszony ezután boldogan éltek, amíg boldogan meg nem haltak. Azóta megboldogultak. Aki nem hiszi, utánuk járhat.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához