LFG.HU

Guildenstern
ismertetőCimkek

Mint jó szerepjátékos és jó apa saját gyermekeimet is sikerült bevonni a szerepjátékba (no nem kellett nagyon nógatni őket). Meséltem már nekik D&D-t, FFG Star Warst és pár saját rendszert, de mivel három lányom van, mostanában kipróbáltunk két olyan játékot is, amiket inkább lányosnak gondolok. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne játszhatnák és élvezhetnék fiúk vagy férfiak, de talán egy fokkal közelebb állnak a lányok személyiségéhez, mint a D&D.

Tails of Equestria

tales_of_equestria

Az egyik játék a Tails of Equestria a hivatalos My Little Pony szerepjáték. Ha valaki nem ismerné, a My Little Pony rajzfilmsorozat a korábbi harmat gyenge változatból 2010-től Friendship Is Magic alcímen jó karakterekkel érdekes világban izgalmas kalandokat elmesélő sorozattá alakult át. Ez az új sorozat nagy rajongó tábort szerzett (köztük felnőtt férfiakat is) ezért nem meglepő a szerepjáték változat. A Tails of Equestriát viszont nem a My Little Ponyt és a D&D-t egyaránt birtokló Hasbro, hanem egy kis brit kiadó adta ki.

Világ leírás nincs a könyvben, a játék azt feltételezi, hogy eleve a sorozat rajongói vagy legalább ismerői kezdenek el játszani. Ha valaki mesélni szeretne, annak érdemes legalább egy évadot végig nézni. A sorozatban egyébként megjelenik a szerepjáték is a Dungeons and Discords című részben.

A szabályrendszer előre sejthetően egyszerű és gyorsan megtanulható. A kisebb gyerekek is könnyen elsajátíthatják, csak a számokat kell ismerni 1-20 tartományban. Összesen három tulajdonság van, a test (Body), az ész (Mind) és az elbűvölés (Charm), és az esetek nagy részében szimplán ezeket használjuk. Az értékek a Savage Wolrds-höz hasonlóan kocka típusokkal vannak meghatározva d4-től d20-ig. Próba dobásnál a mesélő által megadott nehézségre kell dobni, ami kettőtől megy felfelé, és akkor sikeres a próba, ha legalább ennyit dob a kockával a játékos. Így lesz olyan nehézség, amit egy póni elvileg meg se próbálhat (pl. d6 testtel egy olyan követ elmozgatni, aminek 8-as a nehézsége). Ugyan van egy speciális szabály, ami a max. dobások újra dobásán alapul, de a játék inkább a kreatív megoldások használatát javasolja, vagy még inkább a pónik együttműködését. Ha több póni hatékonyan együttműködve próbál meg valamit, akkor a résztvevők számát le kell vonni a nehézségből (pl. ha hárman próbálják elmozgatni a fenti követ, akkor a nehézség 8-ról 5-re csökken), mindenki dobhat, és ha legalább egy valaki sikert dob, akkor sikeres a próba (tudjátok a barátság varázsa csodákra képes). Ráadásul a játékban a dobások javítására a játék elején kiosztott barátság jelölők is használhatók. Egy jelölő elköltésével újra dobható egy próba, kettővel d20-al dobható újra, és három jelölő elköltésével automatikus a siker.

A három alap tulajdonság mellett minden póninak vannak tehetségei (Talents), amik lehetnek különleges képességek, varázslatok vagy olyan képzettségek, amik bónuszt adnak az alap dobáshoz. Ez első kiválasztott tehetség a fő jellemző, ami a karakter legfontosabb vonását adja, és amire a pónik fenekénél megjelenő szépségjegy is utal. A másik fontos tehetség a póni típusából következik, konkrétan a pegazusok repülni tudnak, az unikornisok varázsolni, a föld pónik meg keményebbek és kitartóbbak. Választani kell egy gyengeséget (Quirk) is a póninak (pl. szemüveges, félős stb.), de ennek inkább csak a szerepjátékban van jelentősége, nem kötődnek hozzá szabályok. Szintén csak hangulati jelentőségű a Barátság elemének kiválasztása (ez a rajzfilmben a pónik legfontosabb erénye, pl. nagylelkű vagy hűséges). Végül van egy kitartás (Stamina) érték, ami az életerő pontnak felel meg, de természetesen elfogyása nem jelenti a póni halálát. Ennyi az egész. Illetve fontos része a karakter alkotásnak, hogy le is kell rajzolni a pónit és a szépségjegyét. A fejlődés is roppant egyszerűen van megoldva: minden kaland végén szintet lép a póni, ami bizonyos értékek automatikus növekedésével jár.

Az alap könyvben pár általános mesélési tanács mellett egy kezdő kaland kapott még helyet. Ez szerintem elég hangulatos (a rajzfilm főszereplőinek kedvenc állataira kell vigyázni benne), és elég jól bevezet a szabályok használatába.

Egy kemény borítós alapkönyv jelent meg a játékhoz, jó minőségben, szép színes képekkel, nagy betűkkel, a gyerekek igényeihez illeszkedve. Az alapkönyv mellet egy sor kiegészítő cuccot is megpróbálnak eladni. Lehet venni a játékhoz hivatalos barátság jelölőket, illetve egy készletet mesélői paravánnal (ennyi szabályhoz???), hivatalos kinyomtatott karakterlapokkal, kocka készlettel és az alapkönyvben elkezdett kaland folytatásával. Kíváncsi vagyok mennyire lesz sikeres.

 

Costume Fairy Adventures

A másik szerepjáték a Costume Fairy Adventures egy sikeres Kickstarter után jelent. Ez a Tails of Equestriával ellentétben nem kifejezetten gyerekeknek szóló játék, de nagyon alkalmas gyerekekkel való játékra is.

Ahogy a címből kiderül jelmezes tündérek kalandjait játsszuk el. A tündérek itt apró, általában szárnyas jószágokat jelentenek, akik ha jelmezbe bújnak, akkor annak megfelelő különleges képességeket kapnak. A kalandok pedig leginkább abból állnak, hogy a megjelenő tündérkék tisztes eseményeket és az azon résztvevő emberek életét teljesen felforgatják vicceikkel, trükkjeikkel és rosszcsontkodásukkal. Pl. az egyik alap kalandban egy városi pite evő versenyt kell fenekestől felforgatni, miközben egyes emberek szerelmi életét is “rendbe” kell tenni. Pontosan kidolgozott világ nincs is, csak ötletek vannak arra, hogy milyen környezetekben lehet játszani, illetve kiadtak pár speciális környezetet (playset), pl. egy D&D paródiát Tomb of Follies címen.

A szabályrendszer leginkább a Fate Core-hoz áll közel. Karakter alkotáskor hat különböző tündér fajból lehet választani, amik meghatározzák az alap személyiséget, megjelenést és különleges képességeket. Például a pixiek keményebbek és kitartóbbak, mint a többiek, szárnyukat kitin páncél védi, tudnak repülni, de kissé nehézkesen, viszont jobban bírják az ütéseket, és az a hírük, hogy szeretnek mindent szétrombolni. Az elfek ezzel szemben kecsesek, nemes megjelenésűek, nincsenek szárnyaik, de tudnak a levegőben is járni (amit csilingelés kísér), a legszörnyűbb helyzetben is megőrzik méltóságukat, és az a hírük, hogy elég nagyképűek.

A karaktereknek öt tulajdonságuk van amik 1-4 értékeket kaphatnak. Ezek az energikusság (Moxie), a koncentrálás (Focus), a ravaszság (Craft), a kecsesség (Grace) és a ragyogás (Shine). A Fate Accelareted szabályhoz hasonlóan attól függ melyikre kell dobni, hogy milyen módon próbál a karakter egy célt elérni, nem attól, hogy mi a cél. Tehát ugyanaz a feladat több tulajdonság használatával megvalósítható, ami elég nagy rugalmasságot biztosít a játékosoknak.

Az alapszabály szerint egy próbadobásnál d6-tal kell dobni a tulajdonság érték alá. Pl. 3-as tulajdonságnál 1-3 siker, 4-6 sikertelenség. Siker esetén a játékos mondhatja el mi történik, sikertelenség esetén a mesélő, vagyis a játékosok itt egy fokkal jobban be vannak vonva a történet alakításába, mint hagyományosan. Egy kockával persze elég nagy lenne a bukás esélye, azonban plusz kockákat is lehet kapni bizonyos jellemzőkre és körülményekre (Quirks) való hivatkozással. Ezek lehetnek a karakter jellemzői (karakteralkotáskor meghatározott személyiségjegyek), lehetnek az épp viselt jelmez megadott jellemzői, lehetnek a mesélő által leírt helyszín, a környezet jellemzői, végül lehetnek ideiglenesen fennálló jellemzők is (pl. egy konfliktusban szerzett sérülések). Ezek a jellemzők elég szabadon megfogalmazhatók és alkalmazhatók, és így tág teret hagynak a játékosok fantáziájának. Minden típusból legfeljebb egy jellemzőt lehet használni, ezek plusz kockákat adnak a dobáshoz, és ha bármelyik kocka sikert eredményez, az akció sikeresnek számít.

A karaktereknek ebben a játékban is van stressz értékük, ami minden elrontott dobásnál csökkenhet, akár egy sikertelen tréfánál is. Viszont nem nehéz visszagyógyulni, és ha elfogy akkor is csak 5 percre esik ki a játékos a játékból (igen a játékos, és igen valós időben 5 percre). Ráadásul az ilyen szünetek felhasználhatóak új jelmezek szerzésére és átöltözésre is.

A jelmezek egy a játékhoz kapható kártyapakliból húzhatók (ha nincsenek kártyák, táblázatban lehet dobni). A kártyákon az illusztráció mellett fel van tüntetve mi a jelmez jellemzői és milyen különleges képességeket ad. A tápok mellett a jelmezek vicces szerepjátékra is jó ürügyül szolgálhatnak. Átöltözni szünetekben lehet, vagy varázspont elköltéssel akár azonnal is.

Minden tündérkének van varázspontja, és minden 6-os dobással kap még, tehát bőven lehet költeni. Az azonnali átöltözés mellett a varázspontok segíthetnek a dobásoknál, bizonyos különleges képességekhez is költeni kell, illetve három elköltésével lehet egy vágyat teljesíteni (Wishful Thinking). Ez egy szabadon megfogalmazható kívánság (mesélői beleegyezés azért szükséges), amit egy sikeres dobással valóra lehet váltani.

Nem tértem ki a szabályrendszer minden részletére. Egyértelműen az egyszerűbb játékok közé tartozik, de egy fokkal bonyolultabb, mint a Tails of Equestia. A könyv szerkesztése viszont nagyon jó, teli van kereszt hivatkozásokkal, amik nagyon könnyen használhatóvá teszik. Egy külön fejezetben adnak még opcionális szabály kiegészítéseket is (plugin), amikkel további alrendszereket lehet csatolni az alapszabályokhoz.

A könyv a mesélők számára nagyon részletes és hasznos útmutatásokat ad a kaland írásra, a felkészülésre és a mesélésre. A játék alapvetően egy-két alkalmas különálló kalandok játszására íródott, ezért pl. nincs is fejlődés benne. A kalandok kidolgozásánál a mesélőnek a helyszínek, mesélői karakterek és események kapcsán az elkövethető rosszalkodásokat kell kidolgozni. A játékban ezek teljesítéséért (vagy spontán rosszalkodásért) rosszcsont pontokat lehet gyűjteni. Ezzel a kis ösztönzővel nagyon jól kijelöli a rendszer a játék célját. A rosszcsont pontoknak egyébként alap esetben nincs további felhasználása, pusztán önmagukért kell gyűjteni, de tapasztalatom szerint ez nem szegi kedvét a játékosoknak.

A játék, mint említettem, felnőtteknek íródott, de pár dolgot figyelembe véve nagyon jól mesélhető gyerekeknek is. A szabályokat nem kell nagyon komolyan venni, elsősorban a tulajdonságok és a jellemzők alkalmazhatóságát érdemes lazán kezelni. Pl. egy jelmeznél nem feltétlenül kell ragaszkodni a meghatározott jellemzőkhöz, hagyni kell, hogy a gyerek akár a kép alapján találjon ki magának valami előnyt. A jelmezek közül érdemes kiválogatni a társasághoz és a kalandhoz passzolókat. Pl. elég sok olyan pop kulturális utalás van, amit egy gyerek nem biztos, hogy ért. A játék angol nyelvezete elég elszállt, ezért amúgy is jó átnézni, hogy mi magunk mindent értünk-e. Végül érdemes a gyerekeknek általuk jól ismert környezetbe helyezni a kalandokat. Nálunk például egy iskolai évzáró ünnepség megzavarása volt a legemlékezetesebb játék.

 

Én mindkét játékot nagyon jónak ítélem, hozzák, ami elvárható tőlük.

A Tails of Equestria kifejezetten a pónikat kedvelő gyerekeknek (vagy felnőtteknek) készült, aki nem rajongó annak nem is érdemes foglalkoznia vele. A rajongói igények kielégítésére viszont tökéletesen alkalmas. A szabályok pont annyira egyszerűek amennyire kell, és mindent megadnak, ami szükséges. Játéktervezői szempontból nem egy nagy dobás, tehát egy gyakorlottabb mesélő valamelyik egyszerű rendszerrel biztos könnyen tud pónisat mesélni, no de akkor nincs meg a szép színes keményfedeles szabálykönyv, amit a gyerekek örömmel lapozgathatnak.

A Costume Fairy Adventures viszont egy komolyabb tervezői erényeket felmutató, az idie vonalon mozgó, és ezen a pályán nagyon jól teljesítő játék. Jól megfogható világos célkitűzései vannak, és a szabályai ezeknek a céloknak az elérését remekül támogatják. Felnőtteknek is teljesen jó lehet pár alkalmas baromkodásra két komolyabb játék közt, de a gyerekek is nagyon élvezhetik a tündérkékkel való rosszalkodást.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához