LFG.HU

Hoild
novellaCimkek
Egy Közel-keleti népmese következik a saját fordításomban, amelyet angolul sokféle szövegváltozatban és címmel olvashattok a weben (“Abu’s Slippers”, “Abu Kasem/Kasim/Kassim’s Stinky Slippers”).
Közel húsz éve fordítottam le, és mivel az angol szöveg túl lapos volt, megpróbáltam verses prózaként ültetni át magyarra.
Remélem olyan hangulatot nyújt így, mintha egy vásári mesemondó adná elő.
Szerepjáték mesélők jól beilleszthetik a hasonló környezetekbe ( AD&D: Al-Qadim, Dream Park RPG: The Curse of the Khalif, stb.), pl. ha például a csapat egy része félrevonul magánakciózni a játékmesterrel, addig időtöltésként oda lehet ezt adni a többieknek, hogy valamelyikük adja elő.

 

Bőkezű, hosszú szakállú nagyurak, s ti, mirtuszköldökű szépcselédek! Hallgassátok történetem a Bagdad városában lakó Abu Kasszimról, és az ő átokhozó szandáljáról!

Élt Bagdad városában egy gazdag kereskedő, ki oly kapzsi volt, hogy üzletfeleit megtévesztendő — s azt remélvén, így jobb hasznot húz —, egy pár régi, ócska, szakadt szandálban járt a hiszemben, az emberek szánalomérzetét felébreszti ezzel. Ám senkit sem tévesztett meg e hitvány mesterkedés, s őt fukar bolondnak vélte a közvélekedés.

Egy nap Abu üvegárukhoz jut, s úgy dönt, megünnepli a sikeres alkut.
Nem, ne gondoljátok, hogy a barátait lakomázni hívta! Sovány luxussal jutalmazván saját szűkmarkúságát, meglátogatta a közfürdő pácolócsarnokát. Ruháját s lábbelijét az előfülkében levetvén ismerős szólítja meg, rossz szandálját a szemére vetvén. Ám Abu azt mondja, sokkal többet érnek azok semhogy kidobja, s barátjával karöltve belép a pácolóba. Nem sokra rá nagyhatalmú, tekintélyes bíró érkezék. Ékes, finom bőrből készült szandálját ledobja, s utánuk lép a fürdőcsarnokba.
Mikor a gőzzel betelvén Abu távozna, ócska lábbelijének hűlt nyoma. Ám egy szép pár szandál ötlik a szemébe, s azt ajándéknak nézvén veszi is kezébe:
- Na, a barátom biztosan megsajnált, s rosszallása helyett vett nekem egy szandált!
Azt felöltvén boldogan távozott a balga, ócska szandáljait a bírónak hagyva. A bíró, saját szandálját sehol sem lelvén — ám a hírhedt surranók gazdáját jól ismervén —, szolgáját küldé keresni a lopott árut, s Abu lábán meglelvén nagy bírsággal rásújt. Abu mérgelődve csoszog otthonába, s szandálját az ablakból a Tigrisbe vágja.

Sáros vízben csobban, elmerül surranója, ám őnéki ezzel is meggyűlik a gondja. Másnap halászok felhúzván a hálót, zsákmány helyett az ázott szandált találják ott. Mérgükben a szandált Abu házára dobva, bele is találnak a nyitott ablakokba.
Szép üvegárui, közszemlére tárva, épp belekerülnek a szandálok útjába. Abu szívét éppúgy szilánkokra törve csattannak sárosan a díványra előtte.

Esküdvén: - Többé bajt nem hoztok fejemre! -, kertjében elásná azokat örökre. Ám a szomszéd Abut ásni látja, s rosszra gondolván a kalifánál bemártja. Csakis kincset földelhet az ily hírhedt fukar, legalábbis így hiszi a fényességes udvar.
Törvény rendelkezék minden földben rejlő kincsről, hogy az udvarnak mindig jussa legyen ebből. Mondhat bár igazat Abu a dívánnak, arra csak hitetlen kacagás a válasz.
Nem tűri az udvar, hogy bolondnak tartsák, Abu bírságát hát eképpen megszabják. Villámként sújtja ez a szűkmarkú fukart, pénze újra gazdagítja a rosszmájú udvart.

Átkától szabadulni most már elszántan, dervisútra kél az átokban megfáradt. Távol a várostól egy mély tóra lelve, kínzóit abba süllyeszté a kerge. Ám e tó táplálja a város ciszternáját, s nem sokára persze a szandált megtalálják.
A kalifa hívatja Abut szörnyű váddal, hogy a város vizét szennyezni nem által? Óriási bírságot mérnek a fejére, s szandálját is visszakapja ennek tetejébe.

Hamuvá égetné ázott bőrszandálját, ám a víz megóvja átkos portékáját. Erkélyére viszi, hogy ott megszárítsa, ám játékos kutyája egyiket elhajítja. Leesik a szandál az alanti utcára, ám ott halad akkor épp egy terhes dáma. A nedves szandál nagyon rosszkor csattan fején — nem kérte, hogy bárki is könnyítsen a terhén…
Feldühödött férje rohan a panasszal, s a kalifa ismét bírságol haraggal!

Abu összetörve, koldusként házal, ám adománynak egyet soha el nem vállal: ócska szandált senki se adjon őnéki, mezítláb tán több baj őt már nem éri.

Hogy mi a tanulság? Mindjárt hallhatjátok, de ahhoz egyelőre túl kevés pénzt látok. Aki pedig könnyedén okult belőle, ne legyen most fukar, adjon egy-kettőre!
Nos hát, a tanulság annak, ki hiányolja: cserélje szandálját, s áldott lesz a sorsa! Ennél többet nálam okosabb sem mondhat: menjetek suszterhez, s áldott lesz a sorsa!

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához