LFG.HU

HammerTimeCafe
jokulator
novellaCimkek

Nem vágyott másra, csak egy üveg jó edorli fehérre, és egy forró fürdőre Bannara szobáinak egyikében. A Hurok már nem volt messze, hívogatón villantotta rá haloványsárga ablak-szemeit. Két lépésre volt a fogadó ajtajától.
- Hé sakálfattya, miből gondoltad, hogy nem találok rád, és büntetlenül megúszod…

* * *

…eddig hallotta, aztán bevágta maga mögött az ajtót. A hang nem volt ismerős, a mondandó nem érdekelte, és túl fáradt volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen vagy móresre tanítsa az alaptalanul vádaskodót. A többiek már várták és tudhatták is, hogy Onethen halott; egy teljes üres asztallap fogadta hátrébb a söntés mellett.
Alig telepedett le, az ajtó ismét kivágódott. Nyalka ficsúr vágtatott be három testőr és egy hölgy társaságában. Eron kajánul nyugtázta, hogy felpaprikázta az, amilyen kíméletlen egyszerűséggel félbeszakította. Arcának verese rózsaszínre festette a rákent rizsport, körbevillanó tekintettel kereste őt, s a tavernában ülőkre ügyet se vetve tört felé, ahogy észrevette. Mögötte loholt védőrizete, gyűrűjükben a megszeppentnek tűnő lánnyal.
Odaértek. A ficsúr nem átalkodott az asztalára támaszkodni. Keze körül csipke lebbent, ujján arany pecsétgyűrű: smaragdszemű stilizált királysas. Ismét rákezdett, talán még élvezte is, hogy többen látják és hallják.
- Miből gondoltad, hogy nem találok rád, és büntetlenül megúszod a húgom becsületének sárba tiprását? – Eron elgondolkozva meredt rá, a beállt kínos csendben fagypontra hűlt a taverna levegője.
- Elégtételt követelek itt és most! Arrien, nézd, hogy lakol a gaz! – Minden fáradtsága ellenére Eron tán még nevetett is volna a színpadra való szavakon, ha a ficsúr keze nem téved a kardja markolatára. Kihúzni azonban nem volt ideje.

Három penge szegeződött a hátának, és testőreire fejenként ugyanennyi számszeríj. Az egyik biztos Bannaráé, a többi az akheroni íjászszázad tollatlan szárvégű nyilától feszül. Eron a lányt fürkészte.
- Három dolog. Szívesen állok rendelkezésedre holnap reggel az Ón órájában a Kertek Smaragdkútjánál. Hozz magaddal két embert, hogy legyen ki eltakarítson. Másodszor, tudomásom szerint a Lehinoler família legifjabb nőtagja maholnap félszáz éves, így a bájos ifjú hölgy – enyhe főhajtás Arrien felé. – ki minden bizonnyal reggelente az Ifjúság Italát kortyolja, akkor is legfeljebb a nővéred lehet. Végül, mielőtt még becses személyed őrzőivel együtt eltakarodnál, köszönd meg a barátaimnak, hogy nem vágtam beléd a tőröm, amikor beléptél. Nem akartam elrontani a kedvüket.
A ficsúr bámult. Eron kérdő tekintete láttán a rizspor rózsaszíne pirosra vált, gazdája botladozva viharzott kifelé. A kardok és nyílpuskák a helyükre kerültek, a Hurok visszavedlett azzá, ami egy perce volt.
- Lantot és bort! – kiáltotta Eron a sönt felé – Hölgyem…

* * *

…a húgom becsületének sárba tiprását?
Lassan fordult oda.
- Hozzám szólt, uram? – maga volt a megtestesült nyájasság, de szemei komor-fáradtan vándoroltak az öt lépésre álló idegenről a testőreire, és a köztük álló lányra.
- Hozzád csepűrágó. Vagy tagadod tán, hogy magad is részt vettél apám Dalnokversenyén?
Ó, a délceg Lehinoler úrfi! Az önjelölt bárd, repedtfazék hanggal. Így már rémlik.
- Ott voltam, jó uram!
- És elárulnád, mit csináltál az est alatt? Senki sem látott a mulatozáson. És távozni sem.
Ha jól emlékszik, aludt az egyik szolgáló szobácskájában, míg az a szakácsnál töltötte az éjszakát. Ó, Antoh barma, csak nem hiszed azt, hogy a húgoddal háltam? Mintha nem lett volna még ott tíz igric, akinek leghőbb vágya nemeskisasszonyokat megfosztani szüzességüktől! Kezdett forrni a vére.
- Nem értem mire céloz, jó uram.
- Kivel töltötted az éjszakát, lator? – a szó gyilkos derűt csalt Eron arcára.
- Á, tényleg. Már emlékszem. A húgoddal… és háromszor egymás után.
A szavak nyomán öt penge röppent ki hüvelyéből. Nem elég, hogy úton idefelé lemészárolták egyetlen barátját, de még ez is ide pofátlankodik!
Hárította a derékmagasságban közeledő szúrást. A Lehinoler gyors volt, pengéjének tánca a családi birtokra fogadott vívómester munkáját dicsérte. A bárd könnyed riposztja, mintha csak véletlen lenne, túllendült a kívánt íven – s oldalt metszett a meglepett testőr nyaki ütőerébe.
A kisasszonyok és az ő ártatlanáguk! Egy magára valamit adó nőbolond nem hagyhatja parlagon azt a prédát, amely ilyen alkalmakkor önként omlik a világfi karjaiba! Vajon ki lehetett az? Az aszisz vagy a shuluri Maszkok egyike? Régi emlék vonta derűbe arcát: talán Onethen, az a szoknyapecér? Agya lázasan dolgozott, közben a későn eszmélő másik testőr gyomrába ura eltérített pengéje hatolt. A ficsúr döbbenten küszködött, hogy kiszabadítsa kardját az elomló testből.
Eron e leheletnyi időt hasznára fordítva, hátrébb lépett és a csillagokra emelte tekintetét. A megmaradt testőr elengedte a lányt, és az immár újra tettrekész Lehinolerrel egyszerre vetette rá magát – az utcai mécsek fényéből szőtt káprázatra. Az igazi Eron éjből font leple alól perdült a testőr mögé és – kit érdekel most a vívóetikett és az elegancia – hátba szúrta. De várjunk csak…

* * *

…ez csapda! Kardostul döntötte rá a ficsúrra a halódó testet. A taverna falához szökkent, az árnyéknak vetette hátát. Az utca üres. Akkor a tetőkön vannak!
- Ha most eltakarodtok – s mert úgy akarta, hangja a háztetőn csendült, hadd higgyék, milyen villámgyors – megígérem, hogy nem rendez utánatok hajtóvadászatot senki. – túlnan fent valaki megmoccant, a kémények között surrant tova a város szíve felé.
A ficsúr és a testőr mozdulatlan feküdt. Eron odament, és kimeredő kardját határozott mozdulattal tovább döfte, hátha csak színlel az úrfi. Kirúgta a kezéből a pengét, s mellé térdelt, hogy megbizonyosodjon róla, halott-e. A hűlő test övénél dagadó erszényről lehengergette a testőrt, lemetszette a bőrzacskót, a ficsúr ingébe törölte a kardot. Hideg tekintettel nézte a ficsúr szemében üvegesedő döbbenetet. Ezzel megvolnánk, jöhet a fürdő és a bor.
Az ál-húg a söntésnél reszketett. Eron csillapult vérrel borította Bannara elé a zacskó tartalmát: aranydukátok gurultak szerteszét.
- Itt van, amivel tartoztam és amivel a következő hónapban tartoztam volna. És biztos futja a hölgynek is egy szép szobára – oldalra mosolygott. – Engedje meg nekem, hogy cserébe, amiért biztosíthatom a ma éjszakai szállását, meghívjam egy szíverősítőre az asztalomhoz…

* * *

…cikázó gondolatai, hogy valami nincs rendjén, végre eljutottak… és elképedten rántotta ki a pengét az elomló testből. A Dalnokverseny házigazdájának nincs is lánya!
- Miféle elégtétel ez ember? Az a nő úgy a húgod, mint nekem a bátyám. – csapda?
- Hát rájöttél. Á, a bárdok híres históriás tudománya! Azt hittem elegen leszünk ellened négyen. Nos veled kapcsolatban ez volt az utolsó tévedésem! – balja magasba lendült, és Eron későn vette észre a tetőkön csillanó fényt – az utca mindkét oldaláról lőtték mellbe, mielőtt mozdulhatott volna.
Kétrét görnyedt. Ködösülő tudatába gúnyosan martak a szavak.
- Döglődj csak. Nem pazarlom rád a pengém. Úgy fogsz kimúlni, mint a barátod – aztán sötétség…

* * *

…ittak egyet a ficsúrra és a nagy riadalomra.
- Nos? Mi is volt ez? – Eron elmerült a két türkiz tengerébe. Fürdő, bor s netán…?
- A nevem Morinn, apám két utcával idébb kalapálja helyre a magadfajták csorba pengéjét. Athran Lehinolerről annyit, hogy ha népesebb helyen találkozunk, a nagy nyilvánosság előtt kellett volna bizonyítanom, hogy te rontottál meg. Kaptam érte két aranyat. A terv szerint a hős bárd becsületből, dacból vagy haragból, de mindenképpen kiáll ellene. Athran jó vívó, de ha mégis alulmaradni látszana, a pecsétgyűrű ékköve alól kilőtt mérgezett tű… – a lány felemelte poharát, és Eronra nézett – …vagy ha nincs közönség, hát a maga szórakozására a testőrök túlerejével a háta mögött eljátszik veled, édesmindegy. Kint a tetőkön például íjászok is lapultak.
- És mindez csak úgy kedvtelésből?
- Ki is nyerte a Dalnokversenyt? – kérdezett vissza a lány. Aprót kortyolt a borból, szemében hamis érdeklődés villant.
- Valami Inair nevű aszisz. – a lant megérkezett, Eron lágy mollt simított a húrokra.
- És ki volt a második?
- Onethen, és mielőtt tovább soroltatod, én kaptam a fagyöngy-koszorút.
- Pedig az ifjú Lehinolert is megillette volna akármelyik díj, nemde?
Eron félrefogott, Bannara és az elitkatonák felkapták a fejüket. A bárd gyilkos tekintettel meredt az asztalra. Ezért halt meg Onethen? Egy nyavalyás verseny miatt?
- Holnap megint megpróbál elveszejteni.
Tiszta dúr oszlatta el az iménti fals akkordot. Komor mulatozást ígért a felhangzó dallam: Bram Boreilo Vérbosszúja.
- Alig hiszem, hogy menni fog.
Óra múlva a taverna egyik szobájában hántották egymásról a ruhát…

* * *

…és újból a fájdalom. Él. Vállán átvetett kötés feszült a mellkasán.
- Hála a bőrvértnek, csak a válladat ért lövés veszélyes. A csapos azt mondta, hogy ilyenkor két dolog segít csak rajtad. – puha ujjak simítottak végig övig lecsupaszított testén – A pálinkát az asztalon találod, és…

* * *

…- Ha már amúgy is megrontottál…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához