LFG.HU

HammerTimeCafe
Thirlen
ismertetőCimkek

Az alábbiakban a magyarul kiadásra nem került Shadowrun regényekről és antológiákról található rövid ismertetésem és merőben szubjektív kritikám. Nem teljes, az alábbiakon kívül még több, mint féltucat könyv vár elolvasásra, de talán így is tud ötleteket adni, mit érdemes elolvasni és mit messziről elkerülni. Természetesen az alábbiak kizárólag az én véleményemet és élményeimet tükrözik.

Into the Shadows

Ez volt az első Shadowrun regény, ami valaha megjelent. Pontosabban novelláskötet, mivel a kötetben egymással lazán összefüggő novellák kaptak helyet. Ahogy az a novelláskötetekkel lenni szokott, eléggé változó minőségűek, de nagyon jól össze vannak fonva. Az első kiadásában egy Robert Charrette novellával nyitottak, de ez a későbbi kiadásokból már hiányzik, mivel a szerző tovább írta (ebből lett a Sose kezdj sárkánnyal), helyette egy másikat raktak be. Ennek semmi köze a többihez, gondolom kellett az oldalszám. Itt-ott látszik az írásokon, hogy még ekkor formálódik a világ, így huszonhárom év távolából szórakoztató látni, mennyi minden más lett végül. A hangulathoz nagyban hozzáad az is, hogy mindegyik egy-egy egész oldalas fekete-fehér képpel kezd (némelyik rémes, de pl. Jeff Laubenstein is akad köztük). Sorrendben a novellák:

Tom Dowd: A Plague of Demons

Kicsit depresszív hangulatú írás egy lecsúszott, volt Knight Errantos figuráról. De legalább megtudjuk, hogy mi az egyetlen megbízható módja megállapítani valakiről, ha megszállta egy rovarszellem. 2/5

Elizabeth T. Danforth: Graverobbers

Rövid kis szösszenet, amelyben egy hájas és gyáva amatőr dekás és simlis prérifarkas sámán haverja (aki természetesen indián) festőnek öltözve próbálnak bejutni egy céges irodába, hogy előbbi onnan becsatlakozva megkerülhesse a jegeket. A történet nagyjából ennyi is, de egész olvasható darab. Nagy hátránya, hogy ugyan a későbbi történetszál több szereplőjét is felsorakoztatja, itt még fogalmunk sincs róla, kik ők. 3/5

Paul R. Hume: Tailchaser

A második kiadás alapkönyvét kezdő Plus Ça Change novellában megismert csapat (Névtelen, Neddy, stb.) itt ismét – jobban mondva először – feltűnik. Ezúttal az elbeszélő sajnos nem közülük kerül ki, hanem egy Thorn nevű elf tolvaj az, akit bevesznek egy melóra a csapatba (tudtommal soha többé nem látjuk viszont máshol). Ahogy a Sose kezdj sárkánnyal könyvben is, itt is Haesslich és jobbkeze, Fuhito hadnagy képviselik a céges oldalt. Sikerült belecsempészni némi árnyvadász becsületet és tragikumot is, de igazából ez is csak afféle tisztes iparosmunka. Legalább érezzük, hogy kezd belelendülni a könyv. 3/5

Nyx Smith: Striper

Novella egyesek kedvenc tigris alakváltójáról, Tikkiről. Jól hozza a vadállati nézőpontot, és természetesen itt is iszonyú tápos. A maga módján egész szórakoztató kis írás, ha nem nézem a végét, ahol előkerül egy methumánokból genetikai úton kitenyésztett új faj, egyfajta szuperork, akiket Uruk-hai névre kereszteltek. Jujj. Ha sikerül kitörölnöm a memóriámból az utolsó két-három oldalt, 4/5.

Lorelei Shannon: Whitechapel Rose

Megismerünk egy “Jack the Ripper” nevű viktoriánus kor mániás dekást, aki elfogad egy megbízást, és belép viktoriánus korabeli valóságszűrővel ellátott dekkjével elintézni. Az írónő próbál szerelmi szálat is csempészni az egészbe, de egyszerűen valahogy nincs meg a kellő gyakorlata. Ennek ellenére valamilyen szinten működik a sztori és utólag óhatatlanul fölértékeljük, mert itt kezdenek összeállni a kirakós darabok a korábbi novellákból, itt kezdjük felkapni a fejünket, hogy “Várjunk csak, ez nem…?”. 3/5

Ken St. Andre: Turtle in the tower

A fiatal elf cigánylány (sic!) kártyából jósol az arra tévedő utcai szamurájnak, majd a kártyákban látottak hatására szállást szerez neki éjszakára. A sztori szövése ezen túl ordas kliséelemekből építkezik, a végét például nagyjából a novella felénél meg lehetett sejteni. Ennek ellenére egész jól működik, de valószínűleg inkább a második felét kitevő akciójelenet biztos kézzel való ábrázolása miatt. 3/5, de kis munkával könnyedén lehetett volna több is.

Tom Dowd: Free Fall

Árnyvadász csapat, szöktetéses meló, mellékszállal, hogy lehessen kötni az antológia többi részéhez. A vége egy egész jó akciójelenet, de a csapat tagjai olyan üresek, hogy az már fáj. 2/5

Michael A. Stackpole: Would it Help to Say I’m Sorry?

A Farkas és hollóból megismert, ott mellékszereplő Zig és Zag nevű utcai szamurájokkal találkozhatunk itt. Felbérlik őket egy behajtói munkára, ami utána annak rendje és módja szerint elszáll. A kötet egyik legjobb írása, nagyon jól visszajönnek a problémáik, aggodalmaik, terveik, stb. Kicsit talán kurtán-furcsán zárja le, de ez rögtön érthetővé válik a következő novellában. 4/5

Michael A. Stackpole: It’s All Done with Mirrors

A történet narrátora Farkas, azaz Wolfgang Kies a Farkas és hollóból. Ott veszi fel a fonalat, ahol az előző novella befejeződött. Feltűnik Lopakodó Kölyök (mi több, róla készült a fekete-fehér kezdőkép), Doc Raven, stb. Üdítő változatosság, hogy itt nem szupertitkos kutatási eredményekért, szupertitkos adatokért és hasonlókért megy a versenyfutás, hanem hogy ki szállíthassa egy élelmiszercég termékeit.  Ráadásul kiválóan beleszövi a korábbi novellákat egy sokkal nagyobb képbe, legalább említés szintjén feltűnik benne sok korábbi szereplő és esemény.  Vannak hibái (pl. ahogy elmenekülnek a Lone Star elől), a világképe pedig szokás szerint  itt-ott kicsit eltér a hivatalos verziótól, de ezzel nem érünk rá foglalkozni a magával ragadó tempó miatt. Bár a kötet leghosszabb írása, nagyon olvasatja magát. Akinek tetszett a magyarul is megjelent könyv, annak ez is be fog jönni. Mivel én is közéjük tartozom, 5/5.

A könyv végén szlengszótár, SR timeline, írók ismertetése.

 

 

The Terminus Experiment (Jonathan E. Bond & Jak Koke)

Ennek kapcsán finoman szólva nem vagyok elragadtatva. Akkora ordas közhelyekből építkezik, hogy legkésőbb egy-két oldallal korábban már pontosan tudtam, ki fog hamarosan meghalni.

Minimális SPOILER következik: Alapvetően vámpíros az alaptéma, de legalább a vámpírokkal dúsított olasz cégvezér-családot nem Giovanninak hívják (gondolom Copyright okokból). Természetesen kell benne szerepeljen árnyvadász csapat és kutatótelepre behatolás, sőt, napfényre immúnis vámpír is.

A történet dióhéjban: a sztriptíztáncosnő barátja eltűnik. Sebaj, némi segítséggel összeszed egy árnyvadász csapatot (ja, véletlenül épp ismer egyet), majd a könyv felétől kezdve átvált valami iszonytató mészárlásba, ami során katonai lézerrel, lángszóróval és egyebekkel irtanak ki egy kisebb sereget kibermancia segítségével harci kiberverekkel telepakolt vámpírokból. Javaslom az előző mondat újraolvasását.

Feltűnik Martin De Vries a Prime Runnersből, aki valami oknál fogva puszta kézzel tép darabokra kiberveres vámpírokat. Nagyon futólag kapunk még kívülről egy Wolfgang Kiest, de alapvetően folyamatosan ugrál a karakterek között. Kapunk némi minimális karakterfejlődést, de a személyiségek elég vázlatosak maradnak.

Összességében afféle klisékből összeollózott elszállt iparosmunka, nem ezt ajánlanám senki első Shadowrun regényének. 2/5


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához