LFG.HU

Thirlen
ismertetőCimkek

Az alábbiakban a magyarul kiadásra nem került Shadowrun regényekről és antológiákról található rövid ismertetésem és merőben szubjektív kritikám. Nem teljes, az alábbiakon kívül még több, mint féltucat könyv vár elolvasásra, de talán így is tud ötleteket adni, mit érdemes elolvasni és mit messziről elkerülni. Természetesen az alábbiak kizárólag az én véleményemet és élményeimet tükrözik.

Shadowboxer (Nicholas Pollotta)

Visszavonult törpe zsoldos megbízást kap, hogy derítse ki, mi a fenét takar az IronHell kifejezés. Amikor kezd rájönni, mibe nyúlt, gyorsan összetrombitál egy árnyvadász csapatot, majd olyan tempóban kezdenek pörögni az események szárazon és vízen, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Nagyon gyakran vált nézőpont karaktert, senkinél sem időzünk sokat. Sokszor még a mellékszereplők is megkapják a maguk öt percét, így elég sok szemszögből látjuk a történéseket. Ezért különösen fájdalmas, ha meghal valamelyikük, mert már megismertük őket valamennyire, egyikük sem csak egy arc a tömegből. A csapat tagjait pedig sikerült kifejezetten emlékezetesre megalkotni. Sokat foglalkozik a tengeri hadviseléssel (gyakorlatilag a második fele vízen/víz alatt játszódik), Seattle-nek a közelébe se mennek (bár kikacsintások vannak , pl. “A seattle-i Csavar valamiért már nem dekázik…”). Azért vannak hibái is: tárgyi tévedések (goblinizálódó törpék, “diakóte”, stb.), felesleges szálak/szereplők, logikai bakik és olyan szleng, hogy néha még a google se tudott segíteni. A vége miatt pedig sokan utálják, de egy biztos – nem nagyon lehetett kiszámítani… Összességében minden hibájával a jobbak közül való. 4/5

 

 

Forever Drug (Lisa Smedman)

Egy a Lone Starnak szakértőként dolgozó farkas alakváltó a főszereplő. Kifejezetten érdekes és nagyon jól meg van írva, de az elején azért itt-ott megakadtam a stílusán. Például:

- A főszereplő lövéseket hall az utcán sétálva. Reakciója: Meztelenre vetkőzik az utca közepén, a ruháit pedig berugdossa egy autó alá.

- Ugyanő amikor találkozik egy barátja németjuhászával, elmélázik, hogy miért is nem működött kettejük kapcsolata, pedig a kölykeik milyen életrevalóak voltak…

Ellentétben a Striper könyvekkel, itt alaposan végig is van gondolva, mit is jelent, ha valaki egy állatként próbál boldogulni az emberek világában.

A befejezését még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez most oltári nagy kitolás, vagy pont így kellett, de összességében jól szórakoztam rajta. Bár a vége felé a háttérben megjelenik pár felső ligás dolog is (pl. sárkányok), alapvetően eléggé alacsony erőszintet képvisel a főszereplő végig a könyvben. 4/5 (főleg a vége miatt).

 

Steel Rain (Nyx Smith)

A könyv főszereplője egy vállalati biztonsági szamuráj. Nem “utcai” szamuráj, hanem a klasszikus katanás-becsületkódexes alak, aki történetesen egy elf nő és fizikai adeptus. Ha nem is Ryan Mercury szintű táposság szempontjából, de túlél több robbanást közvetlen közelről és rögtön a második oldalon katanával hárít egy géppisztolysorozatot. Ugyan a könyv jó része az ő becsület miatti önmarcangolásáról szól (aligha szándékoltan, de komikus az a jelenet, amikor pár oldalon belül vagy harmadszor próbál öngyilkos lenni), de ha ezen túltesszük magunkat, egész szórakoztató. Kicsit talán sablonosan indul, de a végére előkerül pár kifejezetten ütős csavar (pl. tiri kapcsolat). Az elején még pozitívumként kezeltem, hogy a főhős nem csak szamurájosan rövid, csattanós tőmondatokban beszél, hanem így is gondolkodik, de aztán rájöttem, hogy mindenki így beszél a könyvben. Mindenki. 3/5, az utolsó negyede 4/5.

 

 

Tails you lose (Lisa Smedman)

A magyarul mókásan hangzó nevű Alma céges biztonsági szamuráj (deltaware Move-By-Wire, stb) Vancouverben. Amikor megölik cége egyik vezető kutatóját, minden nyom azt mutatja, hogy ő tette. Kap pár napot, hogy megtalálja a valódi tettest, utána aktivizálódik az agybombája. A regény nagyon jól van megírva, folyamatosan zajlanak az események. A nézőpont felváltva a céges Almáé és az árnyvadász Night Owl-é, akit keres, így mindkét oldalt megismerhetjük, és lassan egyre jobban beleláthatunk kettejük küzdelmébe. Nagyon erős még a könyv a Hatodik világ apró részleteiben (Szarvfényező/festő szalon trolloknak?) és a karakterekben. Sok mellékszereplőt pár sorban egyedibbé tesz, mint más regények a főszereplőt. Van benne pár ütősebb fordulat is – nem mondom, hogy nem lehet őket előre megjósolni (szerintem erre direkt utalásokat hagy az írónő), de azért eléggé hatásosak tudnak lenni, ha becsúsznak. Előkerül Dunkelzahn végrendelete is és pár sárkány is feltűnik (szerencsére általában nem személyesen). Ez volt az első könyv (a Forever Drug szoros második), amelynél őszintén sajnáltam, hogy soha nem került magyarul kiadásra. Nekem bejött, az LX-IR örök kedvenc, de azért megszavazok neki egy 5/5-öt.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához