LFG.HU

Thirlen
ismertetőCimkek

Az alábbiakban a magyarul kiadásra nem került Shadowrun regényekről és antológiákról található rövid ismertetésem és merőben szubjektív kritikám. Nem teljes, az alábbiakon kívül még több, mint féltucat könyv vár elolvasásra, de talán így is tud ötleteket adni, mit érdemes elolvasni és mit messziről elkerülni. Természetesen az alábbiak kizárólag az én véleményemet és élményeimet tükrözik.

 Deniable Assets (Mel Odom)
Hawke, a nagydarab utcai szamuráj és rigó barátja (már persze ha lennének barátjai…) egy egyszerű kimentési melóra vállalkoztak, de sokkal-sokkal nagyobb bajba keverednek ezzel, mint várták. Nahát. Mel Odom könyveit nagyon megszerettem annno, de ezt egyszerűen nem sikerült. Úgy tűnik, a szerző azóta megnézte a Halálos Iramban összes részét. Kétszer. Hiba volt. Egyszerűen minden “over the top”, Argenthez hasonlóan Hawke-nak minden létező kiberver megvan (talán a kibervégtagokat kivéve), minden sikerül nekik, még ha olyan hajborzoló marhaságokról is van szó, hogy az ember utána percekig mered üres tekintettel a lapra, hogy “De…de…ez így nem…”. A szereplők hol eszméletlenül táposak (pl. Hawke a késeivel elintéz pár telekiberezett troll utcai szamurájt, _akik közben folyamatosan lőnek rá_), hol pedig furán elanyátlanodnak (a pisztolyhős, aki korábban úgy lőtt fejbe egy teljes rá célzó  kommandósosztagot, hogy azoknak _nem volt idejük meghúzni a ravaszt_, később nem tud lelőni meglepetésből két biztonsági őrt), a cselekmény leginkább egyik Deus Ex Machinától ugrál a másikig, a meglehetősen jellegtelen ellenfelek pedig tucatszám özönlenek hőseink felé másodpercekkel a lebukás után. Komolyan, amikor a karitatív tevékenységet folytató cég éjszakára lezárt központjában a riasztó megszólalását követően másodperceken belül elkezdenek előözönleni a nehézvértes őrök rakétavetővel(?), és nem azért, mert vártak rájuk, akkor az ember elgondolkozik azon, hogy a szerző mit szívott és hol lehet olyat kapni. Ezzel együtt Odom jól ír, a könyv olvasatja magát, és bár a szereplők jó részével kb. a feléig nem is találkozunk (ott van egy “trombitáljunk össze egy nagy árnyvadász csapatot” pillanat), de őket elég jól összerakja. Szóval szórakoztató, bűnös szórakozás lehet, ha az embernek sikerül kikapcsolnia egy kicsit a realitásérzékét… 3/5,  kellő hangulatban talán magasabb.

World of Shadows

Újabb antológia. Van benne pár tényleg erősebb darab, de összességében legalább a felük túl nyúlfarknyi ahhoz, hogy jó legyen.

Michael A. Stackpole: Images: A Wolf and Raven story

Hosszú idő után ismét egy Wolfgang Kies történet. Ebben teljesen egyedül akciózik (sorry, nincs Lopakodó Kölyök), egy sivatagi vallásos kolóniából próbál megmenteni egy bajba jutott hölgyet. Tulajdonképpen a Farkas és Holló egyik története folytatásának tekinthető, de önállóan is megállja a helyét. Folyamatosan zajló cselekmény és pár jobb fordulat, de valahogy túl rövid. Bár minden szálat lezár, de az ember még olvasná tovább. De legalább megtudjuk, Öreg Farkas mi a fene. 4/5

Jennifer Brozek: Rune’s Avatar Cafe

Bevallottan a Casablanca c. filmklasszikus nyúlása. Szerencsére tiszteletben tartja az alapanyagot és mer tovább lépni belőle (pl. női bártulajdonos). A kevésbé fontos szereplők leírása viszont nem az erőssége. Összességében egész kellemes, pár erős ponttal. Egynek jó volt, de semmi kiemelkedő. 3/5

Chris A. Jackson: Sweating Bullets

Cégesbe átment egykori utcai szamuráj kísér egy céges futárt egy offshore trópusi szigetre. Egész kellemes, akciódús, hangulatos darab, bármikor jöhetnek ilyenek. A végén a fordulat azért meglepett. 4/5

Annie Bellet: Queen for a Minute

A Shadowrun Returns játékból ismert Marie-Louise Telestrian főszereplésével készült “naív céges elf lányka első látogatása az Egyetemes Testvériségnél” jellegű írás. Sok meglepetés nincs benne, eltekintve talán a “kultisták” brutális inkompetenciájától. Gyakorlatilag előtörténet a játék egyik mellékszereplőjéhez, és annak se túl érdekfeszítő. 2/5

Stephen Deadman: The Breach

Angol aukciósház éjjeli őrsége szembesül egy behatolással. Nagyon rövid, de jól megírt novella, amelyik hossza dacára több élettel tölti meg a szereplőit, mint több korábbi társa a kötetben… 4/5

Russel Zimmerman: Holiday

Bármennyire is imádom a szerző egyéb írásait, ez így egyszerűen kevés. Van valami minimális sztori is (tünde bérgyilkos visszatér Írországba), de a szöveg 90%-a két nagy harcleírás. Utóbbiak le se tagadhatnák, hogy a szerző fejében csörögtek a kockák írás közben, méghozzá az ötödik kiadás szerint – pl. mindenki elugrál a közvetlen közelről rálőtt golyók elől. Ráadásul a karakterek is eléggé érthetetlenek maradnának, ha valaki nem olvasta volna korábban Zimmerman pár fórumokon eldugott novelláját. Én igen, de ezzel együtt is csak 2/5.

Maxwell Alexander Drake: Revenge is a Dish Best Served by Proxy

Klasszikus spanyolos bosszútörténet, az egykori szülőfalujába visszatérő utcai szamurájról, aki szembeszáll a gonosz drogbáróval. Kicsit rövid, főként akció, de az jól van megírva és kemény kézzel van levezetve. Spanyol szavak és fordulatok előfordulnak. 4/5.

Steven S Long: Keeping Up With Mr. Johnson

Céges Mr. Johnson (mellékesen varázsló) felbérel egy csapatot, majd amikor a közmondásos kaki belerepül a palacsintába, a túlélőkkel bujkál a mocsárban. Eközben a céges varázsló és az ork utcai szamuráj árnyvadász kölcsönösen megismerik egymást és elkezdik tisztelni a másikat. Ezzel vége is, itt kezdtem sejteni, hogy valami brutálisan rövid maximális karakterszám lehetett megadva az íróknak, mert erről a novelláról (is) ordít, hogy még bőven lehetett volna tovább írni. Tulajdonképpen még olvastam volna hosszabban, elég jól megismerjük a karaktereket. 4/5

Phaedra Weldon: The Art of Steal

Fiatal biztonsági mágustanonc megpróbál megtalálni egy eltűnt személyt. Egész kellemes írás, van eleje-közepe-vége (ez nem minden társáról mondható el a kötetben), de semmi kiemelkedő. 3/5

Aaron Rosenberg: A Life on the Line

Fiatal kutató egy toxikus szennyeződést vizsgál. Nem annyira unalmas, mint amilyennek hangzik, de semmi igazán érdekes. Inkább olyan, mint egy karakter háttértörténete. Kis jóindulattal 3/5

Thomas Gofton: It’s Nice to Be Wanted

In Medias Res kezdés, lövik az árnyvadász csapatot. Jól felépített karakterek szórakoztató pozőr marhaságokkal, de… Lövik a csapatot, utána elmennek megkérdezni egyik kapcsolatukat, hogy mi a f*** volt ez. Én is ugyanezt kérdeztem a végén, mert ENNYI a sztori. Semmi több. Valószínűleg igen buta fejet vághattam, miközben hitetlenkedve lapozgattam ide-oda a Kindle-m, nem ugrottam-e véletlenül a következő novellára. De nem. Jó lenne, de ez így nem novella, hanem csak annak egy megcsonkított darabja. 2/5

Patrick Goodman: Thunderstruck

Itt is In Medias Res kezdés, máguslány éppen pár bandataggal verekszik. Innen eléggé egy tradícionális mentortörténet lesz belőle, megspékelve némi “hogyan jönnek a mentorszellemek” extrával. Hangulatos, de nem fogott meg. 3/5

Jean Rabe: Bottom of the Ninth

Öreg, Alzheimeres trollt elzavarják egy hídról az ott lakó csövesek, úgyhogy SPOILER vesz egy rakás fegyvert és halomra lövi őket! SPOILER VÉGE. Ennél a novellánál úgy éreztem, hogy nagyon elkélne egy tockos a szerzőnek és a szerkesztőnek. A főszereplőnek eleve nem sikerült megszerettetnie magát, de maga a téma is afféle “Ember, végiggondoltad egyáltalán, mit írsz?” 1/5

Dylan Birtolo: The Cost of Science

Kutatócsoport Jetiket keres a végtelen hómezőkön. Nem nagy meglepetés, hogy nem lesz jó vége, amikor végül sikerrel járnak… Összességében kellemes darab, bár nem tudjuk meg, mi a fene folyik a háttérben. 3/5.

Jason M. Hardy: Swamp of Spirits

“A nyomozás Louis St. Cyr meggyilkolásának ügyében hat éves lett. Nem könnyítette meg, hogy az elhunyt is aktívan részt vett a nyomozásban.” Szerethető kis novella egy gyilkos megtalálásáról. Nem fogja megváltani a világot, de megkedvelteti sanyarú sorsú karaktereit. 4/5.

Malik Toms: Social Engineering

Indiai IT dolgozó cégéhez betörnek, ő pedig saját érdekében megpróbálja megtalálni a tetteseket. Hangulatos darab, erősen átszőve az indiai kasztrendszerrel, de valahogy nem ragadott magával. 3/5

R.L. King: House of Cards

Hangulatos kis novella egy lecsúszott kártyásról Las Vegasban. Ha nem éreznék zsigeri ellenszenvet a főszereplő iránt, talán magasabb pontszámot adnék, de így 3/5.

Mel Odom: Nothing Personal

Azonos címe ellenére semmi köze nincsen a különálló regényhez. Egy inkább gép, mint ember utcai szamuráj megpróbál visszaszerezni egy eltűnt kislányt. Sikerül emberi vonásokat csempésznie a gyilkológépbe, amiket néha ő maga sem tud megmagyarázni, és bár itt-ott kicsit megbicsaklik a világismerete, az utóbbi idők egyik legjobb egyetlen mondatba sűrített karakteresszenciáját hozza: “The megacorp shock troops he’d contracted out after leaving the military hadn’t been big on cosmetics.” Kicsit vérengzős, de még így is fölényesen 4/5.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához