LFG.HU

Massár Mátyás
RPGCimkek

Előszó

Az eltelt majd’ félszáz év alatt bejártam a Lanúr Birodalmat és Tankard egészét chimaron gyermekek nyomai után kutatva. Lábaim tapodták a chroni tornyokon túl terpeszkedő hatalmas birodalom, Cathan földjét, utam elvezérelt a távoli Linderel varászlatos szigetére is. Mindazt, mit láttam és hallottam a tovaszállt évtizedek alatt, szorgalmasan feljegyeztem a Lángkódex folyton bővülő lapjaira a Birodalom és rendem okulására.
Most, hogy testemen már nyomot hagyott a könyörtelenül rohanó idő, további feladatamul rendem eszmeiségének ápolását választva, tiszteletteljes pozíciót foglalhattam el a lanúr Királyi Tanácsban. A Lángkódex pedig, útmutatásként a nyomdokaimba lépőknek, elfoglalta méltó helyét a rend törvényeit egybefoglaló Kódex mellett Vermarian bérce közt.
Megtiszteltetésként ért Chron magisztereinek felkérése ezen mű összeállítására, s úgy érzem, munkámmal maradéktalanul megszolgáltam a bizalmat, melyet személyem iránt tápláltak. Azonban önző és Chrissahnak nem tetsző viselkedés lenne, ha mindezt a saját érdememnek tekinteném. Munkám alatt nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Erlan legnagyobb histórikusa és mesemondója, Sethar mester, ki atyáskodó viselkedésével és bölcs tisztánlátásával megóvott engem a túlzott elfogultság átkától, s magabiztos kézzel gyomlálta ki soraim közül az ocsút, hol tűzlovag mivoltom túlságosan is előtérbe került. Köszönet érte.

Aldyr vin Meighan
Vermarian bércei közt, 1746 telén

A dicsőséges múlt
A tűzlovagrend a legősibb lanúr rend, mely már a birodalom alapítása előtt is ismert volt, bár neve és felépítése akkoriban még a nomád törzsi életformát tükrözte. A tűz chimaronjai kezdetben alig féltucatnyian voltak, s nemigen képviseltek jelentős hatalmat a fegyverek és a szellemvilág bűvöletében élő harcosok körében.
A sámánok már a kezdetektől féltékenyek voltak a hatékony fegyverrel rendelkező chimaronokra, s minden eszközzel igyekeztek háttérbe szorítani őket. Ezzel csupán azt érték el, hogy a chimaronok összefogtak, s a népvándorlás viszontagságaiban amúgy is egymást támogató lanúr törzsek laza szövetségének határait túllépve, önálló testvériségbe tömörültek.
A tűzsámánok maroknyi csoportja elsőként akkor vívta ki a lanúr törzsszövetség főnökeinek elismerését, amikor a népvándorlás során minden más sámánnál sikeresebben vették fel a harcot a Méregmocsárban tanyázó szörnyek – elsősorban a mocsári trollok – ellen. Hirtelen támadt népszerűségüket tovább növelte, amikor a m.sz.u. 437. évben a Macar-tengert elérve látványos tudományukkal a fősámánoknál könnyebben bírták behódolásra az ott élő reghineket.

A behódoltatás nagy jelentőséggel bírt a lanúrok történetében, mert így csatározás helyett – mely tovább csökkentette volna az amúgy is megcsappant lélekszámot – jelentős vérfrissítést jelentett a hódítani készülő nemzetségeknek.
A tengermellék lett a lanúrok új szállásterülete – tizennégy hadijelvényt tűztek a partmenti homokba, s tizennégy törzsfő ült le, hogy megtanácskozzák a törzsek jövőjét. Nehéz volt a döntés, így hosszúra nyúlt a tanácskozás. Végül – hátuk mögött a méregmocsárral, előttük a tengerrel, s a távolban minden irányból felsejlő hegyekkel – a törzsfők ráébredtek: vagy véres háborúkat vívnak egymással a puszta keskeny sávjának birtoklásáért, vagy összefogva megtelepednek, s a chroniak példáját követve saját birodalmat alapítanak.
A sámánok a kezdetektől ellenezték a letelepedést – talán mert megsejtették, hogy a nomád életforma után a hagyományok és a vallás is átalakulnak majd -, ám csupán annyit értek el, hogy a törzsszövetség méginkább a tűzsámánok csoportjára támaszkodott.
Négy évtized telt el, mialatt a törzsek kiterjesztették fennhatóságukat az északi pusztákon a Shiro, a délieken a Mellon folyamvölgyéig. A reghinektől a földművelés és állattartás fogásait tanulták meg, az erdőkben élő elfektől pedig a fegyverkovácsolás művészetét, a kézművességet, és sok egyéb hasznos dolgot.
A tűzsámánok átvették az elf harcosok szellemiségét, amit a chronban látott lovagi harcmodorral ötvözve megalapították saját rendjüket.
Első rendházuk a reghinek egyik tengerparti településének helyén épült, s ezzel kezdetét vette a rend dicső történelme.

Az ezt követő esztendők komoly harcokat, s ezzel bizonyítási lehetőséget hoztak a tűzlovagoknak. Északon – a mai Riokk tartomány keleti határvidékén – harcias népbe, a szkírekre ütközött a terjeszkedő birodalom. Ugyanezekben az években az új vallások előtörésével pozíciójukat vesztett sámánok lázadásra bírtak néhány kisebb törzset, s délnyugat felé vették útjukat az Emeredi dombokon át. Úgy tűnt a fiatal birodalom vérbe és lángokba fúlva tűnik el a történelem sodró örvényében, ám a tűzlovagok állták a próbát.
Helytállásuk, bátorságuk és töretlen hűségük jutalmaként az m.sz.u. 519. évben II. Mervan vin Darnol a Birodalom Támogató Rendje címet adományozta nekik, és ezzel számos kiváltság, s némi anyagi támogatás birtokába jutottak. Alig egy évszázad alatt két tucat rendházzal, s közel háromszáz tűzlovaggal gazdagodott a rend, s megszületett a Kódex, mely a tűzlovagokat kötő törvényeket foglalta egybe Chrissah akarata szerint.
Az első, véres évszázad után békésebb időszak köszöntött a birodalomra, bár a lanúrok tovább terjeszkedtek a Macar-tenger déli és északi partvidékén. A sámánság kora leáldozott, de örökségük – a hatalomért folyó állandó torzsalkodás ösztöne – lassan felütötte fejét az eleddig egységesnek tűnő rend soraiban.

Az elkövetkező évtizedekben hatalmi harcok szabdalták szét a rendet, minek következtében több kisebb rendházat alapítottak a Vermariani-, és a Kanzír-hegységben egyaránt. Csak az m.sz.u. 613. évben, Cheverton Adras rendfőnökké választásával kezdődött el a rend újraegyesítése, ami a legendás hírű tűzlovag politikai és chimaron képességeivel is közel két évtizedig tartott.
Cheverton élete utolsó éveiben lefektette azokat az alapokat, melyek a Kódex hittételei mellett szükségesek voltak a rend működéséhez, s újra méltóvá tették azt a Birodalom Támogató Rendje cím viselésére.
Az ezt követő századok számtalan lehetőséget adtak a tűzlovagoknak, hogy bizonyítsák istenük és a birodalom iránti elkötelezettségüket. Jelen voltak minden nagyobb csatában, óvták a királyt a birodalom legsötétebb korszakaiban. Erejüknek köszönhetően a birodalom határai az északitól a déli óceánig nyújtóztak.
Az m.sz.u. XI. században a tűzlovagrend fénykorát élte; tizennégy új rendház épült, s közel másfélszáz chimaron született szerte a birodalomban.

1210.-ben Chrissah újabb próba elé állította híveit: tűz ütött ki a főváros szívében, porrá égetve a házak többségét és a királyi palotát. A lángokban életét vesztette a királyné és a trónörökös. Szinte napra pontosan ugyanakkor elsűlyedt a király gályája is, mely északról tartott hazafelé a Macar tengeren. Egyesek átokról, mások árulásról suttogtak, a nemesi házak között pedig trónviszály támadt.
A tűzlovagrend nagymestere ekkor a Lymeth ház támogatása mellett döntött, s két évvel később megkoronázták I. Memnor vin Lymethet. Azt ezt követő évszázad már-már békésnek tűnt, s ez óvatlanná tette a tűzlovagrendet.
1341-ben, az északi peretida klánok lázadása, és a Damaran királyság megalapítása azután felrázta az akkor már félszáz erőddel büszkélkedő rendet. Közel egy éven át – mialatt a peretida oblaghok korábban sosem látott, s nem harctérre való mágiája szállt szembe Chrissah híveinek harci mágiájával – a tűzlovagok keményen kitartottak, a győzelmet végül mégsem sikerült kivívniuk. A jövőlátók minden hadműveletüket előre látták, a múltidézők felkutatták rendházaik gyenge pontjait, a harcmesterek legősibb harci taktikáikat vetették be a csatában, s minden más oblagh is megtette amit képességei lehetővé tettek, így végül övék lett a diadal.
Bár nyolc rendházukat rombolták földig északon, a rend mégsem roppant meg, és a király bizalmát továbbra is élvezhették, hisz még mindig ők voltak a legerősebb haderő amelyre az uralkodó támaszkodhatott. Az északi tartományok elvesztek, de a birodalom így is épp elég nagy maradt.

Azután két évtizeddel később, 1363-ban délen is lázadások törtek ki, és a Kadath királyság megalakulásával nem csak a birodalom, de a tűzlovagrend is újabb tucat rendházát vesztette el.
Megtört az évezredes erő, mely fenntartotta a birodalom egységét, s közel volt a végső széthullás napja. A király mindkét fia hősi halált halt a déli tartományokért vívott harcokban, az uralkodót pedig fejvadászok gyilkolták meg.
Az újabb trónviszály elkerülhetetlen volt, s a zűrzavart kihasználva fellázadtak az örökké nyughatatlan szkírek is. A nemesség megosztottsága miatt a tűzlovagrendnek csak jelentős véráldozatok árán sikerült megőriznie a birodalom egységét, és trónra ültetni I. Talor vin Koradot.
A hanyatlás első jelei voltak ezek, s bár ezt követően is számtalan neves tett fűződött a tűzlovagok nevéhez, a régi dicsőség lassan elenyészet az idők homályában…

Bõvebben a Távoli Világok honlapon lehet olvasni róla…
http://tavolivilagok.rpg.hu/articles.php?t=010302


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://tavolivilagok.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.