LFG.HU

Hoild
ismertetőCimkek

Idén novemberben megjelent a The Martian írójának, Andy Weirnek a második regénye.

  Hadd kezdjem spoilerezéssel, mert jobb tájékozottnak lenni, mint becsapottnak: az Artemis nem “Hard Sci-Fi”, dacára a promóciós állításoknak. Igaz, hogy az első holdkolónián játszódik, a 2060-as években, de ez még nem tesz egy könyvet sci-fivé. Valójában bűnügyi/mystery regény mind a szereplőgárda összeállítása, mind a cselekmény szempontjából.

Weirt a The Martiannal való berobbanása után bizonyosan jóakarók tömege okította ki a származási, vallási, és nemibeállítottsági diverzitás és inkluzivitás létfontosságáról további irományaiban, mert az Artemis már ehhez igazodik.

Két-három címkéből összerakott karakterek népesítik be a regényt: Erényes Muszlim Édesapa, Meleg Legjobbhaver, Fura Ukrán Ezermester, Keményöklű Zora Zsaru, stb. A főszereplőnő Jasmine Bashara (Rafkós Szaudi Szingli) ugyan 26 éves, ám a belső monológjai és cselekedetei alapján gyakran 16-nak tűnik.

A szöveg ugyanolyan “lazajenkis” és mocskosszájú, mint amilyen a The Martian volt. Sejthetően nem irodalmi stílusról és karakterábrázolásról van szó egyik regény esetén sem, hanem magának a szerzőnek, Andy Weirnek a hangneme ilyen, és jelenlegi írói képességei eddig terjednek. Mindenesetre természetellenes, hogy a szöveg(e) alapján e regény fiatal szaudi főszereplőnője, Jasmine Bashara, szinte megkülönböztethetetlen az előző regényben főszereplő középkorú amerikai férfi Mark Watneytól. Amúgy ha a gyakori káromkodások és pár kiemelten beteges utalás eltűnnének a könyvből, az tökéletesen elhelyezhető lenne az áruházi “YA” (Young Adult, kb. ifjúsági fantasztikus irodalom) könyvespolcokra.

Az Apollo-11 holdraszállás után nagyjából száz évvel, tehát 2060-as évekbeli időpont ellenére a bemutatott műszaki szint nem sokban különbözik a 2035-ben játszódó The Martianétól. Én személy szerint mindkét regényt hihetően megvalósíthatónak találnám a 2025-2030-as években. A könyv első harmada a helyszínt és a nem túl bonyolult szereplőket ismerteti, de itt még olyan szétszórt, mint egy “sandbox” avagy nyitott játékmenetű videojáték. A valódi cselekményív csak a könyv maradék kétharmadában indul meg és fut végig, és annak alapján kell sci-fi helyett bűnügyi/mystery regényként meghatároznom.

Újabb szükséges spoiler a csalódások megelőzéséhez: bár a nyitófejezet ilyesmivel kecsegtet, ám ha valaki a The Martianhoz hasonló, vég nélküli katasztrófalavinás MacGyverkedésre vár az Artemisben is, abból csak a könyv vége felé kap másfél fejezetnyit.

Ezúttal csupán néhány alkalommal próbálkozik Weir nehézsúlyú műszaki ismeretterjesztéssel. A hazai könyvkiadást tekintve ez duplán előnyös lehet: egyrészt a szórványos, és nem túl mély műszaki szövegrészeknél talán lesz majd ideje a fordítónak, hogy azoknak utánakutasson, és ne kontármunkát végezzen. Másrészt, még ha zagyvalékká is válnak ezek a hazai kiadásban, azzal ezt a könyvet nem lehet olyan súlyosan tönkrevágni, mint ahogy az “A marsi” esetében megtörtént, hiszen ezúttal nem hard sci-firől és tudományos ismeretterjesztésről van szó.

 

Végül szabadjon picit elkalandoznom a könyvtől, de megmaradni ugyanezen a jövőbeli helyszínen: egy hazai írónak köszönhetően számomra már rég nem újdonság a kupolavárosokban és holdjárókkal való kalandozás, a holdbéli környezet megfűszerezése csavaros bűnügyekkel, rejtélyekkel, és katasztrófákkal. A hetvenes-nyolcvanas években felcseperedettek jól ismerhetik mindezt László Endre író és rádiójátékrendező Szíriusz kapitány sorozatából.

Kénytelen vagyok párhuzamot is vonni: ezek a könyvek és rádiójátékok célzottan fiatalkorúaknak szóltak, de az Artemis mégsem sokkal “felnőttebb” ezeknél (a káromkodásoktól eltekintve), sőt! Bár László Endre művei egy idealista, “technicolor-szocialista” jövőt mutattak be az Artemis rugalmas erkölcsű, nem fekete-fehér világa helyett, a cselekmények meglepően fordulatosak és sokrétűek bírtak lenni. A történetek egy része masszívan hard sci-fi témájú volt, de mindegyikben volt valamennyi tudományos ismeretterjesztés. Egyes elemek a célközönséget tekintve szokatlanul nyomasztóak voltak, a sablonos szereplők mellett pedig rendszeresen akadtak bennük kétes, vagy igen összetett és nehezen kiismerhető alakok is.

Szíriusz kapitány rádiójátékok
László Endre írói munkássága

 

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához