LFG.HU

Igi
RPGCimkek


Kattints a képre a teljes verzióhoz

Cathan a déli kontinens, Eithan hatalmas és egyben sokszínű birodalma. Területe a Mederaon-tengertől egészen a Köd- és a Homály-hegység szegélyezte Zhar-sivatagig terjed. Érdekes világ ez, különféle népek és fajok kohója, különböző vallások és világszemléletek találkozási pontja. Az itt élők vérében bőven csörgedez a délvidéki nomádok, Marador halásznépeinek, az északi kontinens egykor volt birodalmaiból menekülteknek és a zhintari Smaragd Birodalom leszármazottainak vére.
Cathan hajdanán a Smaragd Birodalom egy jelentéktelen határvárosa, késöbb Urion déli gyarmata volt csupán, mai nagyságát az egykori ork inváziók csapásai alatt megroppanó északi birodalmakból átáramló menekültek alapozták meg.

Zhintarról vajmi keveset tudunk, s még kevesebbet Jinnar-ról (ejtsd: Dszinár), az egykori határvárosról, melynek romjain a mai Cathan emelkedik. A Smaragd Birodalom elpusztult a Második Szakadás poklában, nagysága beleveszett a történelem viharaiba. Legendák mesélnek róla, hogy saját hatalomvágyának lett áldozata, ez és az önmaga gerjesztette mágikus örvény fordította ellene Erdalian népeit és a világot figyelő hatalmasságok dühét, melynek következménye – egyes historikusok szerint – maga a Második Szakadás volt. Zhintar megsemmisült a kataklizmában, a területén élő népek pedig elvándoroltak vagy elkorcsosultak. A barbarizmus évezrede köszöntött be, melyben kifakult, feledésbe merült az egykori birodalom tudása és kultúrája. Az aranykupolák beomlottak, a városokat visszahódította a természet.

Az Elemek haragja a birodalom szívét célozta, a határmezsgyén álló településekben kevesebb kárt tett. Így kerülhette el a teljes pusztulást Jinnar is. A romok között tengődő őslakosok vére hamarosan összekeveredett a tengerből élő halász-, vadásznépekével. Cathan – ahogy az új lakosok nevezték a lassan új erőre kapó várost – egyre jelentősebb szerepet játszott a régióban. A tengerparti népek lassan újra felfedezték a szervezett termőgazdaság jelentőségét, és a kereskedelem is élénkülni kezdett, főképp az északi kontinensről érkező gályáknak köszönhetően. Kaenor fiatal városállamai messze fejlettebbek voltak a tenger déli részén fekvő településeknél. A gályák hamarosan fegyvereseket hoztak, akik néhány kisebb összecsapás után átvették az uralmat. Dél városai provinciákká süllyedtek. S bár az északi államok perifériának, barbárnak és sötétnek tekintették e vidéket, kultúrájuk lassan átszivárgott, s lassú felemelkedést indított meg délen.

Azután észak fagyvidékéről, Gorm félszigetéről fosztogatva és pusztítva megindult az ork invázió. A horda végigtarolta az egész északi kontinenst; országok, birodalmak semmisültek meg csapásai alatt. És a városállamokból menekültáradat indult dél felé.
Az újonnan érkezettek letelepedtek dél tengerparti városaiban. A Cathanbe érkezettek voltak a legerősebbek és legszervezettebbek, olyannyira, hogy hamarosan átvették az uralmat a település felett, megteremtve dél máig megingathatatlan birodalmának alapjait.
Cathan ma is sziklaszilárd, és hatalmának fénye roppant területet világít be, köszönhető ez a császár, Jehzanal Athranis Mortagor átgondolt hatalmi felépítményének. Tökéletesen megszervezett egész ez, melyben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és szerepe.

Ez a tökéletesnek látszó hatalmi gépezet azonban az utóbbi időkben egyre érthetetlenebb lépéseket tesz. A józan ész és logika ellen szóló hódító hadjáratokat vezet a déli vidékek értéktelen földjeiért az emberáldozó szektáiról elhíresült kothmari fejedelemségek ellen. Birokra kel Asszumán kán szilaj portyázóival a füves pusztaságok felett könyörtelen erővel tűző nap hevében, csatamágusainak tucatjai véreznek el a niashiri démonhívók kezétől. Megmagyarázhatatlan háborúk ezek, melyeknek értelmét és célját még a Márványkönyvtár hadászattal foglalkozó tudós fői sem ismerik. Hogy a császár figyelme miért is fordult ezen területek felé, rajta kívül csak a szerencsés beavatott kevesek tudhatják.

Vannak historikusok és jövőlátók, akik hirdetik, hogy a császár háborúskodásai a birodalom bukását hozzák majd. Néhányan a rejtőzködő Tyrrias-lovagokat, Erdalian titokzatos rendjét is emlegetik. De kevesen vannak, és gyorsan kihunyó láng csak életük, így szavaikra senki sem hallgat Cathan hatalmasságai közül.
A birodalom hódításai egyre vakmerőbbé válnak; a környező birodalmak joggal érezhetik magukat egyre kevésbé biztonságban. Súlyos léptű légiók verik fel a port a Zhar-sivatag bolgjainak birodalmában, hasas, ikerrekeszes csatahajók zavarják meg az áramlatokat a trollok hullámvárosainak közelében. Caldavor határán, a hegyek erődítményeiben ostromgépeket ácsolnak, és egyre újabb csapatokkal bővítik a már amúgyis tekintélyes haderőt.

A Császárnak azonban a legritkább esetben kell csak fegyveres erőkhöz fordulnia. Az olajozottan működö rendszer igazi hatalmát a kereskedőházak jelentetik, célját zömmel ezeken keresztül éri el. Utánuk érkeznek a birodalom hitoktatói, hogy felnyissák az eltévelyedett hívők szemét, megmutassák nekik az istenek igazi arcát. Azok pedig, akik megingathatatlanul ragaszkodnak eredeti elveikhez, kik a leghangosabban ágállnak a Birodalom méltányos ajánlatai ellen, hamarost jéghideg acéllal találják szemközt magukat, vagy valamely ismeretlen kórság áldozataivá válnak.
Annak, hogy ilyen eszközökhöz csak igen ritkán kell a császárnak nyúlnia, egyetlen oka van: Cathanben sok száz pap és klerikus dolgozik azon éjt nappallá téve, hogy a világ sok száznyi vallását, hitét és misztériumát egyre közelebb hozza egymáshoz, egy egységes ideológiai képet létrehozva így, ahol minden nép és nemzet megtalálja a világképéhez és hitéhez legközelebb álló tanokat. Igazi torzszülött ez, Cathan legnagyobb szégyene – Crissah legyen irgalmas az üres lelkű hitszónokokkal.

A katonai hódítás után minden esetben a szellemi béklyókötés a legfontosabb feladata a cathani egyháznak. A papságnak feltétlenül helyet kell találnia a behódolt területek ünnepeinek és ceremóniáinak a vallásban. Tudatos fúzió ez, mellyel a Császár észrevétlenül láncolja birodalmához a meghódított népeket. De nem csak a vallás az egyetlen eszköze a Birodalomnak. A behódolt fejedelmek, királyok, az alkalmazkodó vallási vezetők megtarthatják látszólagos függetlenségüket, hétköznapi életükbe szinte észrevétlenül gyűrűzik be a cathani hitoktatók, kereskedők, jogászok tudatformáló tevékenysége. Számukra a Császár egy átláthatóbb törvénykezést, a zsarnokság visszaszorítását biztosítja. Mindezen céltudatos lépések rendszere olyan mézesmadzag, mely mellett a Birodalomnak csak nagy ritkán kell a vért fakasztó acélhoz nyúlnia.

A Császárváros a déli kontinens legnagyobb lélekszámú települése, százezrek élik itt dolgos mindennapjaikat. Egyes kerületei magukban is kisebb városokkal érnek fel. Hogy ez miért is alakult így, részben annak köszönhető, hogy maga a város igen jelentős helyet foglal el a kereskedelmi gócpontban, elsőszámú kikötő az északról érkező kereskedőknek a barbárnak tartott déli vidék irányába. Más oldalról a Császár jobb szereti a maga közelében tudni a meghódított területek nemeseit, fejedelmeit, az uralkodó osztályokat. Számukra számos birtokot bocsátanak rendelkezésre, ha kell, akár új úthálózatokat, házak garmadáit építik fel a császár parancsnokolta szorgos kezek. Ahogy maga a Birodalom terjeszkedik, úgy hirdeti növekvő dicsőségét a Császárváros pompája. Lakosai messze jobb körülmények közt élnek, mint bárki más a kontinensen. A Császár odafigyel népére, szigorú, mégis a maga módján igazságos, olykor furcsa törvényekkel szabályozza birodalma életét. Ő maga azonban eddig szinte soha nem mutatkozott meg népe előtt, hatalmát az általa felépített hatalmi rendszer és az aranyozott kupolájú Császári Palota hirdeti. Hogy miért nem mártózik meg népe rajongásában, az is épp úgy titok a köznapi ember előtt, mint számos más dolog Cathanben.

Cathan nyugati része az Azerat-hegyre és a köré épült. Ez a városrész a Császárváros előkelő osztályainak lakhelye. Hatalmas, fallal körülölelt birodalom, ahová csak a szerencsés keveseknek van bejárása. Utcáit márványlapok fedik, területét megannyi kis park és liget tagolja, hol faragott műremekekkel díszített szökőkutak szórják vízsugaraikat az ég felé. A Császári Palota az Azerat-hegy csúcsán áll, márványfehér falai, rózsacsipkés ablakai és aranyozott kupolája már messziről hirdeti a Császár végtelen hatalmát. A Hatalom terén áll az Égi Fény Katedrálisa, egyetlenként Erdalianon nem a széthúzást, hanem az egységet hirdetve. Monumentális épülete maga is építészeti műremek, kőcsipkével szegélyezett alabástrom harangtornyai büszkén törnek az ég felé, faragott oszlopokkal tarkított termei mélyén száznyi oltárterem húzódik, melyeknek mindegyike Erdalian egy-egy isteni hatalmasságának van szentelve.

A tér átellenes oldalán, a Katedrálissal szemközt tornyosul a Vörös Erőd, a rettegett cathani csatamágusok lakhelye. Komor, vöröslő tornya mellőzi a hivalkodó cicomát, tekintélyt parancsoló falainak árnya szinte a nap minden szakában feketébe burkolja az alant húzódó utcák kövezetét. Lakói furcsa és titokzatos szerzetek, kik számadással csak a Császárnak magának tartoznak. Törvények nem kötik kezüket, hatalmukkal – egyetlenként a Birodalomban – képesek formálni a manát, ajkukról pusztító igéket zúdítani az ellenség felé. Rettegett hírüket nemcsak kíméletlen alaposságuknak köszönhetik, hanem annak is, hogy képesek szervezett csapatban dolgozni. Egy-egy ilyen varázslóalakulat halálos ellenfél, s bármely hadi formáció ellenében megállja a helyét. Az eszközökben szinte sohasem válogatnak, legyen akár szó szabotázsakcióról, felderítésről vagy a légiók támogatásáról. Délen kontinens-szerte leghírhedtebb egységük a hezeál. Ha ez a 18 főt számláló alakulat feltűnik a színen, a Birodalom haragosainak jó okuk van a rettegésre. Egy hezeált azonban csak a legritkább esetben vezényelnek ki, ennyi eltérő mágiaforma összehangolása emberfeletti önuralmat és képességeket igényel, csak a Vörös Erőd mesterei képesek rá. Egy hezeál vezetőjének lenni a legmagasabb megtiszteltetés az Erőd csatamágusainak szemében.

Mint a Katedrális papjainak, úgy a Vörös Erőd csatamágusainak is meg van a jól behatárolt helye a birodalmi gépezetben. Míg az előző a mézesmadzag, addig az utóbbi a kegyelmet nem ismerő kínkorbács szerepét játssza. Tökéletes eszköze a Császárnak a lázadó és behódolni nem akaró uralkodók megfélemlítésének, a cathani érdekek biztosításának a Birodalomhoz csatolt területek felett. Ám ezek az érdekek sem egészen tiszták. Céljuk olykor az egyszeri ember szemében a ködös messzeségbe vész, igazi természetét kizárólag a Katedrális felkent Főatyái és a Vörös Erőd csatamágusai ismerik, ám ők érthetően mélyen hallgatnak minderről.
Az Erőd lakói közel sincsenek jó viszonyban Cathan lakóival. Leghangosabban a keleti negyed nemesei szólalnak fel ellenük. A viszony a két fél közt régóta kibékítetlen, azt azonban kevesen tudják, hogy a Császárváros mézesmázos életének felszíne alatt évek óta húzódó árnyékháború folyik a csatamágusok ellen.

Az újonnan érkezők számára a boldogulás Cathan hatalmi intrikái között lehetetlenül nehéz. Ebben a közegben ellavírozni csak megfelelő ismeretséggel képzelhető el, hisz a figyelmetlenebbje hamar a rossz oldalon találhatja magát a hatalmi játszmában.
A hegy tövében épült fel a Hadi Akadémia épületegyüttese. A Hatalom terének Katedrálisával szemben ez nem hivalkodó, sokkal inkább sallangtól mentes építmény. A cathani légió a tiszta logikát, a letisztult stratégiát részesíti előnyben a hadászat szerteágazó berkein belül: ezt a szemléletet tükrözi az épület a maga egyszerűségével. Itt képezik ki a légiók tisztjeit; a kapun kilépő fiatal parancsnokok hamar a hódító seregek élére kerülnek. A légiók hírüket nem csak páratlan fegyelmezettségüknek és szervezettségüknek köszönhetik, hanem annak is, hogy minden nagyobb mozgósításnál egy-egy, speciálisan a feladat nagyságához összeválogatott, csatamágusokból álló alakulat is velük tart. A varázslókkal támogatott seregeknek nem akad olyan ellenfele, ki hathatósan ellen tudna állni nekik.

Szintén az Azerat negyedben áll a déli kontinens tudományos életének második legnagyobb fellegvára is: a cathani Márványkönyvtár. A híres egyetem épülete valójában tucatnyi égbenyúló torony együttese. A tornyokat a szédítő mélységek felett kis hidak kötik össze, faragott erkélyek sokasága futja körbe őket cathani szokás szerint. A chroni Tudás Tornyai után Erdalianon itt őrzik a legtöbb írásos anyagot és emléket a világ történelméről, népeinek és fajainak életéről. Megannyi tudományág képviselői megtalálhatják itt a számukra értékekkel bíró információkat a toronymagas polcokon sorakozó fóliánsok és könyvek mélyén. Egy-egy hódító hadjárat alatt a Márványkönyvtár tudósai is tagjai a csapatoknak. Feladatuk a tudás morzsáinak kimentése a háború poklából, azok összegyűjtése és feljegyzése az egyetem erre szakosodott fertályában. Cathan maga sok újítást köszönhet a könyvtár lakóinak; a márványozott utak alatt húzódó csatornarendszert, pusztító hadigépezetek építésének titkait, számtani, csillagászati és mértani tudásának legjavát. De jócskán hozzájárultak ahhoz is, hogy egyre jobban bővüljön a csatamágusok pusztító igéinek tárháza.

Cathanben még élénken él a zhintari Smaragd Birodalom emléke. A rossz területre tévedők olykor bujkáló rendekbe és szektákba botolhatnak, kiknek szemlélete és hite merőben idegen korunk emberei számára. Tagjaik jelenkori letéteményesei az ősi birodalom szellemiségének, féltve őrzik az emlékeket és ápolják az elveszettnek hitt tudást. Cathan maga is az egykori Jinnar romjaiból nőtt ki újra, mint a hamvaiból feltámadó főnix. Ezek a romok a mai napig szegélyezik vagy felszabdalják egyes negyedek területeit, ideális búvóhelyet biztosítva azoknak, akik a láthatatlanságot választották. Az ezeket a negyedeket járók úton-útfélen zhintari faragványokra, a Smaragd Birodalom építészeti stílusát követő épületekre bukkanhatnak. A szekták és rendek létezéséről maga a Császár is tud, mégsem lép fel ellenük határozottan. Sőt, vélhetően egyes rendeleteivel támogatja is működésüket.

A Császár törvénykezése ugyan védi minden egyén érdekét, olykor mégis érthetetlen lépéseket követ el. Egy ezek közül a mágia használatának teljes körű tiltása. A Birodalom határain belül tilos bármilyen típusú mágia gyakorlása, ha az a legkisebb mértékben is megváltoztatja a mindent átszövő manát. Az egyetlen szervezet, mely mentes ezen tiltás alól, a Vörös Erőd. A Császár a csatamágusokat nemhogy távol tartaná a mágikus igék alkalmazásától, egyenesen támogatja a különféle páholyok mestereit. Az egyetlen, mely azonban még számukra is tilalmas, az a fürkészmágiák használata. Hogy ezen törvényével mi célja a Császárnak, illetve milyen rejtegetnivalói vannak, hogy még a saját, pórázon tartott vérebeitől is tart, azt senki sem tudja. Az azonban tény, hogy a tökéletesnek tűnő birodalmi gépezet érthetetlen lépései, megmagyarázhatatlan hódításai felkeltették más birodalmak figyelmét – a cathani Császárt azonban elég ravasznak és intelligensnek ismerik ahhoz, hogy mindemögött valami hatalmas és egységes tervet sejtsenek, melynek valós természetét azonban csak maga Jehzanal Athranis Mortagor ismeri…

- Részlet a Mille Aveum Terrae kódexéből, Eimor Yafriel geoframus keze által,
Chron, a m.sz.u 1746. évében


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://tavolivilagok.rpg.hu/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához