LFG.HU

HammerTimeCafe
anarion
EseményekCimkek

“(…) És a farkába harapó kígyó, mely valamikor csupán az egyik Nagy ház szimbóluma volt, azokban a napokban a lázadás jelképévé vált.
Ahol felkelés tört ki Estoriában a Kríz uralom ellen, ott a lázongó tömegben mindig felbukkant egy Kígyós lobogó, a felkelők ajkain pedig csatakiáltásként zengett egy név: War!
Az egykori Kígyó hadúrból, a megválasztott, de még megkoronázása előtt letaszított királyból a nép egy része szemében legenda és jelkép lett; a szabadság jelképe.

Még életében mítoszok születtek róla, melyek szájról szájra terjedtek az egyszerű emberek között. Ahogy harcosai élén újra és újra előtört rejtekhelyéről, rajta ütve a királyság őrjáratain és Merán országban állomásoztatott katonáin, ahogy lázadás miatt letartóztatott parasztokat szabadított ki egy börtönből. A legtöbb történetet azonban a körül a tette körül forgott, amikor a merániaktól elragadta a Letűnt Istenek Fegyverzetét, amelyet Anur király a béke jeléül Merán Istencsászárának ajándékozott. Hiába vadásztak rá akár az ország királyának, akár Merán Birodalmi Rendjének legjobb harcosai, hiába szorult meg körülötte többször is a hurok, mindig kicsúszott üldözői kezéből.

Aztán, egy napon nyoma veszett.
Ez az estoriai és a meráni titkosszolgálatokat talán még jobban megrémítette.
Minden követ megmozgattak, egész Estoriát tűvé tették a lázadó hadúr nyomait keresve.
Hiába.

Anurnak, Estoria ifjú királyának bölcs homlokára ráncokat vont az aggodalom.
Különös körülmények között került a trónra, és ez rányomta bélyegét egész uralkodására. Országa népének egy része árulóként gyűlölte, másik része pedig áldotta nevét a békéért, amelyet uralkodásával elhozott. Pedig, és ebben egyetértettek a bölcsek, nagy király válhatott volna belőle. Talán, ha mások a körülmények, talán ha egy másik korban, vagy időben születik, minden másképp lett volna.
Talán.
Azonban ott és akkor megtette, amit meg kellett tennie, és ezzel örökre megváltoztatta a dolgokat. Talán éppen ezért kellett mindennek így történnie, hogy minden aszerint alakuljon, ahogy alakult. Erre talán csak a Fény Urai tudnak majd válaszolni, ha felébrednek évezredes álmukból. És, a jelek szerint az Ébredés közel…

Hosszú hetek teltek el, mikor végül a Birodalmi rend ügynökei hírt hoztak.
War, a lázadó hadúr egy maréknyi társa élén elhagyta a királyság földjeit, és az Elhagyatott Királyságokba távozott.
Elhagyatott Királyságok.
Baljóslatú földek.
Valaha azok az emberi birodalmak feküdtek itt, melyek a Homály urait és a Tünde klánokat szolgálták. Azonban évezredekkel ezelőtt ők is követték uraikat a Kapun Túli Világokra. Földjeik most elhagyatottan hevernek, egykoron büszke városaik helyén már csak romok merednek az égre, és mindent áthat a közelben fekvő a Csatamezők bűzös lehelete.

Anurt, Estoria uralkodóját, és Merán Élet Trónján ülő isteni lényegű uralkodóját balsejtelem kezdte gyötörni. Féltek, hogy War akár dühében, akár tudatlanságában felébresztheti a Vándorlás korának valamelyik iszonytató lényét, melyet a Csatamezők vérrel áztatott földje keltett életre, és ezzel talán akarata ellenére is beteljesíti a fennmaradt ősi jóslatok egyikét.

Közös sereget szerveztek hát, mely hatékony, de elég kicsi ahhoz, hogy egy Kapun keresztül a bűbájszövők az áruló hadúr után küldjék őket. A sereget Merán becsületüket visszaszerzett Éji Vadászai, és ősi riválisaik, Estoria Halhatatlanjai közül válogatták. A Halhatatlanok Főnix lobogó alatt gyülekező harcosait pedig egykori kapitányuk, a lázadók között mostanra gyűlölt, és a királyság árulójának tartott Enkil vezette, aki nyakán örök bélyegként ott viselte szégyene jelét, egy heget, melyet egy Őrző pengéje hagyott torkán.
Az évezredekkel ezelőtti Nagy Szövetség óta először vonultak hadba egymás oldalán estoriai és meráni seregek azokra a földekre, melyeket az Elhagyatott Királyságok névvel illettek.
Most azonban nem a Homály Urak és tünde seregei voltak az ellenség, hanem estoriai lázadók egy maroknyi csoportja…

Ott kezdődött minden.
Az események egész láncolata, amely meghatározta a birodalmak jövőjét.
Ott, azon a napon, a Fájdalom Köveinek völgyében.
Hogy a kezdet volt-e, vagy a vég?
Ennek eldöntése már az utódok feladata…”

- Részlet a Nochmaari Sárkány Krónikából

Ez hát a 2003. évi Legenda – Élő szerepjáték kerettörténete.
A játék időpontja 2003. július 11-12-13 lesz.
A helyszínt Budapest mellé tervezzük (a főváros 30 km-es vonzáskörzetében).
A részvételi díj 2000 forint/fő.
A jelentkezési határidő 2003. június 15. Aki ez után jelentkezik, annak már nem tudjuk garantálni, hogy befér a keretbe.
A játékról bővebb információ a www.nexus.hu/legenda címen olvasható.
Lehet készülődni, közeleg az idő…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához