LFG.HU

SunDown
novellaCimkek

A csillagtalan éj jégcsókkal köszöntötte a lángot. A gyertya egy szilára állítva ég. Egy csodálatosan egyszerű oltár, melyen a kagyló és a szarvasagancs között fehér rúnákkal díszített fekete gyertya áll. Mögötte lobogó árnyék vetül egy félgömb alakú füstölőre. Lágy vonalú füstcsík száll az egyre hűvösebb éjszakába.
A füsttel a lány gondolatai is az ég fele tartanak. A végtelennek tűnő kősivatag könyörtelenül szívja Elistaria erejét. Éjfekete bőrén izzadságcseppek gyöngyöznek… Hat napja vándorol az “égő kövek sivatagában”. Ott, ahol nappal társául szegődik a kibírhatatlan hőség. A lábszárába és szívébe vágó köveknél rosszabbat hoz a halál-ízű éjszaka. A nappali hőség kiszívja az életet a sivatagból, de ahogy lenyugszik a Nap előbújik sziklarejtekéből az Élet… Nem gonosz, csak éhes…

A fekete bőrű lány hófehér haja repdes a felszabaduló energiák kaotikus örvényében. Kezében kétélű kés. Az athame gazdagon díszített pengéje határozott vonalú jeleket karcol a vibráló levegőbe. A boszorkány érzi testében a mágia lüktetését.
Varázsol, bár groteszknek hat számára a gondolat. Ő már nem az aki volt. Csak egy kiégett lélekszilánk… Egy boszorkánynak csak egyetlen szabályt kell követni. Ez a Wiccan Rede… Megtehetsz bármit… Visszhangzik agyában az untig ismert mondat. Ha nem bánt senkit, megtehetsz bármit! Egyetlen mondat. Mégis lehetetlen volt betartani. A vad vágyak, az álmok legyőzték őt.

Ahogy a fekete viaszcseppek gördülnek le a gyertya oldalán, fekete arcát áttetsző könnycseppek simogatják. Véresre harapott ajkaira csurog a sós víz… Hosszú vékony ujjai egyre kétségbeesettebben szorítják az athame nyelét. Az utolsó rúna is felizzik a levegőben. Az elszabadult energia kioltja a gyertyacsonkot. Ahogy a tér-idő szövedéke felszakad a boszorkány ajkain apró mosoly rejtőzik. Elistaria kipislogja szeméből a könnyek maradékát, és mélyfekete szemével a vörösen izzó, kavargó kapura néz. De még most, amikor végre kiszabadult végtelen börtönéből, még most is ajkára jönnek a fájdalmas szavak. “Ha nem bánt senkit, megtehetsz bármit!” kiáltja az éjszakába.

- Ahogy ez a bor elcsorog a kehelyből, úgy csorogjon el vérem, ha valaha képes volnék megbántani Isteneimet vagy azokat, akikkel osztozom szeretetükben. - idézte a beavatás szövegének ide vágó részét az ifrit, aki a megfelelően drámai pillanatra várt. Már fél órája “lapult” egy kellemetlenül árnyékos szikla mögött, mire végre eljött a perc, amikor mély hangja beledördült az éjszaka csendjébe. Karmazsin felsőteste előtt összefonta karjait. Rájött a fura boszi titkára. Mikor meglátta, már sejtette, hogy valami nincs rendjén. Most nagyon ügyesnek titulálta magát. Mágikus tűzködbe burkolózó alteste a köves “talaj” fölött jó háromarasznyira lebegett, majd fennebb emelkedett, ami nála a “na, most még félelmetesebb vagyok” érzés kifejezője. Nagyon vonzónak és kívánatosnak gondolta magát, és ifrit szemmel talán tényleg az.
- Mit akarsz tűzszellem? – a boszorkánynak végigfutott a hideg a hátán, sőt az egész testén. A kétélű kés eltűnt a tóga egyik észrevehetetlen zsebében, és jobb kezét a bal alkarjára, balt a jobbra tette. Ahogy a ruha bő ujja felcsúszott mindkét fedetlen karján egy-egy kard nyele és a penge alsó része vált láthatóvá. A mester kezét dicsérő tetoválás a fehértől a sötétszürkéig megszámlálhatatlan árnyalatot tartalmaz.
- Tűűűzszellem? Én nem egyszerű tűzszellem, hanem ifrit vagyok! – Az ifrit szót olyan hangosan ejtette ki, hogy talán még a sivatag kövei is beleremegtek.
- Felszólítalak, hagyj magamra! – a varázslónő összeszedte minden lelki erejét, hogy kimondja a szavakat. Közben érezte az energiát a karjaiba áradni. Kezében már két valódi kard nyugodott. Eltűntek a rajzolatok a bőréről, és nyirkos tenyerét kellemesen hűtötte a vékony bőrrel bevont fém markolat. Ettől valamennyire megnyugodott. De abban a percen egy másik gondolat kiáltott fel a zúgó fejében.
- Különös… Nagyon különös, hogy még nem téptelek darabokra. - Az ifrit persze már rég észrevette a boszorkány kezében az ikerkardokat, de tudta azt, is, hogy a lánynak mi lesz a következő lépése. Ezért gondolatban gratulált is magának.
- Mit akarsz tőlem? – Ahogy ráeszmélt, hogy a portál, amit megnyitott az Isten és az Istennő kegyelméből hamarosan bezárul előrevetette magát. Ahogy ugrás közben kirántotta a két kardot szétszakította a tóga bő ujjait, így azok bizarr szárnyakként követték mozdulatait… Majd kitárt karjain lebegve a földhöz csapódtak. A portál mögött a kemény kövekre esett.
- Szép ugrás volt. – nyugtázta vigyorogva a tűzdémon. Noha fogai az emberéhez hasonlítottak, most azt akarta, hogy agyarak villanjanak a méltósága romjain, és még inkább éles köveken fekvő lényre.
- Azt kérdeztem… – kiáltotta a boszorkány, és jobb a kezében tartott kard hegyéből zöld energialövedék csapott ki az ifrit felé. Amint elérte a tűzlény mellkasát hatalmas pukkanás szerű hang hallatszott. Az ifrit millió darabba robbant. Apró szivárványhártya darabok repültek szét minden elképzelhető és elképzelhetetlen irányba.
- Egy mai ifrit nem lehet elég óvatos. Bezzeg amikor én voltam olyan fiatal, mint te… – ezt a boszorkány mellett felbukkanó tűzszellem viccnek szánta, és jóízűen nevetett rajta. Hogy bebizonyítsa a boszorkánynak, hogy most nem illúzióval van dolga, a lángoló hegyű lándzsáját a lány háta fele tartotta, ami még fél méterről is kibírhatatlan forrónak tűnt. Majd, immár az abszolút felsőbbség édes érzésével a szívében folytatta. – Na akkor ezt tisztáztuk. Amúgy csak azt gondoltam, ezután kóborolhatnánk együtt. Egy édes boszorkány és egy hatalmas ifrit. Jó kis páros lennénk. Amúgy is unom már, hogy egyedül kell barangolnom ebben a sivatagban.
- De én el akarok innen menni! – nyöszörögte Elistaria. Térdéből és könyökéből szivárgott a vér, de agya csak információként fogta fel ezt, fájdalmat nem érzett. Ahogy a testének fájdalmaira érzéketlenné vált, talán egy napon a szíve is el fog hallgatni… Ha lesz még “holnap”, tette hozzá gondolatban.
- Itt legalább látod a sivatagot, a köveket. Máshol a szívekben vannak a kövek, és a lelkek a sivatag…


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához