LFG.HU

HammerTimeCafe
Cthulhu
VegyesCimkek

[Előző rész]

Warhammer logóMivel többen jeleztétek, hogy szívesen olvasnátok a folytatást – és természetesen mi is haladtunk a kalandokkal – ezért ismét rávettem magam az írásra. Az alábbiakban a Warhammer Fantasy kampányunk beszámolóját olvashatjátok – legalábbis annak egy korábban lezárult fejezetét, mert a történetnek még nincs vége.

Legutóbb ott fejeztük be, hogy a “Heideldorfi Horrort” túlélő három karakter – Gerhart, Cydonia és Máldír – párnapos vadonbeli bolyongás után, egy viharos éjszakán bezörgettek a “Coach and Horses” (Kocsi és lovak) nevű fogadó és kocsiállomás ajtaján. Ez egy amolyan független szálláshely két város között, nagyjából másfél napnyi kocsiútra észak felé Altdorftól, a birodalmi fővárostól. Azok kedvéért, akik csak most kapcsolódnak be, és esetleg nincs kedvük átolvasni az eddigieket, íme egy gyors “enumeráció”:

Gerhart “Geert” Moonham, az altdorfi csavargó-szélhámos és tolvaj: Mostanra már eléggé összeállt, ahogy a játékos némi “optimalizálással” ügyesen kiaknázta a rendszer nyújtotta lehetőségeket. Ennek következtében Gerhart nemcsak kiváló besurranó tolvaj és betörő, de félelmetes harcos is – legalábbis mindaddig amíg ellenfelei nem viselnek páncélt és nem találják el egyszer sem. A szélhámoskodás terén azonban a megnyerő külsőhöz nem sok gógyi társul, így az ilyen csalafintaságokban inkább az elszenvedő fél szerepe jut neki.

Cydonia Rothberger, Myrmidia papnője: A Heideldorfban átélt események hatására a papnő megerősítette hitét és eltökélte magát a káosz elleni küzdelemre. Ez utóbbi jegyében a karakter harci képességeinek fejlesztése került fókuszba, és néhány játékalkalom után Cydonia igencsak hatékony harcossá vált. A korábbi gyengeségekből is lefaragott valamelyest a játékos, de a fő témák továbbra is a harc és a gyógyítás maradtak.

Máldír of Laurelorn, elf erdőjáró: A kezdeti nehézségek után az új játékos jól beilleszkedett és hamar megbízható, oszlopos tagjává vált a csapatnak. Jelen beszámoló elején a karakter még némileg “nyers” állapotban van, mert a játékos még dolgozott a hátterén, ám idővel kiderült, hogy a hegyesfülű egyfajta küldetést teljesít az emberek között. Máldír az embereket megfigyelve próbálja felderíteni a káosz erői által elkövetett aktuális huncutságokat, hogy aztán feletteseinek részletes beszámolókat küldjön a tapasztaltakról.

 

RONTÓCVESZÉLY / SPOILER!

A továbbiakban a “The Enemy Within” (Az ellenség közöttünk) című Warhammer Fantasy kampány első fejezetének (Mistaken Identity) lejátszásáról számolok be. Ha dédelgetsz olyan terveket, hogy valamikor játékosként élvezd ezt a kiváló kampányt, akkor a további olvasással megfosztod magad a játékélménytől. Én szóltam.

 

WFRP4 GustavA fogadóban egy kocsi személyzete és utasai tartózkodtak, plusz két kalandor, akik egy másik járattal érkeztek és most átszállási lehetőségre vártak. Gerhart rögtön elővette a jobbik ruháját és modorát, amivel magára is vonta a kotnyeles fogadós, Gustav, figyelmét. A szélhámos fürdőt, szobát és fejedelmi lakomát rendelt a nem éppen visszafogott árakkal operáló intézményben, mindezekért pedig a kislevi kereskedőtől korábban ellopott aranytallérokkal fizetett (ennek részleteit lásd itt). Közben a többiek is lassacskán átmelegedtek a kandalló tüze mellett, és szegényes lehetőségeikhez képest igyekeztek maguknak vacsorát és éjszakai szállást kialkudni a fogadóstól.

A két kalandor – két játékos karakter – eközben már javában seftelt, úgyhogy ideje bemutatni őket is:

Floki a törpe zsoldos: Uwe játékosának új karaktere, igazi harci-marci. Véleményem szerint a patkányfogóhoz képest kissé egysíkúbbnak tűnik ez a karakter, de a játékos nem csinált titkot belőle, hogy ő bizony a harci jeleneteket élvezi a legjobban, ezért olyan karaktert akart, aki ebben jeleskedik. Uwe is egy kísérlet volt erre, de a játékos szerint nem sikerült jól, ezért megengedtem neki, hogy a korábbi karakterrel szerzett tapasztalati pontokat áthozhassa az új megalkotásához. (Hogy azért a karakterhalálnak is legyen némi súlya, kitaláltam egy amolyan kiegészítő szabályt – ha valaki érdekel, a kommentek között röviden leírhatom.)

Filip a kontár varázsló (hedge wizard): Frissen lediplomázott játékostársunk karaktere. A hórihorgas fickó Middenheim legszegényebb bugyraiból származik, ahol tehetségét inkább titkolnia kellett. Eddigi túlélését főként elsőrangú beszélőkéjének köszönheti, melyből hamarosan ízelítőt is adott a fogadó népének.

A két új játékos első kihívása a kezükben lévő röpirat kisilabizálása volt. Mindketten írástudatlanok lévén ugyanis nem tudták elolvasni azt a birodalmi röpiratot, amely állítólag igencsak jövedelmező zsoldosmunkát kínált Altdorfban (Floki valamennyire bírta ugyan a törpe rúnákat, de azzal itt nagyjából semmire sem jutott). Így aztán a kalandorok kiszemeltek maguknak a fogadó sarkában egy könyvbe temetkező, diákforma úriembert, és reménykedtek benne, hogy nem csak a képeket nézegeti. Az Ernst Heidelmannként bemutatkozó fickó beismerte ugyan, hogy éppen orvoslást tanul, de semmi kedve nem volt két koszos jöttmentnek felolvasóestet tartani. Ezen hozzáállásán azonban villámgyorsan változtatott, amikor Floki felajánlotta neki, hogy nem éppen szakszerű orvosi eljárással átülteti a lábait a fülébe.
Így aztán kiderült, hogy őfelsége, von Tassenick koronaherceg bátor zsoldosokat keres egy a Szürke Hegységbe (Grey Mountains) vezető rendkívül veszélyes expedícióra. A fizetség ennek megfelelően igencsak magas – 20 arany naponta, plusz sikerdíj – jelentkezni pedig Altdorfban, a herceg kastélyában lehet. Azt azonban Ernst már nem említette, hogy a kiírás szerint a semmirekellőket, beszari alakokat valamint a törpéket alapból kiszórják a válogatáson – a röpirat ezen részét a diák gonosz mosollyal átugrotta. Pedig ez fontos lett volna, ugyanis Filip az első kettő, Floki pedig a harmadik kritérium alapján bukott volna ki.

WFRP4 Handbill

Saját alkalmatlanságukról mit sem tudván a két kalandor úgy döntött, hogy csapatként jobbak az esélyeik, ezért rögtön neki is láttak a többi vendég felmérésének, potenciális társként. Leginkább egy pénzemberre (aki kifizeti az utat Altdorfig) és egy írástudóra lett volna szükségük. Az egyik potenciális jelölt a fogadóban éppen vacsoráját költő nemesasszony, Lady Strudeldorf lett volna. Az egérképű társalkodónője által körülugrált hölgyről messziről lerítt, hogy pénze is van, és valószínűleg olvasni is tud. Ám amikor megkörnyékezték, őlédisége kerek-perec közölte velük, hogy ha nem hagyják békén, akkor a mellette ülő testőrével péppé vereti őket.

Mesélői adalék: A lady mindezeket persze finoman közölte, de a testőrként bemutatott sebhelyes arcú nő (Marie) nem hagyott kétséget afelől, hogy az amúgy harcedzett Flokinak is kemény kihívást jelentene.

Maradt még a pultot támasztó breton zsoldos (Philippe), akiről azonban Filip hamar kiderítette, hogy szintén pénzre utazik, de ha lehet a veszélyt kerüli. A két féktelenül vedelő kocsis kiesett a potenciális társak listájáról, ám a bozótvarázsló sikeresen kialkudott tőlük egy meglehetősen nyomott árú fuvart a következő fogadóig Altdorf felé.

Így esett a választás az immár kikupálódott Gerhartra és társaira. Bár a törpe nem volt oda a gondolattól, hogy elfekkel társuljon, a papnő és a szélhámos jó benyomást keltettek, és némi egyezkedés után a két társaság úgy döntött, hogy közösen folytatják útjukat. Kivéve Gerhartot, aki jelenleg nem érezte szükségét, hogy mindenféle veszélyes kalandokba keveredjen pusztán a pénzért – pláne amikor itt van ez a sok gazdag vendég, akiket jóval kevésbé kockázatosan meg is kopaszthatna. Lady Strudeldorf némileg udvariasabban, de ugyanúgy elhajtotta, a breton zsoldos viszont kapható volt egy kis kártyajátékra. Pár kör után azonban kiderült, hogy mindketten szemérmetlenül csalnak, és bár a játék így fairnek volt mondható, pont hogy nem ez lett volna a lényeg a felek számára. A kártyapartik így a kölcsönös szakmai tisztelet jegyében némi hümmögés után elhaltak.

WFRP4 Inn

lady_isoldeMásnap aztán a csapat továbbindult volna, ha nem derül ki két érdekes apróság:

  1. Az előző esti tivornya után a két kocsis olyan macskajajos volt, hogy órákig tartott használható állapotba hozni őket.
  2. Mikor végre ez megtörtént, kiderült, hogy a kocsisok kissé nagyvonalúak voltak az ígéretekkel, ugyanis Lady Strudeldorf és kísérete mellé már csak Philippe és a diák Ernst fértek a kocsiba – ráadásul ők is szűkösen. A fizetséget viszont már elitták, így valamit ki kellett találni…

A megoldás végül az lett, hogy Gerhart pénze és jó modora bebocsátást engedett neki a kocsi belsejébe, ahol így már az utasok kapcsolata egymással meglehetősen belsőségessé vált – mármint abban az értelemben, hogy személyes tereik alaposan lefedték egymást. A többiek pedig a jármű tetején voltak kénytelenek elhelyezkedni, ahol viszont a helykínálatra nem lehetett panasz. A szélhámos végül örült is meg kesergett is a szerencséje miatt – vigyorgott, amikor megúszta az elázást egy váratlan záporban, de bánkódott, hogy az úton végig őlédisége zsörtölődését kellett hallgatnia.
A fenti kellemetlenségeket leszámítva azonban az út jó hangulatban telt, egészen addig amíg az egyik hátsó kerék hangos reccsenés kíséretében búcsút nem intett a kocsi többi alkatrészének. A huppanó miatt Floki fejjel előre landolt egy útszéli kövön, és eszméletét vesztette. A hibát gyorsan kijavították, de a törpe nem tért magához, Ernst Heidelmann pedig megtagadta, hogy kezelje, mondván, hogy ő csak jól fizető embereket gyógyít, és különben is még csak tanuló.

stagecoach

rolf_hurtsis

Mesélői megjegyzés: Floki azért ájult el, mert a játékos munkájában éppen ügyeletes volt és behívták dolgozni. Ennek kb. 10% volt a reális esélye, de persze pont akkor történt, amikor végre az általa leginkább kedvelt tevékenység felé közeledtünk, amit többek között direkt neki készítettem elő…

A menetkészre kalapált kocsi alig hajtott tovább, amikor az egyik kanyarban egy a földön gubbasztó emberalak tűnt fel. A fickó egy másik, a földön fekvő alak fölé görnyedt – talán sérült társa sebeit látta el éppen. Közelebb érve azonban a társaság szembesült a durva tényekkel: a földön fekvő egy halott kocsis volt, melyből a fölötte gubbasztó, rothadó húsú mutáns éppen jóízűen falatozott. Filip számára különösen zavaró volt az eltorzult fajzatban felismerni régi barátját, Rolf Hurtsist, akivel jó pár gyerekkori balhét csináltak együtt. Örömteli üdvözlésre azonban nem maradt idő, ugyanis Rolf néhány megtermett ugrással máris a csapat kocsisára vetette magát, akit csak Cydonia és Geert gyors közbelépése mentett meg a szétmarcangolástól. A lovak azonban így is megvadultak a mutáns szagától, és a gyeplőbe szorosan kapaszkodó másik kocsissal az erdő fái közé vetették magukat.

WFRP4 Coach Encounter

Végül a lovakat is sikerült visszaterelni, és a holttesten talált javakon is megosztoztak, ám amikor csapat ismét tovább indult volna, amikor feltűnt nekik az incidens forrása: egy kanyarral feljebb az úton egy kisebb mutánsbanda éppen egy előttük arra járó kocsi utasait mészárolta és fosztogatta. A jelenet Máldírban keserű emlékeket ébresztett, és az elf szinte azonnal támadásba is lendült. Első nyila súlyos sebet ejtett a mutánsok vezetőjén, aki viszont számszeríjával szintén komolyan megsebesítette a hegyesfülűt. A kitörő csatában végül a karakterek kerekedtek felül. Cydonia és Filip megfeledkezve a Drakwald erdő veszélyeiről még a fák közé is bevetették magukat, hogy végezzenek a menekülőkkel. A papnőt istennője megoltalmazta a veszélytől, ám a bozótvarázsló már nem volt ilyen szerencsés. Ő bizony összefutott egy szörnyszülöttel (beastman), aki azonban áldozat helyett lehetőséget látott a kontár varázslóban, és különös alkut ajánlott neki. Talán érdeklődésből, talán csak hogy mentse az irháját, de Filip elfogadta az ajánlatot, és innentől kezdve az ő útját is víziók kísérték.

Mindeközben a hátramaradt Gerhart is érdekes felfedezést tett – a mutánsok által lemészárolt egyik utas egészen pontosan úgy nézett ki, mint ő. A megegyezés kísértetiessége szinte delejezte a szélhámost, aki elsőre valami távoli, ismeretlen rokonságra gondolt. A test átkutatásakor azonban még ennél is megdöbbentőbb dolgokra bukkant. Az elhunyt ugyanis a nála lévő dokumentumok szerint nem más volt, mint Kastor Aloysius Lieberung, Ubersreik nemrég jobblétre szenderült lovagjának egyetlen örököse. Herr Lieberung pedig látszólag éppen Bögenhafen városába tartott, hogy átvegye az örökséget, amihez a papírok szerint földbirtok, udvarház és tekintélyes vagyon társult. Geert kissé bizonytalanul, hogy mit is kezdjen a helyzettel, gyorsan magához vette az ügyvéd levelét az örökségről, valamint egy másik papírost, amelyen egy Sigmar papnő és egy kereskedőcéh feje igazolták, hogy az írás felmutatója Kastor Lieberung. Ezekkel, és persze a rendkívüli hasonlatossággal elvileg nem mindennapi vagyon hullhat a szélhámos ölébe…

lawyer_letter affidavit

Az ábrándozó Gerhartot azonban hangos dübörgéssel érkező őrjárat térítette magához. Időközben Cydonia és a találkozástól még kissé kótyagos Filip is visszatértek a rengetegből. A frissen megjelent őrjárat vezetője először a partyt gyanúsították a kocsi kirablásával, de a sima modorú Geert és az időközben megérkező többi utas tisztázták a helyzetet. A Magnus Athrectként bemutatkozó országúti csendőr (roadwarden) elmondta, hogy már régóta kutatják a környéken garázdálkodó rablóbanda nyomát. Látván azonban, hogy későn érkeztek inkább csak gyorsan összepakolták és elégették a halottakat, megköszönték, hogy a csapat leszámolt a mutánsokkal, és óva intették a többieket az erdőtől. Nem sejtették, hogy az utóbbi figyelmeztetéssel szintén elkéstek. Mindeközben Gerhart kapzsi szemekkel méregette a jól felszerelt őrjáratot: három katona, pisztolyokkal és mellvérttel felszerelve – egy vagyont kaphatna Altdorfban ezekért a cuccokért…

Mesélői megjegyzés: Itt emlékeim szerint történt némi metajáték, amely során a többiek biztosították Geert játékosát, hogy nem fognak neki segíteni a járőrök elleni csatában.

A szélhámos azonban inkább beérte a frissen felfedezett örökség reményével – egy napra egy bitorolt vagyon a megfelelő szerénység és a nyugodt öregkor biztos záloga, legalábbis a mondás szerint. Elvégre most hogy az egyetlen bizonyíték – a holttest – már máglyán ropog, és senki sem kérdezte vagy nézte meg, hogy kik is az áldozatok, Gerhart gyakorlatilag szabad utat kapott a mesés vagyonhoz. Csak el kell utaznia Bögenhafenbe, és átvennie – ennél könnyebb már nem is lehetne. Különös felfedezését egyelőre azonban titokban tartotta a többiek előtt, hogy némiképpen átgondolhassa a pontos tervet.

magnus_athrect

Mesélői megjegyzés: Eddig jutottunk a negyedik játékülés maradékában. A játékosoktól kaptam egy jogos észrevételt, hogy az NJK-k ezúttal túl passzívak voltak, például amikor a mutánsokkal kellett megküzdeni. A helyzet az, hogy itt kicsit elrontottam a dolgot, mert a partynak egyedül kellett volna találkozni a rablókkal, és a csatát úgy terveztem, hogy csak nekik legyen kihívás. Ha még Marie a testőr, és Philippe a zsoldos is beszállnak, akkor már egyértelmű túlerő lett volna a csapat javára, amit nem akartam. Így azt találtam ki, hogy ezek ketten hátramaradnak vigyázni a kocsira és utasaira, hátha további mutánsok lapulnak a bokrok között. A játék közben úgy gondoltam, hogy ez jó kifogás, de ezek szerint vagy nem az, vagy nem jól prezentáltam. A Lady távolságtartása viszont szándékos volt – vele akartam bemutatni, mekkora szakadék tátong a nemesség és mindenki más között a világban. A témában azonban a következő játékalkalom is remek leckékkel szolgált…

[Következő rész]


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához