LFG.HU

HammerTimeCafe
Cthulhu
VegyesCimkek

[Előző rész]

HATODIK JÁTÉKÜLÉS

Warhammer logóRONTÓC / SPOILER!

Az alábbiakban a “The Enemy Within” (Az ellenség közöttünk) című Warhammer Fantasy kampány lejátszásának egy részéről számolok be. Ha dédelgetsz olyan terveket, hogy valamikor játékosként élvezd ezt a kiváló kampányt, akkor a további olvasással megfosztod magad a játékélménytől. Én szóltam.
Viszont ha mesélőként vannak terveid ezzel a kampánnyal, akkor talán olvashatsz itt pár hasznos tanácsot, figyelmeztetést és tapasztalatot a megjegyzéseim között.

Mesélői előszó: Ez alkalommal a Flokit alakító játékos már nem vett részt az eseményekben. Bár ekkor még úgy volt, hogy később majd újra csatlakozik hozzánk, a helyzet végül úgy alakult, hogy a játékos új életet kezdett egy másik kontinensen, így a kampány további részéből kiesett.

weissbruck

Gerhart és Floki szokatlanul korán asztalt bontottak és visszavonultak a Berebeli fedélzetére, így aztán Filip és Cydonia kettesben dédelgették tovább utolsó kupa borukat. A mini szigeten odakint Máldír is megágyazott már magának, amikor különös lényekre lett figyelmes. A többszáz éves tölgy, amelynek lombjai alatt éppen álomra készült szenderülni, egy pár apró erdei szellem lakhelye volt, akik figyelmeztették az elfet, hogy valaki vadászik rájuk. Azt tanácsolták neki, hogy szegődjön a sunyi képű Gerhart nyomába, és figyeljen rá, amíg az örökségét kergeti – különösen a mai éjszakán. Máldír szeretett volna többet is megtudni, de a két apró lény köddé vált. Mivel annak idején úgy tanították, hogy az ilyen lények tanácsait érdemes megszívlelni, az erdőjáró alvás helyett éjszakai őrködésre rendezkedett be. A Mannslieb (a WHFRP világának egyik holdja) majdnem teljes alakjában mutatkozott a felhőtlen égen, így a kis szigetről nagyszerű kilátás nyílt a körülbelül félszáz méterre lévő mólóra.

maldir

Miután a papnő és a bozótmágus kissé kapatosan, de különösebb incidens nélkül visszatámolyogtak a Berebelli fedélzetére, lassacskán elcsendesedett az éjszaka. A kikötő békéjét csak egy törpe ordenáré horkolása zavarta meg, ám a továbbra is éberen őrködő elf inkább éles szemeire hagyatkozott. És bizony jól is tette, mert egy bő óra múlva két gyanús alak jelent meg a mólónál, akik rövid körbekémlelés után határozottan Josef hajója felé indultak. Az ismeretlenek látszólag kész tervvel érkeztek – szurokba áztatott rongyokat tömködtek a kabin nyílásaiba, aztán nekiálltak meggyújtani a kilógó végeket. Máldír ekkor akcióba lépett és az egyik támadó hamarosan holtan a folyóba hanyatlott. Ennek láttán a másik pánikszerű menekülésbe kezdett, és noha az elf ezúttal elvétette a célt, az így támadt ordibálás felverte a hajón alvókat. A csapat itt kétfelé vált: Josef Floki és a saját emberei segítségével gyorsan eloldozta a hajót, hogy a nyílt vízen láthassanak neki az oltásnak. A többiek – Geert, Filip, Cydonia és Máldír – pedig a támadók nyomába eredtek.
A menekülő gyújtogató a part menti raktárházak közé vetette magát, nyomában a többiekkel, ám itt hirtelen fordult a kocka, amikor két további alak lépett ki az árnyékok közül. Mivel az elf a derékig érő vízben csak lassacskán ért ki a szigetről, ezért a létszámarány hirtelen kiegyenlítődött. Azt is gyorsan leszögeztük, hogy mivel a támadás a legszebb álmukból verte fel a karaktereket, ezért ők páncél nélkül, csupán az első kezük ügyébe eső fegyverrel vannak felszerelkezve. Így hirtelen már az erőviszonyok is meglehetősen bizonytalanná váltak, ám a papnő és a szélhámos így is bátran támadásba lendültek, miközben a bozótmágus a háttérből buzdította őket. Filip ugyanis ráeszmélt hogy az erősebb támadóvarázslataihoz szükséges kellékeket is a hajón felejtette. Cydonia még így is hamar megsebezte az egyik támadót, aki kötelességtudóan neki is látott a földön való kivérzésnek. Úgy tűnt, hogy a hátrányok ellenére a karakterek gyorsan felülkerekednek a küzdelemben, ám ekkor a raktárház mögül előlépett a kopasz sebhelyes fickó, és diszkréten elhajított egy dobóbaltát valamint egy tőrt a szélhámos felé. Noha a balta ártalmatlanul tovasuhant a weissbrucki éjszakába, a tőr célt ért és Gerhart világa megtelt fájdalommal. Ám a tagbaszakadt kopasz nem érte be ennyivel, mert ezután kardot rántott majd ördögi ügyességgel elkerülve a papnő és társai támadásait Geert közelébe férkőzött, és egy jól sikerült vágással padlóra küldte a szélhámost. A kampány folyamán ekkor gurult először (virtuális) kocka halál elleni mentődobásként.

adolphus_kuftsos
Eközben Cydonia az időközen megérkező Máldír segítségével végzett a három támadóból kettővel, amire a harmadik és a sebhelyes kopasz menekülőre fogták a dolgot. Az előbbi néhány ládán és hordón átmászva kereket is oldott, ám az utóbbi nem volt olyan szerencsés – a feldühödött papnő lándzsája ronda, sebhelyes saslikot csinált belőle.

cydonia

A folyón mindezalatt Josef és a társai úrrá lettek a tűzön (hiszen inkább csak füstje volt), a parton maradtak pedig nekiláttak rendezni soraikat. Szerencsére Gerhart magától is stabilizálódott, így Cydonia viszonylag könnyen magához térítette. A támadás menete és egy a tagbaszakadt kopasz fickónál talált levél alapján összerakták, hogy az egész kajlamajka Gerhart megölésére ment ki. A papnő itt rögtön meg is fogadta, hogy amíg a szélhámos nem változtat a hozzáállásán, addig többször nem hajlandó meggyógyítani. A következő hajnalban aztán a csapat folytatta útját Bögenhafen városa felé.

ak_letter

Habár a játékülés itt még nem ért véget, a kampány első része hivatalosan igen. Ezért a további beszámoló helyett inkább pár mesélői jegyzetet és véleményt osztanék meg, illetve pár tanácsot azoknak, akik tervezik a kampány lemesélését.

Először is az utolsó jelenetről pár gondolat: a csapat azt jól kikövetkeztette, hogy a támadók célpontja Geert volt, de a levélből többet is megtudhattak volna. Valamiért azonban erre nem fordítottak gondot – mindegy is, mert nem volt létfontosságú információ. A tagbaszakadt sebhelyes fickóval megint a rendszer lehetőségeit is tesztelgettem, és továbbra is tetszetősek voltak a tapasztalatok. Az NJK ezúttal úgy lehetett kompetens harcos, hogy a megfigyeléseire, tapasztalataira és az ösztöneire hagyatkozott a gyorsaság helyett. Ezzel valamennyire meg is lepte a csapatot – ennek, és Gerhart óvatlanságának köszönhette, hogy a célját majdnem el tudta érni. Sikerült neki ugyanis kereken nulla életpontra ütnie a szélhámost, akinek 50% fölötti esélye volt, hogy ne ússza meg maradandó emlék nélkül a kalandot, de a szerencse kisegítette. A játékos azonban ennek ellenére sem volt képes elengedni azon elképzelését, hogy Geert egy kompetens első vonalbeli gyilkológép. Pedig eddigre már ez volt a harmadik halálközeli élménye – összehasonlításként, ha Uwe önfeláldozását nem számoljuk, akkor a többi karakternek összesen volt ennyi hasonló esete.

gerhart

A kampányról eddig: az Enemy Within kampány első fejezete egy amolyan bevezetőkaland, és bizony kőkemény csőmese. Egy csupa veterán Warhammeresből álló társaságnak szerintem elég neccesen lehetne lemesélni, de kezdőknek ideális – feltéve hogy elfogadják a meglehetősen kötött kalandmenetet. Ebben a fejezetben egy csomó olyan dolog történik, aminek látszólag semmi értelme, és a karaktereknek nem igazán van befolyása az eseményekre. Ez egyfelől szükséges, mert a kampány eseményszálai közül a legfontosabbak itt indulnak el – a mesélőnek egyszerűen “meg kell ágyaznia” a későbbi eseményeknek. Másfelől pedig apránként tanítgatja a szabályrendszert az új játékosoknak (még egyszer: ez egy teljesen kezdőknek ajánlott kaland). Én azt a stratégiát választottam, hogy előre elmondtam a játékosoknak, hogy itt bizony kicsit néha rágós és beszűkült lesz a kaland, de próbáljanak meg most együtt úszni az árral, ne most akarják megváltani a világot, hanem gyorsan lendüljünk át ezen a részen és akkor lesz majd jobb is. Ennek ellenére kaptam panaszokat “railroading” miatt, amik amúgy teljesen jogosak. Így utólag nézve elkövettem pár hibát és bizony nem is sikerült túl jól elleplezni az események kötelező érvényességét, ezért a kritika sajnos helytálló.
A kampány lejátszásával kacérkodó mesélőknek azt tudom csak tanácsolni, hogy nagyon alaposan készüljenek fel az első fejezetből, helyezzék a hangsúlyt a világ bemutatására, és próbálják valahogy tompítani a csőmese jelleget. Ez utóbbi nekem sajnos pont nem sikerült, így tuti receptet adni nem tudok, de az biztos, hogy erre oda kell figyelni, és foglalkozni a témával. Egy már Warhammerben vájt fülű társaságnak pedig talán azt tudnám ajánlani, hogy Kastor Lieberung holttestének megtalálásával kezdjék a kampányt, az utána következő eseményeket pedig a mesélő erősen szerkessze át és illessze a csapat igényeihez. Ezt a bevezető részt teljesen kihagyni nem érdemes, mert a háttérben túl sok minden történik, és ezeknek a jeleit a játékosok meg kell hogy kapják, különben a későbbi események sem nyernek teljes értelmet. Egy biztos: Érdemes teljesen kezdő, de legalábbis még nagyon tapasztalatlan karakterekkel nekikezdeni, mert különben a mesélőnek nagyon sok energiát kell áldoznia az események átszabására és az ellenfelek megfelelő feltuningolására, később pedig már esetleg irreálisan erős közembereket kell lenyomni a játékosok torkán.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához