LFG.HU

Angwhirankoron
novellaCimkek


Égre kiállt Az, ma s mélybe le, zokogva, ki felkel a síromból.
Mert ha az élő nem, akkor a holt döbben s a képzete fényt romból.
Ördögi éneke s védi a csend leple, ahogy vadat öl s koncol.

Már szabadabb, jár-kell, és nyakakat vág el, először is egy párat…
Kedve is ettől lesz s tombolva él: törleszt. Mára már mindent támad.
Megállítani őt? Ki jelent oly erőt vagy akkora gátat?

Rombol kertet, házat, ajtót, pólyást, százat és lel egyre több társra
- Sötétben rátalálsz, s már te is vért zabálsz – így nő népes háza
Ámokfutó őrült, ki tán annyira bőszült, hogy ő se tudja mi a vágya!

Fokhagyma, hát az, mit sem ér.
Keresztedet is dobd el balra!
Szenteltvíz, karó, meleg vagy tél
Hisz ellene mindez fabatka!

Mert ő szabad, igen ő szabad!
Féktelen, nincs láncra kötve, sőt…
Szinte mennie kell és élni:
Tartani Vámpírkeresztelőt!

Bezárhatod, próbálkozhatsz,
Megteheted, jogod bizony.
Vagy hagyhatod, míg téged
Ér el e csodálatos viszony!

Mert vagy te mész hozzá
S kérleled: – Használjon föl! -
S átadod magad teljesen,
S élvezed, hogy jön a gyönyör…

Vagy mikor túl sok minden
És talán messze is az Isten,
A Fenevad akkor rád talál!
Mert kiút, kiút az nincsen.
(De lehet, hogy nem is kell)
Mert nélküle, az élet börtön és
HALÁL!


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához