LFG.HU

HammerTimeCafe
auer
VegyesCimkek

2017. november 30. – Jóslat

Hosszú szünet után végre sikerült összeülnünk, és játszani egy keveset. Már a játékülés elején tudtuk, hogy nem sok időnk lesz, de próbáltuk kihozni belőle a legtöbbet. Az is időbe telt, hogy felvegyük a fonalat, és tisztázzuk, hogy hol vagyunk, miért pont ott, és éppen hova tartunk, de abban egyetértettünk, hogy éppen az információszerzés időszakában vagyunk. Megjegyzés: Józsi munka miatt visszamondta a részvételt kampányból, így Octaviust kiírtuk.

Magnus minden áron át akarta kutatni az elhunyt bíboros személyes lakrészét, és az irodáját is. Mindkettő előtt Bronzgárdisták álltak, akiket “jó barátunk” Kashim főatya állított oda, azzal a céllal, hogy senkit ne engedjenek be. Ezt a feladatot nagyon komolyan is vették. Kashimot pedig nem sikerült elérnünk, mert éppen a palotában intézett bizonyos, fontos ügyeket. Fura hogy nem is próbálták meggyőzni az őröket.

Ezután megpróbáltunk az utcán felcsípni híreket. Azt már láttuk, hogy a mesélő jó kis random táblázattal rendelkezik arra nézve, hogy mi történhet ha az ügynökök nyitott szemmel és nyitott füllel járják az utcákat. Most például megint Rathielbe botlottunk – aki elfelejtette volna, ő az a férfi, aki bár valaha orvos volt, de sikerült leküzdenie magát rongyos hordószónokká. Még mindig az utcákat járó rémséges emberevő szörnyről prédikált mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. Egy darabig hallgattuk, dobtunk is a perselyébe valami kis adományt, amikor Magnus úgy döntött, hogy beszervezi. Egy söntésben megbeszélték, hogy legyen a szeme és a füle a mi kis csapatunknak az utcán, mert őt hátha olyan helyekre is beengedik, ahova minket nem. Játékosként úgy érzem, hogy lehet méltatlan forrásba fektettük bizalmunkat, de vagy megtérül vagy nem, és adtunk egy lehetőséget a mesélőnek, hogy segítsen nekünk, és információt csepegtessen még akkor is ha nekünk lövésünk sincs arról, hogy mi folyik körülöttünk. Meglátjuk.

Aztán nekiálltunk mindenféléről ötletelni. Ahogy az már lenni szokott, hirtelen eszünkbe jutott mindenféle: menjünk még el ehhez, meg ahhoz, meg kérdezzük meg ugyanazt még két másik személytől is. A mesélőnek komoly fejfájást okozhattunk. Az inkvizítor üzenete miatt most Magnus rácuppant a Bagoly udvar témára, mindenhol arra vonatkozó információmorzsákat keres. Nagy nehezen sikerült csak rávezetni minket arra, hogy foglalkozzunk azzal, amit már előre lezsíroztunk, és végre találkozzunk Lucius csatatestvérrel.

Plusz, egy talán nem annyira fontos információ jutott eszébe Jaine-nek. Mégpedig az, hogy Anas Razzaq Al Quadir kalifa, a nem annyira híres rouge trader, a Silver Crescent hajó kapitánya, elvileg erről a bolygóról származik.

Ezután pedig olyat tettünk, amit még sohase. Felkészültünk egy szociális interakcióra (hát elvégre nem minden nap találkozik az ember a Császár egyik angyalával).

A palotában nem csak Luciussal találkoztunk, hanem Sarvus udvarmesterrel is, akivel eldiskuráltunk. Természetesen elsősorban a Bagoly udvarról.

sarvus

Lucius bár nagyhatalmú űrgárdista, mégis egyszerű embernek bizonyult. Egyszerűen nem tekintett minket egyenrangú partnernek, még Magnust – aki most már hivatalosan is “vallató”-i rangot visel – is éppen csak, hogy figyelemre méltatta. A találkozót pedig amolyan szükséges tiszteletkörnek tekintette. A viselkedése leginkább egy játékos karakterére emlékeztetett. Egy ponton sikerült csak felkelteni az érdeklődését, amikor elmondtuk neki, hogy a bolygón sötét eldák vannak (ezt tárgyi bizonyítékokkal is alá tudtuk támasztani, volt néhány shuriken lövedékünk, amit még a hátsóinkból operáltunk ki). Úgy tűnt, hogy ha méltó kihívást tudunk mutatni, és irányba állítjuk az űrgárdistát és a társait, akkor addig fognak menni, amíg le nem győzték a Császár ellenségeit. Kiderült továbbá az is, hogy Telemachus csatatestvér, mint tanácsadó, vezeti az északi tisztogatást, ahol a birodalmi gárda helyi osztaga a Sirokkó Portyázók őslakosokat és ültetvényeseket molesztálnak. Akkor néztünk nagyokat, amikor Lucius búcsúzóul egy kupac könyvet nyomott a kezünkbe, mondván, hogy jó könyvégetést kíván. Úgy tűnt, hogy szilárd meggyőződése, hogy az inkvizíció tagjaiként nekünk ez a feladatunk.

Ami így utólag belegondolva kicsit furcsa, hogy egy vezető rangú űrgárdista ennyire tájékozatlan legyen. Másrészt viszont voltak arra utaló jelek, hogy azért nem teljesen hülye. Például amikor Alaric, aki nagyon erőltette azt, hogy mivel ő egy olyan világról származik, ahol egy káptalanház áll ezért sokat tud az űrgárdistákról, megpróbált szóbaelegyedni vele, már csak azért is, mert nagy tisztelettel van irántuk, és elmondta honnan jött, akkor úgy tűnt, hogy a bolygó nevét ismeri, még ha nem is igazán érdekli. Bár nem volt időnk és kedvünk kiértékelni a beszélgetést, jó lenne, ha ezt valamikor meg tudnák tenni a karaktereink.

Mivel ez most úgy is az újítások ideje volt, megpróbálkoztunk ismét valami újszerűvel. Visszatértünk a saját hajónkra, és Alaric a birodalmi tarottból próbált jósolni. Látomása is támadt, amelyet le is jegyzett:

“Hat platina szemű bagoly álarc, ebből egy darabokra törik. Három bronz színű csőr, és egy szellembagoly, amely tizenhárom obszidián karommal suhint, ebből egy porrá omlik.

Majd összeállnak egy képpé és a bolygóra tekintenek ahol felváltva:

Atomrobbanások gombafelhői emelkednek magasba.

Polgárháború, utcai harcok.

Az Ellenség (Káosz) uralma látszik.

Sötét eldák rabláncon vezetik el a bolygó népét.

A birodalmi flotta hajói külső hatás nélkül felrobbannak.

Egy hajó ispotályában kitör valami szörnyű járvány.

Rettentő ork ármádia közeledik a bolygó felé.

 

… miközben: Nincs lehetőség az Exterminusra, a bolygót vissza kell foglalni! – mondja valaki egy térkép felett.

 

Idős férfi arc ősz hajjal, aki elégedetten csettint, és azt mondja, hogy: “szeretem, hogy ha egy terv sikerül”, és egy olyan érzés, hogy ezzel a sikerrel a mi helyzetünk sokkal rosszabb lett.

És végül az egyik víztorony a városban.”

 

Ez a jóslat meglepett, így hirtelen kellett rögtönöznöm, végül összeszedtem pár homályosabb végkifejletet és mellé tettem egy rakás ökörséget. Majd kiválogatják a játékosok…

 

Felmerült, hogy akkor most mi legyen. Nagy kedvünk lett volna egyből keresni egy víztornyot, és megnézni, hogy mi ennek az értelme. De mivel a való világban már csak egy fél óránk volt, és arra gondoltunk, hogy ha felderítünk, akkor annak mindig harc a vége, és a harc nagyon hosszú, ezért azt inkább majd máskor játsszuk le.

Ezért nem kis biztatás után úgy döntöttünk, hogy utánanézünk az eltűnt asztropata kórusvezetőnek. Alaric kivételes intelligenciáról tett tanúbizonyságot, amikor elmondta, hogy szerinte ahhoz, hogy valaki hatalmas felfordulást okozzon egy bolygón, komoly feltűnés nélkül, először el kell némítania a kifelé menő kommunikációt.

El is mentünk a Kövirózsa-kertbe, ahol már járt pont az a két játékos, aki most ideiglenesen, vagy véglegesen, de már kiszállt a játékból. Találkoztunk a nagytiszteletű Kairos kórusvezető úrral, aki kis beszélgetés után, amikor megemlítettük, hogy nekünk jó eredményeink vannak eltűnt emberek megtalálása terén, engedélyezte, hogy átkutassuk az asztropata lakhelyét és nyomokat keressünk. Közben sok elmélet megfordult a fejünkben, főleg azon gondolkodtunk, hogy ki profitálhat abból, ha a nő eltűnik, illetve hogy hol és hogyan lehet fogvatartani egy nagyhatalmú asztropatát, ahol teljesen el tudják nyomni a képességeit.

kairos

Végül két valódi nyomot találtunk, egyrészt a lakrészében valaki a fal mellé tolta a bútorokat, hogy nagyobb hely legyen az amúgy is nagy szobában. Másrészt egy szervitort, amelyiknek van egy napi rutinja, és kikapcsolta magát éjszakára, azért nem tudta elmondani, hogy pontosan mi is történt az eltűnés idején. Viszont reggel amikor visszakapcsolódott, akkor talált egy kis bronz, növény mintával díszített dobozt a szoba közepén, amit visszarakott a helyére, a polcra, ahol meg is találtuk.

noveny_mintaval_diszitett_dobozt


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához