LFG.HU

auer
VegyesCimkek

2017. december 30. – Víztorony és bevásárlás

Mivel közeledett az év vége, megpróbálkoztunk valami újjal: sokkal több időt hagytunk magunknak játékra. A személyes meglátásom, hogy ha tudjuk, hogy több időnk van, akkor sokkal több időt töltünk el azzal, hogy lényegtelen dolgokról beszéljünk, játékon belül, és azon kívül is.

Amikor végre készen álltunk arra, hogy folytassuk, akkor onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, még egy kicsit aggódtunk azon, hogy vajon mit találunk a dobozban, de végül jobb ötletünk nem lévén arra jutottunk, hogy muszáj valakinek, vagy valakiknek bemenni valahogy a ládába és kirángatni Sing úrhölgyet, a fő asztropatát. A logikai bakugrás háttere: a láda egyfajta zsebdimenzió/hordozható holofedélzet szerűség, rekreációs célokra.

sing

A választás Alaricra esett, mint aki ért a pszichikus  dolgokhoz, de Magnus nem akarta egyedül elengedni. Kiderült, hogy ez a valami egy xeno rekreációs doboz, nagyjából arra jó, hogy egy álvalóságot generál azoknak, akik belépnek – mindenkinek külön-külön. Ami nagyon kényelmes, amolyan wellness környezet. Innen rángatták ki a nőt, de Magnus majdnem bentragadt, neki is kellett egy kis segítség, hogy ki tudjon jönni, immár pár őrületponttal gazdagabban.

whirlwindKiderült, hogy önmagát zárta be félelmében, mert látomása volt, hogy egy szörnyűséges alak, bizonyos Lélektolvaj, iszonytató páncélban, korbáccsal a kezében szörnyű vérengzést rendez a bolygón, és mindenkit megöl. Felajánlottuk neki a lehetőséget, hogy mivel egyelőre senki nem tudja, hogy előkerült, vagy fusson az életéért, vagy álljon ki mindenért, amit a Birodalom jelképez. Egy kis meggyőzésre volt szükség, és némi lelkesítő beszédre, de végül azt választotta, hogy marad, visszatér a hivatalába, és jó hívő állampolgárként harcol az Ellenség ellen. Igazából nem mert a hírhedt Szent Inkvizíció előtt gyávának mutatkozni, azt hitte mindez egy teszt. Azért kikérdeztük, hátha kapunk valami hasznos információt, de semmi érdemlegeset nem sikerült megtudni tőle. A dobozt lefoglaltuk, egyrészt azért, hogy nehogy még egyszer eltűnjön, és ezzel is csak a mi bajunkat gyarapítsa, másrészt ez azért illegális xeno technológia, harmadrészt pedig nekünk is megtetszett. A doboz beszerzési forrása érdekes lett volna, de a próbák alapján elhitték, hogy a bazárban vette…

Ezután úgy döntöttünk, hogy felkeressük a víztornyot, amit még Alaric látott a saját látomásában. Pont időben érkeztünk, hogy lássuk amint a Roncsőrség is, és a Tech-papok híres skitarii gárdistái is körülvették a helyet, sőt, éppen készültek arra, hogy egy Whirlwind tankkal lőjék rommá. Megbeszéltük a helyet “ostromló” egységek parancsnokaival Nailah őrmesterrel és Alfa6-Friest-tel – ki lehet találni, hogy melyikük melyik egységet vezette – hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy egy tech eretneket üldöznek, egy bizonyos RH0-M1SS4-t (Rhó Myssa), aki a víztoronyban barikádozta el magát. A vád adatlopás és szabotázs.

viztornyot

rh0-m1ss4-t

A helyet őrző servitorok komolyabb kihívást jelentettek a csapatnak, mint azt gondoltuk. Utólag számolva két skálával magasabb nehézség volt, mint amivel a csapat elbírt volna. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a következő utunk egy olyan helyre fog vezetni, ahol művégtagokat árulnak, ugyanis Jaine-nek új lábakra lesz szüksége. Pontosítok: a bal lábfejét ellőtték így “hulljon a férgese” mentalitással csípő alatt mindkét végtagját lecseréltette végül.

A végső összecsapás sokkal kevésbé volt halálos, mint lehetett volna. Magnus ugyanis bevetette amúgy is komoly meggyőző erejét, és rábeszélte a nőt (igen, a sok fém alatt egy nő található, … valahol jó mélyen alatta). Kiderült, hogy ő volt az, aki felgyújtotta a Helion Kohót. De leginkább csak azért, mert aggódott amiatt, ami ott folyik. Hiszen D-farkasokat klónoznak (ezt csupán csak a bolygó törvényei tiltják). Valamint olyan terveket – templateket – használnak a hadi gépek gyártásához, amilyeneket sehol máshol a Birodalomban. Ez ugyebár a hagyománytisztelő Birodalomban minimum szörnyen gyanús. Ezek a gépek, főleg könnyű gyalogsági járművek, a Sirokkó Portyázók felszerelésének részei. Így vált érthetővé az, hogy még a történet legelején a roncstelepen furcsa motorokat láttunk, amiket az Ószeresek a seregtől loptak.

Valamint azt is mondta, hogy rémlik neki, mintha hallott volna valamikor valamit a Kharga oázisról, megígérte, hogy ha sikerül őt kijuttatni akkor utánanéz a dolognak, sőt még több információt is ígért a Kohóban folyó eseményekről. Kiderült, hogy magos Dumasia a vérszerinti testvére (bár később az is kiderült, hogy ez nem jelent tulajdonképpen semmit). De jó ötletet adott, hogy hol találhatnánk jó minőségű eladó pótlábakat. Az új dobozunknak köszönhetően gyorsan és hatékonyan sikerült kicsempészni a célszemélyt az épületből. Sőt kiváló ötletnek tűnt a víztornyot szétlövetni a tankkal, hogy biztosan ne maradjon semmilyen nyom. Ezt kimondottan ötletesen és kreatívan oldották meg.

dumasia

Időközben Sarvus udvarmester üzenetet küldött Magnusnak. Az üzenetben az állt, hogy utánanézett a Bagoly udvarának, amit a Szultána ugyan babonaságnak tart, de az udvarmester komolyan vette az aggodalmunkat. Kiderült, hogy utoljára ötven évvel ezelőtt merült fel a dolog. Abban az időben, amikor egy nő, Rahmadu mullah (tanító) megpróbálta fellázítani a bolygót, a nép kezébe akarta adni a hatalmat, népgyűléseket szervezett, végül pedig ismeretlen helyre távozott. Kiderült, hogy volt egy iskolája is a C4-RG4-es aszteroidán.

De Jaine lába miatt újabb bevásárlótúrát kellett tartanunk. Elrepültünk az Installation 42-höz, ami a bolygó északi pólusához olyan közel volt, hogy már valódi havat láttunk, tundrát és fenyőerdőket. Itt Aishah fogadott minket, a magos bashaszeki (a szó mint kiderült első ágyast jelent, ez már csak azért is összezavart bennünket, mert úgy tudtuk, hogy a magos egy nő, és tényleg az is volt). Itt hosszú napokat kellett eltölteni, a cybernetika beültetése időigényes feladat. De teljesen kihasználtuk az időnket, mindent bevásároltunk, ami csak eszünkbe jutott, és amit ki tudtunk fizetni. Szó szerint minden vackot…

Új páncélt és fegyvert vettünk Magnusnak, Jaine a láb mellé új bőr alatti páncélt is kapott, Alaric meg gránátokat. Sőt információt is sikerült beszereznünk. Például azt, hogy a magos valahol az alagsorban egy jokaerot rejteget, az csinálja neki a nagy pénzt.

Valamint találkoztunk egy másik vásárlóval is: Lady Ash-el a Tempart ház tagjával. Magnus kellemesen elbeszélgetett vele. De végső soron eltöltöttünk tizenegy napot, egy világtól elzárt helyen, már majdnem olyan volt, mintha mi is a dobozba zártuk volna magunkat – csak mintha lett volna bent egy áruház is.

lady_ash

Amikor visszatértünk a civilizációba két újabb érdekes hír várt bennünket. Az egyik, hogy az Ezüstfutár végül elhagyta a bolygót, de amikor elérte az ugrópontot nem sikerült belépniük a warpba, a hajó felrobbant, állítólag minden külső behatás nélkül. Ez már csak azért is meghatotta Magnust, mert a szívének kedves csatanővér is ezen utazott. Ráadásul az eset kísértetiesen elékeztetett minket a látomásra, amelyben a flotta hajói is erre a sorsra jutnak. A másik pedig, hogy Lucius csatatestvér ellátogatott a yugati-i romokhoz, és azt találta, hogy a barlang bejáratát berobbantották. Ez egy kicsit lelombozta, és azt üzente, hogy legközelebb akkor szóljunk, ha végre lehet érdekes dolgokat ölni.

Volt még két kisebb nyom aminek utána akartunk járni. Az egyik a vagy létező vagy nem létező másik inkvizíciós cella volt. Utánanéztünk, és kiderült, hogy amit még régen hallottunk a  katedrális pincebörtönében, miszerint egy inkvizíciós ügynök – akinek úgy tűnik Fokos volt a neve – inkvizíciós felhatalmazással szabadított ki egy Tarii nevű nőt, akit psziker gyanúval vittek be. Ezen túl azonban semmi érdemlegeset nem tudtunk meg. A tervünk, miszerint ezután pedig ők keresnek meg minket, szintén nem vált be.

A másik kisebb szál aminek szerettünk volna utánajárni a vostroyai katonatiszt, Svetlana Kharlamova, aki Jalthas Mettiere után érdeklődött. Sikerült találkoznunk vele, kiderült, hogy a Void Shrieks nevű alakulat tagja, akiket kimondottan mélyűri küldetésekre képeztek ki, és azért keresi a kalózt, mert megölte az unokabátyját. Sajnos itt is sokkal kevesebb információt szereztünk, mint reméltük. Úgy tűnt a nő legalább annyira a sötétben tapogatózik, mint mi.

Ezután már csak az maradt hátra, hogy eldöntsük merre tovább, már csak a mesélő dolgának megkönnyítése miatt is. Úgy döntöttünk, hogy irány az űr. Megnézzük az Ezüstfutárt, és ami talán még ígéretesebbnek tűnik, a C4-RG4-es aszteroidát.

szvetlana_kharlamova


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához