LFG.HU

HammerTimeCafe
pierredelacroix
RPG mesélőknekCimkek

szerelmes_kalamajkakHáttér és kalandmag a Helvéczia rendszerére (min. 1 főre)

“Kár hogy mainapság nem sokat törődnek a felszarvazott férjekkel. Azelőtt ez társadalmi rang volt, mint ma a játékos; ma már semmi.”
(Chamfort)

Bevezetés

Jelenleg egy modulon dolgozom, amelyet szeretnék majd megosztani az LFG.hu közösségével. Mivel azonban az írás közben renget ötlet merült fel bennem, a modul írása során sok háttéranyag halmozódott fel. Ennek egy részét most szeretném közzétenni, és egy ehhez kapcsolódó rövid kalandvázlatot körvonalazni. (Akit csak ez utóbbi érdekelne, az ugorjon a második fejezethez!)

1. fejezet. Leírás

A helyszín: Helvéczia, Confederarazione Rhaëtia Nouva.

Truc városa

Egykor, a Via Nigra fénykorában a környék egyik legnagyobb városa volt, püspökségi székhely. Sajnos a romlás hamar elérte, mert egyházi fejedelmei idővel elsősorban a Birodalom nemességei közül kerültek ki és inkább időztek annak területén, a Rajna-mentén épült palotáiban. Már Helvéczia létrejötte előtt így volt ez, csak az intézőjük küldte utánuk rendszeresen az őket megillető részt az út hasznából és a tized rájuk eső részéből. Annyiban is könnyebben ment ez később, mert többségük a világi arisztokráciából került ki, kik inkább saját korábbi életüket folytatták mint egyházfejedelmek is, keveset törődve a rájuk bízott lelkekkel, annál inkább azok pénzeszacskóinak megkönnyítésén. Ez csak rosszabbá vált, mikor az út hasznának jövedelmei is megcsappantak az ismert okokból. A helyiek így könnyen fordultak a reformáltak eretneksége felé, különösen mivel egyházfejedelmeik is kacérkodtak hasonló nézetekkel. A kálomista tanok helyett azonban különös módon az ariánus Miguel Servet tanait fogadták maguk közé, míg a környék falvai és a szegények hűek maradtak a pápához és a mindig távollévő püspökökhöz. Ez azonban nem vezetett el különös ellentétekhez, különösen mivel az egész vidéket éhínség, szegénység és betegség sújtotta, nem is beszélve a Via Nigráról szivárgó ördögi erőkről.

Ez a korszak, a Hódítás előtti sötét idők eseményei és történései jórészt rejtve maradtak Helvéczia lakói előtt és a helyiek nem is nagyon beszélnek erről. Már csak azért sem, mert habár az Eidgenossenschaft csapatainak érkezése egy viszonylagos jólétet hozott a vidékre és a sötét hatalmak is veszítettek erejükből, Rhaetia többi részétől eltérően nem egyértelmű ennek fogadtatása. Mint ismeretes Rhaëtia Nouva meghódítását elsősorban Genévia kezdeményezte és támogatta. Furcsa és nem ismert okokból az egész térségből leginkább Turc városa érdekelte őket. Egészen a legutóbbi időkig itt is állomásoztak csapatai és az unitáriusokat kálomista eretnekségre térítette át, ezzel kiváltva a környék ellenállását. Jelenleg most is van egy állandó “kereskedelmi ellenőrük” a városban, habár hivatalosan most már az áttérített patríciusokból álló városi tanács és a püspök (távollétében/ágyhoz kötöttség esetén a püspöki megbízott) képviseli felváltva a konföderációban.

NJK-k Trucban:

Joseph Benedik von Hewen, 25 éves. Truc püspöke. Pap, 5. VO: 13 (Csuha, Ügy). Tám +4 nehéz bot. 2D8+1. Specz gyógyítás, ördögűzés: +5/+3/+5. V 3d6. Varázslatok: 3+1/2/1.

A püspöki cím és az ezzel járó javadalmak már hosszú ideje öröklődnek a von Hewen arisztokrata család körében. Ellentétben azonban elődjeivel, Joseph komolyan veszi feladatát, mint a lelkek istápolója. Ezért, mindenkit meglepve, mikor kinevezték a város püspökévé, a városba költözött. Fiatal kora ellenére is nagy jártasságot mutat a teológiában, habár kinevezése előtt úgy hírlik, előszeretettel hódolt a nemesuracskák különféle szórakozásainak is (különösen a vívásnak és a vadászatnak). Úgy tűnik, hogy könnyen megtalálja a hangot mind az egyszerű emberekkel, mind a városi tanácsosokkal is. Egyelőre nem erőlteti, hogy az eretnekségekben hívőket visszaterelje Róma uralma alá. Ezt különben sem tehetné meg az Eidgenossenschaft-tal kötött egyezmény alapján, amely miatt seregei eltávoztak (bár úgy tűnik, hogy nagyobb megértést tanusít azok iránt, akikről úgy hírlik, titokban még Servet tanait követik, mint a fanatikus kálomistákkal). Osztozik nyája és környezete gyűlöletében Genévia iránt, de Helvéczia uralmát elfogadja, sőt támogatja. A püspöki székhely könyvtárát megnyitotta az egyszerű emberek előtt is. Két hibát szoktak vele szemben felhozni. Először is, hogy a vitákban kissé hevesebben szokott érvelni és nem érzékeli azokat a finomságokat, amelyek mind az Egyház kebelén, mind ilyen bonyolult helyzetben, mint Truc van, szükséges. Mentségéül fiatal korát szokták felhozni és tapasztalatlanságát. Sajnos viselkedésével már szerzet pár ellenséget is magának. Többek között az öreg és ravasz Lucius püspököt, Vallbonából. A második szokása inkább csak a helyieket aggasztja. Ez pedig vonzódása az ókori pogány, különösen római emlékekhez. Az ilyenekből már egész nagy kollekciót is szerzett, amelyet az érdeklődőknek is szívesen megmutat, illetve hetente egyszer a nyilvánosság is megtekintheti a frissen szerzett darabokat. Egy-egy különlegességért magas árat is hajlandó megadni. Megkönnyíti a helyzetét, hogy Truc volt régen a Rhaetia-i törzsek egyik központja, illetve gazdag a környék római emlékekben is. A környék lakói viszont félnek attól, hogy érdeklődése milyen erőket szabadíthat el, emlékezve a város sötét korszakára.

Karl Rudolf Ziegle, püspöki adminisztrátor, Kálvin-hitű, Genévia kémje. Pap 2+1. VO 12 (csuha). Tám: +1 nehéz bot. 1D8 (gyenge fizikum miatt) Specz.: Adó kicsikarása, Hazudozás. +2/+0/+2. Varázslatok: 1(+1). V 3d6.

A Ziegle család nemzedékek óta mint püspöki adminisztrátorok dolgoztak Truc térségében, és így kiskirályként uralkodtak Trucon és térségén. Így tehát nagy érvágás volt számukra, amikor Benedek úgy döntött, hogy a városban telepszik le. Nem csak azért, mert családja és hatalmának vesztét látta elközelegni és mert évszázadokig csak a népet nyúzták. Nem is csak azért, mert mikor az új püspök megérkezett, akkor könyvvizsgálókat hozott magával (köztük, fáj kimondani is, néhány zsidót Judenburgból, sőt szaracént is). Mikor pedig a könyvelésben található hiányosságokról és pontatlanságokról kérdezték, csak arra tudott hivatkozni, hogy az elmúlt zavaros időszakok alatt nem volt érkezése pontosan vezetni az elszámolásokat, sőt néhány nyilvántartás el is veszett időközben. A püspök úr ezeket, hogy végleg lezárja a múltat, amúgy is megbocsátotta. Hanem azért is, mert a Ziegle család nem csak a távollévő uraikat szolgálták, hanem mindmáig közismerten a gyűlölt Genévia kémjei. Sőt, sokan azt is rebesgetik, hogy a sötét évtizedek alatt megkötötték a maguk saját piszkos kis alkuijaikat ama meg nem nevezett hatalmakkal, ami jólétüket és befolyásukat biztosította.

Jacob de Ozias, az Eidgenossenschaft “kereskedelmi megbízottja”, vagyis az új területek felügyelője. (Valójában: kálvinista lelkipásztor, Genévia helyi kémjeinek irányítója, “szürke eminenciás”).

Pap v. Vagabund, 3+1. VO 16 (köpönyeg), Tám: +1 nehéz bot. 1D8+1. Specz: támadóérték átvitele VO-ra. +2. HM: +4/+2/+2. V: 3d6

Az Franciaországi Lajos által elűzött hugenották leszármazottja, így nem különösebben furcsa az az elkötelezettség, amely a hitéhez, illetve városához, Genévia-hoz fűzi. Ennek érdekében kiterjed és alapos kémszervezetet működtet és szereti azt hinni, hogy tudomása nélkül nem történhet semmi a városban. Már csak azért sem, mert a helyi – a megszállás alatt erős kényszer alatt áttérített – reformátusoknak, ő tölti be a lelkipásztor szerepét (ha nincs más). Egyik legjobb embere a Ziegle, de már kezd az agyára menni, hogy állandóan nyaggatja mindenfélével és követeli, hogy számoljon le a püspökkel. Habár ennek tettei – főleg a Via Nigrával kapcsolatos tervei – neki sem tetszenek, addig nem fog semmit tenni, amíg a Köztársaság érdekeit nem sérti, illetve erre onnan egyértelmű utasítást nem kap. Így Ziegle idegösszeomlásai már az ő idegeire is rámennek lassan, és gondolkodik rajta, hogy rövidesen megszabadul tőle valamilyen módon, ami számára megfelelő. Elsősorban mindig Genévia érdekeit nézi, másodsorban hogy hite terjesztésére milyen lehetőség nyílik, harmadsorban a saját hasznát, és csak ezután tartja fontosnak az Eidgenossenchaft befolyásának fenntartását. Ennek ellenére embereit – hivatalosan, a megegyezés szerint – a kantonok közösen biztosítják a rend megőrzése végett. A konföderáció egész részén megtalálhatóak a hozzá hű, vagy az általa lefizetett emberek, amelyek biztosítják a Genéviai Köztársaság akaratának érvényesülését.

 

Nevezetes helyszínek a városban:

– Püspöki palota (máshol inkább kisebb villának neveznék): jelenleg felújítás alatt áll a város melletti egyik dombtetőn. Állapotának oka, hogy nemrégen nagy része elhagyatott volt. A Ziegle család és a többi adminisztrátor nem törődött az állagmegóvással a “carpe diem” életszemléletük alapján. Később, a megszállás alatt pedig a helvécziai – főleg Genévia-i és más kálvinista – csapatok szállásaként funkcionált (akik a hely szent múltját nem tartották tiszteletben). Ezen az új püspök mihamarabb változtatni akar. Jelenleg hetente két napon keresztül minden ember által látogatható (könyvtár, kert: ahol az antik világ iránti rajongásnak nehezebben mozdítható tárgyai találhatóak), illetve amikor nem egyházmegyéjét vizitálja, a püspök tart fogadónapokat hívei és fontosabb látogatói számára. De napközben is rengeteg mesterember jár-kell mindenfele.

– Kápolna (zárva, éjjel őrzik): A palota mellett, de istentiszteletet a városi templomban tartanak. Eredetileg Magyarországi Nyúzott Boldog Ferencnek szentelve. Ő arról volt híres, hogy egykor Sophiane-ben volt pap. Majd az gaz pogány törökök megnyúzták, de még így is fel tudott menni a hegytetőre, ahol kápolnája állt és ott esett csak össze. Csodatételei között sorolják fel, hogy egy hívő ember azt kérte, hogy eretnekségében meggyökeresedett barátja előtt is mutatkozzon meg, akivel a sírját meglátogatta (Megszentségtelenített. Jelenleg csak egy papi varázslat elérhető: A Bűn megnyilvánulása. Általában egy nyúzott emberi alak formájában nyilvánul meg. Ha sikerül újra felszentelni: ez+1 érhető el. Jóakarat csengettyűje vagy Áldás: spec. Sebzés növelésére az itt szerzett varázslat nem alkalmazható)

– Alkimisták utcája: A város gazdagságnak idején a kereskedők és patríciusok házai voltakmegtalálhatóak itt (ma már a város más részein). A Genéviából és környékéről elűzött ördöngösök és alkimisták itt húzták meg magukat. Ekkor kapta ma használatos nevét. Később ők is elhagyták ezeket és más, sötétebb alakok és formák tűntek fel a beszögezett és bedeszkázott ablakok mögött. Amikor a Köztársaság csapatai megérkeztek, kis és válogatott különítményeket küldtek be a házakba, a legfanatikusabb katonák és lelkészek közül válogatva. Állítólag a korábban ott élők rettegtek a napfénytől, ezért a házakat föld alatti alagút kötötte össze. Miután néhány csapat soha nem tért vissza, Genévia végül néhányat le is rombolt ezek közül, de sok még mindig áll. Jelenleg a romokat a város és a környék lakói részben szemétlerakónak használják, de éjszaka máig nem merészkednek a környékre. (Kivéve az eltéved kocsmatöltelékeket)

– A Fekete Hattyú: A város egyik kocsmája, amely szűk körben még szobákat is hajlandó kiadni. Elsősorban a helyiek és a környékbeli vásárosok találkozója. A közönség víg kedélyű és történeteikkel előszeretettel szórakoztatják és verik át az óvatlan utazót. Egy bizonyos idő után pár sör reményében mindenre kaphatóak. A verekedés és a harc mindazonáltal meglehetősen ritka. Általános témák: elrejtett kincsek (90% hamis), betyártörténetek, rémtörténetek (82% hamis) és hogy hogyan toljunk ki Genéviával és annak tökfej képviselőjével, Ozias-sal, illetve az új püspök dícsérete. Az általános bódultságban általános vallási tolerancia uralkodik, bár a fanatikus kálvinistákat nehezen tűrik. A nagy ünneplések után másnap a piacon általában a kocsmában történt események képezik a fő témát. Ezek elmesélése azonban éppen olyan zavaros, mint maguk a kapatos atyafiak, akikkel megesett. (Itt játszódik a Villogó szemek modul jelentős része)

– Hexenberg: A város legmélyebben fekvő, mocsaras része. A szélén néhány szegény vityillója található. Régen ez volt a város szeméttelepe. Mivel a város közepén található, egy ismeretlen utazó gyakran valószínűleg itt fog kikötni (általában sötétedés után, mikor belelép valamibe). Általános helyi szokás, hogy a város nevezetességei vagy a püspöki palota iránt érdeklődőket a zegzugos utcákon ide invitáljanak, hogy nevessenek egyet rajta, mikor belemerül a trutymóba (a szélein csak bokáig ér). Úgy tartják, hogy egykor régen boszorkányok gyülekezőhelye volt és a város legmagasabb része. Aztán egyszer csak – ördögi vagy isteni – segedelemmel eltűnt és helyette egy lyuk maradt, amit lassan feltöltött a víz. Joseph püspök viszont az olvasta ki könyveiből, hogy egykor egész Rhaetia-ban ez a hely volt a helvét törzsek legszentebb helye. Amikor a rómaiak megtámadták őket, akkor itt mészárolták le főnökeiket és papjaikat, a maradékot pedig rabszolgasorba taszították. Később pedig az ő uralmuk adminisztrációs központját rendezték be itt. Ezt szerinte alátámasztja néhány, a mocsár felszínén heverő szikladarab és néhány lelet is. Szeretné kikotorni és halastóvá alakítani a város hasznára, de ez erős ellenállásba ütközik mind adminisztrátora, mind a helvét megbízott részéről, akik követelik tőle, hogy a megegyezésnek megfelelően itt húzhassák fel a kálvinista templomot (ha egyszer nekiáll lecsapolni).

Ereklyék, nevezetes tárgyak:

A helyszínből fakadóan elsősorban az ősi, római és antik tárgyak vannak túlsúlyban. Sajnos a reformáció terjedése miatt és Genévia rombolása miatt a városban magában kevés keresztény ereklye maradt fent (a vidéken, főleg a Via Nigra mellett és a “kegyes társaságoknál” lévőkről, később lesz szó). Az Egyezség miatt ezek pótlása nehézkes és a kereskedelmi megbízott ellenkezésébe ütközik.

Kambyses széke (300 at): Eme rettenetes ülőhely, ahogy Herodotus írta, egy megvesztegetett, hamisan ítélő és az ártatlan halálát okozó bíró bőréből készül, kit elevenen megnyúzattak ezért (elsőként ama nagy király, kinek nevét viseli). Kambyses a bíró fiát ültette eme bőrrel bevont székbe, hogy élete végéig helyesen ítéljen, de ez lesz bármely földi halandó sorsa is, aki beleül (ésVirtusa nem magas). Az ilyen ember élete végéig át fog látni minden hazugságon, tettetésen és álarcoskodáson (még a varázslatosokon is). Cserébe viszont ő sem lesz képes soha többé hamis ítéletet hozni vagy hazudni, még ha az a mások hasznára légyen is vagy a nagyobb jót szolgálna (semmi kegyes hazugság vagy kegyelem). Különben sorsa szintén a megnyúzatás lészen és bőréből új szék készül. Jelenleg egy példány található Truc városházán, jelenleg használaton kívül.

 

2. Fejezet

Prológus:

A karakterek éppen egy vidám estét töltenek a Fekete Hattyúban, mikor asztalukhoz lép egy kapatos atyafi. Úgy látszik, hogy ismerőseit fedezte fel bennük, és ezért meghívja őket az asztalához, ünnepeljenek vele. Ha nem tartanak vele, akkor tovább erősködik, hogy legalább igyanak vele. Úgy látszik, hogy egy módosabb közember, valószínűleg egy építész, aki – mint kiderülhet – a püspöki palotán dolgozik. Ha nem tartanak vele, akkor az éjszaka folyamán még párszor megpróbálkozik meginvitálni őket, de azért egy kör italt és ételt így is fizet a társaságnak. Az asztalnál egy másik, fiatalabb ember ül már, aki szintén hasonló állapotban van, de a karakterek csatlakozása esetén látszik, hogy az öröm helyett inkább egy kissé ideges. Este tizenegy tájban elhagyják a kocsmát. Az öregebb még elköszön a társaságtól, majd elsőként kilép az ajtón. A fiatalabb mögötte. Másnap amikor az első vendég kilép az ajtón (lehetőleg az egyik karakter legyen), megbotlik az öregebb testében, amely ott fekszik a küszöbön. Előttte egy megtöltött pisztoly hever, hátán pedig egy tőrszúrás nyoma. A fiatalembernek semmi nyoma, és a kocsmában senki sem emlékszik az arcára vagy a nevére (bár az elmúlt éjszakából másra sem).

Nyomok:

Ami gyanússá válhat a karakterek számára, hogy egy feltöltött pisztoly miért hever a test előtt, ha végül is hátba szúrták az áldozatot. Hiszen se előhúzni, sem megtölteni nem volt már ideje, így nem lehetett rablótámadás (habár tárcája, amit tegnap megfigyeltek, hiányzik), sem párbaj (hátulról szúrták le). A tárca zsákutca (egy koldul már korábban felfedezte és “magához vette”. 1 at volt benne.) A pisztoly Mongeot magánakciója volt, aki így is párbajra akarta fogni a gyilkosságot, ha mégis kiderül a dolog.

Háttér:

Lescombat építész a környék egyik leggazdagabb és legboldogabb embere, aki szerencsésen nősült, egy gyönyörű nőt vett el feleségül. Marie-Catherine Taparet asszonyról úgy hírlik, hogy olyan szoborszerű szépség, amilyet még az antik szobrokon is ritkán lehet látni és mindenkit elbűvöl a látványa. Keze olyan finom és fehér, hogy kesztyű nélkül engedi lefestetni magát és gipszöntvényeket készítenek róla. Szinte boszorkányos a szépsége. A pletykafészkek azonban azt is mondják, hogy nem csak a látványa hasonlít egy szoborra, hanem a szíve is. Az építész ugyanis segédekkel dolgozott, akiknek lakást és ellátást is adott a házában. Különösen akkor szaporodott meg a számuk, mikor a püspök megbízta őt a palota restaurálásával. A férjek vaksága miatt azonban nem vette észre, hogy ez a gárda valójában egy “férfihárem”, akiket a felesége vállogatott ki maga szükségletei számára. (Eddig ez kisebb-nagyobb utánjárásra kideríthető).

Mesélőknek:

Egyiküknél azonban a közelmúltban megállapodott. Az ő neve Mongeot volt, egy csinos, tehetséges fiatalember, akit a játékosok is láthattak tegnap este a kocsmában. Sajnos pár napja az építőmester is rájött a viszonyra (a hogyan az kérdéses) és – mivel feleségét vakon szereti – eltávolította a háztól. Azóta a “szerelmesek”titkon találkozgattak és levelezgettek egymással. Az asszony azonban, férje tettétől feldühödve annak halálát kívánta eltervezni. Nem mellékesen a vagyont is megszerezhetné és már ki is nézte az új férjjelölteket maga számára (aki azonban, mondani sem kell, nem a szerető lenne). Éppen ezért az elbolondított Mongeot szenvedélyeit lehűtve vagy éppen élesztve terelte a gyilkosság felé. Ez nehezen ment, mert a legény tisztelte mesterét, de végül sikerült neki (lásd: Függelék. Levelek). Mongeot először egy párbajt javasolt, de az asszony ebbe nem akart belemenni, mert akkor nem biztos, hogy férje belehalt volna (másrészt az ő szerepére is fény derült volna). Végül a kibéküléses színjáték mellett döntöttek, amit a karakterek is láttak.

FONTOS:

Ha Mongeot-ot elkapnák, akkor még kínzás során sem vallaná be, hogy az asszony volt a felbújtó és a bűntárs. Viszont nem éppen éleselméjű, ahogy az a pisztolyos akciójából is kiderül, és ha elhitetik vele, hogy halála után az asszony mást választ majd társul maga mellé, meggyőzhető, hogy tanúskodjon (így is halálra fogják ítélni). Ezzel azonban sietniük kell, mert a hűtlenséget nem hiszi el és Marie-Catherine többször is meg fogja látogatni a börtönben és minden báját be fogja vetni, hogy ne valljon ellene a bíróságon. Végső esetben akár az egyik karaktert is megpróbálhatja elcsábítani – pénzzel, szerelmével stb. – hogy tegye el láb alól. Azonban a bíróság még így is úgy fogja csak elhinni a bűnösségét, ha megmutatják a leveleket, amelyet Mogneot az asszony kívánsága ellenére megőrzött (másik célja a látogatásainak, hogy elárulja neki a rejtekhelyet és megsemmisíthesse azokat).

 

FÜGGELÉK 2

1. levél

“Uram, ne kerüljön többé a szemem el. Elhatározásom szilárd, nem látjuk többé egymást. Békét kötöttem a férjemmel. Elszántam magamat: ezentúl éppen úgy fogom szeretni, mint ő engem. Tegnap elém térdelt, kezemet szorongatta, könnyeivel áztatta, s olyan gyengéden szólt hozzám, hogy meghatott és meggyőzött. Csókokkal halmozott el – csókokkal! Sohasem hittem volna, hogy a férj is tud olyan szenvedélyes lenni, mint a szerető!

Ne gondoljon rám többé, nincs semmi értelme, hiszen nem remélhet már tőlem semmit. Nem tagadom, ön egykor becses volt előttem, de most már csak annyit jelent számomra, mint akárki más. Annak fogok élni, akinek élnem kell. Bűnös örömök többé nem vonzanak; csak azokat fogom keresni, amelyek az erkölcsöt nem sértik, s lelkifurdalást nem okoznak. Pirulok eddigi gyöngeségeimen; szeretnék emiatt Önnek személyesen szemrehányást tenni, de a találkozás reám nézve veszélyes lenne. Ismerem magamat, a hamu alatt még parázs rejtőzhetik. Végeztem, és repülök a férjem karjába.”

2. levél:

“Három órakor eljöhet; majd gondoskodom, hogy a férjem ne legyen idehaza. Nem lenne szabad ezt megtennem. Félek az együttléttől, végre is nő vagyok. Ha javamat akarja, ne jöjjön el, hiszen úgy sincs semmi mondanivalónk. Mégis. Megvallom. Nem bánnám, ha látnám.”

3. levél

“Drága barátom, jó hír; férjem vidékre utazott, nyolc napig marad el. Ma még nem láthatlan, de holnap egész nap együtt lehetünk. Mióta csak szeretjük egymást, még sohase volt ennyi időnk, hogy bebizonyíthassuk egymásnak szerelmünket. Alig várom a holnapot!”

4. levél

“Ma esete megint dühösen érkezett haza a munkából a férjem. A püspök palotájának építése nem úgy halad, ahogy várta. Most az volt a gondja, hogy a most érkezett, olasz mester szerint nem jók azok a fák, amiket kiválogatott gerendának. Habár azt állítja, hogy sok helyen dolgozott már és ismeri a legújabb módit, a férjem szerint szerint csak egy szélhámos. Holnap ezért elutazik az erdőbe, hogy új fák után nézzen, a püspök úr kérésének megfelelően. Azt szeretné, hogy én is vele tartsak, mert állítólag félt, hogy ennyi ideig vagyok bezárkózva és csak a háztartással törődök azóta a bizonyos eset óta Önnel. Én meg állítólag korábban annyira szerettem az erdőben járni és élvezni a friss levegőt.

Szerintem azonban csak el akar minket választani, hiszen korábban is emlegette, amennyiben fülébe jut, hogy találkozgatunk, kolostorba zárat. Óh, a klastrom falai pedig nagyon vastagok, egy szerelmes sóha sem jut át majd rajta. Én viszont hű madárkája leszek Önnek és ha kell, egy szavára repülök hozzád. Sajnos a kalitkám zárját ez a szörnyű ember tartja a kezében. Végezetül meg kell említenem, hogy összefutottam a napokban Durian századossal. Tudom, hogy Ön, csacsi kis szamaram, féltékeny rá, mert azt hiszi, hogy szebb magánál és hogy engemet el lehet bolondítani néhány kitüntetéssel és egy vállbojttal. Édes nyulamat azonban megnyugtatja, hogy én jobban szeretem a meszes kötényt a véres mellénynél, ha az nem a férjemé. Habár nem mondom, a fiatalúr nagyon szépen tud bókolni.

Óh, és majd elfelejtettem, férjem magával hozta Szerdán ebédre Wechsler urat is. Habár már nem fiatal, az asszonyok általában még mindig kellemes társaságnak tartják. Jelenleg éppen asszonyt keres magának, megunva az agglegény életet. Nem lesz nehéz dolga, mert mindamellett, hogy még mindig fess, kora ellenére, eléggé gazdag is. Engem az ilyesmi nem túlzottan nyűgöz le, de úgy tűnik, hogy én ellenben eléggé mély benyomást tettem rá. Az öszvér férjem pedig nem vett észre semmit, pedig az orra előtt zajlott le. De én örökké a te kis cicád leszek, galambom.”

5. levél

“Én hajlandó lennék mindenre, de hová szökjünk? Mihez fognál egy idegen országban? Hiszen annyi pénzed sincs, hogy akár egy-két hónapig megélhessünk. Egész éjjel sírtam. Sötét gondolatok rohantak meg: a hóhérom hóhérja akarok lenni!
Kimondtam!
Nem fogsz emiatt megvetni, elítélni? A fejem zavaros. Bűnre gondolok, igen, csak azért, hogy a tied lehessek. Ettől a levéltől talán megborzadsz, de ha a te lelked is úgy tele lenne gyűlölettel, bosszúval és kétségbeeséssel, mint az enyém, bizonyára segítségemre lennél. Nem hiszem, hogy gyáva vagy. Jöjj, vigyük végbe, amit kigondoltam. Nincs szánalom! Olyan álnok lennél, hogy cserbenhagynál?”

6. levél

“Rendben van, uram, kibékülök a férjemmel, hogy önnön bosszút álljak. Térdre vetem magamat előtte, és bevallom a szörnyű tervet, amelyet ellene forraltam. Számítottam önre; azt hittem, mindenre képes a kedvemér. Hányszor esküdözött, hogy kész bármit megtenni értem, s én elég jámbor voltam, hogy higgyek az ön álnok fogadkozásainak! Miként volt lehetséges, hogy egy ilyen embert szerettem? Szégyellem magamat, ezt a tévedésemet sohasem bocsátom meg. Válogathattam volna olyan imádók között, akik a gyengédségeken felül még anyagiakkal is elhalmoztak volna, s én mindannyiát visszautasítottam a te kedvedért, hitszegő! Minden alkalmat megragadtam, hogy ezer és ezer módon bizonyítsam a szerelmemet irántad. Mennyit nem szenvedtem miattad! Nem a te kedvedért szakítottam-e a férjemmel? Nem a te kedvedért mondtam-e le a világ sok gyönyörűségéről? Neked áldoztam fel a nyugalmamamt, a szerencsémet, a szépségemet. Ha koronám lett volna, ki másért viseltem volna, mint teéretted? Miként voltál képes engem ennyire leigázni? Engem, aki semmibe sem vettem a mindenünnen felém özönlő ragyogó ajánlatokat? Bár sohasem ismertelek volna, bár sohasem hallgattalak volna meg!

Hihetetlen, hogy egy férfi, aki a lelkemen uralkodott, s aki azt bizonygatta, hogy én is úrnője vagyok az övének, nem mer megszabadítani a legkegyetlenebb ellenségemtől! Te vagy az oka minden bajomnak, te vezettél lépésről lépésre az örvény széléig, s mikor egyetlen cselekvéssel visszaránthatsz, még tétovázol! Legalább beleláthattam a lelkedbe. Milyen megvetésre méltó! Hogyan gyűlölöm a férfiakat! Szörnyeteg vagy, barbár! Óh, ha feledni tudnám, hogy viszonoztam a sóhajaidat, a gyöngédségeidet, s hogy átadtam magam neked teljesen! Ez a gondolat megöl. Végzetes átka a szépségemnek! Minő méltatlan emberre pazaroltam!

Barátok voltunk, ezentúl ellenségek leszünk. Utoljára írtam neked, többé ne mutasd magad előttem. Eredj, gyáva, én büszke vagyok, hogy el tudtam szakadni tőles, s hogy meg tudtalak gyűlölni! Fuss, fuss, messzire! A férjem él! Megsemmisülök ettől a gondolattól. Látnom kell ezentúl is azt az embert, akit ennyiszer megcsaltam. És kivel? Veled, te áruló! Veled, akinek dicsőséget kellene abban lelned, hogy őt feláldozod! Ó, egek, minő sors vár reám! Micsoda keserves élet! S az a gondolat gyötör majd a legjobban, hogy elég gyenge voltam, és neked adtam a szívemet! Ah, de még mindig a tied, érzem, bármilyen zavaros gondolatok háborognak is bennem. Légy hát méltó a birtokára. Jöjj, repülj, öld meg a férjemet. Semmi párbaj, a fegyverek sorsa bizonytalan. Haljon meg, azt akarom. Asszony vagyok, de százszor határozottabb, mint te!”

 

A modulvázlat PDF is formátumban letölthető.

 

Források:

Chamfort idézet: Szerb Antal: A királyné nyaklánca. Bibliotheca, Bp. 1943.  http://mek.oszk.hu/15300/15354/15354.htm#2
Az 1. 2. 3. és 5. 6. levél eredeti lelőhelye: Ráth-Végh István: Fekete Krónika. Atheneum. Bp.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához