LFG.HU

kabal
ismertetőCimkek

Van- e olyan e sorok olvasói között, aki nem ismeri az online szerepjátékokat? Valószínűleg senki, hiszen aki aktívan használja az Internetet, előbb-utóbb belefut valamelyik képviselőjükbe (kattints csak a fejlécre, találsz ott is egy párat). Ezek nagy része play-by-mail rendszerű (e-mailen keresztül zajlik), vagy napi fordulók formájában, honlapon keresztül játszható. Többnyire nulla, vagy igen szerény grafikus felülettel rendelkeznek, a lényeg a szöveges információ, a többit a játékos fantáziájára bízzák. Ja, és általában ingyenesek, vagy minimális havidíjat számítanak fel (csak önmagamat tudom ismételni: játssz Thrilliont! ;) ).

No, de a szupernehézsúly! Az már más spagetti. Először is megveszed az alapszoftvert súlyos pénzekért, fizeted az Internet-költségeket, a telefondíjat, ráadásul a tisztelt cég még legombol rólad kb. havi tíz dolcsit azért, hogy tudjál szórakozni azzal a játékkal, amit már egyszer kifizettél! Erre minden épeszű gémer válasza csak egy lehet: EZT nektek! Szerencsére azonban vannak a világon amerikaiak is (;) ), így a MMORPG-k (Massive Multiplayer Online RPG) élnek, és közülük egy-kettő még virágozni is tud. Ezek legpatinásabb képviselője az EverQuest (a továbbiakban EQ) , amely csaknem félmillió aktív játékossal büszkélkedhet (ez persze nem mérhető a Diablo vagy a Counter-Strike rajongóihoz, de mivel azok ingyenesek, nem is illendő összehasonlítgatni őket).

A “patinás” szó szerint értendő, mert a jó pár éves grafikus motor alulról súrolja a Quake II színvonalát (szerencsére talán még idén kijön a modernizált második rész). Persze a szerelmesek sose nézik a másik pattanásait, és miss EQ hódolói szerint itt nem is a gfx a lényeg, hanem a világ, a társaság, a kalandok (a lassú hazai vonalak mellett úgy vélem, igazuk van. Ha egy tízperces videót le akarok tölteni, akár el is mehetek kutyát sétáltatni, amibe egy röpke sörözés és pár könnyű billiárdparti is belefér – bele sem merek gondolni, hogy egy Unreal 2- szintű engine mit művelne élesben). Szóval a bázis megvan, amihez jó kapitalista szokás szerint lehet kapcsolni jó pár egyéb terméket (lásd: Harry Potter és társai). “Húzzunk le még egy bőrt a rókáról” -gondoltam, mikor megláttam kedvenc budai boltomban a vaskos, keménykötésű , EverQuest Role-Playing Game nevezetű fóliánst. Aztán belelapoztam, és egyre jobban tetszett, amit láttam – ez bizony nem egy pénzhajhász, összecsapott fércmű (ami bizony jellemző a híres franchise-ok alapján készült termékekre), hanem a D&D-vel egyenrangú “versenyző”. Mélyedjünk hát bele!

Az EQ “természetesen” a D20 licenszre épül, mint az újabb RPG-k kb. 50%-a. A D20-szal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de kétségbevonhatatlan előnye, hogy nem kell egymillió szabályt fejben tartani, érától függetlenül szinte minden szituációra alkalmazhatóak ugyanazok a megoldások. Igaz, az olyan zseniális rendszereket kár lenne feledésre ítélni, mint a Shadowrun, a Pendragon, az Ars Magica, vagy a Call of Cthulhu (Rune Quest…) – bár a D20-as Cthulhu kicsit szíven ütött. Mégis hiszem és vallom, hogy a szerepjátékok új reneszánsza fog beköszönteni az Open Gaming által (huh, de fennkölt voltam)! Mi? Hogy térjünk rá az EverQuestre? Nem bánom!

Jogos kérdés, hogy ha egy fantasy játék a D&D rendszerét használja, miért váltsunk át arra? Mivel tud többet nyújtani, mint a “nagy Öreg”? Igyekszem erre rávilágítani az ismertetőben.
Szögezzük le: a papírjáték nem a PC-s játék konverziója. Bár van benne pár oldal a konvertálásról, de igazából nem erről szól – sokkal inkább az elméleti részt ültették át, mint a mechanizmust (az kissé macerás dolog lett volna). Szóval, ahogy Csiszár mester mondta: üssünk rést a médián (IN MEDIAS RES, a gyengébbek kedvéért).

Norrath világa. Nem tetszik. Műanyagból van, valótlan, erőltetett, tessék-lássék odakent valami. Forgotten Realms módszerrel készült, csak még olyanabb. Elég rápillantani a térképekre, hogy egy kezdő mesélő is csuklási rohamot kapjon. Olyan könnyedséggel hajigáltak a tervezők egymás mellé tűlevelű erdőt és homoksivatagot, jégmezőt és lávatavakat, hogy az ember nem hisz a szemének. Még a Planescape világában is komoly lenne egy ilyen rémálomvilág- a helyi lakosok nyilván a Limbóra járnak üdülni. Van itt minden, a sárkányisten karmai által szántott irdatlan kanyonoktól , végtelen csontmezőkön keresztül a kontinensnyi ogretemetőig minden – csak egyszerűen nem áll össze egységes egésszé. De végül is nem muszáj nekünk Norrath-on játszani, igaz? Főleg, hogy a lakók nincsenek úgy összeforrva világukkal, mint az Earthdawn (Etalon! ) hősei.

Karakteralkotás. Na, innen kezdődik a durvulat. A tulajdonságok nem kockadobással kerülnek meghatározásra (tudtommal azt nem is engedi az Open Gaming license), hanem pontelosztással (dicséretes). Az attribútumok megegyeznek a D&D-vel, a skálázás is (tehát a kezdeti csúcs 18 körül lehet), a módosítók is. A fejlesztésük Tréning-pontokkal történik, egy szintlépéskor ötöt kapunk, egy tulajdonság egy ponttal való növelése 12 TP-be kerül (egyébiránt a szakértelmeket , képességeket, ellenállásokat {nem elektronikai, elemi hatások és varázslatok ellen védenek – de emellett megvannak a jó öreg mentődobások is} is TP-ből fejleszthetjük).

Fajok és kasztok. Na, most jön a dőzs! Barbár, sötét elf, törpe, erudita, gnóm, félelf, félszerzet, nemes elf, ember, iksar, ogre, troll. Vah Shir, erdei elf. A szokásos fajokat nem ragoznám, mert azok minden játékban egyformák, inkább nézzük az érdekességeket!

Barbár
: a három emberi faj egyike (ez az ős-D&D-re emlékeztet, ott kaszt volt a törp, a tünde és a félszerzet is). Óriás termetűek, tetoválják és festik magukat, tartane-t és kiltet hordanak…Kell-e mást mondanom? Csak egy maradhat, MacLoad! Híííjáááá!
Sötét elf: igen, az. Uncsi. A magyar tizenévesek 94%-a mégis ezt fogja választani (persze vándor kaszttal, két szablyával és ibolyaszín szemekkel)…
Erudita: a másik emberi faj. Afroamerikai, magas homlokú rassz, hiperintelligens, mágiacsászár brigád. Hála Isteneknek, végre van egy játék, ahol nem a tündék a főokosok! Klassz banda.
Nemes elf: a másik mágiacentrikus fajzat. Nem olyan okosak, mint az eruditák, nem olyan sötétek, mint a sötét elfek, nem olyan ügyesek, mint az erdőtündék, de legalább nemesek. Na jó, papnak nagyon jók.
Iksar: gyíkok. Na, nem úgy: gyíkemberek. Gyorsak, erősek, bölcsek, ocsmányak. Érdekesség, hogy ők az egyetlen faj, akiket mindenhol bizalmatlanság, és/vagy gyűlölet fogad. Nem csoda: sötét isteneket imádnak, és még csak köszönő viszonyban sincsenek az egyéb fajok tudati sémáival.
Ogárok (ízlés szerint ogrék): a helyi erőemberek. Az Iksarokhoz hasonlóan bukott faj, évezredes átokként sújtja őket a sötétség. Mármint szellemileg. Kevés varázshasználójuk is csak a primitívebb művészetekben mélyül el.
Trollok: kettes számú ütőgépek. Az ogárokkal szemben ők az állati sorból emelkedtek fel, de ez intellektuális szintjükön mit sem változtatott. Némileg gyengébbek náluk, de ezt ellenpontozza brutális egészségük és gyors regenerálódó képességük. Ja, ha az ember (elf, törpe stb.)evés nem a te asztalod, inkább válassz ogrét!
Vah Shir: macskaemberek. Érdekes háttértörténetük (a Luclin nevű holdról érkeztek egy mágikus portálon keresztül) ellenpontozza középszerű képességeiket. Még csak nem is ügyesebbek vagy ruganyosabbak, mint a barbárok vagy a törpök. Fura.
Erdőtündék: a “barbár elfek”, hehehe…Erősen emlékeztetnek a bakacsinerdei tündékre – fákon laknak, énekelnek, buliznak, három nyílvesszőt lőnek ki egyszerre…

Sajnos visszahozták az AD&D örökségét is: van kasztkorlátozás. Pedig egy ogre tolvaj, troll bárd vagy éjtünde lovag igazán megkapó jelenség lenne… Igaz, ez a mesélőn múlik.
Ha már a kasztoknál tartunk, az alábbiak választhatóak: bárd, vadúr (na jó, beastlord), pap, druida, igéző(enchanter), mágus(magician), szerzetes, nekromanta, lovag(paladin), vándor, tolvaj(hívhatják rogue-nak, attól még tolvaj marad), árnyéklovag(régi nevén antipaladin), sámán, harcos, varázsló(wizard). Csinos választék, bár gyökeresen új nincsen közöttük.

Ennek ellenére nagyon izgalmas kombinációk keverhetők ki (a rendszer erősen támogatja a többkasztúságot is). Sajnos több fajt és kasztot erőteljesen sztárolnak a készítők, példának okáért a bárd kétszer (! ) annyi képzettségpontot kap, mint a legtöbb másik foglalkozás művelője(emellett remek harcos és baromi erős varázsénekeket képes előadni). Sajna némi finomhangolás ráfér erre a részre.

Rendszer. Szakértelmekre épül: a skill értékéhez hozzáadunk egy D20 dobást – ha az eredmény nagyobb, mint a feladat célszáma, az akció sikeres volt. Ennyi. A szakértelmek mellett képességekre is szert tehetünk – szerencsére nem másolták le a PHB ezen részét, sőt! Jobban emlékeztet az Earthdawn (már megint) képességeire, ami jó pont.

Jellemek
. Diszkordáns semleges? Rendes gonosz? Srácok, minek kellett ezt? Ha már nem tudtátok/akartátok lenyúlni a D&D terminológiáját, inkább hagytátok volna ki az egészet! Fekete pont.

A fegyver- és tárgylistát egyben áthozták(ez nem is olyan gáz), ellenben az illusztrációk lenyomják az eredetieket (főleg a páncélok ábrázolásai sikeredtek félelmetesen kifejezőre). Az igényes megjelenés amúgy az egész kiadványra jellemző (bár aki a Changeling “vízfesték”- képeit utálta, az ezért sem fog tapsikolni), de ez a White Wolftól nem szokatlan. Ja, ezzel kellett volna kezdeni: a gamét a WW Sword&Sorcery nevű divíziója hozta világra -őket igényes független kiegészítőikről (Creature Collection, Relics&Rituals, Swords&Rings, stb) ismerhetik a játékosok. Kitérő vége.

Ezek után jön az adu ász, a mágiarendszer! Vegyünk érzékeny búcsút a memorizálástól (végre), a rendszer manapontokra épül. Így végre eltűnnek a soha nem használt varázslatok, és könnyedén ki lehet egyensúlyozni a túl erős/túl gyenge formulákat. Másik jó pont: a mágiák többsége teljesen új! Nagyítóval kell keresgélni az elcsépelt igéket, és még az ismerteket is átdolgozták. Évek óta vártam arra, hogy a fantasy varázslatok igazán egzotikusak legyenek, és tessék! Sajna siránkoznivalóm is van: sok varázsnak van több fokozata (pl. Yaulp I-II-III-IV), amik ugyanazt csinálják, csak nagyobb hatásfokkal és több manáért. Így már nem is hangzik olyan soknak az a büszkén reklámozott “több, mint 1000 varázslat”. Azért így sem rossz.

Nagy bánatomra a masszív könyvbe nem fért sokkal több lényegi információ, de a Sword&Sorcery-s fiúkat nem ejtették a fejükre: az EQ is hármas tagoltságú. A D&D mintájára van Player’s Handbook, Game Master’s Guide, és persze Monsters of Norrath, de ez utóbbiakról még nem tudok nyilatkozni.
Végül is, kinek ajánlható az EverQuest RPG? Az online verzió rajongóinak mindenképp, ők örömmel fogják viszontlátni az ismerős karaktereket, helyszíneket, sőt, szörnyeket. A már rutinos D&D-seknek, akik szívesen kóstolnának bele egy eltérő , új ízekkel dúsított verzióba (arról nem is szólva, hogy 30. szintig lehet fejlődni …;) ). De ha alkalmi játékos vagy, felesleges több tízezer forintot beleinvesztálnod – nem fog sokkal többet nyújtani, mint bármely hagyományos rendszer. Mindenesetre ha Ödön a klubban odaszól, hogy “Te Jocó, nincs kedved EverQuestezni egyet? “, bólints rá! Egy próbát mindenképpen megér.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.Eqrpg.Com]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához