LFG.HU

auer
VegyesCimkek

2018. január 05. – Az Ezüstfutár roncsa

Most kipróbáltunk egy olyan felállást, hogy az egyik játékos otthonról, skypeon keresztül csatlakozik, mert a társaság egyre szétszórtabb, térben és időben egyaránt, nehéz megoldani, hogy rendszeres időközönként találkozzunk. Jelentem a megoldás bevált, igaz, hárman voltak fizikailag jelen (a mesélővel együtt), és egy valaki virtuálisan, de a próba-kör ígéretes volt, talán kiterjesztve is fog működni.

A konferenciabeszélgetés felállítása is igénybe vett egy kis időt, de amúgy is tudtuk, már az ülés elején, hogy nem lesz most annyi időnk, mint máskor, ezért úgy számoltunk, hogy most csak egy jelenetet játszunk végig. A két opció közül, amit előre elmondtunk a mesélőnek – hogy megvizsgáljuk az Ezüstfutárt, vagy elmegyünk az elhagyatott aszteroidára, megvitattuk a dolgot, majd úgy döntöttünk, hogy először a messzebb lévő – Ezüstfutár felé vesszük az irányt. Itt megint vitáztunk egy kicsit, hogy kit kellene erről értesíteni, és kinek kellene tudnia, hogy hová megyünk. Végül a sok lehetőség közül mindet elvetettük, és a titoktartásra fittyet hányva felszálltunk a bolygóról, csak annyit tettünk meg, hogy egy kicsit erősebben figyeltünk arra, hogy legalább az űrben már ne kövessen senki. Illetve még a felszállás előtt megkértük Svetlanát – itt a mesélő engedélyével volt egy kis visszajátszás -, hogy jöjjön velünk, elvégre ő mégis járatos az űrharcban, persze neki egészen mást mondtunk.

Közben az időt kihasználva Jaine utána nézett az aszteroidának, amit most még csak messziről láttunk. Kiderült, hogy a C4-RG4 a Szkarabeusz ködben található, a felhő talán egy régi bolygó maradványa, régebben bányászták, kb. száz éve lezárták, és tiltott területnek minősítették. Ennek ellenére a mullah még főhadiszállásként használta ötven évvel ezelőtt – már csak ezért is megérdemelné a halált, nem is beszélve a “demokráciának” nevezett eretnekségről.

A hajóroncshoz érve kiderült, hogy valószínűleg valami felrobbantotta a lőszerraktárat, ugyanis a hajó félbe volt törve. Ráadásul hatalmas mennyiségű sugárzás áradt belőle, és a felrobbant munitorium körül volt a legerősebb. Svetlana mondta, hogy nem kellene átmenni, mert a sugárzás nem játék, de hát az Inkvizícó feladata a felderítés és a nyomozás, még akkor is, ha a mesélő már az elején elmondta, hogy valószínűleg előttünk már jártak itt “mentőcsapatok” és “kimentették”, ami igazán értékes volt.

A vizsgálat során a kulcsfontosságú helyekre koncentráltunk: a hajó hídja, a kapitány kabinja, az archívum, az ispotály, és a csatanővér kabinja. Néhány ezek közül egyértelmű, de azért mindet elmondom, hogy miért, és azt is, hogy mit találtunk:

A hajó hídján nyilvánvalóvá vált, hogy tényleg nem mi értünk ide elsőként. A plasztacél ablak ki volt égetve – valószínűleg melta-töltetet használtak. Rengeteg holttestet találtunk, akik nem a robbanástól haltak meg, inkább a hajó kritikus rendszereinek a leállása miatt (fagyás, fulladás, stb.). A kapitányi trónust egyenesen feltörték – fizikálisan is, és a benne lévő gépszellemet is, ami a hajóra vonatkozó összes adatot tartalmazta. Ráadásul ügyetlen próbálkozásainknak hála sikerült valami ártalmas gépbetegséget is elszabadítani. Amikor már újra próbálkoztunk, ezúttal sikerrel, az adatok megmentésével – amelyektől azt reméltük, hogy majd rekonstruálni tudjuk az utolsó perceket, és esetleg azt is kiderítjük, hogy milyen rakomány lehetett a hajón, ami ekkorát robbant, és ennyi sugárzást hagyott hátra, nos, akkor kiderült, hogy szinte mindent, ami a válaszokhoz hozzásegített volna, már töröltek. A hídon valaki egy ad-hoc vákuumálló megfigyelő rendszert hozott létre és rögzített, egy servo-koponyát egy kábellel egy vox-casterhez kötöttek. Ez a “rendszer” közvetítette a bolygó irányába, hogy kik lépnek a hídra. De, hogy a bolygón pontosan ki veszi a jeleket, azt nem sikerült kideríteni.

A kapitány (és a tisztek) kabinja leginkább azért volt érdekes a számunkra, mert azt vártuk, hogy ott lesznek az igazán értékes cuccok. Nem is kellett csalódnunk, sikerült találnunk egy xeno fegyvert, egy érdekes kis lőfegyvert, meg egy különösen fura eredetű testpáncélt. (Ha másra nem is, de elcserélni jók lesznek.) Random item generátor.

Az archívum akkor vált érdekessé, amikor kiderült, hogy az elektronikus hajónapló elveszett, mert hátha van írott verziója is a naplónak – mégse lehet holmi gépekre bízni a fontos tudást. Az eredmény fél siker volt. Kiderült, hogy amikor már készültek hipertérbe lépni, akkor robbant fel a hajó, de hogy mitől az nem derült ki.

Az ispotályt Jaine akarta megnézni, elsősorban az orvosi feljegyzések miatt, hogy Daifallah bíboros bizonyosan meghalt-e. A feljegyzések ezt támasztották alá, valamint az is jó hír, hogy az Allaric látomásban szereplő pusztító és halálos járványnak nyomát se látta (még). Még :)

A csatanővér kabinja pedig két dolog miatt lett volna fontos, főleg Magnusnak. Az első maga a csatanővér, aki a hajón utazott, de kiderült, hogy ő is, és a diakónus is életét vesztette. A másik a démonfegyverek, amelyek hála az Istencsászárnak nem kerültek avatatlan kezekbe.

Ezután tértünk csak vissza a saját hajónkra, jó néhány őrületponttal és még több korrupcióval gazdagabban. A kisebb kellemetlenségektől eltekintve (például Jainnek minden charm dobásra mostantól -20 módosítója van, és Allaricnak muszáj akaraterejét megfeszítenie, hogy egy olyan csatában, ahol megsebesül, ne öljön meg mindenkit) csak egy jelentősebb “hátrány” érte a csapatot. Jaine bőre megvastagodott (Natural Armour (2)). De ezt játékosként igyekszem arra ráfogni, hogy még egy hete sincs, amikor mesterséges bőrátszövést kapott (sub-skin armour), biztos jobban sikerült, mint várta. Olyan nincs, hogy az inkvizíció hű ügynöke egy mutáns legyen. Ezután olyan gyorsan irányt váltottunk az aszteroida felé, amennyire csak tudtunk. A talált információ morzsákat ráérünk akkor is kielemezni, hogyha a szent Geiger számláló már nem sivít a fülünkbe.

A dolog margójára annyit, hogy eredetileg ez ennyi lett volna: belülről felrobbant a hajó, sugárzás, semmi használható. A parti viszont ragaszkodott hozzá, hogy átszálljon, ezért nagyrészt improvizáltam a dolgokat, mi hogyan történhetett, milyen állapotok uralkodhatnak ott. A sugárzás/korrupció pontokat bőkezűen osztottam, legyen valami foganatja a dolognak, és elgondolkozzanak, ha legközelebb is ilyen helyre akarnak menni.

 

2018. január 11. – Szkarabeusz-felhő

A sugárzó hajóroncsot magunk mögött hagyva elindultunk megkeresni végre a C4-RG4-es aszteroidát a Szkarabeusz felhőnek nevezett aszteroida halmazban.

Érdekesség a játékülés lebonyolításáról, hogy sajnos Magnus játékosa nem tudott eljönni, de egy új játékos érkezett körünkbe, így a győriek és a pestiek aránya ezzel 2:2-re módosult. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezt a játékülést teljesen virtuálisan játsszuk le, roll20 és skype segítségével. A megoldás szerintem tökéletesen bevált. Kicsit lassabban haladtunk, mint máskor, de cserébe sokkal kisebb volt az inger arra, hogy egymás szavába vágva elbohóckodjuk a játékot, sokkal jobban sikerült az eseményekre koncentrálni. De lehet, hogy ezt csak én éreztem így. Jobban tudtunk koncentrálni szerintem is.

Természetesen az utazás, ahogyan a Birodalomban mindig, most se volt eseménytelen.

aknakkal
Az aszteroidákhoz közeledve egyből egy automata vox adás fogadott minket – és mindenki mást is már közel száz éve, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy tiltott övezethez közelítünk, és tilos lenne itt lennünk. Természetesen ez nem igazán hatott meg bennünket. Az már annál inkább, hogy aknákkal körbekerítették az aszteroida halmazt. Megpróbáltunk közöttük “elsurranni”, de nem sikerült, egy akna csúnyán megrongálta a hajót.

urruhaban
Ezután jelentette a pilóta szervitor, hogy a bal gondolából szökik az energia, először arra gondoltunk, hogy ez a robbanás eredménye. Aztán ahogy Allaric és Jaine elindult, hogy kijavítsa a hibát kiderült, hogy ez nem egyszerű hiba, hanem valaki feljutott a hajóra. Egy űrruhába bújt ember – bár ezt később erősen megkérdőjeleztük, hogy ember lett volna – megpróbálta szétvágni a bal gondolát alkatrésznek. Itt egy kis harc alakult ki, Allaric és Jaine a maguknál hordott kézi fegyverekkel elég nehezen győzték le a betolakodót (bár az is lehet, hogy azért, mert még csak most ismerkedtünk a web-es felülettel és lassabban ment a kockadobálgatás). De végül az igazság (és Allaric karmai) győzedelmeskedett. Az alak szó szerint porrá omlott. Itt kezdtünk el gyanakodni, hogy talán mégse ember lehetett. Miután összefoltoztuk a hajót és Allaricot is, valamint önmagunkat őrségbe állítottuk a hajó fontosabb pontjain – hátha vannak por-pofának barátai is – tovább indultunk.

Kiderült, hogy az elhagyatott, lezárt és tiltott aszteroida-felhőben nagy az élet.
Egy egészen másik aszteroidáról (a mesélő talán nevet is adott neki, de azt elfelejtettem C3-as) újabb automata üzenetet fogtunk – ezúttal valaki segítséget kért. Le is szálltunk, bár a jelek arra vallottak, hogy bárki is állította fel a segélykérő egységet, az már rég megtért az Istencsászárhoz. Poros hangár fogadott minket egy sötét és kihalt bánya-aszteroidán, de kiderült, hogy egy túlélő mégis csak akad. Egy tech-pap, aki magát Iotta-Nü-79-ként azonosította (Civilben Gergő) egy régi inkvizíciós sejt utolsó túlélője volt, akiket azért küldtek ide, hogy kivizsgáljanak egy infesztációt, ami az aszteroida-övet sújtotta, és sújtja még mindig. A küldetésük sikerrel járt, hiszen nekik köszönhető, hogy a terület ma is tiltott övezet, és nem jön ide senki, bár az infesztációt – hatalmas lárvákat és rovarokat – nem sikerült felszámolni. Ez leírva egyszerűnek hangzik, de azért igyekeztünk kijátszani az új játékos karakterével szembeni bizalmatlanságot. Nem minden nap találkozik az ember egy Robinson Crusoe-val, aki akkora mint egy bivaly, és simán le tudja csapni az embert a kalapácsával. A történet pedig, hogy túlélt száz évet elég hihetetlennek tűnt, még akkor is, ha a saját bevallása szerint ezt az időt leginkább kikapcsolt állapotban töltötte, – nemhiába van az, hogy magára már inkább gépként tekint. De mivel Magnus az, aki rangban a sejt élén áll, és a játékosa éppen nem ért rá – kicsit megkönnyítette mindenki dolgát, hogy a döntést elméletben rá hagytuk, és távollétében a mesélő megmondta, hogy mi a vezetői döntés és kész. Kis kölcsönös keménykedés és far*kméregetés után csatlakozott a csapathoz.

2iotta_nu79

A tech-pap felpakolta ingóságait, és magunk mögött hagytuk rabságának és dicsőséges kudarcának emlékeit, miközben azon töprengtünk, hogy mik is lehettek azok a rejtélyes rovarok, amik az űrben is simán közlekednek.

Sok időnk azonban nem volt töprengésre. A szervitorok ugyanis azt jelezték, hogy egy másik aszteroidáról ismét energiajeleket észlelnek. Természetesen ez még mindig nem a C4-RG4 volt, ahova eredetileg igyekeztünk, de mivel az inkvizíció feladata mindent kivizsgálni, ezért úgy gondoltuk ezt is megnézzük. Kiderült, hogy bár a hangárjuk használhatatlan állapotban van, de egészen biztos, hogy egy népes kolónia van odalent. Itt volt egy kis félreértés arról, hogy miért nem fogunk odalentről vox-jeleket, ezért megpróbáltunk fényjelekkel kommunikálni, és csodák csodájára sikerült. Nem használták a rádiót, a csapat elkezdett villogtatni, ők visszavillogtattak. Segítségek kértek tőlünk, kis vitatkozás után úgy döntöttünk, hogy azért csak le kellene szállni. Kiderült, hogy ez egy kolónia, amit régi bányászok leszármazottai népesítenek be – void-bornok/űrszülöttek. Nyomorúságos körülmények között tengődnek, hiszen magukra vannak utalva, nincs kapcsolatuk a külvilággal. A vezetőjük egy bizonyos Saba, aki csak azt szeretné, ha elmehetnének innen. Kicsit furcsa volt, hogy a halálos rovarok jelenléte ellenére még ennyi ember életben maradt, erről bővebben is érdeklődtünk, és kezdtük összerakni a képet. Úgy tűnt, hogy a rovarok amelyeket Psychneuein-ként azonosítottunk, elsősorban psy használókat támadnak meg (szerintem ez így nem lett szó szerint kimondva), a warpon keresztül is tudnak utazni, és az emberek fejébe rakják le a petéiket valami megmagyarázhatatlan szörnyű módon. Ettől Allaric természetesen nagyon megijedt, hiszen úgy tűnt, hogy most ő van a legnagyobb veszélyben.

Kis vita és hazudozás után úgy búcsúztunk el Sabatól, hogy megígértük, ha túléljük a látogatást a C4-RG4-en akkor visszajövünk, és egy kis csoport menekültet – elsősorban gyerekeket elviszünk innen. Ezt szándékozom betartatni velük, mivel őszintén megígérték.

Ezután már tényleg a mullah iskolája felé vettük az irányt, sikerült is “leparkolnunk” a hangárban, ahol életnek nem túl sok jelét láttuk. Egy Arvus lighter roncsai hívták fel magukra egyedül a figyelmet. Illetve a szent-auspex mindenfelé életjeleket jelzett, kisebb nagyobb csomókban, Allaric pedig az egész aszteroidán pszichikus aktivitást érzékelt. Elhatároztuk, hogy bár a leglogikusabb lépés az egész aszteroida  megsemmisítése lenne, de mivel most talán van esélyünk információkat szerezni a Bagoly udvaráról, ezért elindulunk felderíteni.

Mivel a hangárban semmi érdekeset nem találtunk, csak a másik hajó roncsát, úgy gondoltuk bemegyünk, meglátjuk, hátha azok az életjelek mégse olyan veszélyesek. Kiderült, hogy de, a raktérben hat Psychneuein lárvát találtunk, és amikor Iota-Nü-79 végigperzselte őket az egyik ki is kelt – lárva állapotból átalakult egy kifejlett dolgozóvá. Azért végül csak sikerült leverni őket, bár Jaine pár órán keresztül katatón állapotban volt a félelem hatásai miatt. Az is kiderült, hogy az Arvus Lighter rakterében egy jármű pajzs (force field) van, amit kis módosítással be tudunk szerelni a Tövisszúró gébicsbe – a mi hajónkba.

Úgy döntöttünk, hogy innen folytatjuk az aszteroida felderítését… hamarosan.

A parti végiglátogatta a lehetséges encountereket. Észrevehető volt a szociális karakter hiánya a tárgyalások során, de ilyen is kell. Amit furcsálltam, hogy az űrruhás emberre nem kérdeztek rá a helyieknél, simán elfejtették.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához