LFG.HU

HammerTimeCafe
Phobos
RPGCimkek

AZ ELSŐ TÖRZS

Volt idő, mikor a menny még összetartott és az emberiség nem volt más pár adag formálatlan agyagnál. Aztán az Úr -vagy Allah, El, Jahve vagy nevezd, aminek akarod “azt”- így szólt: “Legyen fény” és lőn világosság. A sötétség már megteremtette gyermekeit, és ezek nagyon szenvedtek az inkvizítor isten tette miatt, ezekben a napokban ugyanis az egek az ő haragjától fénylettek. A sötétség gyermekei a földre zuhantak, mint a hullócsillagok, de létük nem hunyt ki. A legtöbben azonnal elfeketedett maradványokká lettek, de voltak kik túlélték, és menedéket kerestek. A gyermekek becsapódásai hasadékokat nyitottak a földbe, réseket melyekbe nem hatolt le fény. A túlélők lekaparták magukat üregeikbe és a szunnyadás vett erőt rajtuk, az idő pedig bezárta őket. Az Emberiség melyet, a magát felsőbbrendűnek hívő isten teremtett gőgből, nem is sejtette milyen szent földön lépkednek. Nem törődve semmivel ezekre a földekre építették városaikat, és nem vették észre milyen erők vonzották őket ide. Mint ahogy a legyek szállnak a pusztulás aromájára, úgy húzták templomaikat és oltáraikat a szunnyadók fölé sötét álmoktól vezérelve.

Egy kisebb halandó csoport, akiket később csak első törzsnek neveztek, indította el a sötétség burjánzását. Ashur fiatal városán kívül kezdtek ásni és felfedezték az első Gyermeket. Vonaglott és sikoltott Isten szeme – a Nap – alatt és átkozta az Ő nevét. Minden szava erőt hordozott és a föld megrengett mikor a haldokló kiejtette valódi nevét, azonban a Fenevad nem tudta megmenteni magát szavakkal. A Gyermek bőre, mint a viasz úgy olvadt és fortyogott, majd elégett a hússal és az inakkal együtt. A szunnyadó a felebarátait hívta utolsó szavaival, de segítségért szóló sikolyai és könyörgése nem talált meghallgatásra. Pár perc alatt porrá égett és húsa, mint a mérgezett köd szállt fel az égbe. Az a rövid jelenet megváltoztatta az első törzset egy életre. A Gyermek szavai a sötétség magjait ültették a halandók lelkébe kik örömmel fogadták be ezeket.

Az első törzs halotta a többi testvér nevét is, és ezek a nevek hatalma megérintette őket. Suttogásaikat a szelek vitték el nekik, és a nevek birtokában már értették szavukat. A sötét alvók suttogtak füleikbe, a halál sóhajai voltak ezek, melyek megtanították gyilkolni az első törzset és arra is, hogy az el nem mondott erőket megerőszakolt áldozataik sikolyaiban kell keresni. Az első törzs megismerte a Gyermekek hatalmát és vágyakozni kezdett iránta. Megkeresték a szunnyadókat, azok süket füleikbe suttogtak és eladták a lelküket nekik.
A Gyermekek támogatásáért cserébe az első törzs szolgává vált. Ezek a halandók elvállalták a Mestereikre való emlékezés terhét, mikor azok eltűntek a halandók emlékeiből. Az első törzs azt hitte, hogy ezeknek a rosszindulatú lényeknek a valódi nevének az ismerete elég lesz azoknak a kordában tartásához. Az ilyen tudatlanság a primitív népek jellemzője. Az igazi név ismerete befolyást ad a név ismerője felett is – a hatalmat soha nem adják ingyen.

Észrevehetted, hogy nem fogalmazok pontosan emlékezéseimben és, hogy nem nevezem meg sem az első törzs tagjait, sem azok pártfogóit. Ez szándékos kihagyás. Ezeknek a neveknek a kiejtése végighullámzik a világon, és mindig lesznek olyanok kik ezekre figyelnek. Maga a nevek ismerete is ragályt, lepraszerű fertőzést okoz, mely elkorcsosítja a lelket. A nevek kiejtése pedig elterjeszti ezt.

Az első törzs testileg erősödött, de lelkileg elkorcsosult, ahogy ezt a ragály átadta gyermekeinek és unokáinak. Emiatt megtörtént a lehető legrosszabb: a Gyermekek elkezdtek felfigyelni az álmaikon kívüli világra. Az egyetlen dolog, amely visszarántott a valóságba egy Gyermeket az a neve volt és minden alkalommal, amikor egy nevet kiejtettek, annak hordozója közelebb került az ébredéshez.
Az első törzs ráébredt, hogy szolgálataik érdemtelenek. A tevékenykedésük miatt az Ősök fel fognak ébredni, és kolosszusokként fognak vándorolni a világban. Minden titáni lépésük fertőzések ezreit indítja meg és még a törzs sem védett a sötétséggel és a halállal szemben. Mentették, ami még menthető: Magukban tartották a neveket és soha nem leheltek beléjük életet, hatalmat, ezen túl soha nem ejtették ki azokat, így reménykedtek, hogy a Gyermekek nem kerülnek közelebb az öntudathoz. Ez a tett egy ideig bevált, visszatartotta a szunnyadókat kik álom és ébredés határán vártak. Szerencsére az Ősök nem is sejtették, hogy álmodnak, álmaikban éltek és lázas emlékeikben élő árnyékvilágukat uralták. Hogy így is tartsák őket, az első törzs megkínozta testvéreit, erőszakot vett gyermekein, megcsonkította önmagát, elfogyasztotta a gyengéket kannibalisztikus orgiáikon, szennyben és leépülésben fetrengett. Moralitásuk utolsó morzsáit feláldozva a pusztulás és rejtély hangjaival töltötték meg a szörnyetegek álmait, borzasztó bölcsődalukkal álomban tartották a gyilkosokat. A Gyermekek, amíg elég erőszakot és gyilkolást kaptak álmaikban, nem vágytak máshová.

A valódi nevek még mindig hatalmat hordoztak, és az első törzs nem volt annyira ostoba, hogy véglegesen hátat fordítsanak a mágiának. A szolgák kultuszokat alapítottak és megtanulták gyengéden felhasználni a valódi nevek hatalmát. A neveket alapjaiban meghagyták, de megváltoztatták azok kiejtését vagy egy halandó nyelv segítségével álcázták valódi mivoltukat és így a számító papok kinyerhették a hatalmat a nevekből, anélkül, hogy megzavarták volna azoknak hordozóit. Kevesebb hatalmat szereztek így, mint amennyit képesek lettek volna, de a kockázat is lecsökkent és ez elég volt számukra.
Ironikus, hogy azok a lények melyeket te démonoknak ismersz valaha tisztelt Mezopotámiai istenségek voltak – letisztított álmokat adagoltak a Gyermekeknek, hogy azok folytassák szunnyadásukat. Mára már nyugodtan alhatsz, a Gyermekek mai neve már szinte semmilyen hatalommal nem rendelkezik a generációk óta változó nyelvek miatt. Azok azonban kik a betűkkel és kiejtéssel játszva megpróbálják kitalálni a helyes neveket, feltűnést keltenek, amely elég kellemetlenné válik számukra. A Gyermekek még mindig alszanak, de álmaik nem annyira tetszetősek számukra mint régen.

ÁLDOZATI KUTAK
Az első törzs a kultuszaik álruhája alatt arcnélküli lényeket szolgáltak több generáción át. Óvatos játékot játszottak, amelynek lényege az volt, hogy minél több hatalmat szerezzenek biztonságuk feladása nélkül. Az első törzs tagjai papok és szent asszonyok lettek, kik rítusokat és rituálékat tanítottak. A Gyermekek hatalmának tiszteletét és kihasználását is kitanították, de azt olyan mértékben átalakítva, hogy ezek miatt egész városok szolgálták az Ősöket anélkül, hogy tudtak volna róla.

A legerősebb kultusz Ashur városában tanyázott egy rejtett kútnál és ők őrizték az első, generációkkal azelőtt megtalált Gyermek maradványait. A kút egyszerre jelentett terrort és csodát Ashur népének számára, de tisztelete soha nem hamvadt el. Évszázadok alatt Ashur népe folyamatosan áldozatokat mutatott be a nagy kútnál. Mikor Ashur háborút hirdetett más városokkal rabokat és rabszolgákat áldoztak, mikor Ashur békében volt, jószágokat és gyermekeket áldoztak a kútnak. Az áldozatokat kivéreztették, és vérüket kőkupákba töltötték, a belső szerveiket óvatosan eltávolították, hogy jósolhassanak belőle, a testet pedig egyszerűen az előző áldozatok testére hányták a kútban. Mikor nem kellett jóslás, a kultisták végtagról végtagra fosztották meg a testet a szerveitől a saját kezeikkel és fogaikkal, majd a szétmorzsolt testet dobták a kútba. Éjszakára a begyűjtött vért a még meleg testekre öntötték, romlás és a rothadó hús keverékét előállítva, amelyben legyek rajai tenyészhettek és donghattak.
Ez a gyilkosság és megszentségtelenítés rítusa volt és nem mehetett észrevétlenül örökké. A halál más erői is jártak már akkor a földön és ezek is tudták, ha tiszteletet mutattak be valahol nekik.

Meglepő volt tehát, mikor az egyik éjszakán egy nagy hatalmú és tiszteletteljes Káinitát találtak a kútban? Az első törzs papjai felemelték a hangjukat, elfeledett módszereket használtak ellene, de olyanok voltak, mint a búza a vihar előtt. Hangja némává tette a papokat és elnémította sikolyaikat, pillantása ledöntötte a gyengébb akaratúakat. Akik erősek voltak testileg, de gyengék szellemileg, azokat végtagról végtagra szedte szét, és egymásra halmozta őket, mint egy rongyhalmazt. Akik erősek voltak szellemileg, de gyengék testileg, azoknak megparancsolta, hogy szabdalják magukat össze hosszú késekkel, és azok megtették. Akiket felhalmozott, azok húsát és csontjait összeolvasztotta, az újonnan jövőknek bordáikat tépte ki mellkasukon át, és élvezettel nézte, ahogy kiszenvednek. A Káinita végignézett jó pár rítust és meg akarta mutatni, hogy bár a törzs romlott, gonosz rítusaik eltörpülnek a Káinita gonoszság mellett. Mikor már senki sem maradt, aki figyelhetne leckéztetéseire, a kútba dobálta az összes testet és a saját véréből engedett a kútba. Három halandó volt elég erős, hogy magáévá tegye a vért, csak három a több száz kút-imádó közül.
A következő pár nap alatt a három áldozat kikaparta magát a szervekkel teli kútból. Alvadt vértől mocskosan, megkeményedve és üvöltve a dühtől és őrjöngéstől bukkantak fel. Teremtőjük elhagyta őket, pártfogóik cserbenhagyták őket. Őrültek voltak, gyűlölettel telik és halálra szomjaztak.
A Baali megszületett….


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.rpg.hu//download/kieg/vampire/clanbook_baali.pdf]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához