LFG.HU

HammerTimeCafe
Gender Tom
novellaCimkek

Mikor éltem Danken Forestnak neveztek akik ismertek. Halálom után pedig csupán egy lettem a pokol szenvedő lényei közül. Egészen egy bizonyos napig.

Keresztre feszítve égek a pokol tűzében. Ordítok, ég a hússom a lelkem húsa. A testem fáj pedig már rég halott vagyok. Évezredek óta. Igen már ennyi ideje, ilyen sok átkozott esztendeje. Szenvedek. Szétmállok újra és újra, majd összeállok újra és újra. Ez az egész olyan mintegy végtelenül hosszú pusztító tánc. Félőrült lelkem minden pillanatban meghal és feltámad. Mert a kegyetlen láng hegyek mindig elérnek, hisz ez a pokol! Maga a pokol!
Körös körül sorstársaim szenvednek. Ezrek vagy milliók.
Egy vége látatlan hosszú mezőn csak keresztek és azokat érő emésztő tűz.
Sokan mondják, hogy egyszer megmenekülünk mert egy angyal száll le a pokolba, hogy megmentsen minket szenvedő lelkeket. Az újonnan érkezetek azt hiszik, azonnal jön, a tapasztaltak viszont úgy tudják soha. Ám hogy a vén lelkek tévedtek.

Egy hatalmas robbanás hullámai járták végig a keresztek tömegét. Megszabadítva az ártatlant és szenvedni hagyva a bűnöst. A kóbor szolga lelkek évezredes béklyóikat végre ledobták, hogy sebesen meneküljenek a megszabadító mellett nyíló kapun. Mind kivéve engem. Én az angyallal akartam beszélni.
Elképesztő sebességgel haladtam felé. Korok óta megkötözött lelkemnek minden egyes szabadon megtett méter maga volt a megtestesült csoda. Kikerültem a kapuba felé tartó társaimat és az angyal elé álltam. De, hogy mi vonzott oda azt a mai napig nem tudom.
Az angyal még lélek szemmel is gyönyörű volt. Hófehér szem, haj, ruha, és kezeiben egy-egy gyémánt markolatú kristály kardot tartott. Istenien világos tér vette körül, amelyben még a pokol izzó talaja is kivirágzott.
Az istenek hírnöke a füstölgő távolt bámulva elém hajította a jobbjában szorított kardot s így szólt.

Te különb vagy a többinél. Danken neked feladatod van. Vedd föl a kardot.

Meghökkenve figyeltem az ég harcosát és meredtségemben vagy döbbentségemben alig tudtam pár szót kinyögni:
Te…te .. honnan tudod a nevem?
Erre ő egy komoran válaszolt:

Szerinted én ki a kinek a nevét nem ismerem.

Lelki testem tekintetét a földből kiálló kardra fordítottam. Majd karommal a fegyverért nyúltam.
Ujjaimmal megpróbáltam megfogni a markolatot de nem sikerült mivel azok áthaladtak a nyélen.
Hát persze én csak egy lélek vagyok, nem tudok a jelen cselekvéseibe sem a világ alakulásába beleszólni-gondoltam.

Az angyal viszont mintha számított volna a kezdeti kudarcomra (vagy tán olvasott a gondolataimban?) újra megszólalt:

Gondolj az életedre. Mikor még léteztél, máshogy láttad a dolgokat kifinomultabbak voltak az érzékeid. Felejtsd el a hosszú szenvedést és emlékez a múltra.

Az ég-harcosát körül vevő fehér-árny térből egy virág szállt ki felém. Egy olyan virág amelynek a hajdani öntözések idején éreztem az illatát. Emlékezni kezdtem arra, hogyan fogtam meg a szerszámokat munka közben, hogy ettem a kenyeret és ittam a vizet, hogy harcoltam és estem el apám kardját markolva népem szabadságáért.
Végre összeállt a kép! Idelent azért szenvedtetik a jó lelkeket, hogy elveszítsék hajdani nemségüket és a tovább növeljék a gonoszság erejét. Majdnem velem is ezt tették.
Ujjaim immár körbe érték a markolatot és érezvén annak erejét. Egy erős húzás kellet csupán és a penge kint is volt a lángoló földből.
Az angyal erre ismét megszólalt:

Ez a kard az új porhüvelyed a halandó testeddé alakítom így visszakapod életed amelytől jogtalanul fosztottak meg a pokol démonai. Vigyáz erre a lehetőségre! Élj békében csendben nyugalomban, hogy a menny kardját halálodkor nekünk hozd vissza és ne a pokolnak!

Kezéből ekkor egy fehér erő hullám csapott ki. Melynek ereje végigfolyt rajtam és a karomban markolt kristály kardon. Változást éreztem magamon lelkem egybeolvadt a kard erejével és elájultam… Egy nagy puszta közepén tértem magamhoz. Élő testemben a saját lelkemben. Szívemben tervekkel, vágyakkal tele.
Boldogan álltam fel. Tüdőmmel mély lélegzetvételekkel szívtam be a friss, üde levegőt és halottam, hogy a szél egy üzenetet fuj a fülembe:
Újra légy.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához