LFG.HU

HammerTimeCafe
auer
VegyesCimkek

2018. február 20. – Irány Észak

Magunkban elhatároztuk és valóban úgy tűnt, hogy akkor most elindulunk az Északi Kalifátus irányába. Előtte próbálkoztunk egy kis bevásárlással kevés sikerrel. Bár szereznünk nem sikerült túl sok mindent, de elveszítettünk valamit, pontosabban valakit. Arctalan Ikarosz – akinek játékosa egyéb irányú elfoglaltságai miatt már nem tudott jönni játszani régóta – ez alatt a rövid eltávozás alatt eltűnt. Először úgy értelmeztük a dolgot, hogy a mesélő így mesélte ki a történetből.

De miután Magnus képében a mesélő – csak azért ő mert a játékosa ezen az ülésen nem tudott részt venni – ránk ripakodott, hogy menjünk és keressük meg, mi elindultunk.

Kiderült, hogy Ikaroszt látta valaki befordulni az utcába, ahonnan röviddel utána nagy-nagy lövöldözés hallatszott. A helyszínre siettünk, de nem Ikarosz hulláját találtuk, hanem bolter lövedékek hüvelyeit és egy nagy jármű kerekének a nyomát. Azt kiderítettük, hogy a lövedékek nem szabvány darabok, és hogy valaki magasról lövöldözött velük, valamint a vérnyomok hiányából azt is, hogy valószínűleg senki nem halt meg (ami már eleve furcsa). Azt hiszem már itt sejtettük, hogy a cél Ikarosz élve elfogása, és elrablása lehetett. Mivel Alaric pszichikus képességeivel sem tudta követni és érzékelni Ikarosz nyomát azt feltételeztük, hogy valami nagyon erős pszi védelemmel ellátott helyen őrzik. Ezért elkezdtünk mindenfele kérdezősködni (fegyverkereskedőnél, a katedrális pszikre specializálódótt börtönében stb.).

Végül egyetlen csövest találtunk, aki azt mondta, hogy amikor a lövöldözés volt, akkor egy csillogó fémruhás embert látott elrepülni az utca felett. Ebből valamint abból, hogy a bolterlőszerek (amiket egyébként egy storm-bolterből lőttek ki), az Askellon-szerktorból származnak, egészen biztosnak tűnt, hogy külvilágiakat kell keresnünk. Sakálnak, aki csak nem régen csatlakozott hozzánk, lassan leesett a tantusz. Harmadik intelligencia próbája lett meg. Ő már találkozott ezekkel az emberekkel: együtt szolgáltak az Ezüstfutáron, mint “biztonsági specialisták” (vagy valami ilyesmi). Aztán az indulás előtt az Ezüstfutárról elbocsátottak minden külvilágit (ezt pl. eddig nem tudtuk, de ez is nagyon gyanús). Mindenki ment a maga útján. De annyit el tudott mondani, hogy kik ők: egy Yago nevű nagydarab fegyveres aki általában energiapáncélt viselt, és két bolterrel szaladgált mindenhova. A barátai egy idősebb kopasz néger férfi és egy fekete hajú nő. A leírásokból az is kiderült, hogy valószínűleg ők vásároltak Velartól jelentős melta-töltet készletet. De csupán idáig jutottunk. Úgy tűnik, hogy Yagoék be akarnak menni valami erősen páncélozott, vagy vastag falú helyre és kell nekik egy asztropata is. Érdekes ötletek. Amúgy is hivatalos asztropatát szerezni nagyon nehéz a bolygón, van a kórus, és volt szegény Ikarosz – akit el is vittek. Mindenesetre ennél tovább nem jutottunk.

Magnus ezzel is megelégedett, bár nem siker, de azért egy kis eredmény, legalább tudjuk, hogy kikre kell odafigyelnünk.

Ezután tényleg elindultunk Észak felé. Pár óra repülés után meg is érkeztünk Nerebtum városába, ami az Északi Kalifátus legnagyobb és egyben fővárosa, amely két lezuhant teherhajó köré épült. Kísérő gépek vártak minket, és felszólítottak, hogy egy előre elkészített dokkban szálljunk le. Ott először csak egy hivatalos kinézetű alacsony rangú adminisztrátor és két szervitor várt ránk. A belépőnket, amit alapvetően látványosra és hatásosra terveztünk erősen félreértették és durva módon fittyet hánytak arra, hogy mennyit kellett suvickolni a páncéljainkat, hogy ilyen fényesen csillogjanak.

nestor
Ugyanis négy ütött-kopott csapatszállító járművel megjelent egy Nestor főkapitány nevű alak, aki szemmel láthatólag azt hitte magáról, hogy ő valaki, és nyíltan megfenyegette az Inkvizíció embereit, azaz minket, hogy hallotta a hírünket, és nehogy olyan felfordulást merjünk csinálni, mint Mascarában (a fővárosban). Konkrétan ne puskákkal és teljes páncélzatban sétáljanak az utcán. Ezt a jelenlevők nagyon zokon vették, de mivel a társaság szószólója Magnus vallató, és ő nem volt jelen, bár szerettük volna, nem beleztük ki, trancsíroztuk fel, vagy lőttük le a főkapitányt, a szóbeli fenyegetéseink pedig leperegtek róla. Ennek ellenére megfogadtuk, hogy az illető előbb-utóbb halálát leli mert eretnekség vádja miatt elítéljük és kivégezzük. Maradjunk annyiban, hogy ennyire gyorsan még nem utáltak meg NJK-t a játékosok.

Ezután rávettük Magnust, hogy próbáljon meg kapcsolatot teremteni a helyi nemesi ház, az El Jaffer ház sejkjével, és egyrészről panaszolja be a főkapitányt, másrészről pedig beszélje meg azt, hogy igenis nyíltan járhassunk páncélban és fegyverrel. Bár azt elfelejtettük, hogy a sejk nem itt él, hanem a palotájában a fővárosban. A távhívás eredménye az lett, hogy a nemes engedélyezte nekünk azt, hogy páncélt hordjunk, és hogy nem feltűnő helyen (pl. táskában) legyen nálunk “rendes” fegyver, értsd, pisztolynál nagyobb.

Ezután már kevésbé féltettük testi épségünket, és megpróbáltunk a városkában felszedni néhány általános infót. Például arról, hogy miért is olyan rossz a hírünk errefelé. Természetesen a kérdezősködésünk nem igazán vezetett eredményre. Mivel kb egy szakasz katona adott védőőrizetet, és mindenki elspriccelt a jöttükre.

Ezen kívül rákérdeztünk minden egyes helyre, ami a térképen szerepel. Itt van, amit megtudtunk, vázlatos formában:

  • Két tech szentély található ezen a területen Nerebtum, Saduppum,  és egy tech-kolostor Sagúr-Bazár, valamint néhány vándor tech-pap, akik gépekkel vándorolnak a pusztán
  • Bélet-il, akiről a társaság legnagyobb része most hallott először, de Iota-Nü-79 tudta, hogy ki után kérdezősködik, a legészakibb területeken tűnt el, és úgy emlékeznek rá, mint nagy gonoszra
  • Sagúr Bazár – ez a helyi D-farkas nemesítő telep
  • Tiltott Kanton – nem tudni ki zárta le, kívül esik a szokásos hatáskörökön, Sagúr Bazárból irányítják – D-farkas rezervátum, láthatatlan kerítéssel van körülvéve, aki azon átlép az meghal
  • Amon Súl – tiltott terület, valaha előretolt helyőrségi radarállomás volt
  • Saduppum – az észak felé vezető vasút végállomása, egy kisebb város
  • Szivattyútelep – víz szivattyúk, amik a keletre és nyugatra futó csatornákat ellátják
  • Lagas – “átkozott hely, elnyelte a gonosz”
  • Magányos Minaret – üres torony a sivatag/sztyeppe közepén, szent hely, senki nem tudja hogyan került oda
  • Dervisvár – szent emberek élnek ott, akiket nem érint a világ baja
  • Nimit-Istar és Nimit-Szirara – két elhagyatott romváros, az El Jaffer ház tönkre tette az ellenséges házakat, otthonaik most szomorú mementók
  • Alkony-mocsár – ott van a mutánsok és a lázadók fészke, ott tanyázik a Levő (valami szörnyeteg) ezen utazik a Fekete Fáraó és a Leplesei. A mocsár radioaktív.

Itt hagytuk abba az alkalmat, és azt hazudtuk a mesélőnek, hogy legközelebb a Magányos Minaret felé vesszük az utunkat, csak azért hogy ne legyen magányos.

Nestor főkapitány kicsit keményebbre sikerült, mint vártam. A parti kicsit túl elszállt magától, és itt a helyiek úgy döntöttek nem kérnek belőlük. Igazából a kapitány jogosan tette fel a kérdést hogy egy ágyúnaszádon és 5-6 emberen túl milyen erőforrásokkal fenyegetőznek – és lássuk be a partinak itt és most nincs több.

 

 

2018. február 26. – Északi kalandozások 1

Ezen a játékülésen bár elhatároztuk, hogy elindulunk a Magányos Minaret felé még egy kicsit elvoltunk Nerebtum városában. Végignéztünk egy mutáns-égetést, néhányunkban felmerült, hogy mielőtt hagynánk, hogy a nép megégesse, ki kellene vallatni a szerencsétlent, mivel kéznél van, és hátha tudna valami használhatót mondani a mocsárról. De végül csak hallgattak Jaine-re aki szerint nem kellene megzavarni a nép mulatságát, hiszen már így is utálnak minket, ha elvesszük a szórakozásukat még jobban fognak utálni.

mutans

Ezután a templom felé vettük az irányt. Több okból is: reméltük, hogy ha a helyiek látják, hogy mi is rendes imádkozó birodalmi polgárok vagyunk akkor csak jobban fognak minket tisztelni. Ez az ötlet nem jött be. Magnus úgy gondolta, hogy ha már a papság jó szövetségesünk – vagy legalábbis nem utál minket – a fővárosban akkor csak sikerül velük itt is jó kapcsolatot kialakítani.

Bent a templomban amikor körbenéztünk, találtunk egy ereklyetartót, amiben egy tekercs volt, állítólag Bélet-il legendáját tartalmazta. De mivel Iota-Nü játékosa késett, nem is keveset, ezért ezt most megjegyeztük, és nem foglalkoztunk vele többet. Ez egy külön szál lett volna, de mivel a parti átugrotta fontos információktól estek el, így elég sok kérdezősködést, logikázást megspóroltak volna maguknak a jövőre nézve.

Már azt is órákig tartott elintézni, hogy egy pap(nő), bizonyos Iltani, fogadja Magnust. A kis kertjükben fogadta a vallatót, nem volt kimondottan ellenséges – legalábbis nem fenyegetett meg minket úgy mint Nestor főkapitány – de segítőkész sem volt.

A vallató sok mindenről kérdezgette az idős nőt, de ami talán érdemi információ volt az csak annyi, hogy a Dervisvárban valóban a papság egyik ága él, önellátóak, csak néha jönnek le a civilizációba cserekereskedelmet folytatni. Különben a fővárosból szállítják nekik az ellátmányt, talán kicsit többet is, mint szükséges lenne. Valamint kiderült, hogy “mostanában” (értsd az elmúlt 10-20 évben) mintha nem csak a helybeliekkel kereskednének, hanem távolabbról jött emberekkel is.

Ezek után Magnus levélben fordult Kashim főatyához, akit megbízható és készséges információforrásnak tart. Kérdezte a gárda helyi hadmozdulatairól és a főhadiszállásukról, valamint Iltani papnőről is.

A válaszra természetesen egy kicsit várni kellet, és amikor megjött akkor se volt benne köszönet. Azt mondta a főatya, hogy a bolygóvédelmi erő nagyon szűkszavú volt. Azt nem árulták el, hogy a portyázók merre tanyáznak. Csak annyit mondtak, hogy a vezetőjük egy bizonyos Yamima ezredes, és természetesen Telemachos csatatestvér. Iltani papnőről pedig nincsen akta, annyit lehet tudni, hogy hatvan éve ide helyezték, és azóta se mozdították el.

Ezek után megpróbáltunk megfelelő járművet szerezni. Első körben egy leharcolt Rínót próbáltak szerezni. Második körben egy Atlas vonatót – előtte elhíresztelték hogy kincsért mennek. Azt sem sikerült megvenni. Végül, hogy ne kelljen több száz kilométert gyalogolni ezért két warbuggy-val indultunk északnak (ezt legalább ki tudtuk fizetni).

sirokko

Az úton meglátogattunk egy elhagyatott, és két működő farmot. Igazából a farm rossz kifejezés, ezek inkább önellátó termelőszövetkezetek (kb. kibucok, vagy éppen TSZ-ek). Ami még működött az a folyóhoz közel található, felette az El Jaffer ház zászlója lobog. Érdekesség volt még, hogy automata légelhárító rakétarendszerek lettek telepítve a főépületek udvarára. De az ott élő emberek egyrészt kicsit barátságosabbak voltak, mint a nerebtumiak, másrészt viszont még kevésbé tájékozottak, mint amazok, szóval semmi hasznosat nem sikerült megtudni.

Ezután tovább robogtunk a rossz földeken északnak, a Magányos Minaret felé, ahol a dimbes-dombos vidéken összefutottunk a Sirokkó portyázók néhány katonájával. Egy motorizált szakasz volt, három trike-al és egy warbuggy-val. Miután üdvözletképpen ránk lőttek sikerült értelmes mederbe terelni a beszélgetést, és megtudtuk, hogy a farmok területén kívül minden tiltott területnek számít, de meggyőztük őket, hogy a státuszunk és a küldetésünk feljogosít arra, hogy tovább haladjunk.

További baj nélkül elértünk a Magányos Minarethez, amit fogadalmi szövegek vettek körbe, amiket kis póznákra és kőhalmokra rögzítettek. Egy közel kétszáz méter magas, belül üres toronyról beszélünk. Belül egyetlen csigalépcső haladt végig, illetve annak mentén alkóvok és rózsaablakok voltak. Az első néhány rózsaablakon ott vannak a birodalmi ABC betűi sorban, de amint a betűk elfogynak, úgy a rózsaablakok is dísztelenebbé válnak. Felmásztunk a tetejére mert gondoltuk, hogy a kilátás pazar lesz, talán még felderítés céljára is alkalmas, de nem lett igazunk – csak néhány elnéptelenedett farmot láttunk a rossz földeken, sőt éjszaka se lettünk okosabbak, mert komolyabb fények sem világítottak.

Lefelé jövet a bejárat szintjén azért még egyszer alaposan körbenéztünk, és bizony jól tettük. Kiderült, hogy az utolsó (pontosabban az első) lépcsőfoknál valami nem stimmel, mintha ki lehetne nyitni itt valamit, de valami nagyot. Itt hagytuk abba a játékot, remélhetőleg a következő alkalommal már sikerül felderíteni ezt a Minaratet, és megfejteni a titkát.

maganyos_minaret


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához