LFG.HU

Anatoleprophet
VegyesCimkek

Üdv!

Anatole vagyok, és én is belekezdek a kalandbeszámolók írásába a blogolás mellett.
Háttér: Én magam lennék a mesélő, és öten vesznek részt a mesékben, szóval egy kellemes kompániáról van szó. A negyedik kiadást használjuk, és egy életutat játszunk épp. Az „első évad” már lezajlott, aztán egy nagyobb hiátus után most kezdtük újra a játékot, így vannak karakter cserélődések. A történet során amúgy egy utazó magiszter kíséreteként vannak jelen a karaktereink, és hála neki, elég sok kalandban van részük az ifjaknak.
Jelölések, amelyeket igyekszem nem elfelejteni az idő során: alapvetően én, a mesélő írom ezeket a bejegyzéseket, de időnként kérek kommentet, megjegyzést a játékosoktól. Szóval, ami normál mód van írva, az a sajátom. Amik dőlt betűvel szerepelnek, azt a játékosok írták.

Három kifejezéssel gyakran fogok dobálózni, így inkább kifejtem őket most, hogy később gördülékenyebb legyen.
Bushi: ők a filmekben látható “kardos szamurájok”, amúgy harcosnak, fordítása szerint a lovagnak feleltethető meg.
Shugenja: papvarázslók, akik a kamik, erejét imáikon keresztül használják fel, hogy ellássák feladataikat és megküzdjenek ellenségeikkel. Shugenja csak az lehet, aki annak születik, aki “varázsvérű”.
Udvaronc: poltikusok, mediátorok, csempészek, bárdok, bárki, aki nem a kardjával, de a szavaival vívja ki klánja érdekeit az udvarokban. Amolyan szociális “kasztnak” lehet nevezni.

Játékos karakterek:
Hida Jama (Rák klán, Hida bushi iskola): Jama az élő bizonyítéka, hogy a hegyek tudnak mozogni! A maga 180 centiméterével a többiek fölé magasodik, de amennyire nagydarab, és erős szamuráj, annyira van vajból a szíve! A többi Rák klánból lévő bushihoz képest ő próbál szofisztikált lenni, és nem iszik, csak nagyon ritkán. Kötelességének érzi, hogy megtisztítsa a Fertőzéstől Rokugan birodalmát! Eközben ő maga is fertőzötté vált, de továbbra se adja fel, és míg csak egy cseppnyi akaratereje is marad, küzdeni fog az ellen, ami őt is felemészti! Emellett szívesen ereszti ki hangját, hogy énekével szórakoztassa önmagát, és társait.

Ikoma Azuma (Oroszlán klán, Ikoma bárd iskola): Fiatal, szemfüles udvaronc, aki szomorú családból származik. Két bátyja, és az apja vonult különböző okok miatt a Halálkeresők közé, mintha csak átok ülne a családon. Azuma viszont nem hagyja, hogy ez az átok tovább öröklődjön, pláne hogy utána már csak a hat éves húga maradna csak, az utolsó családtagja. Nincs választása, megtesz bármit, hogy az Ősei nevét tisztára mossa, még ha ehhez a Jigoku legmélyére is kell mennie.

Kuni Erai (Rák klán, Kuni shugenja iskola): A Rák klán harcias gyermeke, aki méltán kiérdemelte becenevét, a Tenmát, ami annyit tesz, „démon”. Miután a fiatal shugenja rákényszerült, hogy saját, megfertőződött ikertestvére életének ő maga vessen véget a Falnál, úgy érezte, szíve örökre megkeményedett. Bátyja halála után már csak egyetlen cél vezérelte: megtisztítani a Birodalmat a Fertőzéstől, a démonoktól és mindentől, ami a sötétet szolgálja, nem riadva vissza a legkegyetlenebb módszerektől sem. Az élet azonban elé sodort két különös embert, akik visszahozták a rengeteg fájdalom után a reményt és a boldogságot az életébe: Yoshino, a fiatal szamuráj a legjobb barátjává vált, Muramasa pedig élete első szerelmévé.

Shiba Ayako (Főnix klán, Isawa shugenja iskola): Ifjú shugenja, aki épp csak elindult a tapasztalás ösvényén, máris komoly dilemmákkal szembesült. Fiatalon meglátta már az árnyékok sokszínűségét, s miközben igyekszik kitörni a ránevelt burokból, hogy megtalálhassa önmagát, születése és a szülei halálának körülményei árnyékot vetnek rá. A legsötétebb órákban nem csak a kamiktól remél erőt, gyakran fordul szülei emlékéhez, a csodás történetekhez, melyeket hozzájuk kapcsol, s akikhez felnőni igyekszik. Ima és ecset segíti útján, de szükség esetén a wakizashit sem veti meg.

Togashi Hibiki (Sárkány klán, Togashi szerzetes): Togashi Hibiki, az örökkön mosolygó szerzeteslány gyermekkorában veszítette el szeme világát, és került emiatt a Rák földekről a Sárkány klán hegyei közt megbúvó kolostorba, hisz az amúgy is betegségre hajlamos lánynak így nem vehették többé hasznát az Árnyékföldek elleni küzdelemben. Evégett vette fel a Hibiki (“visszhang”) nevet, szimbolizálva ezzel új, négy fal közé zárt életének kezdetét. Hosszú éveket töltött tanulással, és csöndes meditációval, mígnem mestere utasítására egy csapat szamuráj kíséretében el nem hagyta csöndes otthonát, hogy megtapasztalja újra azt a világot, amit egyszer már maga mögött hagyott.

Fontosabb NPC-k:
Kasuga Hiiro (Teknős klán, Kasuga csempész iskola): a csapat legidősebb tagja, aki már 60 is elmúlt. Idős kora ellenére igencsak szereti élni az életet, legyen ennek a fókusza a pipázás, a szaké, a nők vagy a szaké, ha az előző elfogyott volna már. Utazó magiszterként tevékenykedik, messze saját klánjának területeitől is, bár ennek oka sokak számára nem ismert. Udvaroncként természetesen igyekszik elkerülni a harcokat, de elég dörzsölt és ravasz, hogy szinte bármilyen hurokból kihúzza a nyakát.

Kasuga Hiiro

Kasuga Hiiro

Mirumoto Muramasa (Sárkány klán, Mirumoto bushi iskola): Muramasa egy hányattatott sorsú szamuráj, aki azért küzd, hogy a felszínen maradhasson. Segítő szándéka a sötétség felé sodorta régen, és a szégyenét a családja fizette meg. Jelenleg megpróbál visszatalálni önmagához, és közben megszolgálni a többiek bizalmát. Kasuga Hiiro testőre (yojimboja), és Kuni Erai jegyese. Hallgatag, néha önfejű szamuráj.

Hosszú idő telt el, mióta nem játszottunk, így először közösen felelevenítettük az elmúlt dolgokat, illetve, hogy melyik karakterrel mi történt, mi abból a publikus, és mi nem. Mindeközben készítettünk egy jó ramen levest (japán tésztaleves), hogy a hangolódás még jobban menjen. Újhagyma, tojás, shurimi, minden királyság került bele! Munka utáni játék volt ez többeknek, így sok időnk nem maradt, de az legalább igyekeztünk jól beosztani, természetesen felemás sikerrel. Én örömmel láttam, hogy gyorsan elkezdődött a vérszívás, és a karakterek felelevenítésében a velük megesett cikis sztorik nagy súlyt kaptak.

Előzmények:
Hogy kontextusba tegyem a dolgokat, mesélek kezdetnek kicsit az előző történtekről, de tényleg csak nagyvonalakban.
A karakterek nagyrészt fiatal szamurájok, aki a gempukku, a felnőtté avatási szertartás után indultak útnak, hogy tapasztalatot szerezzenek, és így hasznosabban térjenek majd vissza klánjaikhoz. A legtöbben így csatlakoztak az öreg Kasugához, aki szívesen gyűjtött maga köré kíséretet és oktatja az ifjakat.
A történet 1175-ben indult útnak, de érdemes leszögezni, hogy a hivatalos történéseket nem feltétlenül követem, ha a mese úgy kívánja.

A csapat egyik fele még régebben összeakaszkodott egy Daru magiszterrel, akiről kiderült, hogy az Árnyvidék ereje hatalmat nyert felette. Ez természetesen nagyon boldoggá tett mindenkit, így egy mexikói, na szóval rokugani felállás után a Daru lelépett, nanáhogy a bosszú ígéretével. Túl sokat ez nem is váratott magára. Éppen Yoshino (az Ikoma játékos előző karaktere) családi birtokán pihenték ki a fáradalmakat, amikor is Kyuden Ikomát és az azt körülölelő várost a semmiből megtámadta valami.

Kyuden Ikoma

Kyuden Ikoma

Három napnyi elkeseredett küzdelem vette kezdetét, ahogy a város alatti katakombarendszerből a hamvasztási törvény bevezetése előtti eltemetettek csontjait megelevenítették, és azok leszármazottaikra rontottak. A városban gyorsan eluralkodott a káosz és végül csak súlyos veszteségek árán sikerült elhárítani a veszedelmet. Mint az kiderült útközben, a valaha volt Daru szamuráj is csapatot gyűjtött maga köré.

A harcok fejetlenségében elrabolták Kasuga Hiiro unokáját is, melyet később Muramasa váltott ki. Őt a csapat ellenségei a saját gonosz céljaikra szerette volna felhasználni, de ez meghiúsult. Muramasa elég rossz bőrben került vissza, és nagy árat fizettek érte. A Sárkányok földjén érte utol őket a hír, hogy Yoshino édesanyja, a Kyuden Ikomai csatát vezető egyik magas rangú tiszt a kómában töltött hosszú hetek után eltávozott. A hírt egy Ikoma Azuma nevezetű futár hozta (így lett megoldva a karaktercsere). Yoshino a szamurájok sztoikus magatartását mellőzve diszkréten szétverte az öklét, és kiüvöltötte fájdalmát, amikor is anyja utolsó levelét kézhez kapta, majd lóra pattant és elindult hazafelé, hogy a temetést intézze. A többiek meghívást kaptak rá, hiszen sokan ismerték a „Matsu-mamát”.

2018. 05.10.
A karakterek igyekeztek még egy utolsót pihenni, mielőtt útnak indultak volna vissza, Kyuden Ikoma irányába. Időközben visszatért Jama is, aki a magiszter unokáját kísérte biztonságba, illetve maga Kasuga-san is, aki pedig szokásos – feltehetően nem épp a szamuráj erkölcsöknek megfelelő – hivatalos ügyeit intézte.

Érződött majdnem mindenkin, hogy le vannak sújtva a történtek miatt, leszámítva Azumát, aki igyekezett megismerni az időleges utazótársait. Az este fénypontja az volt, amikor Jama megvallotta Erainak, hogy nem mellesleg a legutóbbi harcaik során a Fertőzés őt is elérte, és kezd kellemetlen mennyiségben felgyülemleni. Ő sem fog már jádét hordani. Mindenesetre Kuni Erai elfogadta a feladatot, hogy immáron ő felel Rák társáért, aki harcol, amíg bírja, és ha már a Fertőzés kezdi teljesen kifordítani önmagából, akkor nemes egyszerűséggel végez vele. (Ez egy gyönyörű barátság kezdete.)

Másnap a lovak már felmálházva várták őket, és a vak szerzeteslányt is lóra tették a csomagok mellé. Hosszú és eseménytelen útnak néztek elébe, és ez nagyjából be is jött nekik. (Hagytam időt a beszélgetésekre, de a szabadidő végessége miatt annyira nem szerettem volna bonyodalmakkal húzni az időt.) Egyedül egy híd közelében álltak meg, ahol is szétkaszabolt testeket rakodtak fel kiskocsikra az erre kirendelt eták (lényegében emberszámba nem menő emberek, páriák). Kis aggodalom volt, hogy talán ez egy csapda, illetve, miután a vágások alapján a fegyvert beazonosították, utána már inkább annak eredete érdekelte őket. (Itt azért kicsit hagytam, hogy aggódjanak a sebek mélysége és nagysága miatt, játékon kívül rájöttek, amúgy, hogy ki volt az elkövető. Yoshino hazafelé rossz néven vette a négy útonállót, és anyja no-dachijával esélyt adott nekik, hogy karmájukat új mederben folytassák.)

Szakéjuk már épp elfogyóban volt, mikor lassan felsejlett előttük a város, melyet szorgos heiminek („félemberek”) és szamurájok egy emberként próbáltak visszaállítani régi pompájába az ostrom után. Ahogy egyre közelebb értek, úgy tértek vissza régi emlékek. A megőrült Oroszlán tizedes által falra szögelt emberek, a felgyújtott kennelek, melyben a harci oroszlánok elevenen égtek el, a templom előtt majdnem halálra kövezett család, és így tovább. Igazi poszttraumatikus stressz szindróma fesztivál bontakozott itt ki, de igyekeztem azért pozitív emlékeket is felidézni bennük, és pár régi arc is visszaköszönt, akik a karaktereknek hála élték túl az egészet.

Hőseink az utolsó pillanatban érkeztek meg, a temetés már majdnem kezdetét vette. Gyorsan rendbe kapták magukat, és köszöntötték Yoshinot. A szertartás az Oroszlán szokások szerint zajlott. Ott voltak az Ikoma iskola bárdjai, hogy mindenki bánatát kisírják, így megvédve a vendégek becsületét. A temetés végeztével az emberek szétszéledtek, bár a messziről jötteknek a házigazda szállást biztosított.

A legtöbb karakternek ismerős volt a ház, csak éppen a vehemens Oroszlán, a ház úrnője nem üvöltözött már a fiával. Miután rájöttek, hogy talán nem a legalkalmasabb a gyászoló fiúval most beszélni, így mindenki bejelentette nagy hévvel, hogy nyugovóra tér, hogy aztán senki ne menjen el ténylegesen aludni.

Ayako tette a kötelességét és sokáig imádkozott a meghalt Oroszlán lelki üdvéért.
Ugyanezt megtette Erai is, illetve próbált – sikertelenül – segíteni a valószínűleg kissé sokkos Yoshinonak.
Hibiki, hogy feszültségét levezesse edzeni ment ki kora éjszaka. Nem meglepő módon nem minden ütése talált célba.
Azuma időközben hazament, hiszen ő helyi lakos.
Jama, hogy tisztességét megőrizze, a házigazdának is előállt a farbával és elmesélte megfertőződése történetét, mellyel gyorsan kiérdemelte a különleges vendég pozícióját. Ettől fogva nem csak az álmát, de minden mozdulatát egy Oroszlán shugenja vigyázta.
Az öreg Teknős bölcsen most a hallgatást választotta, a szolgálókkal ivott az úrnőjük minél üdvösebb túlvilági életére.
Muramasa pedig szintén lerótta tiszteletét a sír előtt, és meghúzta magát a szobájában, mert egy ideje már nem volt túl rózsás a viszony közte és az ifjú Yoshino közt.

Mivel a szamurájok igyekeznek fenntartani az Ont, az arcot, így senki sem tette szóvá a másik dolgát. Aztán ahogy egyre tovább haladt az éjszaka, úgy végül a legtöbben nyugovóra tértek, hogy másnap már beszéljenek volt társukkal, és kitalálják, hogyan tovább a későbbiekben.

Egyelőre itt zártuk le a dolgot, így is kicsit elcsúsztunk a tervezett időben, de mindenki nagyon örült, hogy újra összeültünk, és már tervezzük a folytatást is. A csapatunk időbeosztásának sokfélesége miatt, és játékon belüli megfontolások végett a következő rövidebb történetek most karakterspecifikusabbak lesznek, így az épp nem aktívan játékosok vagy ki tudnak maradni vagy NPC-vel beszállhatnak. Utána pedig újra összehozzuk az egész bagázst, amint idő lesz rá.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához