LFG.HU

auer
VegyesCimkek

2018. május 24. –  Farkasügetés

Még hogy a negatív hozzáállás nem jó semmire?! Segít felkészülni a valóságra, főleg ha Warhammert játszol. Úgy végigtoltuk a mesélő legvadabb rémálmában kitalált modulját, és annyira a kezére játszottunk… de álljon itt a részletes történet, és krónikánk legvége.

Szvetlanának még most jutott eszébe -mert a mesélő legutóbb rögtönzött elég sokat, hogy elmondja, hogy egyébként a hajóra, mármint a Farkasügetésre, szervitorok hordanak fel mélyfagyasztott holttesteket, és a halottak mind a flottára jellemző egyenruhát és egyéb jelzéseket viselnek. Ebből arra következtettünk, hogy bizonyítékot akarnak kreálni valami miatt, és végül is nem tévedtünk nagyot, csak a célt nem tudtuk kitalálni. De annál inkább kötelességünknek éreztük, hogy a kalózok tervét meghiúsítsuk, meg amúgy is viszketett az ujjunk a ravaszon.

Az pedig, hogy Svetlana látta az egyik rakodótérben Kanrakot, aki Jalthas Methiere egyik bizalmasa – és mellesleg szó szerint egy két lábon járó kígyó -, csak megerősített minket, hogy haragunk igenis megalapozott, jó helyen járunk, és talán még a saját történetünket is előrébb tudjuk vinni, ha megölünk néhány kalózt (mert minden jó történetbe kell néhány halott kalóz!).

A munitorium felé vettük az irányt, hogy jól felfegyverezzük magunkat, közben elintéztünk egy ötfős kis őrjáratot, akik éppen “karbantartási” munkákat végeztek. A feljegyzéseikből azt derítettük ki, hogy végül is csak azt akarják, hogy még éppen működjön a hajó.

A munitoriumot már előttünk sajnos kifosztották, de azért egy kis lőszert sikerült zsákmányolni, meg némi komolyabb páncélt.

Ezután elgondolkodtunk, hogy merre tovább. Azt azért éreztük, hogy még akkor is ha csupán váz-legénység van a hajón, nem fogjuk tudni mindet lelőni, akárhogy is szeretnénk. A mesélő hallva ötletelésünket két alternatívát vázolt fel. Az egyik az, hogy a tiszti körletekbe megyünk és megvizsgáljuk a kapitány kabinját, mivel általában oda is befut az összes információ, ami érdekelheti a kapitányt, vagy egyenesen a jól őrzött hidat rohamozzuk meg.

Az előbbi mellett döntöttünk. Szvetlana és Sakál lopakodó tudományának és egy kis alakoskodásnak köszönhetően sikerült meglepni őket, így meglehetősen könnyű győzelmet arattunk.

Bár az egy emlékezetes jelenet marad, amikor Magnus bekiabált a közösségi helyiségbe, hogy “Dobjátok el a fegyvert!”, erre ketten el is dobták. “A harmadik is!” erre ő is eldobta. Magnus belépett, hiszen nem láttunk több ellenfelet, és az ajtó mögött megbújó két alak, akikkel eddig nem számoltunk szitává lőtte. Igen ez vicces volt :)

De hiába volt az elhullajtott vér, igazából semmi hasznosat nem találtunk. A kogitátort itt tönkre tették, a kapitány széfjét elkezdték szétégetni, de félúton abbahagyták, és ezzel csak annyit értek el, hogy nekünk se legyen könnyű kinyitni. A széf fontos szerepet játszott, de sok időbe telt volna kinyitni, későbbre halasztották akkor pedig elfelejtődött.

Úgy láttuk, hogy muszáj lesz mégis csak megrohamozni a hidat is. Előtte egy hamis üzenettel sikerült elcsalni onnan pár kalózt. Ez egy valóban érdekes csata volt, itt meg Iota-Nü-79 kapott halálos sebet, de legyőztük az ellenséget, bár az egy kicsit zavaró volt, hogy Magnus direkt kijelentette, hogy ejtsünk foglyokat, de Alphárius, aki eddig is nagy segítség volt a harcokban, nem igazán hitt a fogolyejtés fogalmában, simán kinyírta azt a nőt, aki a kapitányi trónuson ült. Magnus viszont szemmel láthatólag sokat tanult az esetből, mert a maradék személyzetet egy-két jól irányzott, de rosszul megválaszolt kérdés után ő maga ölte meg. Ez egy nagyon izgalmas, pörgős harc volt- kimondottan élveztem.

ezust_felhold_noet

De azért nem hiába volt ez a harc. Itt legalább találtunk válaszokat, és újabb kérdéseket is. A Farkasügetés maga a Battlefleet Calixis tagja, egy futárhajó, amelyet a hajónapló szerint támadás ért. A hajó hídjának üvegére – feltehetőleg a kalózok maguk – egy robbanótöltetet szereltek, láthatólag úgy meg akarták rongálni, hogy üzemképtelennek tűnjön, és hogy megnehezítsék akárki dolgát, aki irányítani akarná.

De mégis a legnagyobb meglepetést Szvetlana okozta, aki szintén súlyosan megsérült, és a piros vér helyett valami zöld izé kezdett el folyni belőle. Megvizsgálva az eszméletlen nőt, és természetesen lefegyverezve – már csak a biztonság kedvéért is – kiderült, hogy egy elda harlequin. Magnus jól kivallatta, és azt derítette ki, hogy tényleg Jalthas Mettieret akarta megölni, mert a látójuk azt mondta, hogy ettől jobb hely lenne a galaxis – titkon mindnyájan a látóval értettünk egyet. Valamint az is kiderült, hogy Szvetlana Karlamova sohasem létezett, mindig is ő rejtőzött e mögött az álca mögött. A holoálcás elda régi trükköm, szeretem előhozni. A csapat nem gyanakodott, igaz nem is akartam szándékkal lebuktatni. Kicsit többször használta a majom (mon-keigh) szót az emberekre, illetve harcban mindig vitte a kezdeményezést és könnyedén tért ki (vagy dobta újra). Még az előző ülésen látott holoálca sem keltett gyanakvást.

ezust_felhold_harlequin

Eközben felgyorsultak az események: mi vészjelzést adtunk le, a kalózok megpróbálták elhagyni a hajót, háromnegyedüknek sikerült is, de csak miután tönkre tették az adóvevőt, és egy negyedüket pedig lelőttük a hajó fegyvereivel.

Továbbá sikerült leszerelni a hajó hídját fenyegető robbanótöltetet.

Szintén érdekes volt, hogy a gyengélkedő még valamennyire működőképes állapotban volt, sőt találtunk egy túlélő flottatisztet is, akit megpróbáltunk rendbehozni, reméltük majd tanúskodik mellettünk, mint azt később megtapasztaltuk ez volt a legnagyobb hibánk. Itt kicsit elbeszéltünk egymás mellett, mert több túlélő volt a hajón, de igazából már nem volt jelentősége. Ők ténylegesen egyet találtak meg.

ezust_felhold_talion_vycoriousEkkor jelezte a mesélő, hogy roppant fáradt a társaság, ezért lepihentünk, és a pihenés alatt a karakterek is elfelejtették minden ötletüket, még azt is, ami esetleg egy kicsit (vagy nagyon) fordíthatott volna a csata sorsán. Itt ugrottunk egyet az időben, mert nemsokára megérkezett Jalthas Methiere hajója, a Lux Invictum, elkezdte megsorozni a Farkasügetést, de szerencsére (legalábbis ekkor még azt hittük) jött egy másik hajó is, a Beliál, az a csatahajó ami egészen eddig őrizte az Új-Damaszkusz rendszert. A kalózhajó elmenekült a Beliál elől, az pedig átszállócsapatokat küldött át. A játékosok feltett kézzel megadták magukat, és hagyták, hogy a Beliál  börtönébe kerüljenek.

Itt a mesélővel egyetértve a játékosok (szerény) többséggel megszavazták, hogy ne erőltessük tovább ezt a kampányt, mert talán éreztük, hogy itt aztán már nem lehet semmi jót tenni, ami megváltoztatná a világ menetét.

Ezért átváltottunk teljesen narratív módba és hagytuk, hogy a mesélő elmondja szomorú sorsunkat.

Amit ebből a játékos karakterek érzékeltek az annyi volt, hogy a Beliált visszarendelték a Koronus kiterjedésbe, mi pedig hiába bizonygattuk, hogy Inkvizíciós ügynökök vagyunk azt mondták, hogy ezt nem tisztük kideríteni, majd az illetékesek eldöntik, amikor megérkeztünk. A csapat sosem találkozott Talion Vycorious kommodorral így hiába bizonygatták igazukat. Miközben teltek múltak a napok, kiderült, hogy ez a megérkezés is kétséges, mivel rejtélyes betegség kezdte el megtizedelni a hajó legénységét. Azt hiszem talán mi magunk is megkaptuk.

Így hát az akoliták halálos betegen érkeztek meg oda, ahova soha nem is akartak menni. Valahová a viszályoktól forrongó Calixis szektorba….

 

Aki pedig esetleg egészen mostanáig hiányolta volna az “igazzy” szerepjátékos beszámolót, neki álljon itt egy kis in-character levélrészlet, melyet Lethe ‘Jaine’ Shottenstein írt vezető Inkvizítorának abban a reményben, hogy valahol valaki majd megszánja, és csak eljuttatja az Askellon szektorba az illetékesnek:

“… remegő Küberneticával írom soraim, a betegség, mely kikezdte testem, mely felemészti lelkem, már a csatolt részeimet is megtámadta, melyek az Omnissiah gazdag áldását élvezték, és melyek segítettek feljegyezni életünk és bukásunk történetét. Tudom, hogy érdemtelenül kérem az Istencsászár és a főkegyelmű Inkvizítor megbocsátását, de másban mégse bízhatok, hiszen elbuktunk, s velünk milliónyi lélek, mely most a káosz poklából kiált az ég magasába, és mely minket vádol minden egyes hangjával…”

 

 

34 alkalom volt a játék, másfél év. Ez volt a leghosszabb egybefüggő kampányunk. Mivel a vége felé többször beszélgettünk más játékokról, így felpörgettem a végét, így vagy úgy de lezárás lett volna, most kicsit hamarabb jött el.

A kampány három szálból állt össze, minden részletre nem térnék ki, kommentekre válaszolok, ha van kérdés.

  • Az első és amit megcsináltak az a püspök gyilkossága. Ez kb az ami a beszámolókban is megjelent.
  • A második szál amihez közel sem jutottak. Nálam a Calixis szektor széttöredezett, ide indult Lord Edmond. Felroth Gelt  inkvizítor ezt nem akarja (szeretne tovább dagonyázni a maga örömére) ezért elküldte az akolitáit, hogy hajtsák végre a tervét. A Végzetkardból kiemelték az atomtölteteket, ezeket makrotöltetekké átalakították és feljuttatták Lord Edmond flottájára. Ezek a töltetek a hipertérbe lépéskor detontáltak, elpusztítva  flottát. A véletlen miatt került egy ilyen a Hajnalvándorra is. A flotta úgy ahogy kellett felrobbant, a helyiek pedig örültek az új roncsmezőnek. Ez nagyjából az előző ülések alatt meg is történt csak a csapat el volt vágva a hírektől ezért nem tudtak róla.
  • A harmadik fő szál a Bagoly udvar volt. Ez a bolygó uralkodó nemessége volt (szultána, sejkek, az udvarmester…). A flotta által megnövelt adók veszélyeztették a gazdag életmódjukat – ez kicsit amolyan kapzsiság, Slaneesh szál volt tudat alatt nekik. Erre az volt a tervük, hogy:
    • A flottát elküldik és behívják az Új Ifjakat (akik egy szakadár Császár Gyermekei/Emperor’s Children csapat volt). Itt volt egy duplacsavar, ugyanis a Szultána nem tudott a káosz ármánykodásról, őt pár sejk (sabirah/Sireen) el akarta tenni az útból, a terv végkifejleteként.
    • A flotta elküldésében segített Jalthas Mettiere (és a parti). A Farkasügetést ők hozták ide egy hamisított üzenőhengerrel, ami visszarendelte a Beliált. A korábban meggyilkolt öreg térképész hamisította ezt. A legénység “túlélőinek”  az Arch-magos hamisított emléket, alakította át őket – és fertőzte meg egy lassú vírussal, ami elterjedt a Beliálon.
    • Jalthas ezért cserébe kapta volna meg az északi farmokat, HA őt nem fertőzték volna meg szintén, hogy a kapzsi sejk még gazdagabb legyen.
    • A szultána nem akarta megöletni az inkvizíciós csapatot mert 1) nem etikus megölni kmként őket dedikált orgyilkosokkal az utca közepén, letolt gatyával 2) félt hogy a haláluk miatt nagyobb vizsgálódás lesz, ezért folyamatosan tévútra terelték őket, mint pl. az aszteroidákon való sz*pás
    • Anya elfogása a Bagoly udvar csele volt, előtte fogták el a csapat asztropatáját és őt megtörve küldték a hamis üzenetet. Ők mindenképp jól jártak, a csapat habár furcsállta a dolgot, a mélyebb összefüggéseket nem firtatta.

Dióhéjban ennyi. A saját hivatalos vonalam szerint a tervük sikerült, a szultánát eltüntették és a Káosz kezére került a bolygó, még jobban elszigetelve a Calixis szektort az Impérium többi részétől.

Magáról a meséről: ez volt az első ennyire nagy nyomozós kaland, amit én írtam. Sajnos nem annyira jól sikerült, mint szerettem volna. A nyomozás során nagyon sok apró nyom veszett el, így sosem állt össze a kép. A nagy időtáv és a rendszertelen játékülések is keresztbe tett a dolognak. Viszont összességében egy jól sikerült kampány kerekedett ki belőle a végére.

 

Néhány meglátás a játékosoktól, avagy itt olvasható, hogy “hogyan éreztük magunkat”:

DReamwalker: Hatalmas mennyiségű anyag, és szorgalmas felkészülés alkotta a kaland magját, ezt játékosként én is éreztem, ezért általában örömmel és várakozással ültem le a játékülések elején, még úgy is, hogy évek óta ismerjük egymást auerrel és lassan a könyökünkön jönnek ki a másik által szeretett és gyakran megismételt klisék (neki általában sikerül úgy álcázni, hogy ne vegyük észre). Rengetegszer elmondtam és most is állítom, hogy “nyomozós” szerepjátékot játszani a legnehezebb, játékosként sorra csukott szemmel megyünk el a nyomok mellett, ezért abban biztos voltam, hogy nem nyerhetünk (és, hogy elbuktunk nem is akarom a mesélőre kenni /na jó legfeljebb 40-60 arányban hibás ő és mi/). A kezdetektől részt vettem a kampányban /ebből jól látszik, hogy én se vagyok teljesen százas/, és azt hiszem nem bántam meg, nem fogom sokszor felemlegetni, mert a végkifejletet tekintve gyászos kudarc volt, de amíg tartott addig jól szórakoztam.

Kashuka/Iota-Nű: Korábban már nekem is volt szerencsém auerrel játszani, többször is Warhammer 40K történetet az ő vezénylete alatt, úgyhogy ezen a téren nem értek meglepetések. Nyomozással és beszélgetésekkel összekötött, változatos harci-jelenetek sorozata várt minket, utóbbi kétségtelenül a szíve-lelke a WH40K szabályrendszereknek.

Viszonylag későn, a másfél évből az utolsó 4-5 hónapra csatlakoztam a csapathoz. Egy ilyen grandiózus Nyomozós Kalandnál ez sajnos külön kellemetlen tud lenni, az LFG-n is olvasható, alapos összefoglalók ellenére is sokszor nehéz volt felvenni a fonalat, meglátni az összefüggéseket, illetve általában kötődni a problémákhoz, karakterekhez, a nyomozáshoz általában.

Ezzel együtt nagyon érdekes történetben vehettem részt. Ahogy arra számítottam, auer egy gazdag, sok-frakciós, színes kapcsolati hálóval átszőtt világot festett elénk, aminek izgalmas volt felfedezni a titkait. E mellett minden térkép, név, rang vagy szokás felfedezésekor éreztük, hogy alapos felkészülés és egységes koncepció van a világépítés mögött.

Ami a kampány “sötét oldalát” illeti, az előttem szólokkal egyet kell értenem, a “nyomozós” kalandokat különösen nehéz előadni, és ennek itt is megvoltak a tünetei.

A csapat sokszor érezte úgy, hogy csak a sötétben tapogatózik, és az egyetlen nyilvánvaló fonalat kell követnie, ami viszont törvényszerűen csapdába/más kellemetlen meglepetéshez vezetett. A Warhammer 40K világába ez elég jól bele is illik, úgyhogy e miatt nem is éreztem hogy egy feltétlen máshogy kellett volna intézni. Ezzel együtt talán itt is megmutatkozott néha, hogy a Játékosok hajlamosak unalmukban meggondolatlanul cselekedni, “csak legyen már valami”.
Saját tapasztalatom más rendszerekből, hogy inkább vödörszám kell önteni a Játékosokra a félinformációkat, és az utánajárással játszatni őket. A fontos infók megjegyzése, kiválogatása és összekötése olyan bonyolult kihívás egy ténylegesen végtelen megoldási lehetőséggel dolgozó játékban, hogy aktív mesélői segítség nélkül még nem igazán láttam jól kijönni.

A Játékosok félvakon tapogatóznak a sötétben, ahol a Mesélő a szemük – túl egyszerű elrejteni az összefüggéseket előlük. Még mindig meglepődök Mesélőként, amikor a szememben túl nyilvánvaló utalásokkal etetem a Játékosokat, és a saját bizonytalan szemszögük már ezt is eléggé megkavarja, hogy percekig tartó izgatott találgatás következzen.

Mindezzel együtt nagyon jól szórakoztam, és a történet/világ is tele volt olyan újragondolt sablonokkal, szereplőkkel, amik érdekes ihlet források lehetnek nekem is a jövőben. Warhammert is jó volt újra játszani, minden betegsége ellenére is egy jól megtervezett harci-rendszernek tartom.

Ezúton is köszönöm auernek és a csapatnak a játékot! Remélem, lesz alkalmunk a kevert skype-os megoldásnál szerencsésebb körülmények között is összeülni.

Dani/Sakál: Jó majd én is kitalálok egyszer ilyen hangzatos nickname-et :) De a lényegre térve: Kezdő szerepjátékosként  ez volt az első kampányom, amibe sajnos csak a végefelé sikerült becsatlakoznom. A világot szeretem-ismerem, és a rendszerrel se volt semmi gondom. Elég összetettnek, mégis pörgősnek találtam. Ezért azt gondolom, hogy mindenki megtalálja vele a számítását, aki hasonló kalandba vágja a lánckardját. De ezt majd megszakértik a tapasztaltabb rókák.

Minden elismerésem a mesélőé, mert látszott a storyn, hogy rengeteget dolgozott vele. Viszont nekem is az volt sokszor a benyomásom, hogy a sötétben botladozunk és emiatt a party egyre nagyobb pofonokba sodródik bele. Az rögtön lejött, hogy több szálon is helyt kéne állnunk, de ettől nagyon messze vagyunk (be is igazolódott). Valahogy a súlyok a történetben, információáramlás nem volt zökkenőmentes, ezért lehet, hogy kicsit feszesebbre kellett volna venni magát a kampányt is. Élt a remény a lelkemben, hogy végül szerencsénk lesz és összefutnak a szálak egy epikus showdown-ban, de sajnos ennél sokkal prózaibb vége lett a történetünknek. Ha a másik oldalról nézzük, porszemek voltunk egy összeesküvésben és úgy is végeztük, ahogy ilyenkor “illik”. Ez mondjuk nagyon flöffös volt:)!!

Összességében élveztem, és remélem lesz még szerencsém ezzel a csapattal együtt játszani! Köszi srácok!


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához